Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 11. szám

ESZTERGOM, XI1L ÉVFOLYAM.

11. SZÁM.

CSÜTÖRTÖK. 1891. FEBRUÁR y?

MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Egész óyre .............................'..................................^ frt I"1

F

él évre..........................................................................^ írt ~ kr

Negyed évre.....................................................................1 frt oO kr

Fgy szám ára 7 kr.

Városi és megyei érdekeink közlönye.

S Z E R K eTz TŐSÉG:

PFALZ-JIÁZ, FÖLDSZINT,

hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

KIADÓ - hTv ATAL:

SZÉCHENYI-TÉR 331,

hová a lap hivatalos és magánhirdetései, a nyiltte'rbe' szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások intézendők.

HIRDETÉSEK :

HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 200-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr. Brlyegdij 30 kr.

MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjHiányosabban közöltéinek.

NYILTTÉR sora 20 kr.

9-------------------------------------------------------------------------------•

V

ármegyénk népesedése.

Esztergom, jan. 31.

Közel hatezer lélekkel gyarapodott Esztergom megye összes népessége tíz esztendő alatt. A szaporodás az esztergomi janisban természetesen jóval tekintélyesebb, mint a párkányiban. De álalán véve kielégítő, sőt az adott vi-i , iszonyok között örvendeles.

Esztergom városának mindössze alig! hatszáz-liétszáz lélekre lett volna még

I

szüksége, hogy a nagyobb városok sorába emelkedjék s hogy az összehasonlító j Statistik a kivegye a nagyközségek és : mezővárosok sorából.

Nem vádolhatunk senkit a városi népszámlálás faktorai közül, mert nmu- . kálókat mindannyian jóhiszemmei végezték ; de azt kölélességünk konstatálni, hogy egyes kerületekben tetemes kihagyások történtek, mert az összeolva- í sás nem volt egészen Jelkiösmoretes.

A városi népszámlálás egyik munkása ; jelentette nekünk, hogy különösen aj . legkülsőbb kerületekben más számlálók kedvezőbb eredményt mutattak volna í föl s Esztergom népessége aligha vesztegelne a kimutatásban tízezren alul.

De ezen a bajon most már nem segíthetünk, Annyi tanulságunk minden esetre marad az esetből, hogy tiz év múlva a leglelkiösmeretesebb és legpontosabb munkájú népszámlálókat fogjuk mozgósítani. Most azonban el kell fogadnunk hivatalos eredménynek a javítások után megállapított végső szám- 4é( eleket.

Esztergom megye átalában jobban föllendült, mint a város. És ezt annál nagyobb örömmel közöljük, mert a megye lakossága is csak a közel jövőben fog a haladás és fejlődés valóságos tényezőihez hozzájutni. Vasúti forgalmunk s főkép a fővárosi összeköttetés nj korszakot fog alkotni egész vármegyénkben. Állandó dunai hiddal pedig a párkányi járás lakosságának még szebb jövő kínálkozik, mint az esztergominak. Örvendjünk, hogy a lezajlott évtized minden mostobasága mellett is Esztergom vármegye szépen gyarapodott. Nagy szorgalom és kiváló életrevalóság jellemzi vármegyénk népét, hogy a lejárt évtizedben, a szomorú körülmények közt, nem hanyatlott, hanem gyarapodott.

Osztrák-magyar háború.

Budapest, jan. 4.

Hazánk közvéleménye nem késett a leghatározottabban állást foglalni azon mértéktelen agitáció ellen, melyet Bécs- bőL űznek Baross Gfábor kereskedelemügyi miniszter tarifapolitikája ellen. Bizonyos osztrák körük felfuvalkodott- sága, melyek Magyarország gazdasági politikájának függetlenségét fenyegetni vakmerősködtek, éles rendreutasítást kap ama számos nyilatkozatban, melyek az ország minden vidékén a legtekintélyesebb egyesületek és testületek részéről tétetnek, bogy Barosst a nemzet rokon- szenvéről, tarifapolitikáját pedig annak tetszéséről biztosítsák.

A magyar közvélemény ezúttal ismét fényesen teljesiti kötelességét.,Oly mozgalommal szemben, mely elvetemedettségében annyira megy, bogy a magyar állam szuverénitását tagadja, legfontosabb gazdasági érdekei tekintetében, zárt phalanxban lépnek fel a kereskedelmi 'és iparkamarák s ezekkel egyetemben [a közvélemény az ország veszélyeztetelt jogainak s megtámadott érdekeinek védelmére.

Láthatják tékát a bécsi urak, kiknek kezdeményezéséből eredt a mozgalom, hogy praemissájuk teljesen hamis volt. Egész haditervük azon feltevésen alapult, hogy az uj áruszállitásí díjszabás : csupán a magyar kereskedelmi miniszter szeszélyének kifolyása, hogy tehát könnyű lesz Barosst osztrák kardesör- gotéssel elszigetelni a kabinet többi tagjaitól s az ország közvéleményétől. Az utóbbi napok manifestaliói bebizonyították, hogy e feltevés esetlen számítási iiiba volt.

Az ország egyértelmű helyeslése is bizonyítja, hogy Baross Magyarország valódi szükségleteinek megismeréséből js a közvélemény jól felfogott kivánatai- jból mentette forgalmi politikájának j vezérelveit. Egy félhivatalos közlemény Iáltal, valamint azon határozott nyilat- jkozat által, molyét gróf Szapáry Gfyula I miniszterelnök tet t, a parlamentben Kaas |interpellatíója alkalmából, köztudomású Mett, hogy Barossal minden kérdésben és különösen a tarifapolitika kérdésében is solidárisnak vallja magát a kormány. Most hát bizonyára vitézül meg- fujják Béesben a visszavonulót s ez a legokosabb, a mit az adott esetben Cis- lajtániában téliéi nek.

Ha az olőütközetbeu az ellenség

túlnyomó erőt mutat, jobb mindjárt beszüntetni a tüzet. Okosabb a küzdelmet a bevezető csatározásnál abban hagyni, mint egy nagy csatát veszteni.

Szabadkőművesek gyásza.

Budapest, jan. 4.

Nagy szabadkőműves ünnep volt vasárnap. A magyarorsziígi symbolicus nagypáholy gyászmunkát rendezett e napon a szövetség elhunyt tagjainak és főleg azoknak emlékezetére, kilőnek Magyarország voLt szabadkőmüvesi hazájuk.

Hellén Mór, a nagypáholy nagy titkára olvasta fel a nekrológot, melyet a nagyszámban megjelent testvérek kegyteljes hangulatban hallgattak.

Ezután Vész József, a szövetségtanács tagja tartott gyászbeszédet, melynek tárgya a szabadkőmüvesi felfogás volt az élet és halál problémájáról.

Miután a jelen voltak a régi hagyományos szabadkőmüvesi módon kifejezték az elhunyt testvérekért érzett gyászukat, oly nyilatkozat történt, mely —■ mint lapunkat a »Pester Corres- pondenz« ez. kőnyomatos értesíti, — az egész országban a legmélyebb benyomást fogja kelteni.

A nagy mester, Rakovszky Istviin ugyanis felkelt helyéről, hogy emlékeztessen, miszerint Simon herczegprimás halála miatt az egész ország gyászban van ; ez az egyházi fejedelem nem volt barátja a szabadkőművességnek ; mert a szövetség törekvései ellen küzdött.

A szabadkőművesek azonban, mint

lz„Es2tspísTílikB“tárc2Íja.

A visegrádi remete.

(Görgei Artúr.)

Görget Artúrról újabban sokat imák a szabadságharczunk történetével és e dicső küzdelem hős emlékeivel foglalkozók. De mindaz, a mit róla olvashatunk, csak a történeti múltról lebbenti föl a fátylat; Görgei mostani életét azonban meg nem világítja Pedig, akármit gondoljon is az ember Górgeiről, ez az egy kétségtelen, bogy fölötte érdekes belepillantani ennek a sötét alaknak a lelki világába. Hisz’ alig van a földön halandó, a kinek sorsa meg- inditóbb lehetne az övénél.

Ha igaz, hogy elárulta a hazát, bizonyára nincs egy nyugodt pillanata; izzó vánkosra hajtja fejét és lélekzetét éjjel-nappal lidárcz- Dyomás fojtogatja. De ha nem igaz ez a rettenetes vád, akkor még kétségbeejtőbb lehet tehetetlenül néznie; hogyan sütik hősi homlekára a szégj^en bélyegét! A hazaárulás gyalázatos bűnének vádja alatt ártatlanul görnyedni és érezni, hiába való minden védekezés: nem tudok ennél nagyobb szenvedést képzelni a földön!

Görgei Artúr tehát mindenképp érdekes egyéniség az ö vigasztalan magányában, akár ellenséges indulattal, akár tragikai részvéttel nézzük őt.

Ezért, mikor a múlt nyarat Visegrádon töltöttem, hogy Mátyás királyról készülő drámai trilógiám hangulatához egy )uS történeti levegőt szívjak. — az idők árjában sivár, kegyeletien, modern kiránduló helylyé csiszolt Yisegrádon, Mátyás király várának romjai után szemem akaratlanul is a múlt egy másik romját: Görgei Artúr alakját kereste.

De bizony Görgei Artúr alakja épenséggel nem rom; sőt inkább galambősz fejével, könnyed járásával, szigorú életrendjével inkább emlékeztet egy életerős amerikai farmerre, mint a világosi katasztrófa szomorú bősére.

Olyan a visegrádi remete valóban, mint egy nagy energiájú öreg gyarmatos, a ki az őserdők konok talaját vas akarattal döngeti, ostromolja, hogy — lépésről- lépésre haladva — termő, áldasthozó kerti földdé alakíthassa.

Visegrádi háza körül, a Salamon tornya alatt, már csaknem minden árnyékos hely a Górgeié. Ott él, ott bolyong, ott kertészkedik mélán, katonás egyszerűséggel. Korán reggel kél, teát iszik, aztán lemegy a kertbe s irt, nyeseget, fúr, farag, öntöz; csaknem mindig hajadonfővel jár, a nap barnára perzseli arcza bőrét.

Dohányozni rendesen nem szokott; szeszes italt ritkán iszik. Magyar lapot keveset járat, néhány angol és franczia folyóirat s mindössze négy magyar újság: ez Görgei szellemi szórakoztatója. Könyvet sem sokat olvas; könyvtára igen szegényes.

A múltról, a szabadságharczról Görgei jóformán soha se beszél. Kossuth Lajos nevét nagyon ritkán ejti ki. De, ha nyilatkozik, mindig kritika nélkül, föltétien elismeréssel emlékezik meg róla.

Egyszer hallottam, hogy valaki szóba hozta előtte Kossuthot. Görgei ránézett

a beszélőre, egy ideig habozott, aztán sóhajtva, halk hangon, a szomorúság bizonyos árnyalatával monda:

— A tragédiában a részvét örök hódolata jutott neki!

Társaságba Görgei nem igen jár; idejét többnyire zárt körben, családjával rokonaival, benső barátaival tölti. Idegent alig fogad. Evenkint egyszer külföldre utazik. Klagenfurtban sokszor megfordul. Mondják, hogy tábornoki nyugdiját is ott veszi föl. Nyugtáján a visegrádi plébános aláírásával igazolja, hogy él. Görgei mindig személyesen viszi el nyugtáját a plébániára s az okiratnak csak azt a felét mutatja, a hol a plébános nevét aláírja; a másik fele be van hajtva.

Görgei fölötte tartózkodó, csaknem bizalmatlan és rideg. Pedig a hó alatt vulkán forrong. Görgei lelkében folyvást kegyetlen sorsa fölött tépelödik; mondhatni halálosan fáj neki, hogy oly sokan tartják hazaárulónak és hogy ez ellen a vak ítélet ellen hasztalan küzd a történeti művek és polémiák egész sora.

Hogy mily érzékeny sebeket rejteget Görgei a nyugodt, méltóságos külső alatt, I erre nézve bárom érdekes megfigyelést tettem.

Egyszer, a visegrádi propeller-közlekedési megnyitó ünnepén, második szomszédja! voltam a lakomán, melyen ö is megjelent. | A czigány épp a mi hátunk illegett állt. ! A hangulat nagyon szúraz, fanyar volt. Ekkor én — minden szándékosság nélkül i - odnszólltam a czigánynak, hogy húzza a Kossuth-nótát.

Az ismert dallam első hangjaira a tár-1

saság filiszterei izgatottan mozogtak, attól tartva, hogy Görgei ott hagyja a lakomát. Görgei meg se mocczant, kissé elhalványult, letette a kést és villát és szótlanul maga elé meredve hallgatta a nótát. Aztán hirtelen fölemelte asztalkendőjét és úgy tett, mintha izzadt homlokát törülné. De én jól láttam: egy titkos könnycseppet törült ki szeméből.

Máskor meg egy ismert tudós pattantá föl a jégburgot Görgei szivéről. Kedélyes poharazás közben, melynek Görgei csak csöndes nézője volt, a tudós odalépett hozzá és poharát feléje emelve szólt:

— Tábornok ur, szabad koczintani?

Görgei fölállt, ránézett a tudósra és

halkan, reszkető, keserű hangon monda:

— Egy honárulóval ?

Hallottam ezt a hangot és összerázkódtam. Megdöbbentett az a mély bánat, az a végtelen elkeseredés, mely panaszosan fölsirt belőle.

A harmadik eset is jellemző.

A Mátyás-forrás völgyében Mátyáskorabeli palota romjaira bukkantak. A műemlékek országos bizottsága nevében egy régiségtudós vezette az ásatásokat. Mikor elkészült a munkával, lefotografált.a a romokat. A jelenvoltak közül többeket fölszólított, hogy üljenek le a szétszórt kövekre.

Görgei szintén ott volt és az udvarias, tudós Öt külön megkérte, hogy vegyüljön ö is a csoportba.

Görgei tétovázva nézett majd a tudósra, majd a közönségre, mely a köveken elhelyezkedett. És ez a nyughatatlan, aggódó tekintet azt látszott kérdezni, bőgj az