Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 84. szám

oly ledórséget ad szájába, tollába, bogy íilri őzt ráfogta, a legnagyobb kegyelet- leuséget árulta el irányában, azonkívül hogy még igazat sem állított. Meg van írva H. J.-nál, valamint az is, a mit Mész lányi a szatbmári egyházmegyének feje telt az egbeli lelkésznek és utasítva lett ennek művét elolvasni. Tudtára van adva, bogy K. régen kanonok volt, mikor S. tanulmányi felügyelő volt a Pázmányintizeiben. De mind hiába! hogy is vonhatná azt vissza országos képviselő, a mit nagy bölcsen megirt. A »Mnrczi Bácsi«-ról elmondott dolog sem hiteles; sőt ez a »Peci Marci« neve alatt Esztergomban ismeretes alak, sokkal szemfülesebb volt, mintsem hogy vele ilyesmi történhetett volna. Tanulótársak nem voltak ő és Sv, lévén ez utóbbi legalább tizenegy -évvel fiatalabb nálánál.

A mi a palóczlegényt illeti az egri székesegyházban, arra nézve csak azt jegyezhetni meg: Blumauer magyar köntösben. Legérdekesebb benne a pa- lócz nyelv.

A mi K. J. esztergomi kanonok esetét illeti, azt oda kell kiigazítani, hogy nem két katonatiszt, hanoin a kassai katonai intézet növendékei, tehát egy egész csapat járt kelt az esztergomi főszékesegyházban isteni tisztelet alatt; ennek mondta : Zum Gebet. Es ez sikerült. Kiegészítésül még hozzá kell tenni az oda vágó szavakat : Auf vom Gebet.

Ilyen tökéletlen, hiányos adatokat közöl, a ki holmi hetlekotla után indul ; bizony, ha a komáromi, vagy lőcsei naptárból szedte volna adomáit, különbeket szerezhetett volna.

Nagyon ügyetlen egy régi siriratnak •alkalmazása Ihászra, a magyar nyelvtudósra. A sirirat csak olyannak sírkövére való, ki deklinácziókról irt; I. ezt nem tette, nem lévén a magyarnak deklinácziója. De jól megjegyzendő, hogy a vendégségben jelen volt és résztvevő I. élt : lehát még nem volt sirdomb alatt, mint az, a kinek számára készült a föl irat. Különben hibás is az idézett hexameter: Grammu- ticurn didiéi domique plurimos annos. Plurimos-ban az »os« szó tag bosszú, holott röviduek kellene lennie, mert máskép nem futja ki a dactilus lábat, melynek azon helyen kell állani. Igazítsa ki erre : »Grammaticum didiéi multos domique per annos.« Kár is

volt, a dolgot oly nagy hűhóval elmondani.

Ilyen tapasztalatok gyanússá teszik a munkát, mert sok hiba csúszott egyes czikkeibe és méltán kérdezhetni: Niucs-e még több hamis adat, valótlanság, ráfogás benne ? Igaz, hogy az •adomákat inkább a gondolat elmóssége ajánlja; de a valószínűség se hiányozzék belőlük.

G S ARNO

A szabadságharca emlékei.

(Arczkép-csaraok.)

Ragyogó idők, fényes történetünk legdicsőbb napjai hova tűntek el ? A múltak emlékezetéből mit őriz a kegyelet ? Nagyon jól van az, hogy o kérdésekre nem hiányzik a kielégítő felelet.

Hiszen szomorú jelenség volua, ha panaszolnunk kellene, hogy nem kelt már érdeket az, mi összefügg nagy férfiúink cselekedeteivel, nagy idők eseményeivel. Nem érdemel tiszteletét, ki haladatban tud lenni.

A szabadságbarcz emlékeiből a fővárosban rendezett nagyérdekü kiállítás sűrű látogatottsága is igazolja, hogy a szivekben él a kegyeletteljes megemlékezés a korszakalkotó nagy napokra, melyek eseményei lelkűnkhöz vannak nőve. Igen, egyetlen hazafinak sem szabad elmaradni e páratlanul gazdag kiállítás megtekintésétől, mely képzeletünkbe visszavarázsolja történelmünk fényes korszakát.

Dicső események, nagy és hős alakok elevenednek meg lelki szemeink előtt. Drága emlékek csoportosított sorozatát szemlélhetjük, melyek kegyeletre intenek. A kiállításnak minden részlete, minden tárgya, méltán veszik igénybe a figyelmet.

A sok részlet közül méltán emelkedik ki a szabadságbarcz szereplőinek arczkóp-sorozata. E nemben a kiállítás páratlanul gazdag. A szerepet játszott férfiak közül alig van, kinek arezmása hiányoznék.

A szó szoros értelmében párja nélkül való az erkélyes Kossuth-teremben látható gyűjtemény, mely a lángoló honszerelem nagy alakját, a szabadság- harcz dicső vezérét: Kossuth Lajost

ábrázoló képekből áll kizárólag. Több mint 250 különféle képben van itt

megörökítve nagy hazánkfia. Olajfestmények, szinesnyomatok, réz- és fametszetek, fotográfiák számos változatban, hímzett és faragott művek ábrázolják történelmi alakját. Látjuk őt mint szónokot a képviselőházban, ki a szó varázsával lebilincseli s azután e 11 on A11 hat I ;i n u I magával ragadja hallgatóit s feltűnik előttünk magasztos alakja, a mint buzdítja, lelkesíti a népet igazsága védelmére. Kossuth amerikai diadal utjának részleteit is több kép örökíti meg, majd otthonában, családja körében, minisztertársai közt szemlélhetjük őt, És azután látjuk megszemélyesítve az aggastyánt, ki száműzetésben, távol nemzetétől bár, de lelkének minden szálával azért hozzánk van fűzve, s szivének minden dobbanása nemzetéé, melynek jparla- monti többsége háláltlanul megtagadta őt. Örök büszkeségünk pedig nekünk, hogy Kossuth Lajos a mienk.

Egykorú olajfestmények ábrázolják az első magyar felelős minisztérium tagjait. Batthyányi Lajos gróf miniszterelnök férfias alakját, Eszferházy Pál herczeg külügyminiszter szellemes arczát, Eötvös József báró, Széchenyi István gróf, Deák, Szemere, Mészáros, Klauzál minisztereket olajfestmények tükrözik vissza. Szerfelett érdekes gyűjtemény az 1848/9-iki képviselőház tagjainak arczkép-csarnoka. Mindannyi egykorú rajz Kerntől.

A hősök közül, kik karddal kezükben vívták a harczot a szabadságért s kik közül annyi sokau szenvedtek vértanúi halált, számosán vannak festményekben és rajzokban megörökítve. Görgey, Bem, Damjanich, Guyon, Klapka, Perczel Mór, Leitungen, Des- sewffy stb. stb. arczképei sokféle változatban láthatók.

Nem hiányoznak az ellenfél vezér- embereit feltüntető arczképek sem. Windischgrätz herczeg, Jellasich bán, Weiden báró, Haynau és táborkara, a Budavárát védő Hentzi, Götz, Radetzky, Berger stb. osztrák tábornokok mellett Paskievitsch orosz fővezér, Grabe orosz tábornok, Knicanin szerb és Hurbán tót felkelő-vezérek arczképei is láthatók. Érdekes kép az, mely az elesett osztrák tábornokokat tünteti fel, köztük Zichy Ödön gróf alakja is szerepel, kit Görgei végeztetett ki.

A szabadság lánglelkü dalnokát, Petőfi Sándort is számos festmény és rajz ábrázolja. Van a kiállításban egy

fiatalkori arczképe, mely Jókai, a költő kortársának s benső barátjának állítása szerint a leghűbb rajz, melyet Petőfiről eddig látott.

Igen szép festmény ábrázolja a gróf Károlyi huszárezred tisztikarát, melyen az egyes alakok jól vannak eltalálva. Szép és hű kivitelű kép Than Mór festménye is, mely Görgeyt egész táborkarával tünteti fel Vácznál, a julius 2-iki komáromi csatában való megsebesülése után.

Gábor Áron őrnagy, a hires ágyu- öntő székely érdekes arczképét is láthatjuk. S a kiállítás minden látogatója bizonyára érdekkel fog megnézni egy 1848-ból való rézmetszetet, mely Sáfrány sajóházai ifjút tünteti fel, ki papnak készült, de a szabadságharcz kitörvén, fegyvert ragadott ő is. Mint tüzértiszt Alsó-Zoltánál az orosz elleni harczban rendkívül kitüntette magát. Hanem hosszú sorozat volna, felsorolni mindazt, a mit felsorolni kellene. A kiállítás gazdagságáról és nagy műbecséről beszámolni szűk keretben nem j lehet. Köteteket kellene teleirni, a ki teljes ismertetésére és méltánylására i vállalkoznék.

Valóban óhajtandó volna, ha a sza- ■ badságharcz emlékeinek kiállítása többó < be sem záródnék s ez nemzeti köz- ■ kincsként állandó múzeummá alakulna át.

A kiállítás újabban az olmützi volt í foglyok arczképeivel is gazdagodott. . A teljes gyűjtemény arczképeit Tóth i Ágoston m. kir. osztálytanácsos és í honvédezredes festette.

SARKADY ELEMÉR.

HIRI1K.

— A fejedelemasszony jubileu- - mához. Majer István püspök, érsekhe- - lyettes a következő üdvözlő iratot in- - tézte Sr. Remigiához huszonötödik évi I jubileuma alkalmából ; Tisztelendő fő- - nöknő ! Fogadalomtételónek huszonöt d éves fordulója, nekem is, mint az esz- - tergomi főegyházmegye ez idő szerinti i vezetőjének, kedves alkalmul szolgál, , hogy nemcsak saját nevemben üdvö- - zöljem, de a főegyházmegye köszönetét d is tolmácsoljam Tisztelendőségednek, a a leánynevelós érdekében kifejtett buzgó ó és önzetlen tevékenységéért, és fáradó- -* zásaiért. Mint egyházmegyei főtanfel- - ügyelőnek évek hosszú során át volt d alkalmam személyesen meggyőződni i arról, hogy a Tisztelendőséged tapin- -j

létjoguk ; a szúnyogokat elriasztják mellény helyett viselt czifra öveikkel, melyek a tót drótosok és az oláh bojtárok tüszőinek kitünően parodizált utáuzatai. De mirevalók ősszel? Az ősz nem csupán a legyekre, hanem a gigerlikre is végzetes évszak.

Az ősz a szellemesség apródja, igen kedves, pajzán, költői természetű és gyorsan kötekedni kész jó gyerek, a milyennek egy igazi apródnak lennie kell. Az tehát ha mar és merészen "kinézi a társaságból a divat üresfejü majmait és a tartalmasabb elméknek hódol.

Meg vagyek győződve, bogy az őszt már csak ezért is jobban szeretik még a hölgyek is, a kik pedig kedvességük és bájaik vi- rulásával a tavaszt jelképezik, — tehát közelebb állanak a nyárhoz.

Ám a nyár — ismétlem — csak versben szép ; ellenben az ősznek egyik előnye az is, hogy csak a versekben nem szép (mert az őszi versek mind kegyetlenül émelygősek az ő úgynevezett őszi hangulatukkal) — de a valóságban csupa kellem és báj, igazán oly gracziózus és igéző, mint egy szép herczegasszony lehetett a rakokó- korszakban.

Azonban elég legyen az ősz dicséretéből. Félek, hogy ez a nehány sor is őszi levél sorsára jut. Gyorsan lehull az olvasók szives emlékzetének fájáról és eltapossák az események, melyek az őszi évadban oly sebesen vágtatnak a változatosság tündér- szekerén . . .

RÜDNYÁNSZKY GYULA.

(Ajánlva a szülőle figyelmébe.)

Magyarországon még általános a panasz, hogy keveset olvasnak az emberek. A müveit külföldön nem unaloműző, sem nem időtöltés az olvasás, hanem szellemi szükséglet, mely épp úgy kell a léleknek, mint a testnek a mindennapi kenyér. Egyik sem lehet meg táplálék nélkül.

Magyarország lakossága, különösen a magyar faj annyi jó természetű tulajdonsággal van megáldva, hogy szinte csodálkoznunk kell : hogy szoritkozhatik a szellemi termékek élvezetének szüksége oly csekély körre? Nem szólunk a népről, mely a kétes értékű, gyakran butitó irka-firkákon kivül egyebet alig olvas. De a müveit osztályban is rendszerint fölöslegesnek tartják az olvasást; legföljebb néhány szenzácziós regényig terjed figyelmük, melylyel az egymással versenyző napilapok látják el őket.

Ennek oka az, hogy nálunk a nevelés nem irányul egyszersmind arra, hogy az ifjúság megkedvelje a rendszeres olvasást. Tankönyvén kivül alig olvas egyebet, vagy csak ritkán. Részint már a szülők sem bírják kifejleszteni bennük az olvasásra való hajlandóságot, melyet magukban nem éreznek, részint egy-egy rövidlátó tanár gátolja őket abban, hogy egyoldalúságukat levessék, s midőn megtömik agyukat a száraz (mindenesetre hasznos) ismeretekkel, kedélyüknek is megadják a rugalmasságot fen tartó táplálékot.

Szerfölött hasznos és kívánatos tehát,

hogy már a »zsenge gyermekkorban tanulják meg az ifjú csemeték az olvasás szükségét. Legyen az megszokottsággá nélkülözhetetlen foglalkozássá.

Ámde nem elég csak olvasni, arra is kell ügyelni, mit olvastassunk a gyermekkel. A fiatalság tavaszkor legfogékonyabb a gyermek lelke. Ez régi igazság. Nem olyan, mint a viasz, mely ujjáformálódik, ha más levegőbe jut, hanem olyan, mint a gipsz, mely megszilárdulva, változatlanul mogtartja alakját. A mit zsenge korban megszokott a gyermek, abból alig felejt későbben valamit.

A gyermekülvasmáuy megválasztásában igazán példásan jár el »Az én újságom« czimü lap, melyet Pósa Lajos immár közel két év óta szerkeszt.

Két alapelvet látunk kidomborodni a lap szerkesztésében, ha az eddig megjelent számokat végig lapozzuk. Az egyik a hazafiul érzés ébrentartása. Ezzel kapcsolatban az eredeti irók megismertetése a gyermek- világgal. Egyik föltételezi a másikat, egyik nem állhat meg a másik nélkül. Hazafiss irányban csak az vezetheti a gyermeket, a ki át van hatva hazájának szeretetétöl, a kinek szokása, gondolkozása, nyelve, mind egybeforrt azzal a földdel, melynek népéből származott s a melynek művelését hivatásának érzi.

Az olyan gyermeklapok tehát, melyek szinteleu, kozmopolitikus irányzatú, idegen, gyakran érthetetlen izii és észjárású dolgokkal mulattatják a gyermeket, nem felelnek meg hivatásuknak.

A nemzeti művelődés iránti kedv és érzés úgy erősödhetik meg legjobban a gyermekben, ha a művelődés szóvivőit, az iró- -< kát megismeri. A ki megbarátkozik a ma- gyár Íróval, az később mindig kellemesen n fog ez ismeretségre gondolni s kívánni h fogja ez ismeretség fenntartását. Bátran n álithatjuk tehát, hogy Pósa Lajos rendki- - vüli szolgálatot tesz a magyar irodalom- -j nak, midőn a gyermeket megismerteti a £ most élő nemzedékkel, a mely addigra, mig «3 ez a gyermekvilág felnő, már az öregek ii közé lesz sorolható, de talán éppen azért di fog fennmaradni az érettebb közönség és e* érettebb irodalom közt a szives viszony.

Magát a tárgyat felejtheti a gyermek. ,i Úgy gondol rá később, mint egy rég hal- -1 lőtt dajkamesére. Kivált akkor, ha az ide- -£ gén származék. De nem felejti el az iró ó: nevét, a melylyel kis lapjában annyiszor ic találkozott, következésképen buzgó hive lesz az irodalomnak, nem úgy, mint a £ mostani kor, mely gyermekkorában még híréből is alig ismerte az irók műkő- -c dését.

A közlemények megválasztása mellett úl arra is gondot fordít »Az én Újságom« »i szerkesztője, hogy a képek is fölketsék a a magyaros gondolkozást és hazafias érzést. .i\ Éppen azért minden nemzeti ünnepet kép- -q ben ismertet meg a kis olvasókkal; nein xn mulaszt el egy alkalmat sem, hogy hazánk ]Jc kulturliarczának nagy alakjait föl ne idézze qx a gyermekek lelki szemei előttt. Az aradi íb ünnep, Széchenyi, a szabadságluircz-kiálli- -iJ tás és több ilyen mozzanat, melyet a lel- -h kés szöveg közé illesztett képek még em- -a lékezetesebbé tesznek, bizonyára mara- -u dandó hatást hagynak a gyermek lel- -I< kében.