Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 102. szám

ESZTERGOM. XIII. ÉVFOLYAM.

102. SZÁM.

VASÁRNAP, 1891. DECZEMBER 20MUGJEÍ.H'Nir; HlíTENKINT KHTSZER:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Égés'/, ÓV4«

.............................•..................................g [rt _ j)1.

F

él évre..........................................................................f _n

Negjed évi .....................................................................1 Irt 50 ki

Fgy szám ára 7 kr.

9

Városi és megyei érdekeink közlönye.

SZER K Esi T Ö S É G :

PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT,

hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

KIADÓ - Hm"v ATAL:

SZÉCHENYI-TÉR 331,

hová a lap hivatalos és magánhirdetései, a nyílttérié szánt közlemények, előfizetési penzek és reklamálások intézendőlc.

9-------:----------;----:------------------------------------------------•

H

IRDETÉSEK:

HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- túl 200-ig 1 írt 50 ki-, 200-tó1 300-ig 2 írt 95 kr. Bélyegdij 30 kr.

MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányoBabban közültetnek.

NYILTTÉR sora 20 kr.

«----------------------------------------------------------------------•---T

. OLVASÓINKHOZ.

Az uj esztendő küszöbén minden liiiLip elmondja röviden, hogy milyen jelszavak alatt, akar tovább haladni s •minden olvasó eldönti, hogy milyen lapokra fizesen elő.

Sok ilyenkor a nagy szó s a csengő ígéret.

Mi nem Ígérünk egyebet, mint a mennyit az adott viszonyok közt beváltani képesek vagyunk.

Irodalmi színvonalon álló, választékos ízlésű, eleven és gyors szolgálatai lapot.

Minden helyi érdekű ügynek hűséges képviselői akarván maradni, minden számunkban esztergomi érdekű vezérközieményt adunk. Tárczáinkban a mulatságost és az oktatót elegyesen adjuk, minden nagyobb irodalmi eseményt megismertetünk, de a selejt- tőt is óvjuk az olvasókat. Ujd nsá- gainkbau kerüljük a felfújt koholmányokat épen úgy, mint az altató régiségeket. Minthogy szerkesztőségünk több fővárosi napilapot is kiszolgál, olvasóinknak fölösleges bővebben bizonyítanunk, hogy lapunk stílje különbözik a rendes vidéki hírlapírói sültől.

Az előkelő gondolkozása intelligonczia szolgálatában, mindig magasabbra törekedő Ízlést akarunk teremteni s Esztergomot a mezővárosi igényekből nagyvárosi előkelőség felé fejlesztőin.

Minden érdemnek megadjuk az elismerést hízelgés nélkül ; minden kérdésben elfogadjak az eltérő nézeteket

is, de a magunk véleményének feláldozása nélkül.

Szóval hírlapírói hivatásunknak becsületesen, tiszteségeseu és minden tehetségünk szerint meg akarunk felelni, ba tovább is körülöttüu. sportosul a város és megye iutelligen- cziája, melynek pártfogása a mi lapunk élete.

Országos- vagy világkiállítást?

Esztergom, decz. 19.

A kérdést, vájjon a millónium-ünnep alkalmából országos-, vagy világkiállítást rendezzen-e Magyarország, azzal az alapossággal tárgyalták a kép visel ő- j házban, mely azt nagy fontosságánál fogva I megilleti, s hogy a döntés nem törtóu- , betett másként, mint az országos kiállítás javára, az alig szenved kétséget, i És midőn a kérdés beható megvita- 1 tását mégis megelégedéssel üdvözöljük, ezt főleg azért teszszük, mertcsakhasznos j lehet, ha a viza tartalmából minél tüze- I tesebben lesz tájékozva az ügy felől a közvélemény. Ha a két ellentétes szem jpout tárgyilagos, józan vizsgálata a I kormányra nézve csak kívánatos lehet,

I főkép mivel tudatában van annak, hogy az ő felfogása kiállja a legszigorúbb kritikát is.

Kétség kívül teljesen dicséretes érzelmek azok, melyek a világkiállítási eszmét, sugallták. Természetesen szép lenne, ha államiságunk ezredéves fennállásának ünnepére egy «world’sfair»-t lehetne rendezni metropolisunkban.

Akkor bizonyos mértékben az egész czivilizált világ velünk együtt ünnepelné nemzeti örömünnepünket, ipara mintegy felajánlaná hódolatát a magyar állameszmének és a föld minden tájékáról özön lenének az emberek, hogy a magyar nemzet iránt, történelmi érdemei és a kulturális működése iránt, melynek a jelenben szenteli magát, elismerésüket és nagyrabecsülésüket tanúsítsák. Kiuek szivét nem dobogtatja meg erősebben ez a perspektíva? Kinek hazafias érzelmeit nem vesztegetik meg az ily kihatások ?

Oly nagy fontosságú vállalkozást jazonbau, minő a kiálitási terv, nem j szabad csupán az érzelem álláspontjából szeunigyre venni. Ily dologban az | okos.sságuak is van egy szava, — még pedig dönt/3 szava. Az okosság szava pedig határozottan nem tanácsolja világkiállítás rendezését.

Először egy nagyszabásu világkiállítás legalább 30 millió forintba kerül. Nekünk lehetetlen ekkora összeget erre a czólra fordítanunk és ha külföldi tőke ajánlkozik rendelkezésünkre, ezt is vissza kell utasítanunk : ezredéves

ülinepüuket, idegen pénzen megülni, ugyan szép fogalmat nyújtana a világnak nemzeti kegyeletünkről és gazdasági helyzetünkről. Egy szegény ördög helyzetébe jutnánk, a kit meg- hittak egy pompás jelmezes ünnepre s a színházi szabótól kölcsönöz egy diszöltöny-1, abban büszkélkedik egy éjszakán keresztül, hogy mikor vége a az ünnepnek, a drága ruhát visszaadja s ismét a maga ékités nélküli, tiszta, de szegényes gúnyáját vegye 1 magára.

Kérdjük : a helyes hangulat lenne ez számuukra ennél az alkalomnál? Egy második ok, gazdasági megfontolása annak, hogy a mi iparunk egy világkiállítás keretében más népek ipara által egyszerűen elnyomatnék. Előnyös ldietuo-e ez további ipari fejlődésünkre? És azt hiszi táu valaki, hogy oly készségesen kínálkoznék a külföldi tőke, ha azzal nem biztatná magát, hogy egy magyarországi világkiállítás kell, hogy kiterjedtebb keletet biztosítson itt a külföldi iparoknak? Ez nem is maradna ki.

Iparunk, bármily sokat igérőleg fejlődjék is, mégis csak gyermekczipőkbeu jár még ; és egy világkiállításon bizonyára csak az arany füstöt képezné, melytől a nyugati népek ipari zsenije csak annál teljesebb fónyuyel ütne el. És hasznos lenne ez saját népünkre, arra az életbevágó érdekre, mely azt parancsolja nekünk, hogy keleti piaczokat ne nyissuk meg más iparoknak, hanem saját ipari forgalmunk termékei számára hódítsuk meg ?

Sokat lehetne még arról beszólni, ami parancsoló határozottsággal a világkiállítás terve elleti szól. De a mit eddig kifejtettünk is, elég annak bebizonyítására, hogy a milleniumi ünnep természetének, az ország pénzügyi erejének s ipari fejlődésünk érdekének legjobban megfelel, ha nem pezs- güuk Lulmagasan, hanem számolunk erőinkkel és azok határaival és a honfoglalás ezredik évfordulóját egy nagyszabásu nemzeti kiállítás müvével ünnepeljük, mely hű tükre legyen beÍ2,,^ispislíitlske‘‘támája,

SZÜLŐFALUM • • Szülőfalum, szellős tanyám,

Czifra szűröm, kis furulyám,

Kis angyalom — Isten veled !

Itt maradnom már nem lehet.

Hej, az utam be keserves!

Szél sikongat, vihar verdes,

Mintha temetőbe mennék,

Mintha kósza lélek lennék !

Foly a könnyem, csak úgy szakad, Szegény szivem majd megszakad!

Mért is nein öl meg a bánat?

El nem hagymám szép hazámat!

RUDiNYÁNSZKY GYULA.

ÁRULÓ PORSZEMEK.

— Leleplezett kísértetek. —

(A Magyar Hírlapból.)

Mikor Simor János penészes pénzét összeszedték a falakba rejtett vasszekrényekből, a kormány az öreg Bonczot küldte k', hogy félre ne olvassák valahogy az olvasat- lan kincseket.

Az öreg Boncz Ferencz éppen nyugalomba készült vonulni, mikor a kormány az érseki hagyaték biztosává nevezte ki. Boncz Ferencz hozzáfogott a munkához és olyan szigorúan óvta az állam érdekeit,

hogy a paraziták csakhamar egész legendákat kezdtek beszélni róla.

Simor János halála után hetedhétre, éjjel tizenegy órakor, kisértetek kezdtek járni az elhagyott palotában. A házi tolvajok megdöbbentek, mert láthatatlan koukur- renseiktől féltették a sápot.

Városszerte kezdték beszélni, hogy azon a kritikus éjjelen, mikor Falb jóslata is bevágott, nagy viharban el-eltünedező lángocskák világították meg a primási palota ablakait.

A jámbor esztergomi nép kereszteket vetett magára, a szolganépség pedig szitkokat szórt a szerencsés kísértetekre, a kik még a lepecsételt ajtók mögött is gazdálkodnak ; de az öreg Boncz nem döbbent meg a szellemjárás rémhírére, hanem másnap kora reggel beállított a palotába.

Kinyittatta a termeket.

— Ki járt itt az éjjel ? — kezdte az in- kvirálást jóságos hangon.

— Már ki járhatott itt, tekintetes uram ? — kérdezgették a cselédek nagy szemforgatással.

— Hát csak nyissátok ki a fogadó terem ajtaját.

— Parancsára, nagyságos ur.

— Soha se rendezkedjetek, hagyjatok mindent a maga helyén, ne nyúljatok semmihez — mondta a miniszteri biztos, mikor észrevette, hogy néhány szolga a márványasztalok felé rohan.

— Igenis, méltóságos ur.

Az öreg Boncz erélyével növekedni kezdett a nimbusza ázsiója is.

A szolganépség remegett.

Boncz megállóit egy márványasztal előtt.

A márványasztalt finom porréteg födte be. Olyan ködös volt tőle a márvány fénye, mintha csak ráleheltek volna.

Az öreg ur elgondolkodott.

— Gyertek ide! — parancsolta haragosan.

— Igenis, kegyelmes ur!

— Nézzétek csak. A tegnapi kisértet erről a márványasztalról elsinkófált valamit. Itt a helye. Látjátok ezt a porréteget köröskörül s közepeit ezt a köralaku tisztást ? Innen hiányzik valami. Ha ez az elemeit holmi ma délig itt nem lesz, valamennyiteknél motozást fogok tartatni,

A megrémült cselédség szétoszlott.

Déli tizenkét órakor már az áruló porszemek tisztásában állott az eltűnt műremek. Tökéletesen ráillett a be nem lepett területre.

Boncz Ferencz jóságos mosolylyal nézte a kisértetek által elrabolt s visszakerült műkincset a maga régi helyén.

Azóta nem jártak kisértetek Simor elhagyatott palotájában.

GASTON.

A PREKONIZÁCZIÓ.

(A Budapesti Hírlapból.)

Ritka esemény volt a Vatikánban, hogy egyszerre öt magyar főpapot prekonizáltak. Az első volt Vaszary Kolos Magyarország herczegprimása, a második Csáxzka György Kalocsa érseke, a harmadik Szmrecsányi Pál, Szepes püspöke, a negyedik Firczák Gyula, Munkács püspöke, s az ötödik

Drohobeczky Gyula körösi görög szertartási! püspök.

Egészen aktuális lesz tehát, ha röviden elmondjuk, hogy miképpen ment végbe a prekonizáczió, mely az uj főpapoknak az egyházi hatalom gyakorlását biztosítja.

A prekonizáczió a konzisztórium dolga. A konzisztórium a kardinális főpapok gyülekezete a pápa elnöklete alatt, midőn a legfontosabb egyházi kérdéseket döntik el s a legkiválóbb papi méltóságokat szentesitik.

Háromféle konzisztórimn van. Rendkívüli, vagyis nyilvános, rendes, vagyis titkos és félig nyilvános (semi publicum.)

A nyilvános konzisztórium nincs időhöz kötve. Akkor h'vja azt össze a pápa, mikor neki tetszik. Ebben a gyülekezetben nemcsak a kardinálisok, de a kúrián tartózkodó püspökök, auditorok és követek is jelen lehetnek.

Rendes vagy titkos konzisztóriumofc azelőtt minden héten kétszer, később csak egyszer tartottak. Most csak akkor hívja össze a pápa a titkos konzisztóriumot, mikor a dolog természete úgy kivánja. Gyakran hónapok telnek bele, inig titkos kon- zisztóriumra szükség van. Titkos kozisztó- riumokban csakis kardinálisok vehetnek részt, kik a tárgyalások menetét szigorúan titokban tartoznak tartani. A félnyilvános kouzisztóriumokban a kardinálisokon kívül alsóbb rangú méltóságok is megjelenhetnek.

A konzisztóriumolc természetét azonban leginkább a különböző ügyek természete dönti el.

A rendkívüli vagy nyilvános konzisztó-