Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 103. szám

ESZTERGOM. XIII. KV FŐI. YAM. 103. SZÁM. MEGJELENIK HETEN KINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. © líLÖiTZETtöSI ÁR: E*jész évre............................. • • F-l évre............................................................... Negyed évre......................................................... Egy szám óra 7 kr. 6 fii — kr 3 Irt — kr 1 fit 50 kr Városi és megyei érdekeink közlönye. S Z E R K eTz TŐSÉG: PFALZ-HAZ, FöIjDSZINT, hová a lap R/.elIenii részét illető közlemények küldendők. KIADÓ- ÜT V A T A L: SZÉOHENYI-TÉR 331, hová a lap hivatalos és magánhirdetései, a nyilttürbe szánt közle­ményük, előfizetési p-'nzek és reklamálások intózendök. Q-------------------------------------------------------------------------• HIRDETÉSEK: HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- túl 200-ig 1 írt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 fit 95 kr. Bélyegdij 30 kr. MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab­ban közöltetnek. NYÍLTTÉR sora 20 kr. ©----—----------------------------------------------------------——9 I r T . OLVASÓINKHOZ. Az nj észt midő küszöbén minden hírlap elmondja röviden, hogy milyen jelszavak a lati. akar tovább haladni s minden olvasó eldönti, bogy milyen lapokra tízesen elő. Sok ilyenkor a nagy szó s a csengő Ígéret. Mi nem ígérünk egyebet, mint a mennyit az adott viszonyok közt be­váltani képesek vagyunk. Irodalmi színvonalon álló, választékos ízlésű, eleven és gyors szolgálatú la­pot. Minden helyi érdekű ügynek hűséges képviselői akarván maradni, minden számunkban esztergomi érdekű vezérközleményt adunk. Tárezáinkban a mulatságost és az oktatót elegye­sen adjuk, minden nagyobb irodalmi eseményt megismertetünk, de a seloj!- tői is óvjuk az olvasókat. Újdonsá­gainkban kerüljük a felfújt, koholmá­nyokat épen úgy, mint az altató régi­ségeket. Minthogy szerkesztőségünk 1 több fővárosi napilapot is kiszolgál, 1 olvasóinknak fölösleges bővebben bizo­nyítanunk, hogy lapunk stílje külön­bözik a rendes vidéki hírlapírói stíltől. Az előkelő gondolkozást! iutelligenczia szolgálatában, mindig magasabbra tö­rekedő ízlést akarunk teremteni s Esztergomot a mezővárosi igényekből nagyvárosi előkelőség felé fejleszteni. Minden érdemnek megadjuk az elis­merést bizelgés nélkül ; minden kér­désben elfogadjuk az eltérő nézeteket is ,de a magunk véleményének feláldo­zása nélkül. Szóval hírlapírói hivatásunknak be­csületesen, tiszteségesen és minden tehetségünk szerint meg akarunk fe­lelni, ha tovább is körülöttünk csopor­tosul a város és megye iutelligeu- i Cziája, melynek pártfogása a mi la- [ púnk élete. A családi boldogság ünnepe. Esztergom, decz. 24. A karácsonyi ünnepek a családi bol­ti dogság ünnepei. A milyen zord ellen­eiét van a külső és a belső világ kö- szött; a milyen rideg és kihalt, fagyos óés visszariasztó most odakint a termé­szet : olyan vonzó, olyan édes, olyan tűm arasz tál ó és olyan áldott a családi ^fészek melege, fénye és boldogsága. . Egyetlen egy oázis van a fosztoga­tókkal és fenevadakkal dúsan benépe­sített élet nagy sivatagában : a csa- kládi kör, Ez a kis fészek a megelégedés ott- ottona, a fájdalmak menedéke, a mél­tatlan szenvedések feledtelője és uj ídeterő forrása. Innen sugárzik szét a »szeretet melege s ha családi körök eieni volnának, már rég megfagyott o olna a világ a maga kietlen rideg Hímzésétől. Boldog az, kinek a sors családi kört adott. De az sem boldogtalan, a ki megérti, bogy mennyivel több adós­sága van a társadalom iránt és köte­lessége mások iránt, mikor el hagy a-: totiságában ekvivalenst keres az egye­düllét s a családikor között. A ki elgondolkodott, az élet ezé Íján, az csak egy megnyugtató felfogást al­kothat magának. A ki nem boldogít, az hiába született. Boldoggá kell te­lniük felebarátainkat, családi körünket j városunkat, hazánkat. Ez az egyedüli életczél. A többi minden eszköz, legyen bár rang, fény, pompa, dicsőség a szinonimája. Mennél nevezetesebb hatásköre van valakinek, annál többet tartozik törlesz­teni a boldogitásból. És ba minden ember igy fogná fel élethivatását, akkor nem lennének koldusaink, nyomorult­jaink, olzülöttjeiuk és üldözöttjeink. Sugározzák szeretet a családi kör boldogságának fényéből mindenkire, a kinek szive van s a ki boldogságot talál mások boldogitásában. Araszszon a megelégedés angyala glóriát minden boldog családi körre, a hol a szeretet csillagai ragyognak a szent karácsonyi ünnepen. Nemesítse meg szivét mindenki, a ki szeretni akar, azon magasztos és a világ végéig tündöklő vezérelvekkel, melyeknek Messiása ma született. Felszabadult garasok. Budapest, decz. 23. Magyarországon a megtakarított ga­rasnak nincs szabad mozgása, úgyszól­ván a röghöz van lánczolva. Közgaz­daságunkra ez nagy baj s egyenlő súlyosan szenvednek alatta a mező- gazdaság, mint az ipari érdekek. A nemzeti takarékosság legelőkelőbb tényezőjét nálunk a takarékpénztárak képezik, nálunk keresi a tőke a ka­matozó elhelyezést; ők bizonyos mér­tékben az a gyűjtőcsatorna, melyben a nemzeti vagyon egy nagy része ezer meg ezer forrásból üsszefoly. Takarék­pénztáraink betétei bizonyos mértékben azt a fokmérőt képezik, melyről minden pillanatban le lehet olvasni a nemzeti vagyon állását Magyaror­szágon. Bármily örvendetes legyen is népjó­létink képe, a mint az a takarék­pénztárak fejlődésében mutatkozik, mégis van benne aggodalomkeltő vonás. A takarékpénztárak betétei a rögök­höz vannak bilincselve: immobilitás, melyből közgazdaságunk sok kárát ki lehet magyarázni. A takarékpénztárak és különösen a vidéken, a reájuk bizott tőkét túlnyo­módig jelzálog-kölcsüuökbeu helyezik el s ezen tnlnjdonkóp nincs mit csodálni. Nemzeli takarékoskodásunk legkieme- lőbb tényezője a mezőgazdaság s az csak okos, hogy a megtakarított tőkék első sorban a mezőgazdaság javára szolgálnak, mi mellett azt is meg kell gondolni, bogy a megtakarítóit garas a jelzálogüzlelben tűit Íja a legbiztosabb elhelyezést. Ezeket az előnyöket azonban majd nem fölérik a hátrányok, melyek a kö­vetkezőkben állanak. A takarékbetétek rövid felmondási időhöz vannak kötve, mig a jelzálogkölcsönök hosszt! lejáratú tartozások. A megtakarított garas ter­mészeténél fogva megköveteli, hogy rövid idő alatt legyon visszafizetendő ;1 a jelzálogkölcsönök pedig, melyek be­fektetésként szolgálnak neki, a leg­hosszabb lejáratúak. Képzeljük csak el a helyzetet, ha egy pénzválság látogatná meg hazánkat. A takarékpénztárakat ostromolnák a betevők, ezek meg nem lennének a ké­pesek a rájuk bizott tőkéket gyorsan folyósítani, minthogy azok hossza időre !e vannak kötve a jelzálogüzletben. |Ebből következik, hogy takarékpénz­tári ügyünk jelen szervezete 30k nehéz hibában szenved, melyek mind a be­téteknek a takarékpénztárban való immobilitására vozotendők vissza. Nagy szolgálat tétetnék tehát a hazai közgazdaságnak oly reorganizáczió ál­tal, mely hitelügyüuket felszabadítaná a hozzá tapadó hibától. A ki megadja takarékpénztárainknak a lehetőséget, hogy a betett tőkét mozgékonyabbá tekessük, az előmozdítja az ország gazdasági fejlődését, mert az a gazdasági organizmusnak gyorsabb, szabadabb vérkeringést biztosit és oly tőkeerőket szabadit fel, melyek eddig lekötve, tehát tulajdonképpeni ezéljük­től elvonva voltak. A takarékbetétek mobillá tételének eddig megoldatlan problémája immár gyakorlatias meg­oldásra talált. E kérbés megoldását egy zseniális koncepció nyújtja, melynek megpeudi- tése a magyar ipar és kereskedelmi banktól indult ki. A legelőkelőbb vi­déki takarékpénztáraknak egy központi intézetét, mint részvénytársaságot fog­ják alapítani, mely az egyes intézetek­től jelzálogköveteléseikel engedmény utján megszerzi s azok alapján zálog­leveleit bocsát ki. Ez a veleje annak a nagy reformnak, mely vidéki hitelügyüuket feloldja a rögtől, a nemzet takarékosságának uj impulzusokat fog adui, a nemzeti vállal­kozási szellem számára uj tőkéket hozni s ez által egész gazdasági életünkre termókenyitőleg és éltotőleg fog hatni. Reform a sürgönyzésnél. A jövő esztendőtől uj távirati díj­szabás lép életbe. A táviratok kezelése és a dijak megállapítására vonatkozó szabályokból a következőket, közöljük : A táviratok diját az 1892. é. jan. 1-től fogva úgy a magyar korona te­rületén, az osztrák és bosznia-hercze- govinai, nemkülönben a magyar-német csereforgaloinban, a 24 kros, illetve 30 kros alapdijak elejtésével szavau- kint 3 krban, 30 kr díjminimummal, a helyi forgalomban pedig, t. i. az ugyanazon községben levő állami és vasúti távírók közt, valamint az eddigi kedvezményes határszéli forgalomban váltott táviratok után, az eddigi 12 kros alapdij elejtése mellett szavankiut 1 krban, 20 kr díjminimummal álla­pította meg a miniszter. Ugyancsak o dijak szedendők a ma­gán- és vasúti távíróknál is, tekintet nélkül arra, vau-e a helyiségben táviró vagy nincs. A vevény ára ezentúl is 5 kr, va­lamint a táviratlapok is az eddigi 1 kr árban adatnak ki. Azon kereskedő vagy iparos ezógek, melyek üzleti berendezésüknél fogva távirataikat két példányban kiállítani és azok autografiiáját megtartani kí­vánják, a távirati apókat saját költsé­gükön állíttathatják elő, azzal a ki­kötéssel azonban, hogy az általuk nyo­matott táviratföladólapok 50-uel oszt­ható mennyiségben, a kopirozáshoz al­kalmas módon, fehér papírlapokkal ve­gyesen küyvbe köttessenek —• az állam által előállított táviratlapokkal színre, nagyságra és kiállításra nézve meg­egyezők legyenek és egyebet, mint távirószolgálatra vonatkozót no tartal­mazzanak. Erre való tekintettel az ily távirat- lapok kefe vonatai a távirókivatal főnö­kének bemutatandó. A könyvbe kötött táviratlapok utáu a haszuálatbevétel előtt darabonkint egy krajezár fizetendő, illetve rovandó le frankojogyekben. A frankojegyok a könyvtábla belső olda­lára ragasztandók, lebelyegzendők és annak bizónyságául, hogy a táviró lapok dija lefizet.e.e ett, a biockokban 1 v> táviratlapok, a hivatal bélyegzőjével az alsó jobb sarkon egyen kint megje- lőleudők. Az igy lebetiizölt táviratla­pok az ugyanazon helyen fönnálló bár­melyik táviióhivataInál használhatók. Az utólagos leszámolás mellett föl­adandó táviratok lapjai, tekintettel arra, hogy az ily táviratok föladói a távirat-szelvényben föladó ve vény bir­tokába jutnak, 1892. é. jan. 1-től kezdve 100 darabonkint 2 JTt 25 kr helyett 5 írtért adatnak ol. Oly hely­ségekbe szóló táviratok után, melyekben csak vasúti táviró vau, a rendes távi- rási díjon felül, küldönezdij fejében 15 kr szedendő, illetve rovandó le frankójegyekbeu. Ily táviratoknál azon­ban az XP. (küldönezdij fizetve) meg­jelölés nem szükséges. Önként értetik, kogy a távirat a pályaudvarra vau czimezve, a küldönezdij nem követol- kető. Egyebekben a táviratok kezelé­sére nézve fönnálló szabályok épség­ben maradnak. W Mai számunkhoz egy és fél iv melléklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents