Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 16. szám

Cs&ky gróf, űr olv tényt, n mely nők további fenntartásálioz a megszokáson és a történeti hagyományon kívül egyetlen érvet sem lehet fölhozni.

Az okokat, a melyek a herczegprimási székhely áttétele mellett szólnak, a cwltwsmmisztor eorrectül összegezte abban a kijelentésben, hogy az áthelyezés érdekében áll úgy az államnak, mint a kalholikus egyháznak. S az áthelyezés kivitelére nézve épp ily cor- reefcséggel mondotta, hogy a primási szék megiiresodéso a legalkalmasabb időpont arra; mert ily időpont semmiféle személyes motívum nem járulhat a közügy elintézéséhez.

A katholikns egyháznak azért áll érdekében az áthelyezés, mert a mint az egész országnak, ngy a katholikus egyháznak is természetes központjává lett a főváros ; az egyház fejének természetszerűleg az ország és az egyház központján kell állandóan tartózkodnia. Megkövetelhetik n katholikus egyház hivei, hogy főpásztoruk ott legyen, hol a hívek legnagyobb számban laknak együtt; mert a főpásztor, magas egyházi rangja mellett is szolgája az egyháznak s egyszerű apostola a vallásnak. Do viszont a herczegprimási méltóság külső fénye is megköveteli, hogy ne húzódjék félre e méltóság viselője az ország geographiai, politikai és társadalmi gócpontjától. Ha az esztergomi érsek Budapesten tartózkodik, több alkalma nyílik a közélet egyházpolitikai nyíl vaníliásaira befolyást gyakorolni akár a főrendiházban, akár azon kívül. Nem kívánjuk mi a herczegprimási méltóságot a napi politika küzdelmeibe keverni, sőt azt tartjuk, hogy bemocskolná e tisztet as, a ki ezt akarná; de nem tudjuk elképzelni az egyházpolitikai kérdések egészséges és természetes kifejlődését a közvéleményben, ha az egyház feje a közvéleménytől távol él s nem hallgatja folyton a nemzet szívverését, itt a főváros kebelében.

Budapesti Hirlap.

A Budapesti Hírlap csütörtöki vezér- czikkében igy nyilatkozik :

A. nemzeti szempont követelő erővel sürgeti a mai nemzedéktől, hogy Magyarországból nemzeti államot alkosson, melynek élő hatalmas szerve a főváros : Budapest legyen. E programul a nemzeti kultúra minden tényezőjére rászorul 8 a katholikus egyház közremunkálását nem nélkülözheti, mply kulturális életünkben kétségbe vouhatatlanul hatalmas tényező. Hazánk azóta számit a modern nemzetállamok sorában, mióta életműködését a fővárosba centralizálni sikerült és szükségleteiről innen gondoskodnak. Nagy arányokban tágultak ez életműködés méretei, mióta Széchenyi megkezdte, Kossuth, Deák és Audrássy folytatták a politikai és kulturális központosítás munkáját. De a feladat megoldása ma is hézagos még: Budapest királyi és kormányszékhely, parlamenti, tudományos, gazdasági és társas középpont lett, — kereteiből mégis hiányzik két fontos tényező : a fejedelmi udvartartás s az egyházi hierarhia. Másfél száz évvel ezelőtt mindenünk szerte szórva volt ; a koronát Bécshöl, a kormányt s ország- gyűlést Pozsonyból, az egyetemet. Nagyszombatból, az ari.sztokrácziáf, a külföldről, a középnemességet a vidékről kellett Budapestre hoznunk s mindez kemény küzdelembe került, de az eredmény megérte az áldozatokat. A főváros emelése érdekében a centralizáczió nem állhatta meg : ez országos és nemzeti középpont most már hatalmas erővel vonzza magához ama tényezőket is, melyek az országos és nemzeti rep- rezenláczió lényeges tagjai s mégse a fővárosban székelnek, hanem ott, hova csak a régi kor hagyományai kötik őket az uj idők követelése el lenében. Ilyen az ország herczegprimása.

Elismerjük a hagyomány érijét, tiszteljük moiivnmait, de eldöntődnek te-1 kiüljük a liarczo , a hányszor a korszel-1 lem követelésével S'.áll peibe : a nyertes mindig az utóbbi szükségképp. A pri- mási szék kérdésében kilonczszáz éves hagyománynyal áll szemközt, Budapest. S mégis, ki ragaszkodnék hozzá, ha bebizonyult, hogy az élei forrás e kapocsból kiveszett s ha el nem szakítják, magától szakadoznék el, holt kötés gyanánt. Idő kérdése csak, hogy a1 herczegpriinást a főváros közélete, az egyházpolitikai érdekek, a kormánynyal való érintkezés folytonossága arra fogják utalni, hogy Budapesten állandó udvart tartson, az év nagy részét itt töltse és esztergomi érsek csak névleg maradjon meg. Régi királyaink azért jelölték székhelyéül Esztergomot, mert akkor ott volt az országos középpont, — sä prímások tényleges székhelyüket száz évekon át ismételve változtatok a szerint, a hogy a királyi és

kormányszékhely, a közélet hullámmozgása Budára, Pozsonyba, Nagy-Szombatba vagy éppen Bécsbe vonzották őket. Most a vonzás törvénye Budapestre utalja a herczegpriinást 8 előre látó, bölcs rendelkezés az, mely e törvény nyel számot vet és annak szellemében cselekszik.

Esztergom megmaradhat primási szállóhelynek, bazilikája egy érseki hely- nök székesegyháza nagy káptalannal és sírboltja a prímások temetkező helyének. De a fővárosnak van arra igénye, hogy az ország dúsgazdagon dotált főpapja itt tartsa állandóan udvarát, idő helyezze át Pozsonyból, vagy Nagy- Szombatból a társas káptalant s legyen lelkes részese, előmozdítója az itt fejlődő nemzeti közművelődésnek, őrzője erkölcsi alapjainak és személyes lelki, jellembeli, luzufias tulajdonságaival tárigya a köztiszteletnek, oszlopa a köz- | tekintélynek.

A fényes hivatásnak, mely a her- iczegprimásra ezúttal néz, mikor székét az alkotmányos korszak óta először van mód s alkalom a nemzeti aspirácziók közepet!, s a közvélemény igényeihez mérten betölteni, az uj prímás csak e hatalmasan fejlődő főváros keretében folelhot meg méltón.

Az Egyetértés.

Az Egyetértés Írja :

Nem könnyű a kérdés.

Azt az érsekségei, melylyel a pri- másság egybe vau kapcsolva, közel ki- lenczszáz évnek történetes minden szent hagyománya köti Esztergomhoz. így rendelte az országnak első bölcs és szent királya. így volt megnyugodva az ország népe s a magyar nemzet, a magyar kereszténység kezdete óta. Hazánkban a kereszténységnek, a római székhez való csatlakozásnak s a nyu- goti miveltségnek kilonczszáz éves története szentesíti Esztergomban az esztergomi érsekséget.

Felette nehéz békességes időben ily intézményt ily múlt után helyéből kimozdítani. Nagy forradalom és győző ellenség támadása előidézheti, de békés időknek bármily nyomatékos érvelése ily eredményt nem szokott könnyedén előidézni.

S mégis megtörténhetik s mégis meg kell ennek történni napjainkban.

A miniszter azt mondja : meggyőződése az, hogy Budapestre áthelyezni czélszerű volna az esztergomi érsekséget. Es azt uioudjd: legkönnyebbel megtörténhetik ez, ha mikor — miül most — üresedésben van az érseki szék. Egyetértünk mindkét kijelentéssel. Végül azt mondja: megkezdette már a kérdés tanulmányozását, hogy miként lehelne a czélt elérni leggyorsabban. Őszinte ürömmel helyeseljük e kezdeményezést.

Nézzük a nehézségeket. Honnan támadhatnak azok 8 minő sulylyal bírnak.

Első a korona jóváhagyása.

Ezt megnyerni, ha a kabinet kitartással s nyomatékosan óhajtja, lehetőnek tartjuk. A király a legfőbb kegyur. Tőle függ első sorban alakilag is az ügy efféle [rendezése, ö a legfőbb hűbérin*, kinek jogelődei adományozták az érseki és primási javadalmakat, 8 meg is szüntetheti e javadalmak haszonélvezetét. Nagy joga és nagy hatalma van ahhoz, hogy székhelyét áttegye az ország fővárosába.

Fő dolog a római szentszéknek, a pápának beleegyezése is. Ezt is lehetőnek tartjuk, ha a magyar király 8 a magyar püspöki kar így óhajtja. A Habsburgok nagy befolyással bírnak a Vatikánban. A magyar király mindig hű fia volt, a kúriának. A pápára és a bibornoki kollégiumra nézve csak az a fő érdek, hogy az esztergomi érseknek s Magyarország prímásának se javadalmai, so egyházi és közjogi jogai csorbát ne szenvejednek. Az áthelyezéssel nem szenvednének, sőt hatásköre és befolyása növekednék, oly mérvben, mely egyelőre meg sem mérhető.

Meg kell nyerni az esztergomi és pozsonyi káptalanok helyeslését is. A püspöki szék vakancziája esetén a székes káptalan őrködik úgy az egyháznak, mint az országnak alkotmánya szerint a püspökség minden jogának és viszonyának sérthet ellensége fölött. S e kérdés annyival is inkább érdekli az esztergomi káptalant, mert a székhely áttétele az ó viszonyaiban is gyökeres változást idézne elő. Mert a székhely áttételével a káptalannak is vagy egészben v;igy nagyobb részben át kellene költözni Budapestre. S ez sok irányban nagy nehézségekkel, vagy legalább nagy áldozatokkal jár. Ez áldozatokból az államnak is, a fővárosnak is, a káptalannak is ki kell venni a maga részét.

Meg kell nyerni a püspöki karnak helyeslését is. Az esztergomi érseki tartományhoz kilencz római és két göaz imént minden nép szerves fejlődésének természetes talajaként jelöltünk meg.

A tespedésükben önmaguknak tetsző elemek káros hatása ellen a társadalmi egészségtan óvószereihez kell folyamodnunk. Ezek között nem utolsósorban áll a sajtó : az értelmi felvilágosodás annyi diadalmas csatán kipróbált fegyvere, s ezzel az anyagi jólét s a rajta alapuló erkölcsi rend leg- hathatósb emeltyűje, — melylyel mindig csak ideig-óráig sikerült visszaélniük a sötétség terjesztőinek. A lenyűgözött szellem előbb-utóbb felriad zsibbadásából s fegyvert kováosol összetört bilincseiből.

A sztagnácziót a fenálló viszonyok dicséretével legyezgetö sajtó ellen, ismét a sajtó ideális czéljait hiven és odaadással szolgáló irodalmi mozgalomra van szükségünk. Ily mozgalomnak azonban csak ngy lehet a társadalmi életre maradandó s mélyebb hatása, ha ez az élettel benső szoros kapcsolatban állva, annak minden követelését nemcsak megérti, hanem e követeléseknek, a mennyiben a nemzetélet egészséges fejlődésére ozóloznak, érvényt is tud szerezni.

A nemzetélet pedig, mely annyi különböző eredetű forrásból táplálkozik, csak akkor mondható egészségesnek s csak úgy ígérhet biztató jövőt, ha a tudománynak, művészetnek és szépirodalomnak csakúgy, mint a közgazdaság- és politikának minden jelensége és erőnyilatkozata: a társadalom hullámzó mozgásának minden lüktetése — az osztatlan egységgé forrott nemzettest megannyi érverésként, a testet éltető meleggel átható sziv egy dobbanásaként érzik az égész szervezet .minden izében.

A múlt századvégén megindult s tovább fejlődésével a jelennek első tizedeit betöltő irodalmi mozgalomnak, akkor még rendi alapon állott nemzeti társadalmunk szűkebb körében legalább, a melyből kiindult s a melybe legnagyobbrészt szorítkozott, — meg volt ezen az akkori nemzettest egészét átmelegitö, éltető és lelkesítő hatása. Megmaradt e hatás a harminczas és negyvenes évek doktrinär nemzedékének csak gondol- kozási formájára nézve idegen, — gondolkozásában és érzésében a közelmúlténál és a jelennél magyarabb irodalmában is. Hamu alatt égő parázsként élt és hevített a nemzeti érzés őszintesége az elnyomatás korszakán át, — s.csak a kiegyezés után elég hamar hekövetkezett elernyedés és lanyhulás éveiben hagyott alább jótékony melege.

Az utóbbi busz év alatt, egyfelől az elért relativ sikerek némileg megnyugtató, másrészt talán a tulcsigázott várakozások nem-teljesülésének lesújtó hatása következtében, a kedélyek bizonyos sivársága, az opportunizmus mindenütt csak az egyéni és a szűkebb érintkezési kör érdekeit látó szinvaksága, az ideális törekvések és értékek általános hanyatlása lépett — a rövid ideig tartott általános felpezsdülés helyébe.

A most férfikorát élő, vagy annak küszöbére lépett nemzedék ifjnsága, az égése életre leginkább kiható benyomások iránt legfogékonyabb kora, egy kulturális alkotásokban merő külsőségekkel bíbelődő kormányrendszer meddő éveibe esik. Iskoláinkban ez évek alatt a hazafias szellem és az egyéni erők ápolása és fejlesztése terén megdöbbentő a hátramaradás, az iskolázás külső föltételeinek némi javulásához képest.

Az általános föl lend itő hatás, melyet az alkotmányos kormányzat restitucz ióját.ól méltán remélt a nemzet, mindeddig csak a állami élet felszínét éiintő intézményekben mutatkozik A közélet mélyebben fekvő s maradandó hatások iránt fogékonyabb rétegeit még nem igen érintették az uj korszak áldásai. Szépirodalmunk csak alig, művészetünk már valamivel érezhetőbb mértékben, tudományosságunk csak bizony os szűk körre szorítkozó elszigeteltségben mutat némely jelenségével arra, hogy a magyar nemzet huszonhárom év óta megint ur valamennyire a maga honában. Ha ma tán többet beszélnek hazánkban magyarul, mint húsz esztendővel ezelőtt, az még nem bizonyítéka annak, hogy a magyar állameszme s ennek éltető eleme : a nemzeti szellem is mély gyökeret vert a nyelvükben megmagyarosodott elemek tudatában.

Volt idő s elég soká tartott, mikor ez állameszmét török és tatár koponyák Leverésével kellett őseinknek dokumentálniok. Jött utána egy más korszak, a melyben az evangélium volt a nemzeti szellem legerősebb fegyvere, a tridenti káté mögött lappangó beolvasztási törekvések ellen. A latin nyelv rozsdás fringiája s a »nem adózunk« jelszóval suhogtatott megyei fütykösök és fokosok is jó szolgálatot tettek a maguk idején. Csak a modern verseny kétélű fegyverével, a nyugati czivilizáczió anyagi és szellemi vívmányainak a kellőkép elő nem készített talajra való átültetésével, vallottunk eddig nem egy téren kudarezot. Hiába igyekeztünk eddigelé akár a jóakarata, akár a ezélzatosan rossz hírünket költő külföldnek újabb időben tett nagy haladásunkat demonstrálni. Még mindig csak azok az »érdekes félvadak« vagyunk legjobb barátaink szemében is, a kiken Coppée, a jeles franczia költő, még mai is csak a czifra szűrt meg a többi exotikus furcsaságot tartja jelemzetesnek ét Nyugat-Európa érdeklődésére méltónak.

Pedig — a mint Brandes a nagy irodalomtörténetiró helyesen megjegyzi — a népek életében a romantikus és szentimentális vezérelveknél van egy magasabb is, a melynek követése fennmaradásukat és fejlődésüket minden egyébnél hathatósabban biztosítja. Ez a létükért küzdő nemzetek azon őszinte igyekezete, hogy rájuk irigy vagy szánakozó szemmel tekintő versenytársaikat imponáló szellemi és anyagi haladásukkal, mennyiségben gyarapodó ós minőségben egvre javuló munkájukkal kényszerítsék létjoguk elismerésére.

Ennek a vezérelvnek szolgálatába szegődik folyóiratunk, mely programmját kívánja jelezni rövid czimével, — a mennyiben az irodalmi és művészeti, tudományos társadalmi élet folytonos változó, fejlődő jelenségeinek és követeléseinek tolmácsa akar lenni. — Nagy mozgalmak foglalkoztatják korunkat. A szellemi világ minden terén csatára kelnek a mindenféle irányok és szembe szállnak egymással az irodalomban és művészetben, a tudományban és társadalomban. Küzdőtért nyitunk azoknak, a kik nálunk részt akarnak venni e harciban és lehetőleg támogatni akarjuk, hogy a vállvetett küzdelemben eredményesekké tegyük azon törekvéseket, melyek nemzetünk anyagi és szellemi életének gyarapo-