Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 89. szám
tos kilátás Tan am, hogy a mostani magas must- és borárak még soká fenn fognak maradni. Sőt alapos az a feltevés is, hogy az előbbeni alacsony színvonalra az árak nem fognak többé soha lemenni. Több ok van, mely ezt remélni engedi. A legfőbb ok az, hogy a nyomorúságos pónzviszonyok megszűntek és a művelődés előhaladása felismertette az emberekkel, hogy a magyar bor nagyban és egészben véve, sokkal többet, mint a mennyire azt becsülni szoktuk, volt. A kezelésben is előbbre haladunk évröl-évre s úgy jobb és értékesebb áru is állittatik elő. Egy másik ok, hogy jólétben való elhaladással a kereslet, a jó bor után is növekszik, mert hiába, mégis csak a bor a legjobb és legegészségesebb ital. így ál Iván a dolgok, figyelmeztetjük az olvasót, bogy szőlőmívelésre érdemes lesz mostantól fogva nagyobb súlyt fektetni, vagyis több területet szőlő alá fogni. Nevezetes dolog ugyanis, hogy a szőlő megterem az olyan területen is, a melyen jóformán semmiféle más növény nem diszlik; ilyen a sivár homok, a kavicsosok, a nagyon kötött anyag, a mészkő talaj stb. Csak a fekvés legyen kedvező és a mívelés megfelelő ! És lássuk most, minő arányban van költség a várható haszonnal ? Feltéve, hogy egy hectárnyi földterület, melyen szőlőt akarunk csinálni, 300 frtba kerül, a minek tehát az évi kamatja 15 fiira tehető, az első tiz évben következő lesz a költség: 1. Földben 10-szer 15 . . 150 frt. 2. 12,000 db. gyökeres vessző, ezre 12 frt javai . . . 144 « 3. 12.000 db. karó, ezre 10 írtjával ..................120 « 4 . Művelési költség évenkint átlag 100 írtjával . . 1000 « 5. Trágya s más szükséges beszerzés............. 200 « ö sszes költség tiz év alatt: 1614 fri. A várható bevétel pedig: 6. Évi áltagos termés 20 hl. évenkint............. 2400 frt. M arad tehát tiszta haszon : 78b írt. A következő liz évben azonban a költség sokkal kevesebb lesz, mert elmarad az első évi rigolozás, a gyökeres vessző beszerzése stb., úgy, bogy az összes költség 10 év alatt alig fog 1000 írtnál többre rúgni; a várható bevétel azonban majd kétszer annyit tesz, mint az első tiz évben s úgy 1000 frt. kiadással szemben legalább is 200 hl. borra lehet számítani s ha az 20 írtjával értékesittetik, lenne az összes bruttó-bevétel 4000 frt S igy maradna tehát a második 10 év alatt 3000 frt tiszta jövedelem, vagyis éveti- kint átlag 300 frt. haszon. Ha a bor ára lemegy, akkor a haszon megfelelő összeggel csekélyebb lesz, de ha emelkedik, a tiszta jövedelem is uagyobb lehet. így áll a számi tás a szőlő jövedelmezősége tekintetében és ez elég kecsegtető kilátás arra, hogy az elpusztult szőlők helyett újakat ültessünk. A szőlős gazdának azonban nemcsak a szőlő termesztéséhez, hanem a bor kezeléséhez is kell érteni. És ha okszerűn vagyis tisztán tartja és kezeli borait és az eladásnál is kissé óvatosan jár el, hogy értékén alól nem adja el borait, akkor haszna biztos és esetleg még sokkal magasabb is lehet, mint fenntebb előirányoztuk. Nyiit levél a közönséghez. Kiss József hetilapja a »Hét« utolsó- előtti számában egy czikkot hozott Esztergomról, a mely sokkal nagyobb hullámokat vert, mint bizonyára a jókedvű czikkiró maga is remény lette. Olyan volt e hatás, mint egy véletlen tyúkszemre lépés-é, a melyből halálos párbaj fejlődik. Az első czikket egy második contra-czikk követte, a mely azombati szintén csak az első által felvert hullámok egy gyűrűje volt. A két czikk felett sokat beszéltek itt is, ott is, de a nmgánbeszédekkez semmi közünk, azonban legutóbb egyik helyi lapunk is foglalkozott vele, még pedig oly modorban, a melyhez nemcsak szól- lanunk szabad, de szóllanunk kell is. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy én sem adok teljesen igazat dr. Bertalannak, sok mindent rosszul mutatott a szemüvege, de nem tulajdonítok nagyobb fontosságot czikkének, mint: ő akarhatott. Hiszen müveit társaságban a tréfát senki sem veszi másnak, mint tréfának, mosolyog rajta, s legfeljebb hasonló modorban visszavág. A két czikkiró ur is úgy bánt el egymással, mint szalónemberek. Harczol tak de keztyüskézzel és arany gombostűkkel. Egyiknek is volt igaza, a másiknak is, de általánosságban mozogtak, személyeket nem sértettek. Volt egyoldalúság mindkettőben, de rosszakarat egyikben sem. A tollúk zenéjét nem zavarta triviális hamis hang. A két czikkel tehát nem is akarok foglalkozni, valamint az » — a« chiffres kritikus ur sem foglalkozott velők, hanem objektiv bírálat helyett nekiment a lapnak és gonialis költő-szerkesztőjének, a kinek sokak szemében meg van az a bűne, hogy ő irta meg az úgynevezett zsidó-magyar balladákat. Hogy a 30 soros felszó 1 lalcozás hangjáról a t. olvasóknak némi fogalma legyen, találomra kiböngészek belőle néhány gyengéd kitételt: »megvadult paripa, . . ., irodalmi szörnyszülött . . ., erkölcsi megvadulás . . ., förmedvény . . ., vad kanibalizmus . . ., egy bolond százat csinál. . ., legsötétebb Afrika . .. stb. stb. Akinek igaza van, az nem mártja a legsötétebb Afrikába tollát, hanem Ver- hovay-fólo kraftausdruck-ok helyett argumentumokkal dolgozik. Lármázni csak az szokott, akinek az elevenére tapintanak. Meglehetős figyelemmel szoktam kisérni a könyv- és hírlapirodalmat s mindig szomorkodva éreztem, hogy mig a müveit külföldön valóságos embar- ras de richesses-e forog közkézen a magas irodalmi színvonalon álló folyóiratoknak, a mi be 1 lesztrikus hetilapjaink siralmas szegénységben tengődnek s főfigyelmüket a «zöld szalon»-ra, a szerkesztői üzenetekre, a külföldi lapokból kompiiá 11 metszetekre és ezek banális képmagyarázataikra fordítják. Épen ezért igazi örömmel üdvözöltem Kiss két év előtt, megindult hetilapját, a mely kezdettől fogva az Ízlés, a szellem, az egészséges modern irodalmi áramlatok szolgálatában állott, nem sértett senkit, de nem is beczézett semmiféle egyéni, vagy testi hiúságot. Erről a lapról mondja a kis a, (a chiffret értem) hogy tisztességes házba nem való. Ha a társadalomban valakiről ilyesmit ki mondanak, az erkölcsileg halott , bármily gentlmau is legyen a valóságban. Ha sok ily kis a akadna az országban, (a mitől azonban nem félek) képesek volnának, ha nem is megölni, de diskrediIái ni minden tekintetben előkelő irodalmi vállalatot, legalább is a saját kis közönségük előtt. Jól ismerem, az esztergomi társaságok intelligencziáját és igazszeretelét, azért csak arra kérem önöket, hogy személyesen szerezzenek meggyőződést e lap irodalmi qualificatiójáról, Alig tévedek, hogy a nagy közönség souve- rain ítélete csekélységemnek fog igazat adni. Hallottam, hogy Kiss József ur a lapja legutóbbi számait a napokban meg fogja mutatváuyképeu küldeni a közönségnek. A legjobbkor ! Vegyék kérem kezükbe, bátran kezükbe s ne féljenek, hogy házuk tisztessége általa csorbát szenved. Azt hiszem, a számok elöl vasása után velem együtt fogják mondani, hogy — a. ur nagy mondásaiban'egy igazság mindenesetre foglaltatik, haugyanazt reá vonatkoztatjuk »bölcsemcselekedettairó, hogy a nevetségessé válás elől álnév alá rejtőzködött.« Egy irodalombarát. mimt. — Az uj prímás. Vaszary Kolos herczegprimás, a város polgármestere által legkegyelmesebb kineveztetése alkalmából küldött üdvözlő táviratra következőleg mél (áztatott válaszolni : Tekintetes dr. Helc Antal polgármester urnák Esztergomban Esztergom vámosának szeretett hi veimnek leidntetessé- ged állal tolmácsolt lelkesedése, öröm nyilvánítása s üdvözlete priiuáisi legkegyelmesebb kiueveztetósem alkalmából mélyen meghatott s legbensőbb örömmel töltött el. Leendő székhelyein egyszersmind legkedvesebb emlékeimnek, Esztergom városa iránt mindenkor megőrzött szerelőiemnek központja. Úgy érzem, hogy távoliét után Esztergomba haza érkezem. A Mindenható segítsége s szeretett híveimnek lelkes támogatása mellett hazáink, szeutegy- házunk javára, apostoli királyunk dicsőségére s Esztergom városa jogosult érdekeinek előmozdítására irányuló log- jobb akaratú hazufiui s főpásztori törekvésem siker nélkül nem maradhat. Ezen érzelmeim mellett fogadja Tekintet ességed és a város közönsége lelkes üdvözletéért szivem légmólyébél fakadó < köszönetemet és legbonsőbb örömöm j őszinte kifejezését viszontlátáisig. Vaszari Kolos. — Magyarország egyházfejedel- ■ mének, a város polgármesteréhez iutó- - zett eme köszönő váilasza a polgárság } körében leírhatatlan lelkesedést kel- - tett s egyszersmind véget vetett ama j mende-mondának, hogy az őrseid szék- - helyet Budapestre teszik át. A polgár- - mester külön lenyomatban adta hírül J körösi lakost, a ki a »puposhátu pappal czivödván, nyomorult háta miatt csúfolta« s a kin Osmán budai deftertár hajtotta be a bűn dijat! . . Hova fejlődtünk ma vissza uraim? . . . Midőn ma 5 írtért szabad pofozkodni s 400 írtért, (ez felel meg a 40 tallérnak akkori értékét tekintve) kivált a sajtóban még a miniszterelnököt is meg lehet lmr- czolni! . . . Hja! De a modern pedagógia azt a bolond elvet tanítja ám : hogy az apákat gyermekei tegezik, azok pedig ezeket ma- gázzák! . . . Ilyenek után biz’ Isten nem nagyon ütközném meg, azon, ha egy szép reggelen a nap nyugatról találna felkelni, (kár, hogy én még a nap felkelést soh’ sem láttam! . . .) s keletről len.y ugodm ! Biz’ engem az én fiam nem fog tegezni, mert nem vagyok kuszi pajtása s még har- miucz. éves korában is rárukok, ha bolondot cselekszik ! Ur Isten ! Mi lett volna en belőlem, ha engem szüleim magáznak 8 a mellett apám elfelejtett volna (mint gyakran tette !) alaposan megsimogatni ? ... Valljuk meg tisztelt Olvasóim : hogy igen sok dologban az ősök helyes érzéke hiányzik intézményeink s alkotásainkból ! . . . Némely divatos elv pedig épp’ a csodabogarak közé illenék: méltó keretre ott találva !!!... MIHÁLYI IMRE. Kéjutasás. Ismerek én egy öreg urat, a ki egyébről sem tud mesélni, mint ifjúkori kalandjairól. Statisztikailag kimutatja, hogy hány kedvese volt életében, hány legyezőt, arcz- képet, mennyi szalagot, hajfürtöt, virágot szerzett külömbözö móddal és csellel. És ezeket olyan lelkesedéssel szokta elmondani, mint egy megkoszorúzott hadvezér diadalmait. Bizony jóképű gyerek lehetett annak idejében ! Már csak azután Ítélve is, a mit ő maga mond el, hát a mit mások mondanak el, de Ő el szokott hallgatni. Ilyen például a következő történet is. Ékes Dani, (ez becsületes neve) már diákságának alatta szerelmes lett, még pedig nem oly an diákosan, hogy ma szeretem, holnap nem, hanem másképen. Lehet, hogy ez volt az első és legtüzeseb > sőt talán legtisztább szerelme, noha vannak, a kik azt áilitják, hogy már dajkájába is szerelmes volt. A csemete, a kit véghetetlen szerelmével megajándékozott, a forró lángokat még forróbb érzelmekkel viszonozta. Azonban a szülök tapintatosan jártak el, ha ugyan tapintatosnak nevezhető, mikor Dani ur minden közeledési szándékának útját vágták. Itt pedig nem is a mama, volt a cerberus, hanem a papa, a ki folyton avval fenyegetőzött, hogy agyon lövi ezt a szemtelen diákot, ha még egyszer ablakja előtt merészel elhaladni s ha rá talál nézni leányára, karóba vagy kinpudra vonalja. Dehogy volt ez tapintatos eljárás. A papa fenyegetései mindenesetre csak a levegőt lukasztgatták ki. Mit törődtek avval a szerelmesek? Találnak azok mindig utat-módot a találkozásra. A szerelmet nem lehet elfojtani, még ha a Dunát eresztik is rá, hát mikor tejjel öntözgetik, mint a falusi paraszt asszonyok a villám felgyújtotta helyet . . . ? ! Dani barátunk mindezek okáért rettenetes tervet érlelt. Egy mai diák ilyenre nem volna képes, legföllebb főbe lőné magát, a mi úgyan szintén elég virtus számba megy . . . Mikor letette az érettségit, jóindulatú papája egy ropogós ötvenes bankóval örvendeztette meg szorgalma jutalmául . . ötvenes . . . ! ? Nagy pénz ez egy diáknak. Különösen, mikor nem Károlyi gróf a papája. Hah! gondolta magában Dani, ez föl- séges tervem kivitelére. Erre nem is számítottam . . . Aztán eladta könyveit és ruhájának nagy részét. A sok pénzzel nem tudott mit csinálni, felváltotta az övenest, hogy annál többnek lássák; minden félórában megolvasta . . . egy . . . kettő . három . . . tiz . . . harmincz . . . kileucz- vennyolcz, kilenczvenkilencz, egy híján száz . . . 0! ennyi pénz! Talán Kaliforniát is meglehetne rajta venni. Nem Kaliforniát! az kevés ; a világot, nem, ... a menyországot veszi meg rajta .... És szőtte aranyos álmait . . . Egy szép nyári reggelen az országúton járkált izgatottan. A ki látta, vaktába ráfogta, hogy bolond. Úgy ugrált mint egy kötéitánezos. Valaminek igen-igeu örülhetett. Nem a kilenczvenkilencz forintnak .... ; másnak . . . Egyszerre csak a város felől előtűnik 2Í egy úri fogat. Dani ur ót-hat ugrással a s kocsi mellett termett és pillanat se múlt, imádottjával ölelkeztek és csókolkoztak. — Pestre ! dörögte Dani a kocsisnak. — Igenis, kis uram ! E szerint megkezdődött Dani és imádott- -I jának kéjutazása. Szorosan átölelték egy--^ mást, talán bizony mind a ketten attól fél--í; tek, hogy valamelyikük meggondolja ma—5 gát és kiugrik a kocsiból. Mikor jó darabra voltnk a falutól éses eleget csókolkoztak, megszólalt Dani : — Édes Gizuskám! mit szólt öreged„b‘ mikor a kocsit kérted . . . — Semmit. Azt mondtam neki, bogyós E ...............-ba megyek nénémhez. Előszőné.' u gyan akaratoskodott, azt hajtotta, hogyy§ tőled félt, de mikor mondtam neki, liogy^ te már Pesten vagy megnyugodott éssé szépen befogatott. A Jancsi kocsist mánic régen lekenyereztem . . . — Ó ! te aranyos. — Ó ! te dráda . . . Hosszú ezuppanás ... Jancsi a lovalíőv közé vágott, a nap ragyogott, a paosirtöín fütyült, a kocsi pedig zörgött . . . gurulón- Pest felé . . . Pesten beszáltak egy középszerű fogas^ dóba. Elsőrangúba nem lehetett, mert ; j pénz ... a pénz. A kocsisnak is, a lovak ^ nak is kellett valami ; igaz ugyan, hogyne Jancsi ellátta magát fekete kenyérrel ia a lovaira is gondolt három-négy napra .... de hát mégis csak fogyott a pénz. Hiszen Pesten minden pénzbe kerül.,..
