Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 83. szám
ESZTERGOM. XIII ÉVFOLYAM. S3. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 1891. OKTÓBER 15. MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR : Eüóbz évre .......................•............................6 fit — kr F ej évre............................................................3 írt — kr N egyed évre........................................................1 fit 50 kr Fgy szám ára 7 kr. Városi és ink közlönye. S oEG: uiiDSZlNT, hov'. a l»p szeli .. illető közlemények küldendők. K I A D í-ÜTv ATAL: SZÉCIENYI-TÉR 331, hová a lap hivatalos és maglnhirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények előfizetési pékek és reklamálások intézendök. HIRDETÉSEK : HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 200-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr. Bélyegdíj 30 kr. MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjHiányosabban közöltéinek. NYILTTER sora 20 kr. A zárdafőnöknő jubileuma. Esztergom, okt. 14. Ma ünnepeljük Sr. Kemy zárdafőnöknő fogadalma negyedszázados jubileumát és ezzel a nevelés pályáján töltött huszonöt esztendejének érdemét. Huszonöt esztendő fáradalma, vívmánya, küzdelme és diadalma egyesül ma előttünk s mindenik más szintiéi a kezében festi meg a nemes tanítónő jellemképét. Uj hazát talált Magyarországon, midőn Francziaországért fölcserélte. És az uj hazában sokkal nagyobb hivatást, fáradozást és munkakedvet, mert sok feláldozásra volt szüksége, hogy a ma- ígyar nőnevelés ügyének a század színvonalára emelésében fényes sikereket [mutathasson föl. Negyedszázados munkássága első soriban is Esztergom szerencséje és dicsősége. Esztergomi koszorúkat raktak tegnap leiéje, midőn jubileumát fényes közönség jelenlétében megültük. A jubileum virágainak nincsenek Jtövisei. A jubileumi örömnek nincsen [árnyéka. A jubileumi közönség nem a iküzdelmek verítékét, hanem a siker glóriáját látja. Meg kell ismerkedni az oktatás és nevelés emésztő munkájával, íhogy a tanítás pályájának az elismerés virágai által eltakart töviseit is észrevegyük. Elemeznünk kell tudni a szív íés szellem mindennapi áldozatait, hogy i fáradalmak rendes napikenyerébe Kjelekósto Íjunk. Szóval nemcsak a jubileum termében kell az érdemek gyümölcsfájának gyökereit keresnünk. Az érdemes zárdafőnöknő a művelt franczia nők szellemével, folytonos is- meretgyüjtésével és szakadatlan képzéssel működött országos hírűvé vélt zárdánkban. Sohase maradt el a kqr- tól, sohase idegenkedett a haladás vi\- mányait a tantermekben is megismertetni. Tudománya nem veszteglés, kt- nem folytonos fejlődés. Műveltsége európai, espritje francia, lelkesedése magyar, feláldozása az apá- czához, a szentlélek galambjához méltói Örömmel üdvözöljük ma az érdemes zárdafőnöknőt lapunk legmóltóbb helyén s az egész művelt nagy közönség nevében óhajtjuk, hogy a negyedszáz zados működése után következő időszak ne a fáradalmak pihenője, hanem i tapasztalatok tovább gyümölcsöztetése, a tevékenység szakadatlan folytatása a az áldott érdemek további gyűjtése legyen. A villanyvilágítás. Esztergom, okt. 14. Nagy idea a villanyos világítás olyan kis városban, a milyen Esztergom. Vakmerő idea azoknak, a kik még a faggyúnál tartanak s a petróleumban találták meg a legfényesebb világító forrást. De lüihetetlen és kiállhatatlan azoknak, a kik nem a mostani évtizedek szellemének gyermekei. Akárhány külföldi kisebb városban, fafubau sőt egyes elszigetelt épületben már régóta van villanyvilágítás. Esztergom semmiesetre sem lesz a drága bért fizető kísérletező városok közt. Mert a villanyos világítás már ki vau próbálva, előnyei és hátrányai ismeretesek. Nagyon örülünk a haladás legapróbb vivmányányának is, annál inkább a villany világítás meghonositásának. De a jelentkezéseknek nem a szegényebb módii polgárságból kell kij indulnia, hanem a dúsgazdag főpapságtól. Ott van a primási palota, ott a főszékesegyház, a szeminárium, a zárda, ott a kanonoki paloták, itt vannak templomaink. Ezekbe illenék legelőször is a villanyos fény meghonosítása. Ha ezek az elsőrangú helyek rendelik meg a villanyos viltágítást, akkor feltűnés és kontraszt nélkül lehet nekünk is rendelést tenni; mert semmisem bántaná jobban az idegenek szemét, mint az, ha Esztergom palotáiban nem volna villanyos világítás, az egyszerű polgári házacskák pedig a haladás dics sugaraiban tündökölnének. CSARNOK. A szabadságharca smléks. (Csataképek.) A szabadságbarczból sok jelenet maradt megörökítve nemcsak írásban, de képben is a dicső napokból. Megannyi emlék, melyeket a kegyelet híven őriz. A nagy érdekű kiállításon, mely a szabadságbarcz emlékeit összegyűjtve, méltó zarándokhelye úgy a főváros hazafias népének, mint a fővárosban megforduló minden vidékinek, kiváló helyet foglalnak el a csataképek. Számos egykorú festmény, domborművű kép, metszet és rajz örökíti meg a szabadságharcz csata-jeleneteit. Történelmi érdekű emléktárgyak ezek mind. Megelevenednek szemünk előtt a bevezető harczok, melyeket vérkeresztség- ben még nem részesült honvédőink vivtak a ráczokkal. 1848. július 11-én kapták a szerbek az első leczkét Ver- secznél, hol vad futásban kerestek meuedéket. E csataképhez sorakozik a rácz Knicaniu tábornok és seregének úgy domborművű, mint színezett képe, melyek a római sáuczoknál állást foglalt pártütők táborát ábrázolják nagy hűséggel. Meg van örökítve az 1849. junius 7-iki csata is a római sáuczoknál, mely egyike volt a legvéresebbeknek. Az 1848. decz. 30-án vívott moóri csata több részletét ábrázolják kőnyo- matu s színes rajzok. A reánk végzetes kimenetelű csatát Perezel Mór tábornok 5620 ember és 24 ágyúval vívta Jellasich 16000 ember és 52 ágyúja ellen. Azonfelül az ellenség készületlenül lepte meg a magyar sereget. »Moórnál is hősiesen harczoltak a mieink — monda a napokban a kiállításon Klapka tábornok — csakhogy kevesen voltak.« Egész sorozata a képeknek tünteti fel Schlick osztrák tábornok téli hadjáratának részleteit. A verpeléti, tar- czali stb. ütközetek sokszorosan meg Üdvözlet oltdő BACH REMIGIA irgalmas nővér, eBztergom- Mizivárosi házfőnöknő fogadalom letételének XXV- évfordulóján. Irta: PÁLT EDE. Szavalta: ^RENNER ^.ARGIT. |9<égy üdvözölve kedves, jó anyánk, jszent Vincze lánya, Jézus bü arája. i/Tuszonöt éve ég a tiszta láng, űfely szép szivedben gyűlt az Ur szavára, Cuszonöt éve vagy te hű jegyes, »liften kegyére folyton érdemess! . . . 9t>zeret8z-e engem? igy szólott az Ur r^lgy szép napon, mely szebb volt, mint’az [álom . . ?szeretsz-e forrón s lankadatlanul régész a sírig, hol a hűt bevárom, hol megnyílik lakásom ajtaja : üdvöt talál a szende, hű ara . . . íü zeretsz-e engem ? mondd csak édesem, emondasz-é a föld minden javáról, ;íŰ0gy — mint a csillag — tisztán, ékesen Ragyogj felém a véges láthatárról j S hogy — mint amaz a port és felleget — Kerüld, lenézd a földi élveket!? . . . Szeretsz-e jobban, mint a jó atyát, Ki küzdelemben éretted megőszült? . . . Szeretsz-e jobban, mint a jó anyát, Ki száz sóhajjal válta meg, midőn szült ? Szeretsz-e jobban, mint testvéredet, Kiért od’ adnád tennen éltedet ? . . . Szeretsz-e engem ? mondd csak édesem, Eljösz-e majd a bősz csaták terére, Hol szerteszéjjel, csonkán, véresen, Pusztul a hon s az agg szülök reménye, Hol gyász borong s a zord, rideg halál, S haló szivek nyögése, jajja vár!? Szeretsz-e engem, hogy hiven viraszsz A kórodák megernyedt légkörében, S mig borzalommal telsz be, légy vigasz S őrangyal ott Uradnak szent nevében, Hogy hints égő sebekre balzsamot S ápold, a kit már minden elhagyott!? Szeretsz-e engem? mondd csak édesem, Eljösz-e majd a félvadak honába, Hogy túl a nagy s mélységes tengeren Légy áldozat az ég s a föld javára, Hogy mentsd meg ott az árva lelkeket, A kikre bűn s gyalázat lest vetett ! ? . . . Szeretsz-e engem, hogy hű rabja légy Szivemnek szived szent alázatával, S gyöngét, tudatlant, karjaidra végy S dajkáld, neveld türelmes ápolással . . . S ha nyersz 'ezért tövisből koszorút, Hordozd, miként a kedves vértanuk ! ? . .. Szeretsz-e jobban, mint tennen magad? Követsz-e hiven majd a bús kereszttel? S ha tán szivedben tenger-kin fakad, Lesz-é erőd, hogy terhemet ne vesd el ? Lesz-é erőd, hogy tűrj s ne báborogj, Ha nő a bú, s a lét varázsa fogy! ? . . . Szeretsz-e engem ? mondd csak édesem, Szeretsz-e híven búban és örömben ? . . . Szeretsz-e engem most és szüntelen? . . . Szeretsz-e lángnál lángolóbban, hőbben ? ... Szeretsz-e forrón, mindenekfelett ? . . . Szeretsz-e engem, mint én tégedet ?« . . . így szólt az Ur, s te mint a hű galamb, Sobajtoztál oltára zsámolyánál . . . És reszketett szived, miként a lant, Melyet az édes dal varázsa átjár . . . És esküvés csendült fel ajkidon . . . Elmondj am-é ? . . . Ah, én azt nem bírom !j Légy üdvözölve kedves, jó Anyánk, Szent Vincze lánya, Jázus hű arája! Huszonöt éve ég a tiszta láng, Mely szép szivedben gyűlt az Ur szavára Huszonöt éve vagy te hű jegyes, Isten kegyére folyton érdemes! . . . (Sárköz, 1891. okt. 7.) Üdvözlő beszéd. Irta: WALTER GYULA: Mondotta : Jl-lés Jlona. Mélyen Tisztelt Főnöknő, Szeretett Jó Anyánk! Gyermeki szivünk bensőségének, örömének, tiszteletének és szeretettének leggyön- gédebb érzelmei hullámzanak kebleinkben ma, ama dicső, hő epedéssel várt napon, melyen áldásos életed legünnepélyesebb perczeiuek, fogadalmaid letételének huszonötödik évfordulóját ünnepelve, nekünk jutott a szerencse, hogy lelkesülve tolmácsoljuk azon forró üdvkivánatokat, melyeket jólétedért, boldogságodért táplálunk. Nem vagyunk ugyan még képesek a hősies lemondás, a világ összes hiúságait höslelküeu visszautasító azon önfeláldozás magaslatára emelkedni, melyre Te, hőn szeretett jó Anyánk, ezelőtt huszonöt évvel felléptél, midőn szivedet, lelkedet tiszta áldozat gyanánt az Ur szent oltárára helyezve, magadat a legfáradságosabb a legtövisesebb pályára szenteléd: de azt érezzük, mit nyert érdemgazdag Személyedben a serdülő ifjúság, melyet hivatására lankadatlan munkával előkészíteni; főnkéit szellemed ragyogó világosságával a tudatlanság homályából kivezetni; kenetteljes oktatásaid és nemes példád által Isten sze- retetére, az erény gyakorlására és a munka édességének becsülésére serkenteni elhatároztad. Nemcsak mi, kik ma hőn szeretett Személyedet rajongó lelkesedéssel körülvehetni
