Esztergom és Vidéke, 1892

1892-01-10 / 4.szám

után két ízben is képviselte a várost. Nem az ő kitűnő tehet sédéitől, hanem pártállásától függött az, hogy legszebb tervei és czélzatai Esztergom érdekében hajótörést szenvedtek. A vasúti összeköttetés tökéletesítése, az állandó dunai híd, a törvényszék visszahóditása, a megye kikerekitése, a tönkrement nép számára gyárak állítása, Esztergom egyesítése, iskoláinak állami segítséggel való erősítése, az ipar és kereskedelem föl lendítése a kormány hathatós rokonszenvével olyan nagy kérdések, melyeket programmjába keli foglalnia annak, a ki Esztergomot csakugyan képviselni akarja s nem­csak megígérnie, de keresztül is vinnie. Ezeket pedig s város intelligencziá­jának jó része csak a szabadelvű párt zászlaja alatt tartja, megvalósírhatéknak. .Reform munkálatokhoz reform kormány .kell. Minden haladó város magasabb szempontokból mérlegeli politikai hely­zetét s a hangzatos ellenzékeskedést a boldog vidék számára engedi át, hol a ftlvakou ós pusztákon kulturális és fontosabb forgalmi érdekek ugy sem koczkázi áthatok. Tiszteiéi tel üdvözöljük Horánszky Nándort Esztergomban s köszönettel adózunk neki, mikor utoljára szól hoz­zánk eddigi fáradozásaiért. Valamint a szabadelvű párt eddigi higgadt álláspontjától méltán várjuk a társadalmi béke ós harmónia megóvá­sát, ugyanezt kérjük Horánszky Nán­dortól, hogy böicseségóvel simítson el minden gyűlölséget és kietlen össze­tűzést az alkotmányos összemérkőzés előtt. Prey Perencztől és pártjától szintén joggal elvárhatjuk, hogy a hátralevő három heti időszak alatt mindent el fognak követni az elvek küzdelmének nemességéért s a társadalmi harmónia megóvásáért. Távoztassunk el minden személyeskedést és küzdjünk a legne­mesebb czélokórt legnemesebb eszkö­zeinkkel. Irodalmi levél. (Az „Élet".) Nem egészeu alkalmas időben ugyan, a politikai harsonák zúgása közt hív­juk fel az olvasóink figyelmét az «Élet» czimű irodalmi, művészeti, társadalmi és közgazdasági folyóiratra. Uj erővel indul az uj évfolyamnak. I Az «Élet» marad, a mi volt: a modern eszmeáramlatok hű közlője, az uj irányok ütköző tere, a gondolatsza­badság lelkes szószólója, közvetítő a műit és jelen, valamint, a jelen és a jövő között, egyszóval az cifju Magyarország» szellemi központja, képviselője. Azé a Magyarországé, mely annál magasabb nemzeti öntudatot táplál szivében, men­től inkább azonosítja magát az embe­riség közös ideáljaival. Azé a Magyar­országé, mely nincs, de már készülőben vau. Azé a Magyarországé, mely nem sütkérez a multak dicsőségén és nem csügged el a jelennek hideg szintelen­ségéu, hanem derült bizalommal néz a jövőbe, mert előre látja eszméinek egy­kori diadalát. Tovább fog menni a megkezdett uton. Eddig beérte elvei puszta han­goz utasával, igazai passzív védelmével, Ezentúl liarcziasabb lesz. Elismeri az ellenkező fölfogásnak jogosultságát, és azért szívesen nyit neki tért. lovagias «házi viadalra.* De fölkeresi ellenfe­lein a maguk táborában is. Elvet elv ellen, meggyőződést meggyősődés ellen. Hadd súrlódjanak a nézetek ; a súrló­dás hőnek és fénynek forrása. Ezt sokau nem szerelik. De éppen az a körülmóuy,hogy sikerült kivívnia sokak támadását, bizonyítéka létjogosultságá­nak és záloga jövőjének nem kisebb mértékben, mint az egyetértők elismerő nyilatkozatai s a jövőre is biztosított támogatása. Az Életre nem rolt és nem is lesz soha irányadó az a tekintet, hogy tetszik-e vagy sem, a mit vall vagy ir. De arról biztosak lehetne az olva­sóik, hogy a mit ir, vallja mint meg­győződést, és hogy mit vall azt meg is iija. Az «EíeU szépirodalmi rész közölni íog elbeszéléseket, rajzokat, költemé­nyeket a legjobb nevű hazai és kül­földi Íróktól. Nem zár ki semmitéle irányt, csak azt az egyet tarja szem előtt, hogy a közölt mű maga nevében számottevő legyen. Hiveu fogja tájékoztatni olvasóit az irodalom és művészet, tudomány és társadalom jelenségeiről. Irányczikkei az aktuális politika szűk látáskörén fölülemelkedve, ki fognak terjedni azon általános nagy problémákra is, melyek korunkat többé-kevésbé állandóan fog­lalkoztatják, habár megoldásuk ma még a jövő zenéje. Azonban ezt a jövőt előkészíteni, annak útját egyengetni, annak képét föltárni, reményeit ós ve­szélyeit latba vetni, ez «Elet»' mint a napi események hullámzásán kívül álló, modern időszaki folyóirat, első helyen vau hivatvü, s ebbeli hivatáUt be is fogja tölteni. Az «ÉIe!» köré a kitűnő írók- és tudósoknak oly nagy száma csoporto­sul, hogy a kritikai rovatot hazánk, va­lamint a külföld irodalmi és tudomá­nyos mozaiiatainak hű tükrévé teheti. Bírálatai ezentúl sem fognak a merev dogmák alkalmazására szorítkozni. A művel együtt magának a szerzőnek in­teni ióit az ő egyéniségében rejlő mélyebb rugókat, a reá gyakorolt erőhatásokat is kellően móltatja, szóval : hogy a bírálat ne csak a bonezoló észre, ha­nem érző sziv re is valljon. A képzőművészetek, színház és zene köréből a lehető leggyorsabban és meg­bízható alapossággal fogja tájékoztatni a művelt olvasót. A társadalmi és po­litikai életnek nyomósabb aktuális kér­déseivel úgyszintén a tudomány éleibe vágó vívmányaival behatóan foglal­kozik. Az «Élet» ezentúl havonkint két­szer, minden hó 15-én és utolsóján je­lenik meg három nagy nyolezadrétű iyen. Az «Életet» Diner József, Diósy Béla, Gerő Ödön, Herrmaun Antal, Imimé Benedek, Kunos íguácz, Len­kei Henrik és Sármay József közremű­köidésével szerkesziik : Katona Lajos Budapest, I., Országház-utcza 19. sz. Vikár Béla Budapest, Muzeum-körut 21. sz. Az «Élet» kiadótulajdonosai Vikár Béla és Sármai József. Az «Elei» előfizetése ára: egész évre 6 frt. félévre 3 frt. Az előfizető-ivek és pénzek az «Élet» kiadóhivatalába kül­dendők. JIIIltiK. — A uj országgyűlés egy behívása. Az uj országgyűlés febr. 18-káu fog összeülni, a mint ez az alábbi királyi meghívó levélből kitűnik, mely a köz­törvényhatóságokhoz és a külön kép­viselőküldési joggal felruházott váro­sokhoz intéztetett : MI ELSŐ FERENCZ JÓZSEF, ISTEN KEGYELMÉBŐL AUSZTRIAI CSÁSZÁR, CSEHORSZÁG KIRÁLYA STB. ÉS MAGYARORSZÁG APOSTOLI KIRÁLYA. Kedvelt híveink ! Uralkodói kötelmeinkhez tartozván az ország törvényeinek hű és pontos végrehajtása fölött őrködni : Mi után az 1848. évi IV-ik t.-czikk I-sŐ §-a az országgyűlést éven kint Pestre egybehívatni rendeli ; s miután számos fügében levő kérdés mielőbbi meg­oldását a nemzet erkölcsi és anyagi ér* dekei sürgősen követelik : Minisztertanácsunk előterjesztése foly­tán el határoz luk, hogjr az ország fő­rendéit és képviselőit a folyó évi feb­ruár hava 18-ik napján megnyitandó országgyűlésre Budapest fővárosba egybehívjuk. Minek folytán Nektek ezennel ko­molyan meghagyjuk : hogy haladéktala­nul megtegyétek mindazon intézkedése­ket, melyek a törvény értelmében szük­ségesek arra nézve, hogy az 1874. évi XXXIII. t.-czikk által rendelt módon és számban megválasztandó képviselői­tek a fenkiteít országgyűlésen megjelen­hessenek s á törvényhozás működése a mondott napon és helyen akadálytala­nul megindittathassék. Kikhez egyébiránt császári ós ki­rályi kegyelmünkkel kegyelmesen haj­landók maradván. Kelt Buda-Pest fővárosban, ezer­uyolczszáz kileuczvenkettedik évi január hava 5-ik napján. FERENC JÓZSEF, s. k, Szapáry Gyula gróf, s. k. E királyi elhatározás folyománya­képpen Szapáry gróf belügyminiszter 432/1 — 1. sz. a. rendeletet intézett valamennyi központi választmányhoz, értesítve őket, hogy annak alapján az általános választások határideiéül a jan. 28-ikától febr. 6-ig bezárólag ter­jedő tiz napi időközt tűzte ki. Felhívja tehát a központi választmányt, hogy a választás napját a megállapított határ­időn belül szabja meg, a választás Szelényiné é& elmondta, hogy a gyermek anyja nevelőnő, de a gyermeke tiltott sze­relem gyümölcse s miután kilátása sincs arra, hogy gyermekét csábitójával való egybekelése által törvényesíthesse, a helyett hogy magát gyermekével, kitől meg\álni nem akar, a nyomornak kitegye, elfogadta azon ajánlatomat, hogy gyermekét Örökbe adja, ha ö mint társalkodónő gyermeke nevelését maga eszközölheti. , Szelényiné anyja még jobban összerán­czolta redős homlokát és azzal válaszolt, hogy igy czélt nem érünk, igy rájön a rokonság, hogy e csecsemő nem saját gyer­meke. Legjobb lesz ha a hajnali vonat­tal útra kelünk a gyermekkel együtt az anyát pedig, hagyjuk magára. Ha uton leszünk haza felé nem találhatja meg nyo­munkat. És ugy történt Szelényiné és anyja összecsomagolták a gyermeket és talán egy jobblétről álmodozó anyát ott hagyták a kétségbeesésnek kitéve. Mert hiszen melyik jó anya ne esnék kétségbe, ha legdrágább kincsét elrabolják tőle . . . IH. A malomföi major benépesült. Megérke­zett a törvényes örökös. Az Öreg szétütött Szelény it azonban állítólagos gyermekének sírása nem sokáig zavarta, mert a hervadó virágokból, már elég került sírjára élő koszom. Meghalt azon tudatban, hogy törvényes örököst hagyott maga után. Szelenyit eltemették. A rokonság pedig örökségi pert indított az özvegy ellen, abból kiindulva, a mit a , vén Gyurka gon­dolt, hogy a gyermek, kit Szelényiné ma­gáénak vallott, nem törvényes gyermeke, hanem csempészett gyermek. A rokonság első dolga volt keresni a valódi anyát. Segítségükre szolgált azon körülmény, hogy a gyermek anyja a sze­gény nevelőnő is minden fillérét arra ál­dozta, hogy elrabolt gyermekét feltalálja. Az anya e kutatásának volt annyi sikere, hogy Szelényiné idegen helyről értesité öt, hogy gyermek* meghalt, tehát ne keresse, küldött is anyának a gyermek hajából egy és ál bizonyítékokat arra néxve, hogy gyer­meke csakugyan meghalt. Az anya fájda­lommal bár belenyugodott a sors emez intézkedésébe, nem gondolva arra, hogy ezzel a hamis állítással kijátszani akarják. Míg a szegény anya a Szelényiné által adott ál bizonyítékok alapján feledte fáj­mát, a gyermek már járni tanult, a rokon­ság pedig kutatta a valódi anyát. — Sze­lényini is kezdte magát biztonságban érezni, midőn a törvény a gyermekperben a gyermek kereszt-levelét kérte és Szelé­nyiné kénytelen volt az anyához fordulni ; de mielőtt ezt tette volna keresett utat­módot a gyermek keres/telö-levelének oly­képeui kiállítására, melylyel a csempészett gyermeket magáénak vallhatta volna. És ez lett a titok felderítésének okozója. Mert ez ügyben Szelényiné nem tudott Önma­gának tanácsadója lenni, — máshoz for­dult. El kellett a titkot árulni, s igy nem maradhatott tovább a jól kieszelt gyermek­rablás titok. A keresztelő-levél előállítása huzta-halasz­totta a pert, mi elég időt adott arra, hogy j a perlekedő rokonság nyomra jusson. A hírlapok a per nyilvánosságra való hoza­tával kitudták mutatni a pár év előtt gyer­mekét kereső anya nevét, lakhelyét, a mi a rokonok kezébe került. Ezt Szelényiné nem tudta kijátszani. A rokonok megtalálták az anyát, ki ak­kor már csábitóját törvényes uton férjül mutathatta be a világnak. Hogy boldog volt a nő az kétséget nem szenved, de boldogsága csak teljesebb lett volna az által, ha gyermekét, ki atyjának teljesen hasonmása volt, életben keblére szoríthatta volna. A rokonok, hogy a sok perpatvarkodás után terjes győzelmet arassanak Szelényiné felett és hogy fenhéjazó büszkeségét tel­jesen sárba tiporják, rávették a gyerme­küktől megrabolt szülőket, hogy velük együtt fölkeresnék a malomfői parkot, hol mogtalálják a valódi anya részéről már holtnak vélt gyermeket . . . Szép májusi nap volt, szebb mint akkor, mikor a szegény nevelőnő gyermekének elrablása után a vendéglőben kétségbe­ejtő reggelre ébredett. A kis Gábor, kinek valódi neve Arvéd volt, épen lepkét űzött a malomfői park körül, midőn édes anyja és atyja Szelényi Dénes kíséretében egy bérkocsin a park hídján áthajtattak. Arvéd a kocsi láttára megállt pihegő kebellel bámult az idegen nőre, ki fiam! édes fiam! kiálltással kebelére szoritá, Arvéd sírt, de nem szabadkozott az Ölelő karok közül . . .A vén platánfa mellett e megragadó jelenet láttára Szelényiné majd­nem kővé meredt, mígnem felocsúdva meg­lepetéséből elfutott, hogy véget vessen nyomorult életének. A gyermekrabló asszony halálát, Arvéd' és anyja könnyezte meg. MERÉNYI FERENCZ. — Meghívó. A dal- és zene egye­sület jan. 17-én a fürdő vendéglő nagy termében zene estólyt rendez, Kezde.e esti 7 órakor. Kedélyesség kedvéért n terem terítve lesz, és házias jelleggel fog bírni a vigalom. A műsort jövC számunkban közöljük. — A nagy díszhangverseny jan. 30-áu lesz a dal és zenekedvelő egye­sület rendezésében, mely alkalommal művész vendégek, a főegyház énekesei és zenészei, a főgimnázium énekkar és a katonai zenekar közreműködésre fei­kéretuek. — Farsang. A megyei kath. legény* egyesület jan. 24-éu- a Fürdő vendéglő termeiben műkedvelő előadásokat, hang­versenyt és jótékonyezélú tánczvigal­mat rendez. — A Zion-egyesület javára a Fürdő termében febr. 2-áu az izr. ke­reskedő-ifjúság tombolával egybekötött farsaugi mulatságot rendez.-

Next

/
Thumbnails
Contents