Esztergom és Vidéke, 1892

1892-04-17 / 32.szám

A kif bolti loáuy szép ezüstös zsineggel liötölte íVt a csomagot. Hamisan mosolygott hozzája és nekem ugy tetszet!hogy nevetnek a liquörös üvegvk, nevetnek a mignon-fánkok, nevet meg a. mogorva kleiáerstok is a •sarokban. Persze egyenesen B tan kashoz siettem vele. Blanka kíváncsian hámozta ki parányi kezeivel a selyempapirosokból az én néma vallomásomat. Szeme felragyogott, mint valami fónybogárka. — Szép, nagyon szép, kedves Jenő. De mivel viszonzom éu ? nekem semmim sincsen. Valaini merész gondolat villant át az agyamon. — Én tudom mivel. Valamivel, ami épen olyan piros, épen olyan édes, épen olyan mosolygó, mint ez a tojás. Ezen a két korralajkon terem. A következő pillanatban ezer darabban hevert lábaimnál az ón ötforintos pohicue-tojásoni És megint savanyu, hosszú képpel sompolyogtam ki a szobából. Pityeregni szerettem volna a csökért, a melyet még nem kaptam ós elátkoztam a tojást, a melyet — habár kissé felaprózva — visszakaptam tÓIe. Igen, igen, mutamurHerczegFerencz! A tojások nem változtak, a csókok nem változtak, nekem kellett hát megváltoznom nagyon. Munkáesy Kálmán. A koszorúkhoz Molnár tarlóit hangulatos szpieseket, melyekre Makó meghatót'an, röviden válaszolt A közönségtől eredt kitüntetés megköszönésekéi* kijelentette, hogy a ^viszontlátásig* búcsúzik. A társulat elismerésére megjegyezte, hogy a munka s az eredmény túlnyomó része épp a színtársulaté, melynek minden egyes tagja odaadó buzgósággal támogatta folyton az első munkást, az igazgatót. Makó és a szegedi közönség kölcsönös szerelmi vallomások között válnak el egymástól : a mi legalább is szokatlan formája a válópernek s 'min egy aunak bizonyságául szolgál, hogy nem is a színházas felek akarták a válást, hanem a fiskálisok, no meg az aktából ítélő bíróság idézte elő a frigy fölbontását. Tovább fejlesztve a képes beszédet, az is bizonyos, hogy az egyik fél, a direktor makacssága is sietette a processus kedvezőtlen kimenetelét, a ki mikor fel volt szólítva, mutassa ki, miből viszi tovább a közös háztartást, a lelt bugyellárisa helyett á keblére üiött, helykén odavágván : est deus in nobis ! furfangos eszemmel, munkás két kezemmel, a mi csak fölér rongyos ötezer forinttal. Különben is ugy gondoljuk, hogy a szegedi színészet ügye immár oly egészséges alapokon nyugszik, a szegedi közönségnek annyira elsőrangú életszükségleiét képezi a színház, hogy ennek jövője, fejlődése többé nom függ személyi tényezők változóságál ól. A színház látogatási kedv egészséges fejlesztése körül soha el nem évülő érdemeket szerzett az épp most távozó igazgató. Ugy a színház, mint a színészet anyagi viszonyainak konszolidálása s ezzel társadalmi helyzetük emelése dolgában Makó annyit tett, a mennyit kir vüle még egyetlen magyar vid'ki színigazgató sem. Mindezek olyan kétségbe uem vonható tények, melyek egyaránt alkalmasok a régi barátság megszilárdítására, az ellenségek kiengesztelésére. S ebben az éi te lem ben, hogy t. i. Makó Szegedről, mint egy kevéssé méí• ányolt kulturális ügy hű, korrekt bajnoka minden, bármely részről eredhető keserűség, szemrehányás, vád nélkül, elhalmozva a jól megérdemelt elismerés kiiüuő jeleivel távozik s ilyformán joga fan hozzá, hogy miudenh; fölemelt fővel térjen vissza, ha a sor is ugy akaija : mi is meleg szivve búcsúzunk el téle saját szavaival i «viszont látásig.» Uj országos intézet i EfizteriiOiubíMi. A hazai kai h. tanítók árvaházi egye sötétének alapszabály-terve a következő 1. Az egyesület cziine és pecsétje A hazai kath. tani ók Árvaházi Egye • sülete. — Székhelye Esztergom, 2. Az egyesület ezé Íja : hazánk ró • mai és görög kath. népoktatási lanin tózeteiuél működölt óvók, óvónők, nép i és polg.-isk. lanitók, tanítónők, óvó , vagy tanitóképző-intózeli tanárok és la ! oltóitok hátrahagyott árvái neveléséi' • egy, esetleg több árvaházat alapitan s arra, illetve azokra felügyelni. Esel , leg azonban egyes árvák ne ve lésérő más módon gondoskodni. 3. Az alaptőke előállítására szolgál i nak a tanítók részéről befizetendő év , tagsági dijak, humánus tanügjbaráio: , adományai, nagylelkű alapítványok, ha i gyományok és jótékonyczólu mozgalma] jövedelmei, i 4. Az egyosüiet tagjai : a) Védnökök, a magyarországi róni és görög kath. nagyméltóságú püspök , kar. b) Tiszteletbeli tagok, kik az egye sül el lótesitése és virágzásra emelés körül hat hálós közreműködésükkel buz gólkodtak. e) Alapító tagok, kik egyszer-min denkorra legalább 50 frtnyi alapítvány tesznek. d) Rendes tagok, kik egyszer-minden kora 10 frtot fizetnek az árvaház-alapr; vagy több éven, legalább azonban ti; éven keresztül éven kint 1 — 1 írt be fizetésre kötelezik magukat s rendé; tagsági jellegükt a fizetéskor kitüntetik e) Pártoló tagok kik az alaphoz bár mily .összegű adománnyal járulnak. 5. Egyes egyházmegyék vagy na gyobb kath. tanitó-egyesületek saját éi általuk kijelölendő árváik számára kü lön alapítványokat is tehetnek vagi gyűjthetnek, mely ilyen egyes alapit, vány összege 4000 frtból állhat. As ilyen küíön alapítványok gyűjtésénél Összege minden óv végén deczembe: hónapban az Arvaházi Egyesület pénz tárába küldendő be, a hol kamatozásn helyeztetik el és kezeltetik mindaddig meg ujabb gyűjtés és kamat-szaporodái folytán 4000 fríra növekedik Egyes egyházmegyék és tauitó-egyesületek e nemű alapit váujai sajái kebIükben is kezelhetők a, 4000 frt alap felszaporodásáig, de a gyűjtés eredményéről min> deu év deczember havában hivatalos jelentés küldendő a közp. bizottsághoz s a gyűjtött összeg csakis az orsz. kath, tauiiói árvaház ezé íjára fordiiliató, 6. Az átvaházba leendő fel vétel, eset leg más uton eszközlondő neveltetés jőióteméuyeibeu részesülhetnek a 2. §-bau megjelölt tanférfWk és nők azuu. árvái, kiknek szülei 50 frt alapiió vagy 10 frt rendes tagsági dijaikat egyszerre, évi 1 frtos tagsági dijaikat p'UÍig már legalább öt egymásután következő évre pontos-in befizették. 7. Az egyesület, évonkint egyszer, lehetőleg Szén L-is ván napja iáján közgyűlést tart Es-tiTgomban melyre az egyesület tiszteletbeli, alapító ós rendes tagjai hivatalosak és szavazati joggal bírnak s minimum 24 tag jelenlétében hozhat csak érvényes határozatokat. 8. Az egyesület tisztviselői : egy elnök, két alelnök, egy litkár, egy jegyző, egy pénztáros, egy ellen"r, 30 tagból álló közp. bizoitság, kik közt minden egyházmegye legalább egy taggal képviselve legyen s kik mindauynyiau a közgyűlés álial válaszún nak három évre. A közgyűlés a választmány javaslatait és tervezeteit határozatával jogerőre, emeli v.igy elveti. A gyüj és módozatait megállapítja, évenkint beható pénztári vizsgálato !art, mely czélra kebeléből 5 tagu pénztárvizsgáló bizottságot küld ki, rendelkezik az alap hasznos és biztos tnkositése, az árvák felvétele vagy más módon leendő elhelyezése felett. 9. A tisztviselők hatásköre : I. a) Az elnök hívja össze és vezeti a közgyü ésekel és választmányi g\üléseket, egyenlő szavazatok esetén döntő szavazattal bír s őrzi az egyesületi pecsét et. b) mindenütt és mindenkor képviseli az egyesületei ugy a hal óságok, mint egyesükkel szomb'n. c) Minden az egyesület érdeklő hivatalos vagy magáuiiat az elnök kezeihez jut, aki által azok a közgyűlés vagy választmány elé torjeszteudők s beiktatás és levéltárba leendő elhelyezés végett a titkárhoz tétetnek át. d) Minden kibocsátott iratot a titkárral együtt aláir. e) Az évi költségvetés előirányzótt kiadásait uial vány ózza, f) Saját felelősségére is intézkedhetik sürgős ügyekben, mely ekei a választmánynak s illeive közgyűlésnek kellő indokolással boto rj eszt. II. Az alelnökök az elnök akadályoztatása esetén azt mindenben helyettesilik. III. A titkár az egyesület levelezéseit és az iktatót vezeti, szerkeszti az évi jelen léseket s az üléseken miut előadó szerepel. Akadályoztatása esetén helyettesíti a jegyző, ki a köz- és választmányi ülések jegyzőkönyveit vezeti. IV. A pénztáros a gyűjtött Összegeket kezeli ; pénztári naplót 8 az alapitó és rendes tagokról külön anyakönyvet vezet ; az elnök utalványára kifizetésekét eszközöl; az alap állapotáról negyedévenkint számadást, havonkint pedig jelentést tesz s az óv végen elszámol a választmánynak. A befolyt összegeket azonnal a takarékpénztárba helyezi, ötven forintnál nagyobb összeget magánál sohasem tarthat. V. Az ellenőr köteles a pénztárt ós pénztári könyveket negyedévenkint megvizsgálni s annak eredményéről a választmánynak jelentést tenni,szükség esetéu bármikor pénztárvizsgálalot tartani. ihász, hanem szamár keve közéjük, hahaha, hihihi. A sírásból jóízű kaczagás lett. — Jó jó, húgom, még eddig csak a jegyző segéd úron esett meg a csúfság, hanem hát a tied hol van ? Ne szaporítod á szót, hanem beszélj szaporán. Beszélt aztán szaporán. Jó, hogy gyorsíró nem volt jelen és igy nem volt, a ki elakadt . — Arra aztán a jegyző-segéd ur odajött a Kán Etelkáék ablaka alá, — folytatja frissen a menyecske — oszt' aszondja : na Etel húgom, ha te olyan kedven volnál, ainiljeu jól pörög a nyelved, kettőt kapnál ezekből a pam arán csókból, hanem igy füge is jó lesz, oszt

1 a Etel orra/alá tartotta a két ujját, a kibe a harmadik volt beledugva, igy ni . . . Most azért is M Ételnek adom mind a kettőt Avval oda jött hozzám. Én beakartam szaladni . . . de megláttam a paiuaráncsot, hát nem szaladtam be í aszondja a jegyző-segéd ur, tartsam a kötényemet, de hogy tartom, hanem mikor mind a kilenczet kiszedte, mondom, csak nem rakhatja a poros földre ezeket a szép jószágokat, hát odatartottam a kötényemet, ugy rakta bele. Meg is köszöntem illendően, oszt^ be akartam menni de . . . — No csak beszélj, ha már benne vagy. — Be a jegyzö-segéd ur megcsípte a karomat. — Hát aztán ? — A többi már nagyon akadozva ment. — Aztán, aztán másutt is megcsípett — Hot V — Azt nem mondom meg ; kutyálkodott velem. — Miért nem ütöttél a körmére ? — Hát a pomaráncsokat kellett tartanom, nem volt kezem, különben megkapta volna a macáét — No ez eddig nem nagy csúfság — vélemény kedik a törvénybiró, ki a peres ügyeket kezeli — ilyen már máson is megesett. — Nem csúfság ? — pityereg a menyecske újra. — Hát az nem csúfság, ha a leányt... asszonyt Kán Etel szemeláttára össze-vissza csipkedik, aztán még . . . még meg is csókolják ? — Ohó ! — pattantak fel az esküdtek — ez már nagy sor ! Támadt ellenvélemény is és lett zajos vita, minek okáért a biró jónak látá a zöld asztal csengetyüjét megrázni és figyelmeztetni zajgó társait a szabályokra, melynek értelmében, ha csak lehetséges háromnál több ne beszéljen egyszerre. Aztán föltéve a kérdést : — Hát mit kívánsz, kis húgom, ezért a csúfságért, hogy igazságot adjunk ? Gondolkozott a menyecske sokáig mig végre a nélkül, hogy csak távolról is sejtené ez elégtételül kivánt dolog cselekményt, piszegve, szemlesütve — mondja szertelen naivsággal. — Tegyék meg vele azt a csúfságot, amit én velem tett. A biróság összenéz, No most jó volna már tudni, hogy van-e ilyen kádenczia ilyen esetre abban a mérges köayvbea, amitől odabent Esztergomban, akik egymás fejét beverik ? Megakadtak. A jegyző ravaszul mosolyog, kazakergetést indítványoz. Hisz ez nem per, az semmi. — Semmi — tanakodik a törvénybiró — ha egy nyolez napos menyecskét idegen ember a falu szemeláttára megcsókol ; aztán lesz belőle Jiázi perpatvar, a férj örökké orrol érte ; ez az ártatlan gyerek-asszony pedig megtanulja, hogy az semmi ; a semmi után jön valami ; az is semmi lesz. Ohó, ebben a házban ne tanuljou ilyet Pista ! kiált az előszobába át. Megjelenik a kisbíró. — Csókold meg a jegyző-segéd urat, azonnal, a karját meg csípd meg ! Olyan arczczal volt mondva, hogy senkinek se jutott eszébe nevetui. Pista megcselekedte, minden ellenkezés daczára. — Hát a pomaráncsból mi lett, húgom ? kérdé a biró. — Megittuk lé móriadénak. Látható megelégedéssel távozott haza, a jegjzŐ-segéd pedig másnapra megugrott, ugy se maradhatott volna többé a faluban. J. L. Színházi levél. (Makó Lajogról.) Szeged, ápr. 16. A. végnek kezdete következett. Vasárnap olyan szabású és színezetű ünnepség keretében buesuzkodott el Makó igazgató a szegedi színháztól, hogy azzal, alkotó elemeivel érdemes és tanulságos egy kissé bővebben foglalkozni. A buesu ünnepélyes külsőségei is impozánsak, szépek, részben meghatók voltak. A «Náui» került színre zsúfolt ház előtt, Makó egyik legjobb szerepét, az öreg svábot játszotta, mely uúvósz 10kélytt alakítása soká emlékezetes marad a szegedi közönség előtt. Az első felvonás után az egész társulat a színpadra gynlt s ezen feslőileg elhelyezkedett tabló közepette nyújtották át Makónak a bérlőközönség és a színtársulat ezüstkoszoruit, valamim még egy csomó babérkoszorút, bokrétát.