Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 101. szám

ifeságai és a hármasorom ftorágas lejtői, — íme két órának egy közös mutatója, két szívnek egy közös lüktetése, két nagy folyónak, melyek országok kin­cseit hordozzák hullámaikon, közös egy irányú haladása a nagy tenger felé ! Győrnek és Pannonhalmának e sors- közössége, a kölcsönös egymásra való hatás bizonyítják, hogy mindkettőben minden időben élt annak öntudatos ér­zése, miszerint karöltvejárás és kölcsö­nös támogatás van mindkettőnek és a nagy közjónak legigazibb érdekében. Tek. Városi Közönség! Minden idő­ben arra törekedtünk, hogy a reánk bízott ifjúságból az egyháznak rneggyő- ződéses híveket, a hazának derék pol­gárokat, a társadalomnak hasznos, mun­kás, becsületes tagokat neveljünk. E munkában mindig nagy segítségünkre volt azon nemes rokonszenv, barátság és jóakarat, melyekkel a szomszéd tör­vényhatóság fáradozásainkat támogatta. Midőn az irántunk való ezen nngyra- becsült érzelmeket, ez alkalommal, hogy Győrvárosának kogyeletes szt. rendünk iránt lelkűnknek oly jólesőnek nyilat­koztak, őszinte igaz lélekkel megköszön­jük, ugyanoly lélekkel kérjük azokat, mint fáradozásaink támaszait a jövőben is, biztosítván a Tek. Városi Közönsé­get, hogy rokonszenves barátságára és jóindulataira érdemesülni lesz továbbra is egyik törekvésűnk, kik a Tek. Pol­gármester Urnák és a Tek. Városi Kö­zönségnek legmélyebb tisztelettel ma­radunk Pannonhalmán, 1891. decz. 8-án alázatos szolgái a pannonhalmi sz. Be- nedok-rend. A szt.-Benedok-rend képviseletében : Ilalbik Cziprián, fßmenostori perjel. Tegyünk a népért. in. Az eddig ismertetett szerekkel falusi népünk felszabadulna az uzsorások ke­zéből 8 földműveseink nyereségre ope- kuláló pénzintézeteknek sem lennének kiszolgáltatva, hanem támaszkodhatná­nak teljes bizalommal a szövetkezetre melyek czélja nem az anyagi haszon, hanem a szükölködők segélyezése s a törekvő emberek buzdítása. Az által hogy kölcsönt csak a tagoknak ad, a falu majdnem minden lakóját bevon­hatja magába, kik a heti pár krajezárt szívesen megfizetik az ebből reájuk há­ramló hasznokért. És mivel kölcsönt csak józan czólokra ad — minők gaz­dasági beruházás, elpusztult házi álla­tok pótlása, betegségben szenvedők csa­ládjának fenntartása sib., a könnyelmű kölcsönöktől visszatartja tagjait s meg­követelvén tőlük, hogy pontosan fizes­senek, mert ha nem, kizáratnak a ta­gok közül * rászorítja adósait a pon­tosságra, kötelesség teljesítésre. Ha az adós tudja azt, hogy neki bizonyos idő­ben fizetnie kell, okvetlenül igyekszik megfesziteit munkával is kiteremteni a tartozási, tudva, hogy hit,ele megujit- tatni nem fog csak kiváló méltánylást, érdemlő esetben. így mind ön tag megszokja a rendet, pontosságot, mert hetenként mindig kell fizetnie üzletrészébe, ha jogait el­veszít,ni nem akarja s azért félre teszi mindig nélkülözhető garasait, hogy kö­telezettségének saját érdekében eleget tegyen. Lassanként természetévé válik a munka, takarékosság és egész lénye átalakul. Tudja, hogy bármily kis ösz- szeget elhelyezhet hasznosan, ennek folytán azt a helyett, hogy mint most teszi elprédálná, beteszi oda, hát még ily kicsiséget is elfogadnak, sőt fizet­nek utána. Ma a kis heverő tőkék a kraj- czárok mind elkallódnak s ezer sze­rencse ha nem pálinkára kelnek el, hogy az által az erkölcsi romlás reny- heség és uiunkátlansági hajlam pénzen vásároItassák meg. Abban áll a liitelszövotkezetek ki­számít hatlan becse, hogy nemcsak ár­talmatlan és gyors segélyt nyújtsanak a nyomorban levőknek, hanem hogy a i'ond, takarékosság, kötelesség teljesítés és becsület érzéseit csepegtetik a ta­gokba, mert a ki nem ilyen, kizárják kebelükből s ez által nemcsak anyagi­lag sújtják, hanem a falu elítélésének is kiszoigéltaiják, mint olyan embert, ki nem . méltó arra, hogy szövetkezeti tag legyen. Nemcsak hogy nem törekednek nye­részkedésre a hitelszövetkezetek, de sőt azt teljesen kizárják programijukból mint olyant mely magasabb erkölcsi száljaikkal ellenkezik. Másik nagy előnyük, hogy tagjainak minden héten rendesen — vasárnap délután — össze kell jönni közgyű­lésre és ennek betartása is oly szigo­rúan megkövetel telik, hogy a több Íz­ben elmaradók kizáratnak. A gyűlésen összejőve a község tisz­tességes eleme egymással a gyakori érintkezés, közös érdekek, egyenlő sző­** • vetkezeti jogok csak növelik kölcsönös bizalmukat, vonzódásukat, szeretet,ükét s lehetővé válik a közhasznú dolgok több oldalú megvitatása. Megbeszél­hetek lesznek a gazdaember mellék- kereseti forrásai, minők a barom tenyész­tés, gyümölcs termelés, méhészet, házi szövő- és fonóipar és az illető vidék notaiáni más kínálkozó jövedelem for­rásai, melyekért egyesült erővel, egye­sített tőkével hasznosan tehetnek kez­deményező lépéseket. Egyesülhetnek vizenyős helyek lecsapolására, száraz helyek csatornázására, vagy eszközöl­hetik bizonyos szükségleteknek közös bevásárlását, hogy igy olcsóbban jobb czikkekhoz jussanak. De hogy a nép ne legyen kiszol­gáltatva tudatlan vagy önző emberek vezetésének, kik vagy nem érhetnek el semmit vagy pedig csak saját hasznu­kat tekintik, e mozgalom élére papok­nak kell állani, kik a tudással a fedd- hetlen jellemet s a beléjük helyezett általános bizalmat egyesitik. Igyekezzenek ők kivívni érdemeik ál­tal a vezérlő szerepét s ha mindenik megioszi kötelességét: ogy oly hatal­mas községi hitelszövetkezet-hálózat fog létesülni, mely a mi népünket is oda emeli, hol állanak a szerencsésebb nyu­gat kisbirtokosai, papjaink pedig — kik ezt, kivívták—ki fogják vele nemcsak a jelen, de a jövő nemzedékek háláját is vívni. Azonban e czél bár nagyon meg lenne közelítve a községekben különben is alól I an működő hitelszövetkezetek által is, végkép csak az által érhetö el, ha e sok külön szövetkezet össz­hangzó organism üst képez egy nagyobb, erősebk szövetkezet támogatása, útmu­tatása mellett. lillllSK. — A pápa allokucziója. Kedden, decz. 15-én telték közzé azt az allo- kucziót, melyet a pápa a hétfői titkos konzisztórmmban tartott. A pápa ebben a legutóbbi zarándok lások alkalmával történt eseményekkel foglalkozott és ezeket mondja róluk: «Azok az esemé­nyek, melyek majdnem szemeim előtt játszódtak le, még élénk emlékezetünk­ben vannak. Az egyház ellenségei két­félék. Egyikük egyenesen halad czélja; felé, a nélkül, hogy valamoly íartóz_ kodásra kényszerítené magát. Ezek ke gyelleniil dühönglek szóban és tettek" semmit csak azBoldoghságos Szűz Máriátt Ilid segítségül, kire haza menvén keresztett magára vetett és ebkor eltávoztak, dé Tóth János az fátensre, csak öntötte a lugott azt mondván az fátensnek, csak bánd a keresztett talán nem tudok én az kereszt között le ereszkedni. Azt valyja, hogy egy koldus ollan volt közötte ; kinek szája nem lévén az orrán járt ki a nyelve, kitől leginkább félt a fátens. 2. Tanú Cselle Erzsébet 28 éves, Fekete Já­nos guttai zsellér felesége megesküdve kihall- gatatott .Vulyja, hogy tavuli esztendőben Pünkösd előtt egykor maga bfitvösével az akolba menvén, nézvén által Szabó Márton kertébe, hát ott látlyák Tóth Jánosáét, hogy az fejét földnek vetti és mezítelen a felhőnek fordítva két felé huzza, melyre a felhő mingyárt valamit ha el hasítottak voln csak két felé vált és semmi esső nem lőtt. Most pedigh 1738. 30. máy. Ugyan Tóth Jánosáé Harcsádé és egy! Nagy-szeghi asszony egy férfival házán menvén a fátensnek gyertyát gyujtván «z asztalára, az férfi csak erőszakott akart tenni, kinek nem engedelmeskedvén, az után a megírt három asszonyt rajta kill- j dőtte, kik az térdeit melyeket midőn bűz-: iák úgy ropogott és az ágyról is levetet­tek felkelvén aligh közülök ki szaba­dulhatott. - j Nem különben 31. máy. ugyan meghint Tótli János hozzá mert, és vitt neki egy (mosolan) szoknyát és egy uj vászon ingott arra erőltetvén, hogy mennyen I vele minden dolga jól leszed, az nem akarván elmenni, álmott bocsátott rája és úgy tetszet, hogy a kéméi) alatt vitte * ült egyedül az szekereit, annyira elfáradott az hat ökör, hogy lehetetlen volt továb hajtani az úton, az fatens leszólitván az szekérről, mindgyárt az ökrük m<*g fris- sedtek, mintha semmi legkisebb fáradsághok sem lőtt volna. Gután fenn irt év s napon. Előttem: Kozmér János, Gutta szabad mezőváros bírája előtt. Általam Tompos János, Gutta mezővá­ros nótáriusa által kihallgatva. — Majális karácsony előtt. A Kovács-pataknál a napokban vidám ma­jái isozó társaság verődött össze, a mely a verőfónyes napon egész tavaszi han­gulatban mulatott Minden megvolt a rendes majálishoz. Csak a lombok, a szúnyogok és a czigányok hiányoztak, — Telefonunk ügye halasztást szen­ved az uj prímás megérkezéséig, ki minden valószínűség szerint szintén pártfogója lesz a haladás ez uj esz­közének, — Önkéntesek rendfokozata. Az önkén­teseket eddig rendszerint csak czimzetes káplárokká és szakaszvezetőkké szokták volt szolgálatuk idejére előléptetni. Most Becsből azt újságolják, hogy az odavaló hadtestparancsnokság egy felmerült kér­désre válaszolva, utal a liadügyminisztor- nek old. 3-ról kelt rendeletéie, melynek értelmében mi sem akadályozza azt, bogy azon egyéves önkéntesek, kika második evet szolgálják, tényleges rangfokozatot kapjanak. ben — kellő ok nélkül :— békés idi genek ellen, kiket a gyermeki áj tatot »ág és nem politikai szempontok vezt reltek ide. Végül dühös sértegetése és fenyegetések közt Róma szeineláttár feldühödtek a pápa ellen. Most mé, tovább mennek és kijelentik, hogy pápaságnak meg akarják adni a halá los döfést és eltökélték magukban, bog még erőszakot is alkalmaznak, ha ha tál inukban fog állani. Az egyház másil fajta ellenségei látszólag kisebb ellen ségeskedést, esküdnek az egyház ellen de nincs bátorságuk elmenni szándékai! leleplezéséig, hanem arra adják maga kát, hogy bántalmazásokra és gyülöletn izgassanak, midőn nem átallják a nép előtt a pápa magatartását olyannal feltüntetni, mely Olaszországra nézví veszedelmes. Ellene szegülnek bizonyo« törvények eltörlésének, melyek a púp« jogainak kedvezni látszanak, minthogy az jobban illik terveikbe és abba a helyzetbe iiozza őket, hogy kifelé iga­zolják, befelé pedig konszolidálják ma­gukat. És mégsem akadályozza őket n törvény abban, hogy a vallást sérta- gessék, a mint ezt e pártnak több tagja már bo is vallotta. —Kijolen- ‘ ik, hogy tiszteletben tartják a pápa lelki hal almát, de saját tetszé­sük szerint vonnak határokat és ők azok, a kik elméletben és gyakorlat­ban a legcsökönyösebben törekednek arra, hogy az egyházat az államnak alárendeljék, Azt is megengedik, hogy mindenki szabadon jöhessen Rómába hódolni a pápának ; ez az idegeneknek, ama körülmény következtében, hogy meg Tannak engedve a sértegetődzósek, valósággal félnünk kell a csőcselék ra- konczátlankodásától. Ekként ugy ezek, mint amazok eljárása, mindig megszó­ld i ja a pápa ama szabadságát, hogy híveivel érintkezzék. Minden, még oly csekély alkalomnál is kiviláglik, hogy a dolgok mostani állása mind súlyo­sabbá és tűrljetleiiebbó válik. Ha azon­ban már a béke idején oly számos és komoly a nehézség, ugy senki sem mondhatja meg mennyivel fokozódná­nak még e nehézségek, ha zavargá­sok törnének ki, vagy ha épen csat.a- zajra virradnánk. A pápa kijelenti, hogy meg fog maradni a IX. Pins pápa által követett magatartás mellett s ez alapon fogja visszakövetelni a függetlenséget, kivált Rómára nézve, melyet a gondviselés és százados ha­gyomány a pápákhoz utal. Egyben a pápa meg van győződve, hogy a pá­paság függetlenségét össze lehet egyez­tetni Itália nagyságával. Óhajtaná, hogy vennék «az államok vezetői fon­tolóra a dolgok jelen állapotát, hogy ama belátásra jussanak, hogy a mind- nagyobb mérveket öltő hitetlenség és erkölcsi romi ott síig megfékezését nem csak a hitnek, de a polgári társada­lomnak legmagasabb érdekei is köve­telik. A katolikusoknak komolyan figyelniük kell ama veszedelmekre, a melyek a hitüket fenyegetik és komo­lyan figyelemmel kell kisórniök ama cselekvéseket, melyekkel a papság ellen élnek. A katolikus egyház híveinek, rendíthetetlenül ragaszkodva a pápá­hoz, gátul kell szolgálniok e gonosz vak­merőségek ellenében.» — Vaszary Kolos prekonizálása . Rómában már megtörtént. Az uj prí­más világi hatalma a király előtt le- ■ tett eskü1 2 * * * * * ől kezdődik. Egyházi hatalma j pedig a római szentszék elismerése óta. , Most már csak a püspökké avatás csőn- « des szer látása vau hátra, a mi a prí- * mást palota templomában fog megtör- • tenni és akkor Vaszary Kolos egye- • nősen Simor János örökébe lép. Hót- - főn, Vaszary Kolos Pannonhalmára uta- • zása napján tartották meg a római j konzisztóriumban Magyarország herczeg- • ki, s a kerteken mindenütt futva hordozta maghával, mire felébredvén annyira elfáradott s romlott, hogy aligh vagyon el az fáti-ns. 3. tanú. Detki Anna 31 éves Kerekes Ádám Zsellér felesége; megesküdtve ki­hallgattatott. Valyja, hogy annak előtte látta három esztendővel Tóth Jánosnét az sziget felső farkán, hogy mezítelen vetke­zett és egy bokrot háromszor megkerült s úgy kezdett horgászni. 4. tanú. Molnár Judith Szénási János guttai Zsellér felesége 32 éves. Kihallgatva vallja: egykor néhai Istenben boldogult Tóth János oda ment a fijához és pénzt kért tőle, kinek, hogy nem adott követ­kezendő étszukán meg nyomták, és akkor mindgyárt mondotta az szolga, hogy bi­zony ötött nem más, hanem az annya nyomta megh, hogy pénzt nem adott az apjának. 5. tanú. Fekete János guttai Zsellér, 40 éves, megesküdve kihallgattatott, és vallja, hogy Szabó Márton kertében való cselekedeti Tóth Jánosnak, úgy volt, va­lamint az második tanú valyja. 6. tanú. Marusi Ferencz, ifjú, meges­küdve s kihallgatva valyja: enuek előtte három vagy négy esztendővel által ment (Orténybö?) török búzáért, és Tóth Já­nosnét találta merös meztelenen az török buzájokba 8 látta, hogy kezével az mási­kon verte a harmatot, de az fatens félvén tőle elszaladod. 7. tanú, öusty Mihály 35 éves, disznó pásztor Gután, megesküdve kihallgattatott s valyja: hogy egekor Nyárasdról jővén Szabó István úr szekerén Tóth Jáuosuó

Next

/
Thumbnails
Contents