Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 19. szám
ESZTERGOM, XIII. ÉVFOLYAM. 19. SZÁM. CSÜTÖRTÖK’, 1891. MÁRC/JÜS OMÉGJÉLENIK IIETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: évre.............................•..................................6 frt — kr Fél évre..........................................................................3 írt - kr Negved évre.....................................................................1 frt 50 kr Egy szám ára 7 kr. © Városi és megyei érdekeink közlönye SZERKESZTŐSED PFA LZ-HÁZ, FŐLDSZJ NT, hová ft lap szellemi részét illető közlemények küldendők. K I A D 0 - h7v ATAL: SZÉOHENYI-TÉR 331, hová a lap hivatalos és magánhirdetései, a nyiliterhe szánt közlemények., előfizetési p.nzek és reklamálások intézendők. HIRDETÉSEK: HIVATALOS HIRDETÉS EK 1 szóiéi 10'» szóig 75 kr, 100- tól 200-ig 1 frt 50 kr, 200-cól 30-i-ig 2 frt 95 kr. B lyegdij 30 kr. MAGÁN HIRDETÉSEK megáJlapodáa szír.int legjutányosab- b n kö/.ölfetnek. NYJLTTER sora 2>> kr. © Andrássy Manó cükke. Andrássy Manó gróf, kinek neve az esztergomi érsekség kikezdői történetében lesz megörökítve, a Nemzet 62-ik száméiban vezérczikket ir a kat.li. anto- nomiáról s a priméisi székhely kérdéséről. Aifdrássy Manó gróf czikkéből a priméisi székhely elvitelére vonatkozó következő részleteket mutatjuk be : Két kérdés merült fel az utóbbi időben, mely az egész ország kát Ii. egy- liéizi és világi köreit a legnagyobb mértékben érdekli: a katk. autonómia és a primási székhely Budapestre áthelyezésének kérdése. Mindkét kérdés élénken foglalkoztatja az egyházunk iránt érdeklődő katholikusokat s azért — de, mert az egyik kérdés magam kezdeményezésére lépett előtérbe, legyen iszabad nekem is erre vonatkozó nézeteimet kifejteni.- Én is szükségesnek tartom a kalboli- Okusok érdekében az organizácziót, ezt az »organizácziót azonban felülről kell kezdeni s éppen azért tartom én föltétlenül szükségesnek azt, hogy a prímás [Budapesten lakjék, a mint Európa iminden czivilizált országában az egy- Iházfő a fővárosban lakik. Példa erre fta többi között Angolország, hol az érsek Londonba lelte át lakását és meghallotta a canlerburi-i érsek czimét s IPáris és Bécs ; ezek mint az ország fővárosai egyúttal érseki székhelyek is. Az ország és az egyház érdekei egyaránt követelik, hogy a magyar prímás m ország fővárosában, Budapesten tartsa állandó lakását. A prímásnak magas állása nagy befolyást biztosit az ország- ügyeire, de ezt a befolyást csak úgy érvényesítheti kellően, ha állandóan az ország fővárosában lakva udvarát itt tartja, a főváros 300,000 katholikus lakosságával s a többi mérvadó világi elemekkel közvetlenül érintkezik, mi által rendkívül nagy erőt fejthet ki úgy az- egyház érdekében, mint a közélet egyéb terein. Budapesten lakva a prímás, a püspöki karral is könnyebben és gyakrabban érint,kezhelik, minden fontosabb kérdésben velük tanácskozhatik, határozatait a püspöki karral való megállapodás alapján hozhatja, a minek bizonyára nagy befolyása leond az ily határozatok érvényesítésére is és meg-j szűnik az a viszás állapot, melynél: fogva most minden püspök nagyon is' külön működik. Én meg vagyok róla győződve, hogy ha a prímás Budapesten fog lakni s itt a püspöki karral és a, befolyásos mérvadó világi elemekkel gyakrabban érintkezik s ezen elemek hozzájárulásával a szervezést, melynek felülről kell kezdődnie, kezébo veszi; a függőben levő egyházi kérdések, mint a fundáczionális vagyon rendezése, a szegényebb papok ellátása st.b. megoldásához komolyam hozzáfog a mint azt a protestánsok teszik ; akkor hamar segitve lesz a bajon s külön katholikus autonómiára szükség nem1 lesz: mert akármilyen vallásu magyarj miniszter legyen, a katholikus papi és; válási érdekek olőmozditásásáiól ebben| az országban vissza nem vonulhat és! visszavonulni nem fog. A felvetett* eszmét, hogy az ország prímása a fővárosban lakjék, általános helyesléssel fogadta a parlament s fogadta, az egész ország s azért a közóhajnak ily általános nyilvánulása előtt a szükkörre szorítható helyi érdeknek vissza kell húzódnia s tekintve hogy számos törvényünk az esztergomi érsekségre vonatkozik, minél előbb külön törvényt kell hozni arra, hogy a prímás székhelye Esztergomból Budapestre tétessék át. A fővárosiak felirata. A primási székhely áthelyezésének ügye a fővárosi közgyűlésen szerdán került ismét szóba. A tanács javasolta ugyanis, hogy ez ügyben a törvényhatóság úgy a kormányhoz, mint a kultuszminiszterhez feliratot intézzen. Rózsavölgyi Gyula főjegyző bemutatta a feliratot, moly a hazai történelemből merített adatokkal is támogatja a főváros óhaját. »Tudva van, igy szól többek közt a föl irat, hogy midőn szent István királyunk a magyar államot megalkotta, és abban a katholika egyházat szervezte, a legfőbb egyházi méltóságot Esztergom- ban helyezte el, a hol ő maga is székelt. Pest és Buda azon időben jelentéktelen révhelyek vadának; Esztergom majd Székesfehérvár voltak az ország fővárosai s igy misem természetesebb, mint hogy a legelső magyar püspökség székhelyéül Esztergom jelöltetett ki, mely politikailag is központjává lett az országnak, a melyben már akkor királyi udvartartás volt és a melyet bőgvén épült vára domináló hivatással ruházott fel. Kétséget nem szenved, hogy ha akkor a jelenlegihez arányított viszonyok uralkodjak volna, szent István királyunk bizonyára Budára vagy Pestre teszi Magyarország hitéletének középpontját. De tudjuk továbbá a történelmi okmányokból azt is, hogy később századokon keresztül az esztergomi érsekek Magyarország herczegprimásai, mint a királyok főkancellárjai, mindenkor ott székeltek s igy igen gyakran Budán is, a hol királyaink laktak és tartózkodtak. Kivételt csak az utolsó 300 év képezett, ' mely idő alatt az uralkodó dinasztia székhelye és állandó tartózkodása Bécs városa volt. Újabban, egyrészt az 1847—48-iki törvények Budapestet tették az ország fővárosává s habár másrészt a magyar alkotmány visszaállítása óta felséges királyunknak az országban is Budapest lett székhelye, a primási székhely kérdése érintetlenül maradt. Az utóbb jelzett s állami életünkben korszakot alkotó fordulat beállta óta azonban mindinkább érezhetővé vált amaz óhaj jogosultsága, hogy Magyar- ország herczogprimásáuak, e kiváló közjogi fontossággal biró egyházfejedelmi méltóságnak állandó székhelye tétessék át Budapestre, hogy a magyarországi katolika egyház legfőbb képviselője a fővárosban, a korona, az összkormány, a törvényhozás székhelyén rezideáljon a mi nem zárja ki azt, hogy az év bL Csónakban. Csónakban ültünk; te, lábadnál én, A tölt mosolygó holdvilág, A ringató habok sötét mezét Ezüst fonállal szőtte át. Az oltárkép te voltál, a táj pedig Hozzád méltatlan foglalat, Én esd ve térdeltem a kép előtt, S téged keretje elragadt . ~. . »Ah nézze, nézze, milyen gyönyörűn Ragyognak fen a csillagok — » »Botét szemed két csillaga nekem Azoknál fényesben ragyog.« »A fülmiiét, a szellősuttogás Tündérszavát hallgassa hát —« »Édes hangodnak szép zengő szava Nekem a legszebb suttogás.« »Ugyan ne nézzen mindig rám,» szólál, Aztán elforditád fejed, S mintha felhő borítaná a még Előbb oly csillagos eget. a (Irta egy fetmilliós sikkasztó.) A Megvan a »sikkasztin«, a sikkasztások )f»i-pecifikus ellenszere. I Jenner födözte föl a himlőoltást, midőn :ií kissé módosított himlőt oltotta be siker- d a himlő ellen. Pasteur kutatta ki az antirabikus eljárást, midőn a veszett állatok némileg módosított gerinczagy velejével gyógyítja a megveszendöket. Koch találta föl a tuberculint, midőn a tuberculosist-bacilusokkal öli meg. Mi fölfodóztük a »sikkasztint«, midőn a sikkasztókba némileg módosított sikkasztó- kat oltunk be ... ? Nem. A »sikkasztint«, vagyis az eude- mikus magyarhoni sikkasztások elleni óv és gyógyszert egy vidéki lapocskában találtuk meg, minek tárczarovatáhan nem régen egy czikk jelent meg, mely nézetünk szerint egyszer s mindenkorra végez a sikkasztókkal, ha ugyan Jeuner, Pasteur és Koch módszerei nem képeznek puszta humbugot. Soha sikkasztásokról oly meggyőzően nem Írtak, mint ebben a czikkben. Soha senki ezt a tárgyat oly alaposan nem ismertette meg, nem merítette ki, mint ennek a tározónak az Írója. Van abban kortörténet, kórrajz, kórisme és kórjavaslat. Kideríti az okokat, leírja az okozatokat, összehordja ennek a kérdésnek egész in- ductiv anyagát ; mindent a legmodernebb szocziologiai és fenkölt hazafias és nemzeti politikai szempontból. Minő magasztos és ideális morál vonul végig ezen az elmélkedésen, mely éppen oly komoly, mint a mily gyöngéd, éppen oly tudományos, mint a milyen költői felfogású. A ki még nem sikkasztott, gyönyörködve olvassa, a ki sikkasztani készül, irtózva, elrettentve hagy fel ezzel a szándékával ; a ki pedig már sikkasztott, lelke egész mélyéből fogja megbánni gouosz elvetemültségét. Szóval gyönyörködhet, rettent, vezekeltett ez a czikk mindenütt, mindenkor és mindenkit: csak a czikk Íróját nem. Mert az most el van csukva sikkasztásban való bűnrészességért a békés-csabai kir. járásbirósági börtönben. Többet sikkasztott egy fél milliónál. A czikk Írója Barlóky László ! az elsikkasztott békéscsabai Népbank igazgatója ! »No hát mi kétkedünk ennek a czikk- nek annyira magasztalt hatályosságában« — kiáltanak majd föl a nyájas, de ebben az esetben egy kissé gyanakvó olvasók. Sohase kétkedjék itt senki. A tudományos buráidat majd eligazítja. A kéksav legelsőben a feltalálóját ölte meg. Azután ez az egy failure, a mint az angol mondja (magyarán: csütörtök) nem czáfoljá meg ennek a csodás czikknek porfilaktikus és terapeutikus erejét. Két havi kísérletezési idő — a mennyi e czikknek megírása és a czikkiróitak elcsukatása között letelt, nem elegendő a hatás kipuhatolására; azután ez az egy esetben fölmerült kudarcz nem bizony it semmit; a minthogy a tu- berculosist sem Ítélné el senkisem, hacsak egyetlen egy esetben mutatkozik hatálytalannak. Ismételjük (ellát, hogy a sikkasztásról soha, de soha ilyen meggyőző, lélek- inditó lendülettel nem irtuk és ennélfogva — követve Jeunert, Pasteurt és Kocliot si I sztókkal kell Íratni a czikkeket a sik- kí ások ellen és akkor talán lesz fogain >< a nyomtatott inalasztnak. 'Zóljük a czikket a mint az a Békés- Cs.íoán megjelenő »Békésmegyei Közlöny« mikt évi nov. 26-iki számában a b.-csabai N' vbankuál előfordult óriási sikkasztások miatt letartóztatott Bartóky Lászlónak, a félmilliót sikkasztott bankigazgatónak tollából szóról-szóra megjelent : Találkozások. Nem vers; csak a cziine olyan versszagu. Nagyon is próza, mert igaz. Mióta az x-i gymnasium jólelkü igazgatója kihirdette előttünk az érettségi vizsgálat eredményét s mi mint érett emberek szétrebben lünk a világba, azóta négyszer találkoztam Ivánnal. Iskolatársak voltunk, de soha sem szerettük egymást. Azt, hogy Iván miért nem rokonszenvezett velem, nem tudom, de hogy én azért nem szerettem, mert olyan zártkozott volt mint egy mágnás s olyan büszke mint egy parvenü, azt ma is tudom. Iván ur volt köztünk. Szegény volt az igaz.de mert a famíliája az első volt X vármegyében, hát mégis különb volt mint mint mi, szegény bagariacsizmás nyakkendőben diákok. Még a professzorok is kitüntették mindig, pedig sohasem tanult és nem L tudott semmit. Az érettségi vizsgán is ö volt a legkitűnőbb. Először mindjárt a nagy vakáczióban talál koztam vele Szolnokon, a vasútnál. (Valamelyik atyámfiához mentem látogatóba.) Iván ott sétált aperronon várva az indulásra. A vonat késett ; sokáig kellett várnia. Mikor meglátott, fölismert és megszólított. (Nyilván eszébe jutott, hogy én súgtam neki a görögöt az érettségin.) — Jó napot, hová utazol ? Megmondtam neki, hogy ide meg ide. — En is arra megyek, együtt mehetnénk. — Nagyon örülök.
