Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 103. szám
MOL A i^ZÉP a tél is, ah hiába Bár ki mit mond, szép a tél, x Mikor a hó lepte tájon | Féket vesztve zúg a szélt Mikor sírva, jaj szavakkal Mond a múltról egy mesét, Hogy szemedből könyet sajtol, Ha megérted, — a beszéd ! Mikor fehér fátyoléval Eltakar fát, ágakat, S ablakodra oda festi A legszebb virágokat1. Mikor házad ereszéről Lecsüngnek a jégcsapok, És a szürke levegőben Varjú sereg kóvályog. Mikor hótakart mezőre Mosolyog a napsugár, S fénylik tőle a természet Mint egy ezüst tengerár! S mind ezt jó meleg szobából Ablakon át nézheted, Szebbet ennél nem teremthet A legmerészb képzelet ! LITHVAY VIKTÓRIA. BÜKI LÁZÁR VSAM BÁBBÓL Hejh, boldog, régi jó idők ! Beli hamar meg is fordul a magyar omber sorsa ! Még mikor én gyerek voltam, pedig nem is olyan régen, mert hiszen még nlig-alig, hogy kopaszodni kezdek, — liát bizony az én gyerekkoromban, ti- zeuö-t-hnsz esztendővel ezelőtt beh más világ járta ! Muzsika szó, diuom-dánom kerekedett minden alkalomra s a vidám társaságok ki nem fogytak a tréfából. A lakodalom három hétig tartott; üt vármegye fiatalsága tánczoltatta végig a menyasz- -szonyt; harmincz kocsin vándorolt a násznép faluról-falura, mig végre a fiatal párt szélnek eresztették. Névnap, szüret, fala búcsúja, disznótor, keresztelő, megyogyülés, de sőt ősz idején az osős, csúnya idő is titulus volt a kedélyes összejövetelekre. Ebből az időből ösmertem Büki Lázár uramat. Nagy kopasz feje, hosszú deres szakálla, mélyen lekonyuló vastag bajusza volt, sarkantyus csizmáit, piros köves szürke atillát, kilenczrót kacska- ringós, czifra, him v a írásos kostököt és ezüst kupaku öblös tajték pipát viselt. Viselte biz 6 ezt az utóbbit is, mert csakúgy vele volt mindég, akár a szakálla. Szívesen látták minden háznál. Pedig nem volt ám valami nagy ember. Csak afféle kurtanemes volt ő kegyelme, hétszilvafás, minden egyéb dominium nélkül. Tornáczos háza állt a falu közepén, szilvás kert húzódott le háza mögött a folyóig ; ezen felül hat egész hold szántóföld, meg egy fél hold szőlő jelzőkövébo moliosodott bele az ő becsületes ősi nevéuek a két kezdő betűje a B. L. Ennél egyebe nem volt a kerek világon. Azaz dehogy is nem volt 1 Minden héten más-más úri háznál tanyázott. Volt neki nngyértékii ezüst órája, melyet ugyan soha senki nem látott, de melyet ő napóleoni hadakozások dicsőséges idejében egy vitéz köz huszárnak ajándékozott, a ki életét megmentette, (ötven évvel a — születése előtt !) Aztán nagyszerű kortes volt, nagyszájú, nagytorku, nagy fokosa kortes. No meg a tréfához is jaj beh nagyon értett ! Négy napi czéczó után felhasi!otlák az újdonatúj vadgalambszin magyar nadrágját, mog se haragudott érette. Felültette a czigányt a rettenetesen be-' fütött kályha tetejére, s a prímásnak ott kellett rikatni a szárazfát, Fidibusznak használta a kettéhasitott tizes bankó egyik telét, a másikat a vályogvetőnek adta. Felgyújtották alatta a zsuppot, melyen aludt — S a jó ég tudná, mi mindent cselekedett ő másokkal, — és mi mindent cselekedtek ő vele mások, — a mi mind az urambá- tyámék mulatósára szolgált, s nemes Büki Lázár uram sohase haragudott meg. Élte a világát; tizenkét esztendeig szakadatlanul —• vendég volt . . . Hanem hát hová lett az a felséges aranykor\ Az úri házak kidölt-bedőlt kapuja előtt térdig áll a dudva. Nem szól odabenn a nóta, legfölebb az egerek czin- czognak éjjel az árendás gabonáján, lóvén mostanában az ősi kastély a bérlő uraság magtára. Büki Lázár uram korhadó öreg fa most már. Hetekig, hónapokig nőm niozdui ki odvából. Utálja, megveti ezt a sarkából kifordult, fenekestől felfordult világot. Nyomorog, éhezik, rongyos, hanem azért nem tagadja meg a vérét. Tizenhat iioldnyi birtokát felibe műveli egy iparkodó gazda. A szőlejében Isten jóvoltából megterem tiz akó bor, az anyjuk baromfit nevel, két kocza is hízik az ólban, a hajdani egycsövű fegyverrel Büki Lázár uram éjjelente ki-kioson a határba lesre, s vasárnap nyulpecsenye kerül az asztalra. A fia Tihamér, piédikátumos, koronás névjegye van neki, s dilim ista a megyénél huszonnyolcz forint havi fizetéssel. Büki Lázár uramnak zörög a csontja, néha csak úgy dűlőiig, mintha részeg volna, — pedig éhes. Hanem azért nem adja meg magát. Szidja az emberi fajt és nem fizet adót. Vagyis, az igazságnál maradjak, fizet biz ő, de csak az erőszaknak engedve, az — utolsó órában. Tizenhárom forint és 65 krnjczár az évi egyenes adója. Nemes Büki Lázár uram ezt a vérdijat szépen összokuporgatja, s oda zsugorítja az okmány-ládájába, a nemesi ármálisa mellé. Do azért nem fizet körmoszakadtáig. — Megintik, exokválják, bírságolják — mindhiába a legutolsó napig füle bojtját se mozdítja. Mikor aztán a bíró a tizenkettedik órában bekopog hozzá s nagy alázatosan előadja, hogy mind együtt van az adópénz, csak épen az a pár forint hiányzik, — akkor végre loolvassa ő is a maga 13 frt 65 krajczárját. De nem ereszti útnak a bankót szó nélkül. Mindegyik forintnak a szélére ráír valamit. Reszketős kézzel nagy ákom-bákom betűkkel : «Pusztulunk, veszünk !» — «Hunczut a német !» — «Hitvány a világ !» — «Vége a magyarnak !» — ezek a neinzot.es Büki Lázár uram adóba fizetett bankóinak a rendes jelszavai . . . . . . S lám hiába gúnyolták, nevették az öreg kumezőt ezért a bogaráért. A szőlősi biró bezzeg áldja érte. Ügy történt a dolog, hogy a múlt héten haza került Sző 11 ősre a Csipkés Laczi, az elcsapott urasági inas. Vasárnap nagy hejje-bujját csaptak a korcsmában. Ennok okáért a bíró nem ment be a halomra gyűlt adópénzzel a messze eső székvárosba, hanem hétfőre halasztotta az alját. Hétfőn virradóra pedig eltűnt az adópénz a ládából. A bíró majd hogy szörnyet nem halt ijedtében. Ki lophatta el a pénzt ? Három napig ütötték bottal a tolvaj nyomát. Negyednapra aztán nemos Büki Lázár uram beállított a bíróhoz és kivágott az asztalra] három darab összogynrt egyes forintot. — Ismeri-e kend ezt a pénzt, bíró «ur !» A biró megismerte, csak egy pillantást vetett rá. A Büki Lázár uram adóba fizetet bankói voltak, ezzel a bárom jelszóval megbólyegeve : «Hunczut a német !», «Pusztulunk, veszünk !» és «Hitvány a világ !» Alig pár napja, hogy, lefizette az — adóba. S Büki Lázár uram akkornap délben kapta mind a hármat kölcsön Csipkés Laczi tói. így vezettek a szol 1 ősi adópénz tolvajának a nyomára a Büki Lázár uram bankói. RUDNYÁN'SZKY GYULA. (Egy kiiniesonyi uj kötettől) DLL a harmat,, cseppje csillog Zöld levélben, friss virágon, X Mindenik csepp tükörében Téged látlak, ifjúságom. Még lelkemnek méla hajnal Lágy fuvalmú árnya játszik, Még tavasz van, lám a rózsa Most ért bimbóhasadásig. Ali, de már az ég vörösük És a hajnal arcza lázban, A tavasz is halni készül: Homlokán sárgult kalász van. Hát siessünk! kezecskémnek Pár virágát szedjük össze, Gyöngyvirág is ezipruság is, Répaszál is legyen közte. Mindegyik szál, mely magát itt Ingó száron hajtogatja, Csöndes órák megfogant és Kivirágzóit gondolatja. Minden töröl metszek egyet S végbucsúnkon néked szánom, Múló tavasz hajnalával, Nyárba hajló ifjúságom . . . Friss virágon, zöld levélen Harmatos gyöngyökre válva Szivár.v&nyos színbe’ csillog Lelkem annyi ifjú álma. Édes álmok, szánjatok most Napsugáron fellegekre, Fe 1 legeknek rózsaszárnyán El nyugotra, el keletre. S kerteken, hol dal, virág még Hajnal-álmát álmadozza : Szálljatok le, hulljatok le Permetezve, harmatozva. SZÁVAY GYULA. Vannak emberek, a kik meg nem tudják bocsátani, hogy sohasem szorultunk reájuk. * A ki beismeri a hibáját, az úgy tesz, mint a ki párbajban ejti le a fegyverét. & Sokat megbocsátunk azoknak, akik bámulóin k. * Valakinek a báláját csak akkor ítélhetjük meg teljesen, mikor már nincs szüksége jótékonyságunkra. A hiú és a szerény ember közt csak az a különbség, hogy az előbbi maga szereti érdemeit elbeszélni, az utóbbi meg azt, ha mások dicsérik. GONDOLATOK A NŐKRŐLA nők vénülése ott kezdődik, a hol a i szerelem végződik. & A légiioslelkiibb asszony volna az, a ki képes volna rá, hogy — jót mondjon a vetély társnőjéről. X Olyik nő csak akkor hallgat, ha szerelmi vallomást tesznek neki. * A nő kedvesénél csak az előnyöket, vetély társnőjénél csak a hibákat látja. & A mikor az asszony daczos, — bizonyára nincs igaza. Minél kevésbé parancsol az asszony, annál inkább engedelmeskedik a férj. * A legkisebb női szájon is számtalán csók számára vau hely. A házasság duettjébe a nö sohase reked bele. A szerelem az egyedüli zsarnok, kinek a nők alávetik magukat. X Ritka nő, a ki egészen jó, vagy egészen rossz. x A nö el tudja rejteni szerelmét; a gyűlöletét is; de legnehezebben rejti el — féltékenységét. & Ha az idő ránezokat okoz az arezon, akkor a nő minden nap — tiz szerelmes levéllel többet ir. & Könnyebben akad olyan nö, a ki túlságosan szeret, mint olyan, a ki sohase szeret. A szép nőket rendesen veszedelmesebbeknek tartják, mint a milyenek valóságban. & A legtöbb nő szeszélyből szeret és unalomból változtatja imádóját. X Sok nő úgy tekinti imádóit, mint a kártyákat: játszik velők s aztán eldobja azokat, csakhogy az ily nők az uj kártyákkal elvesztik azt, a mit a régiekkel nyertek. X pONDOLATOK. (Freycinet.) Mennél inkább tolakodunk az emberek rokonszenvéért, annál kevésbé fogadnak el. X A ki mindenkor és mindenütt szelle- meskedik, csak azt bizonyítja, hogy éppen nem szellemes. X Sohase bírunk megbocsátani annak, a ki valamikor bennünket valami nevetséges helyzetben látott. X Az igazi szerénység nem abban nyilvánul, hogy az ember maga-magáról kisebbítő ítéletet mondjon, hanem abban, hogy inaga-magáról egyáltalán ne beszéljen. Sokkal nehezebb apró ügyekben őszintének lennünk, mint nagyobbakban. X A bon-mot a szellem apró pénze. Rendesen újnak látszik, pedig többnyire csak újra verték. X A szerénység olyan, mint a bizalom. Keveset kérünk belőle, hogy annál többet kaphassunk. * Az okos nő ha szeretőt választ — szivét; ha férjet — eszét hívja fel tanácsadóul. X A nők megharagusznak, ha azt mondják felőlük, hogy több szeretöjök van, de azt is restellik, ha azt állítják róluk, hogy egyetlenegyre sem tudtak szert tenni. X Mindaz, a mit nőerénynek neveznek, nem egyéb, mint női kötelesség. X Ha a nő harmincz éves lesz, az első, a mit elfelejteni kezd: az évei; s ha elérte negyvenedik évét, ebben a tekintetben egészen elveszti emlékező tehetségét. X Ha biztosítani akarjuk magunknak annak a férfinak a szivét, a kit szeretünk, úgy kell viselnünk magunkat, hogy mindig legyen még valami remélni valója, vagy folyvást félnie kelljen valaminek elvesztésétől, mert csak a remény és félelem a féríiszerelem tápnedvei; hol mindkettő hiányzik, elfonnyad a rövidéletü virág. Sajátszeru, hogy azok az asszonyok, a kik a legzsémbesebbek és legkellemetlen- kedöbbek férjeik irányában, szoktak a leg- gyöngédebbek lenni kedveseikkel szemben.
