Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 23. szám

ESZTERGOM, XIII. ÉVFOLYAM.

23. SZÁM.

CSÜTÖRTÖK, 1891. MÁRCZIUS 19.

MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖK Ö[N.

ELŐFIZETÉSI ÁR :

Etrész évre.............................•

..................................6 frfc — kr

F

él évre..........................................................................3 írt — kr

Negved évre.....................................................................1 írt 50 kr

Fgy szám ára 7 kr.

Városi és megyei érdekeink közlönye.

SZERKeTz TŐSÉG:

PFALZ-HÁZ. FÖLDSZINT,

hová a lnp szellemi részét illefS közlemények küldendők.

K I Ä D ö - hTv ATAL:

SZÉCHENTJ-TÉR 331,

hová a lap hivatalos és magánhinhdései, a nyílíterhe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások intózendök.

® ------------ - - --------- — - - -------«

H

IRDETÉSEK:

HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 2O0-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 ur. Bélyegdij 30 kr.

MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab- ban közöltéinek.

NYILTTÉR sora 20 kr.

A vidék és a képzőművészet.

Budapest, márez. 18.

Hazánk kulturális fejlődésében egyetlen egy ág sem emelkedett oly rohamosan, mint a képzőművészet. Ebben tagad hu tál lan ul nagy érdeme van a törvényhozásnak, mely segélyét a magyar képzőművészet iránt soha meg nem tagadta: de nagy érdeme van maguknak a művészeknek és a fővárosnak is. Sajnosai! nélkülözzük azonban még mindig a vidéket, azt a vidéket, a mely mindig talpon van, ha a hazafias lelkesedés őt bármely czélra felszólítja ; nélkülözzük azt a vidéket, mely együtt tud és sokott is érezni a fővárossal a nemzeti kulturális kérdésekben, ez a vidék ma még — mondjuk ki nyíltan — még mindig bizonyos közönyösséggel viseltetik a képzőművészet pártolása iránt.

Az országos képzőművészeti társulat e közönyt akarta megtörni akkor, mikor elhatározta — s most már több városban létesítette is — hogy egyes nagyobb vidéki városokban képkiálli- tást rendez, mely képkiállitások azok számára létesítietnek, kik Budapestre hasonló kiállítások alkalmával fel nem jöhetnek,hogy alkalmuk nyíljék a magyar művészet remekeivel és másfelől újabb alkotásaival megismerkedhetni.

Voltak ily kiállítások Veszprémben, Szombat helyen, Kolozsvárt stb. de az eredmény meglepőleg csekély volt. Vidékünk előkelő gazdag közönsége még mindig nem bir kellő érzékkel az iránt, hogy házának, lakásának berendezésében, mily hiányt jelez az a szép kép, a mely nem függ a falán.

A vidéken jó módú, müveit házakban a lehető legszebb, legdrágább bútorzattal találkozunk ; a lakás berendezése kifogástalan, a háztartás előkelő és sok pénzt felemésztő, a lovakra, kocsikra bőségesen jut, de a legtöbb fényűzéssel ellátott helyeken is a szépet, gyalázatos »oel druck«-ok csúfítják el, kirívó ellentétet képezve a szebb bútorzat többi ékességével.

Eszünk ágában sincs azt képzelni, hogy 3—400 forintos képeknek vételét minden tehetősebb vidéki gazda 'győzheti; de én csak azokról beszélek, a kik tehetnék, kiknek, mint a fentebbi !példában mutattam, van érzékük min-j den szép iránt, csak a mi valamennyi (szép között talán a legszebb, a mij bájt és varázst kölcsönöz az életnek: a képzőművészet iránt nincs.

Meg kell értetnünk vidéki inIel 1 i-' gencziánkkal, hogy az »oel druck« valóságos szegénységi bizonyitványa a házigazda Ízlésének; egy csinos aczél- vagy rézmetszet ezcrte szebb és ezerle ;alkalmasabb, de vízre is szebb és a házigazda Ízlésének kimutatására is alkalmasabb. Ily metszetek megszerzése a lehelő legkönnyebb, ha a vidéki , intelligenczia egyszerűen beáll a magyar j országos képzőművészet társaságába és 'évi fiz forinttal mint tag részt vesz, tagsági jegyével minden evben a társulat állal rendezett eredeti olajképek ki- sorsolásában, szabad bemeneti jegye van neki és családjának az összes tárlatokra és azon felül minden évben

4—5 gyönyörű kivitelű mofszvényeket kap magyar művészek állal kiállított nagy hatást keltett képekről.

Az idén póIdául Benczúr gyönyörű képének metszvóuyét kapják a tagok.

Ez a pár sor csak felhívás óhajtott lenni azon magyar vidéki intelligoncziá- hoz, a melynek érdekeltségét, meg vagyok győződve, csak fel kell kelteni, hogy kész legyen a szép és a nemes meleg pártolására.

FÉNY VE SS Y FERENCZ,

országgyűlési képviselő.

Takarékpénztáraink reformja.

I.

Körülbelül egy éve, hogy a »Nemzetgazdasági Szemlé«-ban ugyanezen tárgyról jelent meg egy dolgozatom.

Röviden elmondva az volt a tartalma hogy nem oszthatom azok nézetét, a kik a takarékpénztárak .ügyét egy országos törvénynyel akarják rendezgetni, melynek az volna a két főpontja, hogy:

1. a takarékpénztárak állami felügyelet alá helyeztetnek ;

2. a takarékpénztáraknak élűi ralik, hogy a betétek mely hányada helyezhető el pl. a^jelzálog üzletben, mennyi a leszámítolási üzletben és hány százaléka helyezendő el föltétlenül állampapírokban.

Ennek ellenében én azt javasoltam, hogy ne államilag, hanem autonom formában rendezzük a takarékpénztárakat oly módon, hogy az ország összes takarékpénztárai szervezkedjenek egy összehívandó országos kongressuson testületté és válaszszák meg a saját hatóságukat : a Budapesten székelő »takarékpénztári kamarát«, melynek ellenőrzési és diseiplináris jogait, aztán törvénybe kellene iktatni. A takarékpénztárak üzletére vonatkozó egyforma és részletes törvényes előírásokat pedig,, de különösen azt a minden intézetre rovandó kötelességet, hogy betétei egy jelentékeny részét föltétlenül állampapírokban tartozik elhelyezni, közgazdasági viszonyainkhoz nem illőnek és ennél fogva károsnak kell kijelentenem.

Nem szerzői hiúság az oka, hogy a kérdésre és vele együtt fenn tidézett czikkemre visszatérek. Nagyon is aktuális és szomorú események azok, a melyek megint napirendre hozzák a takarékpénztári kérdést; oly események, a melyek fájdalmas visszhangot keltettek országszerte nemcsak azért, mert súlyos csapást mértek ezrek vagyoni állására hanem még inkább azért, mert mint gondolkozó emberek nem térhetüuk ki azon aggodalom elől, hogy oly katasztrófák a melyek megtörténtek legutóbb Békéscsabán és Szilágysomlyón, évről-évre ismétlődve másutt is meg fog történni mindannyiszor megsemmisítve nem jelentéktelen közvagyont és évek sorára tönkre téve egy egész vidék anyagi jólétét, ha csak nem orvosoljuk azokat a szervezeti bajokat, a melyek ama sajnálatos eseteket lehetővé tették.

Ezeket a szervezeti bajokat pedig alaposan megvizsgálva a dolgot egyetlen egy főpontban lehet összefoglalni : a hiányos ellenőrzésben. Az én tudomásom szerint eddigelé minden tönkre

Az„Esztsrgom és Vidéke''taromja.

SsTBllaiiäs, a ki mi? meghalt.

(Elbeszélés.)

Irta: Nógrádi Jet>5.

— Szeretem önt gróf, higyje el.

— Óh ezt már sokszor mondta. De mikor fog végre meghallgatni? Majd az uj villában, ugy-e szép Stefanie ?

A lány felkaczagott.

*— Talán ...

Pompás kis szó ez a »talán.« Ép úgy nem zárja ki az »igent«, mint a »nemet«. 'Valószínűleg ezért használják annyiszor a nők.

Fz a balladai dialog különben egy fényes hintó kényelmes öblében szövődött, melyet prüszkölő telivér paripák lassú ügetésben vontak végig az Andrássy-uton. A két nagy koromfekete állat magasra tartott fővel, mazurka lépésben szedegette lábait. Fényes szerszámjuk csilingelőse s a szíjak ropogása kisérte a ruganyos kocsi könnyű dübörgését. A bakon bérruhás kocsis és inas ült pofaszakállas, életnélküli arozczal.

Kis ideig tartó szünet után Stefanie szólalt meg.

— Mit szól ehhez a villához, gróf?

A gróf főicsapta monokliját és szemügyre vette a mutatott nyári lakot.

Valóságos joujou volt téglából és gipszből; olyan, a milyent torták tetejére szoktak tenni díszítésnek. Apró tornyocskák, vadszőlővel befutott terrasseok, virágosérepes erkélyek, ólomkarikás ablakok tömkelegé valami kimondhatatlanul kedves barmoniátlunságban. Körűié franczia Ízlésű kis park, az ősz hervadó lombjaival: me- lancholikus keret a kaczagó képhez.

A gróf jelt adott s a kocsi megállóit.

— Hirdetést látok kapujára kifüggesztve, talán kiadó ! Ha önnek úgy tetszik, megnézhetjük, — szólt kilépve a In utóból s udvariasan kezét nyújtotta Stefanienak, hogy a kiszálásban segítse. Ez könnyedén kiugrott s naiv örömmel futott a kert rácsához.

— Ejnye de kedves kis házacska! Pompás kert hozzá. És nézze, nézze, még házinyulak is szaladgálnak a bokrok közt.

Elemér gróf csöndes mosolylyal tanulmányozta addig a hirdetést. Mikor a villamos csengetyüt megnyomták, egy vén asszony sietett elő, a házmesterné. Ez levezette őket a vasveretes kapun.

Könnyű tisztába jönni helyzetükkel.

Stefanie, vagy a kaszinó szerint »Stehke«, másodrendű operetteénekesnő, mivel azt az óhaját fejezte ki Elemér gróf előtt, hogy kedélyes kis otthont szeretne az Andrássy-ut egy villájában, szemleutra indultak; mindezideig sikertelenül.

Zoltványi Elemér gróf rémitő gazdag volt és flegmatikus, akárcsak Jules Verne Fogg Pbileasa. Stefiké pedig tűzről pattant kis művésznő. Csupa ideg, csupa élet. Nagyon is szegény hajlékban láthatott napvilágot. Úgy mondják, hogy mosónő volt az anyja. Gyermekkorát a főváros legalsóbb rétegének fertőzött levegőjében töltötte. A szegény ördögök körében, a kik mindenfele testi és lelki nevelés hiányában a bűnt a jócselekedettől csak bírói figyelmeztetéssel tudják megkülönböztetni; hogy tudnák hát megítélni, hogy mi az erény s mi a becstelenség! Mint serdülő lány a színházhoz került, s itt szépségével és tehetségével hamar felküzdötte magát.

Jószivü lány volt a nevetségességig, — hogy a mellett egy kissé könnyelmű is, az bizonyos. De ez utoljára olyan hiba egy színésznőnél, mi józan felfogású ember előtt mindig megtalálja ha nem is mentségét, de legalább magyarázatát. Ereiben nem az arisztokráczia lomha kék vére csörgedezett, hanem az a jó piros és forró polgári vér, melyre a felső tízezernek szüksége van, hogy uj élet gyűljön elernyedt tagjaiba. Vájjon szereti-e a grófot? Nem lehet biztosan tudni, csak annyi kétségtelen, hogy a szerelem csiráit Sehopen- hauer szerint már mindketten eleve magukban hordták az ellentétek vonzalmánál fogva, mit a franczia oly találóan fejez ki ebben az axiómában : »Les extremes se touchent.« A gróf szenvnélküli hideg sége természetszerűen vonzódott Stefanie élénk temperamentumához. Anyagi természet volt mindkettő, az bizonyos, de azért mennyire különböztek egymástól! Czinikus anyagiság a grófé, naiv anyagiság a művésznőé.

A házmesternő roppant bőbeszédű asz- szonyság volt. Megmutatott és magyarázott apróra mindent. Kinyitotta az ajtókat, kényszerítő tte a »nagyságáékat«, hogy még a kéménylyukakba is hekukucskálja- nak. Elmondta, hogy az ajtókon itt-ott repedjek vannak, de az meg lesz csináltatva. Még mostanig nem hívhatták el az

asztalost, mert a férje (a házmester t. i.) beteg, a foga fáj, és nem szabad kimennie a szobából. Hogy a kandallók és Meidinger- kályhák kitünően fütnek. Különben se kell sok tüzelés. Meleg a lakás, mert hát ők a pinczében laknak s a nagyságos asszony, a háztulajdonosuö ingyen adván nekik a fát: szeretik a meleget s ezért a fölső lakás padlója állandóan hevítve lesz alulról, a mi nagyon jó s a többi.

A jó asszony szinte belerekedt a dicsér- getésbe, pedig biz ez meglehetősen fölös-. leges volt: ennél csinosabb paradicsomot már képzelni sem lehet.

Stefanie ugrált és tánczolt örömében, hogy neki ilyen bájos kis otthona lesz. A gróf mindjárt kialkudta az árt is. Azaz hogy csak szokásból mondom: kialkudta;, nem alkudott az semmit, hanem egyszerre megadta a mit kértek.

Hanem mikor már a hátsó kis bejárat kulcsát is zsebébe dugta a gróf Stefiké fürge szemei észrevették, hogy a házmes-. térné egy szobába még nem vezette be őket. Ennek a szobának az egy ablaka is erősen be volt spalétázva.

— Hobó lelkem házmesterné! Mi. az egész villát kibéreljük, hát ezt az egy szobát mórt nem mutatja meg?

A beszédes és jókedvű asszonyság egy- szerre megsavanyodott.

— Az a szoba nem kiadó.

— Nem-e? No ez különös!' Aztán mért nem?

— Azért mert nem kiadó.

De a grófot ez az alapos magyarázat

nem elértette ki.

— Beszéljen jó asszony. Én tudni ki~