Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 98. szám
ESZTERGOM. XIII. ÉVFOLYAM. 98. SZÁM. VASARNAP, 1891. DECZEMBER 6. >------;----—---- -----' megjelenik hktknkint kétsze * VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: E"ésy. évre.............................•.................................. fi fit kr Fél évié ..................................................... 3 Irt — kr Negyed évié..................................................................... 1 fit 50 kr Fgy szám ára 7 kr.-----------------------------------1 Városi és megyei érdekeink közlönye. SZERKeTz TŐSÉG: [•m,Z-FÚ, FÖLDSZINT, hová a lap szellemi ré ítélő közlemények küldendők.KIADÓ TVATAL: SZÉCH hová a lap hivatalos és maga mónyek, előfizetési pen, I-TÉR 331, I«lései, a nyi 1 Éterbe szánt közle- és reklamálások int.ézendök. O------------------------------------------------------------------------------• H IRDETÉSEK: HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 200-ig 1 fit 50 kr, 200-tól 30U-ig 2 fit 95 kr. Belyegdij 30 kr. MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosabban közöltéinek. NYJLTTÉR sora 20 kr. O----------------------------------------------------------------------------~9 Circulus vitiosus. Esztergom, deez. 5. A közelmúlt nnpokban alkalmam volt a kir. városi közgyűlés egy-egy mozzanat szmrol-szinre iiiogfigye'ni. Eltekintve a tnlajdouképeni tárgy megvitatását s ennek mikéntjét, s végre «zavazatlöbbséggel való eldöntését, ami szintúgy bőséges tanulmányozásra s psycliologiai következtetésekre adott volna többrendbeli anyagot — a tárgyhoz mondom saját véleményemmel, mint a kit egészen más ügy vezérelt e helyre -— termeszül esen hozzá nem járulhatok, teljesen indifforens lévén ez irányban. Ámbár igy sorompón kívül mégsem állhatom meg, hogy ki nem jelenteném miszerint a Széchenyi-lér parkírozásának, de egyáltalán a városi ul.czák be fásításának magain is mindenkor barátja vagyok, s csuk helyeselni tudom az előirányzat keresztül vitelét. De, hogy mégis a zöldség is megmaradna és kecske is jóllaknék, megsúgom biz én az intéző köröknek még idejekorán azt is, hogy az üzleteket valamint szabadkilátást, korlátozó gömbidomu akáczfákat csakis a szabadon álló sétányokra terelném mégis és a házak mentén, utezákon, — ha már oly igen belénk rögzött most az akác/.fa kultusz, —- inkább a piramis akáczokat alkalmaznám, mint a melyek égfelé törő koronájukkal jobban is megegyeznek az itteni közhangulattal ; — és a jegenye-nyár impozáns alakjához lesznek idővel hasonlók. így mind szépítő, mind közegészségi szempontból, de sőt a mi a legjobban ajánlja még viliá hárítok gyanánt is sokkal előnyösebbe lenének törpe rokonainál ; mint c alföldünk néhány városában pl. Szentesen stb. igazolva láthatjuk. Ezzel mindjárt, megszűnnék a ház- tulajdonosok eléggé indokolt ellenszenve is a fák ültelése és ápolása ellenében mert az ily magas törzsű keskeny lombos fák sem a házak frontját sem a bel világosságot el nem rontják annyira mint az átbatlan sűrűségű gombócz alakú paruplifák, mely utóbbiak az éven kin ti megnyeséssel is örökös költséget okoznak, a mi pedig a piramis akáczoknál szintén egészen elesik. Eltekintve mindezektől ismétlem —engem mégsem ez, de leginkább érdekelt, mondhatnám meglepett midőn a tárgyalás folyamán a városrészek egyesítésének már-már ódon tkemája oly kép került említésbe, mintha ez már elvi- tázhatlan factum, sőt túlhaladt állás pont lenne. Mert a többrendbeli fontos és nagyszabású tervezetek kivitele egyszerűen ez esemény kapcsolatára utaltatott. Itt ugyan tudiómmal úgy vagyunk mint az a zsidóleány, kit atyja az ő hire tudta nélkül eljegyzett, s kérdésére, hogy mi a neve a jövendőbelijének, imily feleletet kapott : furcsák ezek a mai leá nyok még alig menyasszonyok és már mindent akarnak tudni ! Ismerve azonban ezen b. lapnak ama nemes intentióval bíró törekvését hogy igen gyakran vagyis minden lehető alkalommal igyekszik az egyesülés előnyeit kiemelve annak népszerűségre vergődését előmozdítani, időszerűnek vélem tehát, hogy ezúttal mint az egyik mellék város szerény képvisloje kissé az itteni felfogás alapján pro és contra szintén hozzászólIjak. Elvben jó ez, szép, dicső ez, üdvös és minden lehető előnyökkel is kecsegtető moment um volna ez. Ezt készséggel beismerjük általán. Mi az oka mégis, hogy eddig még mindig a forró kása stádiumában lappang az egész ügy menete ! Annyit kivettem már eddig is, hogy erre nézve a posiiio adatok honnan röpködnek elő és mint röppentyűkhöz illendő, merre világítanak vele, de, : hogy ezen oly sok oldalról szellőztetett s kívánatosnak hirdetett eszmének még sincs kellő foganatja, se központja és a lehető legroszahb modorban nyilvánítják, annyi bizonyos !. I Lássuk csak a közérintkezésben bele- ’ szőtt nagy képű mondásokat, ha ezekről egy boufentes kir. városi polgár nyilatkozik egy mellékvárosi lakossal | szemben ! | Vagy nézzük a sajtóban vagy klub- fokban. vagy akár vendéglőkben uralgó ! tónust midőn esetleg egy belvárosi szóvivő pengeti ez eszmét mily lené- 'zőleg, kicsinylőleg illetik az érdekelt | feleket mindig, ha egyesülés kerül szőnyegre! j Nos uraim, mit várjon az uj átalakulásnál azon fényező, a ki községi |keretben mégis megvédheti alkalmilag saját érdekeit, mig akkor, mint valamely külső utczai képviselő, szemben találja magát egy légió ellenzékkel s okkal ok nélkül, többségi joggal leszavazzák ! Ez tehát az, ami ezen ügyet eddig is hátrál alt a s népszerűtlenné tette előttünk ; mert ámbár igaz, hogy bizonyos kivételek állapotában tény az a mit a német úgy fejez ki : was sich neckt, das liebt sich, de ily komolyabb természetű dologban, a hol nemcsak a közérdek, de valljuk meg bizony az önérdek is közreműködik, talán mégsem egészen czélravezetők a fentem 1 itett hangnemek ! S mert régi dolog szintén, hogy több legyet foghatunk egy csipetnyi mézzel, mint egy hordó eczeftel, azért jobbnak,, észszerűbbnek tartanám azt, ha az egyesülés csakugyan kérésziül vihető, hogy nem egyoldalú erőszakoskodással, nem gúnyolódással, nem elkeseredést szülő hány- kolódással — de jól megfontolt alapos, érvekkel esetleg kölcsönös szerződés- szerű megállapodások nyomán s mindenesetre közös békés értekezletek után hozzuk ezt létre. Ne várjunk mindent felülről, mert a mannahullás egyiptomi ideje rég elmúlt, hanem tegyünk magunk is valamit férfiasán nyílt sisakkal minden hatalmi fitogtatás nélkül mint a közszükség hozza magával. Mert ha már csakugyan mindnyájunk létkérdése volt ez már régtől, mért nem kérték fel az indítványozó urak az érdekelt mellékvárosok ügyvivőit az egyöntetű eljárás miatti értekezletre mindezideig ? Y;igy tán azt hiszik, hogy jobban in- ponál az, ha dictátori polezra helyezkedve egyszerűen reánk olvassák maA^EsitsrgoiaHiÉslárczája. OH, HA ElaG-ONDOIaOM • • . Ob, ha elgondolom, mi lesz majd én vélem, Hgyha évek múlva elhagyottan állok? S a kik most nyájasak, hízelegnek nékem El fognak feledni, a hű, s jó barátok! S majd ha én. is fogom, gyűlölni, kerülni A vig embereket és a sokaságot, S keserűséggel fog a lelkem betelni Ha másoknál édes boldogságot látok! Ha bántani fog a mások ifjúsága S a viruló arezot irigykedve nézem? Mert a kikeletnek rózsafakadása Semmi nyomokat sem hagyott az enyémen. Ha a virágot sem fogom már szeretni Mivel nem hordhatom a keblemre tűzve, S nem lesz többé szabad álmodni, epedni Ábrándim honából mert ki leszek űzve! És ha elgondolom, mityen közel állok Már e pusztasághoz, ilyen hervadáshoz, Feljajdul a lelkem, s az égre kiáltok Mielőtt igy lenne, vigyen fel magához! LITHV.AY VIKTÓRIA. SŐHAJPAHASZQK TÁBiYALASA a — másvilágon. — Paramytliia — Irta: BÁNYÁSZ MIHÁLY. yEgy dolgozat mutatványa szerzőnek „Vjg perezek“ ez. munkájából, melyre előfizetést hirdet.) A túlvilágon van egy, a régi pogányok vak hite által fölfedezett Elizium nevű völgy, mely ezerszer bájolóbb a kies tlies- saliai Tempénél. Örökké zöld s madárdaltól visszhangzó erdők övezik körül, bársonypuha füvek borítják ; szingazdag virágok illatoznak, üde patakok csevegve folydo- gálnak rajta ... a forrásokból méz és tej ömlik . .,. E völgy kellő közepén van egy óriási fuvóliangszer, melynek sípjait maga a Zephyr fújja . . . körűié a világcsogálta muzsikusok: Árion, Eunomus, Stesikorus, Orpheus és Fejus zenélnek s dobszó helyett a menny dörög . . . A zenekar előtt hosszú, százlábú elefánt- csont asztal áll, gyémántkő ékítményekkel díszítve .. . . Körűié arányszékben 80 ezer pogány isten ül, kiket Jupiter főisten hívott össze gyűlésre. Fejők fölött óriási ezüstcsillárok függnek, melyekben gyertyák helyett millió, meg millió*csillag ragyog s melyeknek köialaku csoportja között villám világit .... Euterpe, zenemúzsa intésére lágyabb lesz a zene, mindig távolabbról hallik, végre elnémul minden hang . . . eltűnik minden hangszer . . . s a zenekar helyén a boldogságra ítélt lelkek jelennek meg ünnepélyes csendben . . . Jupiter az elnöki székben ül; megnyitja a gyűlést, melyet hajdauában Olympus hegyen szokott megtartani. — Bájos Istennők! Hatalmas Istenek ! — szól, mire minden arcz feléje fordul. — A földiek s különösen a szerelmesek, nap- ról-napra több sóhajt röpítenek hozzám, melyekben annyi a panasz, hogy nem halaszthatom azoknak elintéztetését. S miután ily panaszok, az igtatókönyv tanúsága szerint, nemcsak hozzám, hanem közületek többekhez, kiváltképpen pedig a szerelem istene: felséges Amor úrhoz intézvék: bátor voltam benneteket, a halandók netaláni sérelmeinek orvoslása végett, gyűlésre hívni össze. E gyűlés kezdetén örömemet fejezem ki a fölött, hogy teljes számban szíveskedtetek megjelenni. Üdvözöllek benneteket, a hallgató közönséggel együtt! — Éljen az elnök! — Kérlelt téged, Amor kolléga, mint a kihez legtöbb sóhaj érkezett, terjeszd te első sorban elő a földiek panaszát. — Halljuk Ámort! Erre feláll az ifjú s igy kezdi előter- jesztéset: — Szerelmes Istenek, felséges hölgyeim s uraim! Tagadhatatlan az, hogy a szerelem nagy hatalom . . . Fényes bizonyítéka ennek többek között Galatea szerelme. Galatea istennő — mint tudjuk — szive bálványaként a földiek közül Acis juhászt imádta ... Ne higyjétek azonban, hogy csak a női szivek azok, melyeket a szerelem ily hatalmasan kormányoz : a férfiakat sokszor hőstettekre is készteti a szerelem. Hogy egyebet ne említsek, ott van Tin- dareus ókori királynak Helena nevű leánya kinek 36 kérője volt s ki miatt kiütött ama világhírű trójai háború, melyben egy millia ötszázezer harezos esett el. Juno főistennö: — Engedj meg Amor isten, hogy ezen, kizárólag a te és Á'énus barátnőm szakmájának keretébe illő tárgyhoz én is hozzászólhassak. — Halljuk! Halljuk! — A mit említettél, az a múltra vonatkozik s szavaidat ily értelemben nem vonom kétségbe ; mert magam is jól tudom hogy régente erős szerelmet oltottál az emberek szivébe. Ott volt Jttcho szűz, a ki oly őrülten szerette az előle bujdosó Narcis ifjút, hogjr — miután meg nem találta — gyötrelmeiben addig sohajtozott, mig egész szóhanggá nem változók ... Ki látott napjainkban ily rajongó szerelmest?! — — Ugv-e, senki?! Elhiszem, hogy azon korban szerelemittasak voltak, ideális szerelemből léptek házasságra a fiatalok; de most — — Momus, a gúny istene, közbekiált: — Most is szerelemittasak, csakhogy az egybekelés után rendesen kijózanodnak .. (Mozgás, felkiáltások.) Juno folytatja: — Ma a szerelem meleg forrásának hősége mindinkább alászáll s attól tarthatni, hogy eléri a fagypontot! ... Ha Amor isten e bajon segíteni nem tud, kérjük föl jegj- zőkönyvileg a Teremtő istent, hogy ezentúl csupa Rómeókat és Júliákat teremtsen. Momus : — Csakhogy ez esetben nem egy cse-
