Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 95. szám
ittast, mint bélreszeretetet. Áz nem «puscopus militant, a ki ugy beszél, mint a herczegprimás beszélt a katho- likus körhöz intézett beszédében. Nem harczvágyat lehelnek az ő szavai, hanem az a szilárd elhatározás van bennük kifejezve, hogy konczilián közbelépés által vége vettessék az állami és egyházi hatalom közti áldatlan viszálynak. Szép harmónia hangzik keresztül a herczegprimás szavain : az egyházi buz- gÓság összhangja a hazafias érzéssel. És igaz apostoli szelidség terjeszti szét fényét ezen egész kinyilatkoztatás felett. Lelkesedéssel beszél Vaszary herczegprimás a feladatokról, melyeket a hazaszeretet ró reá, — mint lelhetné tehát örömét a viszályban, melyről ő maga mondja, bogy az csak . végzetes károkat okozhatna az államnak. Egyházának szent ügye iránti odaadását is hangsúlyozza, — mint akarhatná tebát oly harcz folytaiását, melyről maga elismeri, hogy belőle mi jó sem eredhet az egyház számára ? Megjegyzéseinket ama meggyőződésünk kifejezésével végezzük, hogy az nj herczegérsek a béke embere; mint hazafi sokkal lelkesebb, mint pap sokkal hitkűbb, bogy sem teljes erejével ne törekednék arra, hogy állam és egyház ismét békés viszonyba lépjenel egymással. A külsőségek kultusza. (H.) Van-e hát filoglatás nélküli igaz, őszinte hnmánismus most, midőn az emberbarátok oly tüntetőleg szeretik cselekedni a jót ? Van-e igaz, bensőségteljes fájdalom, midőn a részvétet hírlapi lag köszönik meg s a kedves halott után repülő fátyol hosszúsága, szerint fejezik ki a nők szomor- •kodásnkat ? Nem törekszonek-e az emberek egyenkint és nagy tömegekben többnek látszani, mint. a mennyit szeltem! és vagyoni tőkéjük után jogosan igényelhetnek ? E kérdések legmélyebben érintik nemzetünk jelen állapotát vagy jövő boldogulását. Mert hiába igyekezik az iskola, az erős jellem, az egyszerűség és igazság erényeit beoltani az ifjú nemzedékbe, ha a szülők, a társadalom ezzel ellenkező példát nyújtanak, más szokásokat oltanak be a kifejletlen jellemű csemetékbe s illusóriussá •teszik a jó igyekezetét ! Kétségen kívül van jogosultsága annak, bogy a mennyit valaki ér, any- nyinak mutassa magát s az emberek részéről is igazságosan annyira bocsül- tessék. De tény az is, hogy az értelmi kifejlettség a szőrnek, a tekintet ama fenséges nyilatkozásában, mely a tehetségest a bornirttól, a műveltet a műveletlentől megkülönbözteti, a figyelemnek erre való külön s tolakodó felhívása nélkül is meglátszik s fellövő o mellett a jellemes és hasznos polgár buzgó munkálkodását, bizonyára inog fogja az ember polgártársai részéről a kellő méltánylatot nyerni ! Kétségen kiviil az emberi szív legszebb tulajdonsága a jó tettek gyakorlása s most, midőn a vagyon mindinkább egyesek kezébe halmozódik össze, midőn a munkások milliói alig képesek nyomorult exislentiájukat biztosítani, midőn a verseny szédületes gyorsasággal omol, de ugyanoly arányban pusztít is az emberek anyagi jólétén s ez okok hatása folytán immár uj s a világ régi küzdelmeinél veszedelmesebbekké válható társadalmi problémák keletkeztek : jót tenni, a nyomor könnyeit felszántani s az emberi alkotás tökéletlenségében rejlő igazla- lanságok élét tompítani nemesak felebaráti, de társadalmi kötelesség, s e kötelesség gyakorlása mindenesetre erényszámba mehet, de ennek jutalma bizonyára meg van a jól tevők öntudatában, a társadalom békéjének előmozdításában ! Kétségen kívül a szeretet, a mindent átölelő, még a holtakra is kiterjedő szeretet legszebb jellemvonása hölgyeinku#! És ha ezt bármi módon kicsinyeim akarnék, vétkeznénk az emberi szív méltósága ellen. De a valódi szeretet nem az uteza számára létezik, a valódi bánatnak fáj a kiváncsi tömeg bírálgató tekintető s a németek szép közmondása, hogy «Getheilter schmerz, halber schmerz,» nem azt jelenti, bogy a tömeggel bámultassuk fájdalmunkat, mert azt osztani csakis a velünk legszereí eltelj esebb, legbizalmasabb egyének képesek. És ne értsen bennünket senki félre nem szólunk mi az emberi társadalom szerencsétlenoinek azon nagy jóltevői- röl, kik százezreik és millióik feleslegeivel egész nóposztályok könnyeit szárítják tel, nem szólunk a nemzetek a- zon Lángészeiről, kik szavukkal a tes- pedő népeket fel rázzá k lethargiájukból, sem az oly fájdalmakról, midőn nágy sUtusfcrfiiilí halála fölött egész nemzetek gyászba borulnak.. Ezek felül állanak a kritikán s az embernek a tökéletesség felé haladása erős bizonyítékait képezik. De szólunk a közönséges, mag un leszűrd onrbérek azon lévulyedett gondolkodású részéről, kik a szív nemes virágaiból liiu fejükre meg nem érdemelt koszorút óhajtanak csempészni. A krajezáros adakozókról, kik magukat ezért a mostani széles körben elterjedt zsurnalisztika által óhajtják ünnepeltetni, a számító adakozókról, kik olcsó dicsőséget és kitüntetést hajhász- nak vele, szólunk a nagyképűsködésről és feltűnési vágyról, melynek ezer példáit nyújtja közéletünk s különösen ; elítéljük, hogy egyesek, a társadalom, [az egyesületek, a hivatalok, sőt a közvélemény képviselője: a sajtó az emberi hiúságok legyezgetését, e to- | kin tétben az igazság megkerülését politikából gyakorolja és megnöveli. Soha sem a lényeget, de a formát tekintjük. A külső után hozzuk ítéletünket emberről, társadalmunkról, szerétéiről, humáuismusról s ebbeli gyarlóságunk törvényesíti magukat a gyarlóságokat ! A külsőségek becsülése a lényeg fölött, a modor becsüléso a képzettség fölött, az öltözet beesülése a becsületesség rovására, az ügyesség becsülése az igazsággal szemközt végzetes következményeket rejthetnek móhúkben ! «Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben, nemes, de terhes ön lábun kon állni U E mondás igazságát tapasztaljuk léplen-iiyomon. S jaj a társadalomnak, á nemzetnek, melynek értelmes fiai és leányai a külsőségek hajhászásában lelik gyönyörüket s a hiúság, a lényegtelen, szellemtelen időtöltésben boldogságukat, mert a tömeg utánuk indulva, eltér a komoly törekvés irányától s aláaknázza a nemzet jövőjét, A gyermek bábbá, az ifjú pipeikőczczé, a férfi léhává válik, a hivatalnok a nép boldogitására szolgáló tisztét csak a külső látszatig fogja teljesíteni; a polgárok vagyoni helyzete a hiúság, a külsőségek áldozatává lesz s a szokások e megromlása kivetkőzte!i a komoly, tettre termett magyar nemzetet faji sajátságaiból! Iskola és szószék, egyesületek és a közvélemény képviselete a sajtó, egyesek és társadalom működjenek ez irány ellen, szent fohászszal listen óvja meg e vésztől mi magyaz hazán kát HÍREK. — Vaszary prímás, az esztergomi érseki palota kápolnájában fogja a piispükavalást elvégeztetni. A mint a pápai prokonizáczió megtörtént, az uj prímás megtartja installáczióját, mely az eddigi előkészületek után Ítélve, igen fényesnek Ígérkezik. Rohamosan fogja egymásután fogadni a legfőbb papi kitüntetéseket. A prímássá kinevezett főapát előbb püspök, azután székes érsek és herczegprimás s mindjárt utána bibornok lesz. — Az uj prímás kiküldötte tegnap Lóskay Jeromos pannoniul mi jószág- kormányzót és Zislray Antal főapátsági főügyészt, hogy a primási javakat átvegyék. A kiküdött urak Matiya- sovszky Lajos primási jószágigazgató- ■ val mar megkezd lék az átvételt. A hét i folyamán az esztergomi javakat veszik ui, ezután Bajosra mennek s onnan a többi primási uradalmakat veszik sor 1 szerint. — Püspöki ebéd. Sujánszky Antal püspök s/.aiónjaiban ünnepi ebédet adott ; kineveztetése örömére. — Strossmajer utóda. A vissza- ■ vonuló diakovári püspök egyenes utó- - dánt már a mult esztendőben Mailáth j Gusztáv Károly grófot, a néhai országbíró fiát jelölték. Mailáth Gusztáv azon- • ban nem kanonok, mint a lapok Írták, , hanem az esztergomi papnevelő intézet d tanulmányi felügyelője (praefeclus.) ( Mailáth Gusztáv gróf a legfiatalabb t mágnás papok közül való, 1864 szept. . 24-éu született s csak négy esztendő l előtt, 1887. okt. 6-án szentelték föl. . Snnor prímás azonnal kinevezte a sze- - minárúimhoz. Alkalmaztatását mindenki i csak átmenetinek tartotta. A italai pap (j huszonhét éves korában már püspök-- jelölt. Édes anyja, özv. Mailáth György né é valamint Mailáth György gróf eszter-- gomi főispán sokszor meglátogatták a r, betegeskedő fiatal papot, a ki csak né- - hány nap előtt édes anyja társaságában n Meran enyhe éghajlata alá utazott, hogy gyönge szervezetét biztosítsa an tél elől. A diakovári püspökjelölt elő--( kelő műveltségű és íudásu fiatal papq s a mi fő, minden izében kitűnő ma* o gyár. Minta tanító-egyesület. Azs. eszlergomi tanifó-egyesület élén eddigg Major István püspök állott, a ki kaj--^ lőtt korára való tekintetből visszalépő pett az elnökségről s helyébe egy lián—n •rn Magyar kaayfaa. Valódi Magyar Szakácskönyv czimmel Zilahy Ágnes, a 60-as évek hírneves kritikusának, Zilahi Káro lynak a nővére szakmunkát adott ki, a mely most hagyta el a «ajtót. E könyv megjelenése a magyar gasztronómiai irodalom terén már csak azért is esemény számba megy, mert olyan világos és jó magyaros stílusban van Írva, hogy ahhoz hasonlót szakácsköny vbun nem találunk. Minden reczeptje olyan, mintha valami újdondász rakta volna papirosra; utasításait megértheti még az is, aki soha életében főző kánál at nem fogott a kezébe. Frecskay János irótársunk pár év előtt a «Nyelvőr* hasábjain hívta fel a magyarság terjesztőinek a figyelmét arra a mindenesetre figyelemre méltó körülményre, hogy a magyar konyhanyelv nagyon el van hanyagolva s lépten-n> ouion találkozunk az olyan kifejezéskkel, mint «lerni», «sporr- lierd» stb. Zilahy Ágnes könyvében ezj, irányban is megtette a lehető intézkedéseket; a «ler- nit » sütőnek a sporherdet tűzhelynek neveve Zilahy Ágnes asszony daczára nagy gazdasszonyi tapasztalatainak és nem kevésbé figyelemre -.méltó Írónői tehetségének, nem volt képes minden konyhai műszót kiirtani, mert attól kellett tartania, hogy nem értik meg a magyarázatait; pedig ez volt főczélja. így is mindenütt ott van zárjelben az általánosan dívó kifejezés. A Zilahy Ágnes szakácskönyve koránt e-m tartalmaz herczegi konyhák asztalára szánt étkeket a mint az va'amennyi, mai napság forgalomban lévő fordított és össze- ollozott szakácskönyveben divatos, sőt inkább egy magyar középosztálybeli háztartás tükrét igyekezett szerzőnő előállítani s az sikerült is neki. Zilahy Á gnes 25 év óta mint önálló gazdusszony Magyarországnak igen sok részében huzamost) ideig lakott. A Szilágyság kies, de a világforgalomtól nagyon is félreeső városkájában Zilábon kezdte a tapasztalatok gyűjtögetését, azután Nagyváradon, Debreczenben, Kassán, Fejértemplomban Veszprémben, Kolozsvárott és Szegeden; nem is említve Miskolczot és Egert, még számos más városban is folytatta a gazdasszonyi tanulmányokat. Mint gazdasszonyi szakirónő néhány év előtt tűnt fel, megnyerve a «Magyar Háziszony» pályázatát, Hét esztendeje lakik Budapesten s azóta folyvást főzési tudományából mint a «Magyar Nők Lapjáénál a gazdasszonyi rovat vezetője s mint kosztadóné (!) keresi kenyerét. Középosztálybeli szakács- könyv megírásához a felsoroltaknál aligha lehet jobb iskolát képzelni. A Valódi Magyar Szakácskönyvben néhány igen érdekes, ma már divatból mint a szerzőnő megjegyzi, kiment étel leírását is találjuk. A többek közt például ott van a levelon-sült, amelyről minden nagyobb régi lakoma leírásánál tétetik említés. A levelensühró i érdemesnek tartjuk lenyomatni a reczeptet; ezeket közli róla Zilahy Ágnes: A levelen-aült. (A legrégibb magyar tészta.) Most, a mikor az idő és a munka mindenkinél pénz, még a gazdag aidéki földbirtokosok házaiban sem igen teszik, hogy a levelen-sült kedvéért két nő cselédet fél napig e tészta készítésével kizárólag foglalkoztassanak. Pedig a levelen- sült kiváló, sajátságos jó ize miatt, minden magyar úri háznál a legelső sütemény volt. A levelen-sülttet nem is lehet másképpen, csak nagy tömegben készíteni. Készítési módja különben a kővetkező : Használjunk hozzá kissé süni palacsinta tésztát, szedjünk le frissen a kertből, vagy száz nagy zöld-káposta-levelet. E leveleket mossuk meg jól a portól és az apró kerti bogaraktól; tegyük ruhára, törölgessük meg szárazra, rakjuk széjjel egy nagy asztalra; minden egyes káposzta-levelet kenjünk be vajba mártott tiszta libatollal, azátán tegyünk minden káposzta-levélre egy nagy fakanál sűrű palacsinta tesztét és kenjük el rajta úgy, hogy köröskörül az egész levelet — egy ujjnyi híján — befedje, A tésztára felülis hintsünk egy kis olvasztott vajat. Míg ezekkel készülődünk, azalatt egy nagy sütőkemenezébe jó, száraz fából tüzet kell rakni. Miután a kemenezében egy kosár fa elégett, kotorjuk az egyik oldalra a lángoló üszköket illetve a parazsat mind és csak kevés fával tápláljuk a tűzet. A sütő kemencze másik felében pedig liosszu kenyérvető-lapátra téve, valaki folytonosan a láng felé tartva süsse meg a leven-sül- teket, a melyeknek szélén a káposzta-levél n nagy hőségtől összzsugorodik, de a tészta, ha ügyelünk reá szép piros lesz. [gy kell a levelen-sülteket mind egymásután kisütni égő kemencze tűznél. Egy nőssé léd a lapátot tartja a tűz felé, a más I vegye el tőlo a kész tésztát és késsel váltsa le a zöld levélről; az egyszer mát^i használt leveleket többször nem lehe--9 használni. A kész tésztákat a tálban egy__-; más felébe kell rakni, a tálat meleg he e lyen kell tartani, egészen addig, a mrg^-i mind kisült a tészta. Tizenkét személyreei valót meg lehet készíteni négy óra alatt,,3; meg lehet enni tiz perez alatt. Hasonló érdekességtt reczeptet találtamul egy régi magyar szakácskönyv nyoma um írott régi gasztronomai közleményben..!! Galgóczi István uram szakácskönyvét az sn «urnák születése után» az 1622-ik észtén- -rí dobén mondta tollba egy igen ügyes iró—ö diáknak. Ebben nemzetes Barcsiai Sán- -n dór szakácsa, kijelenti az ökörsütésről, ,1c hogy «Erről is kell Írnom egy kicsint,,3c azokért, akik nem tudják.» Ideiktatjuk ezt a reczeptet, mely «azsn ökörnek egészben való inegsütéséről» szól. Jó »Mégis ugyanezen ökör megsütésérőUöi — mondja szószerint Galgóczi —írok egyyg keveset, a mint én régi jámbor mesterek—jí* tői hallottam. Yalának egy úri menyegző—Ö; ben negyven avagy ötven mesterek, dől—fo gulcat elvégezvén, asztalukhoz leülteneksfei vala, kezeiének az mesterség felől beszél—ló getni, lön ugyanezen ökör felöl az szóösj közöttek, ki mint tudná elkészíteni ezso dolgot monda az egyik Mihály mester, an ki nagy Bebelli György szakácsa volt ;; 31 én is láttam Primi Gábor |menyegzőjén„aó hogy asztalmester sütött nála egy ökrötiöi a mely ökörben csinált vala egy öreg,.ga kövér juhot, az kövér juhban egy gyér—ta inekded borjut, az gyermekded borjúban! r< így kövér kappant kivette s meglátta, ha ae , íappan megsült tehát az ököré is megsült. Noo /
