Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 100. szám
nek tanácsadói, vigasztalói nyomorúságában. Hivatásukkal nemcsak, hogy nem ellenzik az ügynek élére állni, sőt joggal várhatja meg bárki tőlük, ha hirdetik a boldogulás módját, ha jóra, nemosre erkölcsösségre serkentenek, a templom falain belöl lépne valamennyi. Ezért lenne feltétlenül szükséges, hogy az egyház-kerületi kormányzó hatóságok felekezeti külömbség nélkül felszólítsák a saját papjaikat, tanítóikat, gondnokaikat, hogy a szövetkezetek létesítésére vegyék igénybe a községben birt befolyásukat s tegyenek meg azért mindent, mit erejük bir, népünk megenged. Az egyház az a szervezet, melynek minden kis faluban értelmes, müveit, jellemes közegei vaunak, kikre ezen tulajdonságaiknál fogva biztosan lehetne bizki az ügyet. Tagjai behálózzák az •ország legutolsó zugát; eszök s erkölcseik folytán legtöbbet ők tehetnek a nép érdekében s egész bizalommal ez csakis irántuk viseltetik. Az államtól, megyétől nem lehet várni ez ügy sikeres felkarolását, mert bár tisztviselői neki is vannak mindenütt: ezek legtöbbször egy különböző értelmességű, felfogású, egymással gyakran viszálykodó testületet, képeznek a legkisebb községben is, kik hivatalos teendőikkel különben is annyira el vannak foglalva, hogy a kormány- vagy megyei hatóságok felhívására nőm szívesen vállalnak díjazás nélkül még több j teendőt magukra. De meg a nép is inkább bízik oly intézmény üdvös voltában, melyet papja állal lát kezde- ményeztetni, mint, az olyanban, melynek élén a végrehajtásról, adófizetésről kelletlenül megismert politikai elől-; járóságot látja. Ezért vegye az egyház kezébe a községi hitelszövetkezeteket és fáradozzanak azon eszközök megteremtésében az életben is, melyek által az említett ezélok-elérheiök. Működésükben karöltve kell haladniok a néptanítóval, kinek szintéti feladata az élet számára hasznavehető derék embereket nevelni. A mint Anglia és Németország papjai teremtették e két állam túlnyomó többségű községeiben a hitelszövetkezeteket, úgy teremtsék meg a mieink is s ezáltal csak növelni fogják tekintélyüket, befolyásukat a népre, mert az akkor ben nők nemcsak lelki atyáit fogja látni, hanem anyagi gondvuío- lejüket is. Magyarázzák meg a népnek a szövetkezetek rendeltetését, azután igyekezzenek megnyerni az eszmének csak 20—30 tekintélyesebb, jellemes, becsületes embert s annyi taggal a szövetkezet már megkezdheti működését, A 20—25 forintos üzletnek, melyeket a tagok 4—5 év alatt heti 10 krajezáros betéteket befizetnek már elégségek arra, hogy ezzel kezdeni lehessen. Hitelük is fog lenni, mert ha a tagok üzletrészeik kétszeres összegéig kötetelezottséget vállalnak, a szövetkezet hitelezőivel szembon nem fog vonakodni egy intézet sem akkora összeget náluk elhelyezni. Ha pedig a szövetkezet élén ismert megbízható emberek állanak, a hitel ezen felül is emelkedik. Az 1—2 frtnyi beiratási dijakból begyülő tartalék tőke pedig biztosítékot fog nyújtani arra, hogy a szövetkezet szenvedhető anyagi károk őseiében is tovább fennállhasson. Juthatna még az által is pénzhez, ha az illető községben a tanító buzdítására iskola-takarók pénztárak állíttatnának fel s a gyermekek ide beadott fillére gyümölcsözőleg a szövetkezetnél helyeztetnének el. Az igazgatóság tagjai közül elég lenne a pénztárnokot díjazni évi 100—120 forinttal, melyre az a heti néhány szó állal teendőket kellene végeznie eléggé volna díjazva. így a kezelési költségek alig érezhető csekély összegre rúgnának. Az anyagi alap könnyen meg lenne teremthető és ezzel a kicsinynek látszó összeggel jövőre nézve kiszámithatlan eredmények éretnének el. Reform a vidék érdekében. Budapest, decz 12. Mily fontosságuk vau a kereskedelmi politikai szerződéseknek, melyek az érdekelt parlament elé terjesztettek, az az egész világ sajtójában már jóval e korszakalkotó esemény elérkezie előtt méltányolva lett. Európa közvéleménye tehát nem áll meglepő dolog előtt, számított a szerződések létrejöttére s megtanulta megérteni azok borderejét. Minden gyermek tudja ma, hogy ezek a kereskedelmi szerződések szakítást jelentenek azzal iiz elzárási rendszerrel, melynek ' :ói közt eddig sinlődőtt Európa; jtovábbá, hogy e szerződések állal oly 'forgalmi terület alkottatott, mely 140 | millió embert ölel fel és a melyen a jjövő 12 esztendő alatt az árucsere oly Iszabályok szerint fog történni, melyek Ja létező gazdasági ellentétek kiegyenlítése végett a kölcsönös érdekek alapos mérlegelése után közmegegyezéssel állapíttattak meg. Tehát fel lehet tenni, hogy a kereskedelmi szerződések általános gazdasági fontossága ismeretes, valamint, hogy o lépés tisztán politikai hordereje mindenütt helyesen fog méltányol látni. Magyarországra és különösen a magyar vidékre most már az a kérdés a legnagyobb fontosságú, hogy az uj kereskedelmi politikai helyzet, mely a szerződések által teremtetett, mint fog visszahatni hazánk gazdasági életére. A szerződések által a középeurópai államok egy, kifelé egységes forgalmi toiüleitó zárkóznak össze. Miután pedig Magyarország helyzeténél fogva a szerződött államok közölt az egyetlen földmivolő állam e forgalmi területen, ebből következik, hogy a szerződött felek foldtermóuyek- belt szükségleteiket első sorban tőlünk fogják venni. Ezt auuál bizonyosabban lehet várni, minthogy a vámtételek gabonára, fára, marhára s őrleményekre tetemesen mérsékelteitek, mely mérséklésekben természetesen nem rószesittetnek az ezen forgalmi területhez nem tartozó államok, ha csak már létező szerződések egy vagy más oldal felé nem biztosítják nekik a legtöbb kedvezményt. A földiermények terén, a mennyiben az európai termelés jő figyelembe, fő kon kurrensünk Oroszország. Oroszország azombau nincs belevonva a kereskedelmi politikai szövetségbe, mező- gazdasága tehát nem élvezi a nekünk adott tarifakedvezményeket s igy a magyar mezőgazdaság számára Európának legnagyobb fogyasztási területén biztosítva van legerősebb konkurreusével szemben az előnyösebb állás. Gabonánk, lisztünk, állatunk ezentúl piaczul bírja egész Középeurópát, a leggazdagabb nemzetek s a legerősebb vásárlók lesznek jövőre vevőink, — és ki előtt kellene még közelebb fejtegetnünk, hogy a nemzeti jólétnek mily gazdag forrásait nyitja meg számunkra ez az uj állapot ? Felületes szemlélet mellott, igaz, úgy tetszik, mintha ez előnyök, melyei mezőgazdaságunk javára szolgálnak ínagy részben megszűnnének ama ked vezŐLlenebb helyzet folytán, melybf iparunk jut a kereskedelmi szerződét által. Csakhogy, mint majdnem mindig itt is csal a látszat. Mindenekelőtt uem szabad szem elő téveszteni, hogy Magyarországnak í mezőgazdasága számára nyújtott elő' nyökért valami ellenértéket kellett ( nyújtania a többi szerződő államok részére és hogy ez a megfelelő kom- penzáczió csakis ipari téren történhetett. A külföld fogyasztja mezőgazdasági termékeink feleslegét és következéskóp nekünk kell felvennünk a külföld ipartermékekben feleslegét. Ha ez nem j lenne a méltányosság követelménye, jegy ismeretes gazdasági természettörvény kellene, hogy hasonló eredményhez vezessen. A népek a külföldről hozott termékeket nem pénzzel fizetik, hanem más termékekért cserélik. Ha tehát gabonánkat a külföldön adjuk el, onnan más ellenérlék nem jöhet, hozzánk, mint az ott felesleges ipari termékek egy summája. Piaezunkat a külföldi ipar elől elzárni annyi lenne tehát, mint lemondani gabonakivitelünkről, mert gabonakivitelünk kiegyenlítése csak éppen az ipari behozatal utján történhetik. És még egyet. Iparunk fellendülése nem kizárólag a versenyviszonyoktól függ egyedül, hanem és pedig tulnyo- mólag népünk vételerejétől is. Ha mezőgazdasági termelésünk a külföldön állandó s jövedelmező fogyasztásra talál, ezáltal természetszerűleg emelkedik a jólét Magyarországon és a saját népünk emelkedő anyagi jóléte a hazai ipar számára is biztosítja termékeink nagyobb keletét a belföldön. Hamis következtetés tehát, midőn azt hiszik, hogy az uj kereskedelmi politikai helyzot károsan és hátrányosan fog hatni ipari fejlődésünkre. A kereskedelmi szerződések a gazdasági fellendülésnek egy uj korszakát nyitják meg számunkra s a nemzet benső hálával fog adózni annak a kormánynak, moly e szerződésekben reform-művet végzett s alkotó erejének maradandó emléket állított. szólt Kesselschütz Fémyához és ruganyos léptekkel az emelvény felé tartott. Átalános áh moraja futotta végig a termen. Vájjon mit fog a daliás huszár produkálni ? Egy inas valami eddig észrevétlenül maradt asztalféléről lebontotta a zöld leplet és egy pedál-czimbalom lön látható. A főhadnagy otthonosan helyet foglalt és játszani kezdett. Hrovatka pedig kiosont a baloonra és bevonta maua után az üvegajtót. Holdsugaras májusi est hús levegője si- ;mitotta végig forró homlokát. A kastély kertje a kezdődő, a sejtelmes tavasz pongyolájába öltözött. A balcon alatt stirü ergonabokor-partie diszlett. A bokor kinyi 11 virágait lágy álomba ringatta a szellő. Szerelemről álmodoztak a virágok és álmok mint édes illat szállott a magasba. A nevelő belebámult a hold széles képébe. A nehéz virágillat kellemetlen nyomással feküdte meg keblét. Pár lépési tett, melle zihálni kezdett, aztán egy székre esve görcsös zokogásban tört ki . . . Sötét árny takarta el egy pillanatig a terem átszürődö fényét és fehér ruhás alak jött ki az ajtón. Magával hozta pár akkordját egy vig toborzónak, a mit Keeselschütz játszott odabenn. E hangra felriadt a férfi s mint valami gúnyos kaczagásra, Ókölre szorította kezeit. A fehér alak nem látszott tudomást venni a másikról. A balcon párkányára könyökölt és csendben mélázott maga elé. A nevelő pedig felismerte — Eémyát. Elfordulva letörölte könnyeit és tisztelet- teljesen vissza akart vonulni. Férnya szólította meg : — Ah doktor, ön itt van? Nem kiváncsi a czimbaloin-játékra ? — Nagyon felhevültem, grófnő, szabad levegőt akartam szívni. — A felolvasás merítette ki ? Engedje, hogy gratuláljak a szép novellához. — Grófnő, az ön gunyja nélkül is eléggé belátom, liogy vakmerőség volt silány fércelményemmel ily előkelő társaságot untatnom. Férnya komolyan válaszolt : — Én nem gúnyolódom önnel. Csak a megoldással nem vagyok megelégedve. Bánkay agyonlövi magát reménytelen szerelem miatt. Lássa, ez nagy gyávaság. — Hogyan, grófnő, ön figyelt az én felolvasásomra ? — Azt akarta mondani: pedig az egész idő alatt Kesselschützczel beszélgettem ? Ah, én tudok kétfelé is vigyázni. — Bocsásson meg... nem volt az imént sértő szándékom... hisz kegyed itt az egyetlen, a ki emberszámba vesz. — És önnek fáj ez a mellőzés, lealázás? Tudja, hogy lelkében többet ér, mint aok ott benn, és mégis kétségbeesik ? — Épp ez az öntudat teszi helyzetemet még elviselhetetlenebbé. Pedig már hozzá szokhattam, nem eló'ször történik. De utoljára! tévé hozzá határozottan. — Hogyan, elhagyna minket? — Megválók nevelői állásomtól, nem bírom tovább. Talán jutok valahol egy szerény tanársághoz és emelt fővel járhatok a hasonranguak között. Férnya nem lett volna nő, ha észre nem veszi, hogy ez a közönyös baug színlelt éa nagy és nehéz indulatokat iparkodik vele a szegény ember elpalástolni. Nem restellette megfogni a doktor kezét. — És ha én kérem önt, hogy maradjon nálunk ? — Még akkor is, de különösen akkor... szólt amaz. — Grófnő! itlég bátornak érzem magam e pillanatban, hogy a mire soiia sem volt erőm, most elmondhassam. Ez a kéz, a mit ón felém nyújtott, biztosit arról, hogy nem fog kigunyolni. De becsületes ember is vagyok és nagy megnyugvásomra szolgál, ha távozásom igazi okát nem kell ellepleznem. Én szeretem önt grófnő . . . A két egymásba tett kéz szétesett erre a súlyos szóra. Mind a ketten igy akarták. — Én szeretem önt Fémia, — ismétlő a férfi és aztán keserűen tette hozzá: Nem nevet ki, még most sem nevet? A lány nem találta nevetségesnek a dolgot és komolyan kérdé : — Tehát ezért távozik ? . . . — Azért, — mond a doktor — vagy tán nem találja ezt elég oknak arra, bőgj ma este legyen utolsó találkozásunk ? E pillanatban zajos taps zúgott ki a teremből. Kesselschütznek szólt a tüntetés ; most fejezte be játékát. Férnya gyors lépést tett hátrafelé és hal- kitott hangon szólott: — Sajnálom önt . . . Ebből megtudhatta a doktor, hogy rész-, vétnél többre sohasem számíthat. ♦ I Ez éjjel a kis Kálmán gróf nagyon ! nyugtalanul aludt. S/.áintalanszor elmondo- 1 gáttá magában az. üdvözlő beszédet, a mit j a nevelő készített számára, s a mivel hol- ■ nap reggel a papát fogja névnapja alkal- ! mállói meglepni. | Első kakas-szóra kiugrott ágyából és az I inassal mindjárt felöltöztette magát. Aztán leszaladt a parkba és nagyon boszankodott, hogy az a lusta kertész még nem kötötte meg a virágcsokrot, a mit ő a beszéd után a papának át fog nyújtani. Míg az illatos névnapi ajándék elkészült, izgatottan járt; a fasorban fői s alá és hangosan ismételgette a dikeziót. Milyen nehéz kivárni azt a nyolez órát ! A bokréta elkészült és a kastély órája még mindig csak hetet mutatott. Hogy valahogyan elölje az időt, előkeritette lap- dáját és a palánkon keresztül tárgyalásba j bocsátkozott a kocsisék Pistájával, ha nem i játszanának-e egyéb szórakozás hiányában j egy partié «kapós»-t? Pistát természetesen i nem igen kellett szólongatni és nagy kedv- ■ vei megindult a játék, mígnem a Pistái egyszor ügyetlenül földre ejti a lapdát, a t kis gróf nagy indignáczióval azt mondja j neki, hogy «szamár.» Pista demokratikus í érzelmei senki gróf fiától el nem tűr- • hetven ezt a sértést, úgy látszik bírókra j kerül a dolog, ha a — kerítés meg nem i védi az arisztokracziát a pór lázadás elől. . "Szerencsére a kastély órája ütni is szó- - kott és evvel Szén ti vány i grófuuk hamar i eszébe hozta a sutba dobott csokrot és i beszédet. Pista tehetetlen dühével magára maradt, . Kálmán pedig elronhant a növelő urórt^