Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 24. szám

noveldék és ogyébb jótékony intézetek emeltetnek, Esztergom ezen a phylloxera által tönkre telt ősváros, mely a két nembeli ifjúság kulturális fejlődésére évenként több, mint 16,000 frtot szentel, a helybeli reáliskola költségeinek némi pótlásául a legutóbbi időben engedélyezett évi két ezer forinton felül semminemű felsőbb kedvezményben részesülni szerencsés nem lehetett.

Mindezeknek tisztelői teljes előterjesztése, valamint magának az eszmének hathatós pártfogásukba való ajánlása mellett állandó őszinte tisztelettel maradok Esztergomban január 12-én 1891.

A tekintetes Városi Körnek

alázatos szolgája

MESZÉNA JÁNOS,

az Esztergomvidéki Gazd. Egyesület alelnöke.

Takarékpénztáraink reformja.

II.

Előző csikkemben kifejtettem volt, hogy a vidéki takarékpénztárakat csak a hűtlen kezelés buktathatja meg s az elodázhatlan reformnak ezt a szempontot kell első sorban szem előtt tartani. Erre nézve pedig azt vélem, hogy sokkal ajánlatosabb és hatályosabb volna, ba az ellenőrzést maguk a takarékpénztárak veszik a kezükbe, mint ha ezt az állam tenné.

Mellettem bizonyít első sorban a gyakorlat, mert mit láttunk a legutóbb előfordult csabai esetnél is? Azt, hogy az érdekeltek fővárosi pénzintézetekhez fordultak szakértőkért, nyilván abból az indokolt véleményből indulva ki, hogy azok legjobban értenek a dologhoz. De már most azt kérdem: miért ne

lehessen ilyen kellő számú szakértőt egyszer és mindenkorra megválasztani ? És miért ne lehessen (ilyen kellő számú) az ellenőrzést ezek által időről-időre gyakorolni. A hazai takarékpénztárak betéteik harmadrészért szerezzenek be értékpapírokat, ennek folytán az összesen 525 millió forintnyi betétekből 150 milliót, vagy levonva a már meglevő mintegy 50 millió forintnyi értékpapír készleteket, kerekszám 100 millió forintot kellene erre a czólra szánni. Ámde ez a mi viszonyaink között óriási pénzösszeg ma kölcsönökben van elhelyezve és ugyhiszem a viszonyokkal ismerősök közül senki kétségbe vonni nem fogja, hogy 100 millió forint vidéki kölcsönnek a föl mondása tényleg gazdasági krisisbe sodorná |az országot. Bízzuk tehát állampapírjaink hazavándorlását a dolgok természetes rendjére, mely fokozatosan és rázkódás nélkül amúgy is meghozza azt, amit másképen csak egy végzetes experimentum árán érnénk el.

Olvasó asztal.

— A Pesti Hírlap rendkívüli kedvezményei, melyekben e lap előfizetőit részesíti, mint a szerkesztőség velünk közli, ismét egygyel szaporodtak. Évek óta kéthetenkint külön zenemellóklet van csatolva, a P. H.-lioz megválogatott zeneszerzeményekkel. Tavaly karácsonyi ajándékul minden előfizető díszes kiállítású nagy képes naptárt kapott. A P. H. Naptára ezentúl minden évben teljesen ingyen és bérmentve meg fog küldeni a lap előfizetőinek a legdíszesebb kiállításban, gazdag tartalommal. Ezeken kívül minden állandó előfizető, —- habár havonként újítja is meg az előfizetést, — abban a kedvezményben részesül, hogy a Lég- rády Testvérek kiadásában megjelenő Összes müveket (regényeket, képes gyermekkönyveket, diszmüveket s minden egyéb saját kiadású müvet) jelentékenyen leszállított áron szerezheti meg. A kik a regényirodalom iránt érdeklődnek, azoknak jelenthetjük, hogy a P. H.-ban most megkezdett regény »Végzetes tévedés« egyike a legutóbb megjelent legérdokfeszitőbb franczia regényeknek, mely Parisban valóságos szeuzácziót keltett. A P. H. munkatársai változatlanul a régiek, a legjobb publicistikai és szépirodalmi erők. Elő- fize ési ára negyedévre 3 fit 50 kr., egy hóra 1 írt 20 kr, mely a Pesti Hírlap kiadóhivatalába (Nádor-utcza 7. szám) küldendő. Mutatványszámokat kívánatra egy hétig ingyen és bérmentve küldenek.

Színházi szemle.

(Örök törvény.)

Csiky nagyhatású színmüve szerdán másodszor ment nemcsak javított és bővített közönséggel, de Károlyi Lajcsiié sikereinek szaporításával is.

Károlyinó Bellában nem közönséges élvezetet nyújtott a közönségnek, mert analizáló tehetsége minden jelenésben elragadta a hallgatóság azt a részét, mely nemcsak szavalatot és toilettet, hanem idegeket, szivet és szenvedélyt is keres a színésznő játékában. Károlyi- nénak ezúttal még kedvezőbb alkalma volt a nagy közönség előtt bebizonyi,

tani, hogy a társulat legkiválóbb tagja- a[ ki a modern színmüvekben mindig telt házat fog vonzani. Szeretnénk tőle valami Ibsen-féle újdonságot.

Rónai Karolának Szilviában szintén jórósze volt az előadás sikerében, mert érzelmesebb jelenéseit tapsokkal szakították félbe.

A többi szereplőről ugyanazt kellene ismételnünk, a mit az Örök törvény első előadásáról mondtunk.

(Nebánt8virág.)

A társulat kezdő Soubrette énekesnője, Lányi Szidi csütörtöki jutalom- játéka telt házat csinált. Lányi Szidi a czimszerepben italában kielégítette a várakozásokat, sőt olykor-olykor fölül is múlta. Hangja az alsóbb régiókban tiszta és természetes, humora még nem bontakozott ki, de temperamentuma már azt bizonyította, hogy megállná helyét gyakorlattal, iskolával és tanulással, mint operetteónekesnő a primadonna mellett.

Csige Lajos szerepét, az őrnagyot Szalhmári az utolsó órákban volt kénytelen átvenni, az azonban nem látszott meg rajta. Dicsérettel kell főiemlite- nünk, hogy rögtönzött szerepében is megállotta helyét.

Deák Cölestin ben vidámitotta föl a házat, habár jókedve nem egyszer mak- ranczoskodott. Nagy Pista a vicomteot énekelte mérsékelten, a mi eddigi föllépéseihez képest megint sikert jelent. Tukorai az őrmesterben mulattatta a közönséget, mely az operette végén mérsékelt várakozásait tökéletesen kielégítve találván, buzdító tapsokkal lelkesítette a jutalmazó!tat.

HÍREK.

— Látogatás. Csáky Károly gróf apátkauonok a városi ovó-iutózetet f. Ló 20 án látogatásával szerencséltette, mely alkalommal tizenegy játékszert ajándékozott az apróságoknak.

— Esztergommegye bekeblezésétől ismét róni hírekkel telt meg a sajtó. Arró van szó ugyanis, hogy Esztergom, Hont valamint Pest és Nógrád megye egy részéből uj megyét akarnak szervezni. Esztergomnak már csak ez az egyetlen egy veszteni valója van. Elvették már a törvényszéket, el az adófelügyelőséget, a város törvényhatóságát, elveszik a prímás székhelyét, most még csak a vármegye marad hátra. De vau még néhány nevezetességünk, a

hirodalma«. (No ez meglehetős sötéten kezdődik) »Mily élvezettel habzsolja fül- hártyám a teljes zajnélküliséget. A nappali élet zsivaja elhangzott, megkínzott idegeim elnyugosznak. Véget ért a tettetés, a hazug mosoly, csinált érdeklődés; titkolt érzelmeim

— újra tietek vagyok ! (Ugyan micsoda titkolt érzelmei lehettek?) Fejem az ablaküveghez nyomva bámulok ki a sötétségbe. Gördülő könycseppeimen át csak megtörve látom a világot. Borult kedélyem is köny- esepp, a melyen a legvidámabb hang, a legrikítóbb szin is megtörik és sötétté lesz mint lelkem. (Szegény, ezt valami nagy bánat nyomta!) A rakpart bosszú lámpasora kaczéran nézi magát a Duna lágyan hullámzó tükrében. Fényüket bosszú imbolygó; lángkéve alakjában ringatja a csalékony folyam . . . (S a többi, egy bosszú leírás, ezeket a regényekben is mindig keresztül szoktam lapozni; lássuk tovább) Reményem, bizalmam, lelkesedésem is a lemondás és keserűség árjába fűlt; bárcsak megfogyva, de nem megtörve kerülne ki onnan ismét.

. . . (Ez szép frázis volt, ugy-e gróf?) Fáradt vagyok, unom már az életet. Minden nap reménytelen küzdésre ébredni fel és keserű csalódással feküdni le: érzem, j hogy ez ki fogja ölni az életösztön legutolsó szikráját is lelkembÖl. — Kitárom ablakom,

— a késő ősz fagyos szele csapja meg arczomat . . . Pedig azt mondják, élni szép. élni élvezet . . . Nem igaz, hazudnak , , . (Mégis borzasztó, hogy valaki oldalszámra panaszkodik és nem mondja, hogy miért.)

Mert érdemes-e élni egyátalában? Tétlenül nézni, hogy a szívbe hatolt mérgezett fulánk mint terjeszti tovább a lassú kórt, mely felemészti lelki és testi erőinket? (Ab, tehát szerelmes a mi költőnk, még pedig boldogtalan szerelmes? Ezt különben mindjárt gondoltam.) Nem jobb-e egy lövéssel megszabadulni tőle? Egy pisztoly barátságos csöve a mélyében mosolygó golyóval . . . Hisz nem olyan ijesztő látvány ez. — Addig, a mig valaki nem szerelmes, borzadva gondol az öngyilkosságra. Véteknek tartja a társadalmi rend, bűnnek a szülök, hitves, gyermekek iránt. A szerelmes ember lelkifurdalás nélkül el tudja dobni életét. Lelkét már másnak adta; ha annak az nem kell, mi hasznát veheti ő? Ha nem egyesülhet kedvesével, mit ér a földi lét, a melynek vigasza, egyetlen öröme, végczélja te vagy : mindenható szerelem! — Engem mindig meghat, ha szerelmes párról olvasok, kik nem egyesülhetvén az életben, egymáséi lesznek a halálban. S kik szoktak a szerelem ilyetén mártyrjai lenni? Az alsóbb néposztály rajongói: egy czipészlegény,

egy szobalány; műveletlen individuumai az emberiség anyagiságért élő rétegének. S szivük mégis fogékony volt a legmagasz- j tosabb érzelemre annyira, hogy ez az életösztön fölött győzedelmeskedett . . .«

— Ugyan kérem, el ne aludjék gróf. Persze önt nagyon untatja ez a fölolvasás?

— Bizony okosabban ten nők, lia visszamennénk szobánkba.

— Oh nem, hisz most jön a java. Meg kell tudnom, hogy kibe volt Tarczali szerelmes. Különben, ha ön akar, visszamehet, én itt maradok. Talán fázik?

Nagy szegénységi bizonyítványt állított ■

volna ki a gróf magáról, ha erre azt az olcsó bókot mondja:

— A hol az ön közelében vagyok Stefanie, ott nem lehet fáznom.

Nem mondta biz ő ezt, hanem visszament a barátságos salonba, végigdült a chuise- longueon, rágyújtott egy bockra és kedélyesen füstölve nézte, a mint a szomszéd szobában Stefanie turkál az Íróasztalon.

Gondolta, majd csak beleun, s aztán folytatják ott, a hol elhagyták.

Egy költemény akadt a lány kezébe. Boszusan dobta félre. Ó elvből nem olvas verseket. írni ugyan szokott néha — »fájó szívből«.

Megfakult papírlapot halászott ki a sok lim-iom közül;

»Vájjon micsoda rejtélyes erő is a szerelem, hogy minden idegszálat hatalmába kerít? Mágneses erö-e, mely összes gondolatunkat konczentrálja egy tárgy körül, mint delejpatkó a vasszemereket? Vagy villamos erő, mely összehozza az ellentéteket, eltávolítja a hasonlót: A barna rajong a szőkékért, flegmatikus meghal a sangvi- nikusért? Talán hő, a szív moleculejeinek gyors mozgása, vagy fény, a mely mért- földeken áthatolhat a nélkül, hogy a köz- beneső tárgyakat áthevitené, de a két végpont fénylő lesz és izzó? . . .«

Hát ez a csomó eznkorspagáttal átkötve mi lehet? Egy tuczat népszínházi sainlap, A legismertebb operettek, különböző évekből. Egyben azonban mind megegyeztek, valamennyin ott volt a Stefanie neve is a szereplők közt.

Villámgyors gondolat ozikázott át agyán. .Tarczali ő belé volt szerelmes . ,

melyet szintén meg lehetne irigyelni tőlünk. Ezt vegyék el mielőbb. Itt van például a philloxera, itt a város kövezete s világítása, boldogítsanak már egyszer ezekkel olyan várost, melyet a laillenium küszöbén nem akarnak mezővárossá degredálni.

— Az esztergomi takarékpénztárnak e hó 18 án kitűzött közgyűlése a részvényesek meleg érdeklődése közt tartatott meg. Megjelent mintegy 70 részvényes. Elnök Feichtin.ger Sándor kir. tan meleg szavakban emlékezett meg az elhunyt igazgató Frey Vilmos buzgó ténykedéséről, mely felszólalás folytán a boldogult igazgató érdemei iránti elösmerést az igazgatóság indítványára jegyzőkönyvbe iktatták. Ezután az ügyrendhoz képest az igazgatóság és felügyelő bizottság jelentése tárgyaltatván az igazgatósági indítványok változatlan elfogadása mellett a tiszta nj ereség 46,480 frt 86 krial állapíttatott meg, melyből tiz százalék a tartalékalapra, 33,000 frt részvényosztalékra, 4158 frt jótékony czélokra, a többi pedig jutalékokra és a külön tartalékra fordittatni rendeltetett. A jótékony czéln adományokból következőket emeljük ki: A reáliskolának 100 frt, a városi közkórház és az aggok házára 50 — 50 frt, a kisdedovónnk 75 frt, a városi, megyei és a párkányi tűzoltó egyesületnek 75, 25 és 15 frt, a városi elemi iskela szegényebb tanulóinak 60 frt, a vízivárosi és kir. városi apácza zárda szegényebb gyermekeinek 25 —25 frt, a sétahely szépítő egyesületnek 50 frt, a zeneiskolára 25 frt, a helybeli gazdasági egyesület szőlőiskolájára 100 frt, az ipartanonezok miinkakiállitására 30 frt és egyéb több kisebb-nagyobb adományok. A tárgyalási sorrendhez képest következett az igazgató választás, mely a kedélyeket napok óta izgalomban tartotta. Magos Sándor járásbiró indítványára azonban a választás mellőztetvén az igazgató tanács által megválasztott helyettes igazgató Reusz József, a megboldogult igazgató Frey Vilmos megválasztásán, alapuló megbízatásából hátralevő időszakra az igazgatói javadalmazás élvezete mellett. közgyülésileg egyhangúlag- megbízni ott. Vajha ezen intézkedés, mely az oly szép virágzásnak indult társulat belső életének békéjét czólozta, a társadalmi téren itt-ott máris sajnosán mutatkozott ellentétek kiegyenlítését eredményezné.

E szerint ő lett volna a költő álmainak tárgya, az ideál, a kihez verseit Írja s a ki novelláihoz az anyagot szolgáltatja. Hisz ez pompás! Léteznek hát még ideális, lelkek, nem árnyék az eszményi szerelem . . . Hogy is mondja csak a költő?

„— Hü szivünk a bolyongásban Nem lát, csupán egyetlen álmot,

S azzal, a kir51 mindig álmodik,

Soha, vagy már kt!söu találkozik.“

Igen egy olyan szivet, a ki csak álmodni mer, s az őrülésig szerelmes az elérhet- lenbe — ilyent keresett ő már régen, íme most megtalálta.

Mily mohón olvasta megfakult vonásait egy azóta porrá vált kéznek! Hiába, minden no azokat a verseket találja a világirodalomban a legszebbeknek, a miket hozzá Írtak.

Elemérnek ezalatt kifogyott a türelme. Átjött és megfogta a lány kezét:

— Kedves Stefanie! Én nem engedhetem, hogy ön itt tönkre tegye magát ebben a ffttetlen szobában. Ön énekesnő, a hangjára még szüksége lesz. Aztán be fogja látni, hogy két külön szobában . . .

Stefanie nem állhatta meg nevetés nélkül.

— Hát legyünk csak egyben.

— Igen jöjjön át.

— Nem, nem. Maradjunk itt. Nézze, ott van a költő kényelmes pamlagja (ócska bútordarab volt biz az) üljön rá és vegyen engem az ölébe.

Hogy megmutassa, milyen jó nyugvás esik azon hamarosan végigdült rajta, kezeit összecsapva feje alatt. Még lábait is felrakta a karfára. Aztán félig elhunyt sze*» meivel a grófra mosolygott.