Esztergom és Vidéke, 1892
1892-04-03 / 28.szám
ESZTBR f}O.V^XIV. ÉVFOLYAM . 28. SZÁM. VASÁRNAP, 1892. Á PRILIS 3. « ___ — 9 Városi és megyei érdekeink közlönye. *~ ~ UIDn _ Té . or!/ " n r * MKGJBLIÍNIIN JIKTJüNKINT KKTSZER: nj ^ " • - - HIRDETÉSEK : VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVAIVU.OS HIRDJÜTÉSBIC I-«öt« JOO »<** 75 t<r ioo,. PFAL55-HAZ, FÖLDSZINT, tói tfOO-ig 1 frt !)0 kr, 20O-t,ól 300-]g 2 frt 95 kr. ILLŐÉI '/A' TlíSl ÁR* • ho\í a SZÍ,l ^ m ' , "«ftét illülö köziemén yek kiild«u<lök. BVlyegdij 30 kr. Kg^Hz évi e 6 fit — kr KIADÓ-HIVATAL*' MA.GAN IlIliDKTÍISEIC megállapodás szerint legjntáuyosab-. év'ö 3 Itt — kr , . ' ban közöltetnek. Nopyed «vre. i • . . 1 frt 50 kr SZKOHKNVl-TRR 831, m «Fgy szám ára 7 kr. hová a lap liivn.talo« és tnagrnihirilufései, a nvill-tórhe Bitánt kfizle- NYIMThtí sora 20 kr. <t— : ——. •- ® niéiiyck, eií'íizulési pénzek és reklamálások iutéieitd&k. & • ! , Q A király itthon volt. Budapest, ápr. 2. Hetek óta időzött 0 Felsége a király hazánk fővárosában s akárhol megjolent a lakosság lelkesült örömzaja üdvöz lé őt. Népeinek atyját Magyarországon mindé nkor örvendező lelkesedés fogadja, a a mikor csak hazánk földjére lép, mert a 1 egd rágá bb gy ö n gy a ko ronában, me 1 y felkent fejét ékesíti, az a benső szeretet, a melyet hü magyar népe szentel neki. Nemzetünk e szeretete természetesen csak viszonzása annak a nemes hajlamnak, melyet Ő Felsége hazánknak szentel. Harmadfél évtized óta a legcsekélyebb dMiarmonia sem zavaria meg ezt a szép öszhaugot a király és a nemzetünk közt, bármily magasra háglak is 'a pártok politikai Uarczáimk hu lámái, mindig elsimult a vélemények minden viszálya, ha a nemzet értelmeiről volt szó a felséges, uralkodó iránt, azon uralkodó iránt, ki a kit István koronája alatt élő alattvalóinak egyetértő szeretetét birja. A magyar hazafiság elválaszí.hatlan a király hűségétől. Egy magyar sem szereti hazáját a király szeretete nélkül ; áll ez különösen erről a királyról, kinek fölséges személye mindnyájunk előtt mint a nemes jellem és gondolkodás és érzés lovagiasságát kinek kérlelbetleii kötelességtudata mintaképként világlik. Ha még oly gyakran időzik is köztünk 0 Felsége, a magyar nemzői nek mindig szivbelí szükséglete, szeretetét, ragaszkodását tnnusitant királya iránt. És Magyarországon mindenki örömest megfelel a szükségletnek, mert hódoló tiszteletünk nemcsak az elvnek szói, a a melyet I. Ferencz József képvisel, hanem a szívélyes módnak is, a mint azt képviseli. Hisz a népei iránt való nemeslelküséget az önmaga iránt engoszthetJen szigorral köti össfce. Mig tőlünk, alaítvalóiíól mit sem tagad meg, a mit atyai szivétől kérünk, önmagának mit sem ad meg, mint a csendes megelégedést, a melyet kötelességtudó ember érez a becsületesen teljesített kötetmok miatt. Ily lélek nagyság előtt szeretetteljes hódo'at lal hajol meg a nemzet s minél közolebbről figyeljük megl. Ferencz Józsefben a fejedelmet ugy, mint az embert, annál őszintébb és lelkesebb lesz iránta lelkesedésünk. Ha a világon egy uralkodót sem szerelnek oiy benső'leg alattvalói, mint királyunkat szereti a magyar nemzet, ugy ezért egyedül őt illeti az érdem, őt, a ki erényei által e népnek a trón iránt öröklött tiszteletét a felszentelt személye iránti lelkesedésig tudta fokozni. Minden uralkodó közt a legnemesebbnek legbensőbb és legtisztelette!jesebb üdvözözletét nyuj'ja Magyarország a hányszor csak megjeleu magyar földön. Legyen neki ez üdvözlet az ország fővárosában volt tartózkodása alkalmából is hódoló hűséggel felajánlva. A pályázók. Esztergom, ápr. 2. Hat pályázó jelentkezett az esztergomi nagy kaszárnya építkező vállalatára. Mindegyik firma elküldte a maga szakértőit, az irodája eszét, ugy, hogy alig voltak képesek vendéglőink az idecsődült versonyezŐknek elégséges la-' kasokat biztosítani. A versenytárgyalás nagy érdeklődést keltett városszerte, mert a polgárság most már hinni kezd a kaszárnya kiépülésében. Hat ajánlat fekszik a közönség élőit. Hatvanhárom ezer forintnyi diöVreisc/.ia mutatkozik a legdrágább s a legjutányosabb ajánlat között. A legdrágábbat -Neuschlossék, a legolcsóbbat Griiuwaldék adták be. Nemcsak oicsósági tekintetekből foglalkozunk a helyi czég ajánlatával, hanem a belyi érdekek szempontjából is. A Grünwald Testvérek ugy Esztergomban, mint Párkányban: nevezetes tényezői kereskedelmünknek és vállalkozó üzletünknek. Epiíeítek már nagyobb kaszárnyákat is. Vau gyakorlatuk és megbízhat óságuk. Helyi érdekeink szemponljából léhát minket legközelebbről érdekel a Grünwald Testvérek ajánlata. Adjunk alkalmat saját anyagi életünk erősítéséhez, támogassuk saját firmáinkat, ha arra alkalom kínálkozik. Magának az esztergomi czégnek is érdekében áll, hogy az esztergomi vállalkozást megkapja. Mert reputácziójukat veszítenék mindenfelé a czég lagjat, ha saját városuk noui bíznék bennük. Erkölcsileg sújtaná őket az a vád, hogy saját városukban sincs elég megbízhatóságuk. És igy kétszeresen is kivégeznők az esztergomi firmát, mert azzal ugyan aligha állna szóba többé más város, mikor valami nagyobb vállalatra pályázuának. A helyi érdekek szempontja tehát az első, mely állásfoglalásunkat kijelöli. A második szempont az a hatvanhárom ezer forintnyi differenczia, mely szintén sokat jelent. Hatvanhárom ezer forintnyi meg takarítással nagyon sokat téndiihetünk városunkon, mert ránk fór, nagyon ránk fér a legcsekélyebb me^'íakaritás is. Egyébként az a hilüuk, hogy szigora ellenőrzéssel akár Neusclilossékiól, akár Gfrünwaldéktól ugyanazt a szolidaritást van jogunk követei ni. És igy a kaszárnya kifogástalan építése nem annyira a papirosok szavától, mint inkább a legkifogástalauabb, szakszerű ellenőrzéstől függ. Ezt kell a városnak biztosítania. Az esztergomi közönségnek tehát első sorban is az az érdeke, hogy szigorú ellenőrzést gyakoroltasson áz építkezésnél, másodszor vegye tekintetbe a helyi érdekeket s azok gyámotitását, harmadszor pedig a jtuányossági szempontokat. Ha ilyen alapfeltótelekből indul ki a város közgyűlése, akkor nem lesz zúgolódás a kaszárnya kérdés megoldásából. Í2 M klerpsiís7iis1Uja. KIJAESS A IZMET01S,.. Kijárok a temetőbe Édes anyám sirhal mára, Szomoiu hely való az én Lelkem sötét bánatára. Az élettől kimerülve Leborulok a fej fára, S vágyva a sirok nyugalmát iliiii /-Hullatom kőnyem reája. S mintha olt beszélne hozzám Keresztül a síri hanton; Vigasztalva, bátorítva, Hogy a hitem el ne hagyjon. Hogy maradjon rendületlen Bizodalmam a jövőbe, Hiszen minden búnak, gondnak Vége van a temetőbe. Ott a sötét hantok alatt Nem fog fájni semmi, semmi, S befejezve a küzdelmet Édes lesz majd megpihenni ! Kijárpk a temetőbe, Édes anyám sirbalmához, S könyek között arra kérem Szólítson le már magához 1 LITHVAY VILTÓRIA. —+—X»@>o<*—«—• (Alkalmi lap az árvamegyei ínségesek javára) A vasárnap megjelent összes fővárosi újságok viszhangzanak attól a sok dicsérettói és elösmeréstöl, melylyel a «Magyar Gréniusz»-nak « Kenyér* cziiníí emléklapját fogadták. Valóban oly fényes e lap, a milyen még magyar nyelven nem jelént meg, akár gazdag tartalmát, akár a külső kiállítás diszét tekintjük. Ha nem a legnemesebb intentióktól vezéreltetve jótékonyezélra jelent volna meg ez emléklap, még akkor is azt kellene Írnunk, hogy a szellemnek e gazdag kincstára nem hiányozbatík egyetlen előkelő család asztaláról sem. A «Magyar Géniusz*, mely ezt a nagyértékű disz lapot ingyen küldi előfizetőinek, ugyancsak bebizonyítja, hogy hétről hétre mindinkább beváltja a hozzá fűzött nagy igényeket, s ma már páratlanul áll az illusztrált Japok között. A «Magyar Géniusz»-nak ez a 13-dik száma s külön 1 frtért kapható. Harminczegy lapra terjed és emlékmondatok, versek, novelettek alkotják tartalmát, melyet a sok illusztráczió még gazdagabbá tesz. A tartalom előkelősége az alkalmrságon felülemeli e számot. A lap. élén József főherczeg következő sorai olvashatók : «Búsul hazánknak vadregé uyes, havas bérezektöl övezett szép vidékének szegény, de szorgalmatos ' népe, mert eltagadták tőle a zord idő és a föld sanyarú termése, egy évi keserves munkának gyümölcseit és a nyomor legérzékenyebbike : az éhség gyötri felsővidéki atyafiainkat. De ne féljetek, adott az isteni gondviselés kies alföldi rónáinkon annyit, hogy osztozkodhatunk veletek addig is, mig a meleg nap újra megérlelteti völgyeiteknek most árva, hóboritott hantjainak csíráit. Ne sírjatok ! élnek még és szeretnek magyar rokonaitok.» — Baross Gábor ezt irta: «A munka — kenyér.* — Szögyény László ezt : «Az élet sem szerencsétlenség, sem puszta gyönyörűség ;" — egy komoly feladat az, melyet becsülettel teljesíteni kell.» — Gróf Bánffy DezsŐ ezt : ötletekre van szükségük, azért szabadjon nekem, ki az első szükségleten kívánok segíteni, az ide csatolt 20 írttal kenyérre valót nyújtani.» — Munkácsy Mihály száz forintos utalványa is be van mutatva másolatban. — Gróf Zichy Géza ezt irta : «A ki felebarátjának halálát kívánja, az lelkében gyilkolt, a ki pedig szűkölködő embertársát nem segiti, az a kegyetlen sors bűntársa.» — Jókai Mór egy 1856ban irt lapot küldött : «Az éhhalál szárnyatlan, földön csúszó rém, mely lajhár körmeivel belekapaszkodik áldozatába, hurczoltatja magát vele napokig, mig a kínzott lerogyik alatta s elveszi az álmot attól, a ki fetrengve kéri a gyorsan öiö könyörületes. halált» stb. Guggenberg ezredes és az uj orsz. képviselők közül is sokan küldtek aforizmákat. Nagyobb czikkekkel, novellettekkel, elmefuttatásokkal képviselvék ; Degró Alajos, Acsádi Ignácz, Adorján Sándor, Békéli Antal, Beniczkyné-Bajza Lenke, Beöthy Zsolt, Godzsu Elek, Gonda Dezső, Silberstein (Ötvös) Adolf, Szabolcsi Lajos, Zsilinszky Mihály, Reile Iván Szmrecsányi, Szatmári, Schvarez Gyula, KŐrösy L. és számosan, kikkel Hevesi és Karczag Vilmos szerkesztők tartalmas emlék-számot hoztak Össze. A technikai beosztás is ügyes : van lap, mely csak emlékmondatokat tartalmaz, mig más verset és prózát vegyesen ; egy-egy rajz elfoglal egy egész lapot, míg mások a szövegben tarkáinak. Szóval, egyszerű lapozgatásnál is annyifélét talál az olvasó, hogy szívesen néz bele újra meg újra. Eredeti ötlet Porz-soltné Lukács Juliska népszínházi tag e mondata : «Soknak a < művészi kenyere olyan, mintha csak — Árvamegyében sütötték volna.* Verset veterán és fiatal költők nagy r számmal küldtek. Igy : Jakab Ödön, Szabó Sándor, Endrődi Sándor, Erdödi Béla, Prém József, Hunyadi Margit, Ábrányi Emil, Komócsy József, Szalay Pruzina, P. Thewrewk Emil, Tóth Lőrincz, Szabolcska Mihály, Dóczi Lajos, Ivánfi Jenő, Vészi József, Bartók Lajos sat. Mutatóul ezt a rövidke árvamegyei tót népdalt irjuk ki a sok közül, mint népköltészeti terméket az ínséges földről : „Ablakomon rózsatő . . . Nagyszekeres erre jő. Űti, veri a gebét, Még Rem tnizza szekerét. Házunk előtt nagy a sár, Nagyszekeies erre jár. Erre, erre szekeres, / Engem és mást ne szeress. Kicsiny ablakom alatt, A szekeres elakadt ; Ha elakad, itt marad. Megesküszünk Három rövid nap alatt."
