Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 78. szám
ESZTERGOM. XIII. ÉVFOLYAM. 8. SZÁM. VASARNAP, 1891. SZEPTEMBER 27. >9 MEGJELENIK HETEN KI NT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: Eaósz évre.............................•..................................6 frt — kr Fél évre..........................................................................3 Irt — kr Negjed évre. ...............................................................1 fit 50 kr F gy szám ára 7 kr. Városi és megyei érdekeink közlönye. SZERKeTzTÖSÉG: PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT,. hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. K I A DÓ-hTv ATAL : SZÉCHENYÍ-TÉR 331, hová a lap hivatalos és magánhirdetósei, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások intózendők. HIRDETÉSEK : HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 200-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 30U-ig 2 frt 95 kr. Bélyegdij 30 kr. MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosabban közöltetnek. NYILTTÉR sora 20 kr. Szenttamási állapotok. Esztergom, szept. 26. I. A városrészek egyesilésének kérdése, yek óta lesz o lapok hasábjain a leg- oilönbféle változatokban tárgyalva, de $ eddig közlött czikkek az olvasóra í indig azon benyomást tették, mintha ;; egyesülés eszméje csak a kir. város [.kosainál találna visszhangra, csupán >;ok előnyét képezné, inig a küIváró tsak fáznak az egyesüléstől, mert leg- íkább attól tartanak, hogy az egye- ilés által nj és súlyos terhek háro- oolnáuak reájuk. E sorok írója Széni tamás község S8rény lakója — ezon kérdést Szent- [jimás szellemi és anyagi érdekeinek támpontjából kívánja tárgyalni, í Ha a külvárosiaknál bármikor szóba írül az egyesülés kérdése, mindig on ellenvetéssel találkozunk, hogy a fub. kir. városban nagy a községi có, a szab. kir. város adósságai iia- cok ; ennélfogva a város az egyesült csak azért akarja, bogy a kiilvá- iiiak is részesüljenek a. lerbekben, által ezek adója minden körülmények Jst növekeduék. 3E téves nézet fő akadálya annak, 1%y az egyesülés eszméje nem tud híül városiaknál rokonszeuvre találni. EHogy a fenti nézet alaptalanságát íitizonyithassuk, szükséges, bogy Szt. Tinas község viszonyait, melyek nagy Bzben egyeznek a másik két külváros osonyaival, üsszohasonlitsuk a sz. k. ícossal. Szenttamás községnek vagyona nincsen, a közigazgatásra, t. i. köztisztaság, közegészség, közbiztosság ez áljaira csak igen csekély összeget áldoz, kulturális intézményei a legprimitívebb követelményeknek sem felelnek meg. A fenálló törvények és reudeletek alapján, lakosságának száma és intelligen- jtiájánál fogva köteles volna óvodát !felállítani s polgári tanodát fent.arlani, mindezen czélokra semmit sem költ. Yan Szenttamásnak egy kaih. jellegű népiskolája, hol egy szobában egy tanító oktatása mellolt 90—120 gyermek van összezsúfolva ; csodálható, hogy a tanfelügyelő és a megyei hatóság ilyen állapotot megtűr és képzelhető, hogy ez iskola tanítója a legnagyobb erőmegfeszités mellett sem fog fényes eredményeket felmutathatni. Ezen falusias jellegű tanintézetre (!?) áldoz Szenttamás község óvenkint 160 frtot. Yan ugyan Szenttamás községnek még egy elemi népiskolája, az izraelita népiskola, mely négy osztályból áll, évi költségv&tése a 2000 frtot meghaladja ; ezen iskola fentartásához a község semmivel sem járul. Ha figyelembe vesszük, bogy a helybeli reáliskola és az ipariskolához feltűnő csekély összegekkel járul hozzá, a község mindezekkel egyetemben a közművelődési czélokra szánt összegek az évi 500 frtot nem érik el. Daczára a fent. említett körülményeknek Szenttamás község pótadója csak 2%-kal kisebb mint a városé, ha azonban azt tekintjük, hogy Szt.Tamásou liázosztályadó nincsen s igy a saját házában lakó tulajdonos ugyanannyi adót tartozik fizetni, mintha bérlője volna, miáltal a házadó tetemesen magasabb mint a királyi városban ; akkor beláthafjuk, hogy Szent- Tamás község városias közönsége a legprimitívebb falusi módon kormányoz- tatik, községi autonómiája csak névleges, a községi biró nem bir azon tehetséggel, hogy a törvény követelményeinek megfeleljen s igy az történik, a mit a szolgabiró ur megparancsol és mégis, a mint kimutatva lett, aránylag összehasonlijkatlanul nagyobb tor- hekel visel, mint a kir. város, mely város, igaz hogy adóságokkal van terhelve, de vau saját vagyonából 80.000 frt évi jövedelme és oly intézményeket tart fenn, melyek sok más, jóval népesebb város díszére válnának. Azt bővebben fejtegetni, hogy a tényleges egyesülés által az egészre mily előnyök háromolnáuak, jelen alkalommal fölösleges, hiszen ez már többször lett itt tárgyalva, elég legyen csak azt felemlíteni, hogy nagy czélo- kat egyesült erővel könnyű elérni, éppúgy terheket is egyesült erővel könnyebb elviselni. A mi magát az egyesülés tényleges kivitelét illeti, meggyőződhettünk, hogy sem anqueltek, sem a városi kör nem azon ula'k, melyek által a czélt el lehetne érni. Hogy a megyei hatóság nem jó szemmel nézi ezen mozgalmat és nemcsak hogy nem segíti elő, hanem kicsinyes ürügyek alatt az ügyet késleltetni s egyáltalában disereditálni igyekszik, az nyílt titok. Volt múlt évben egy küldői tség a megyénél s ennek az a válasz jutóit, hogy ha a megyéből három község elszakittatuék, maga a megye fenállása veszélyeztetett volna, azért odáztassék el az egyesülés kérdése, mig a megyék rendezése be lesz fejezve. Hogy milyen tarthatatlan ezen okadalolás, a következőkből tűnik ki. Ha Esztergom megyéből három község elszakittatik és a városhoz csalol- tatik, Esztergominogye nem lesz kisebb, sőt ellenkezőleg, egy 16,000 lakossal biró megyei központ mindenesetre nagyobb erkölcsi tekintélyt ad e megyének, mint a 9000 lakossal biró város, már pedig köztudomású dolog, hogy a megyék jövendőbeli rendezésénél nem az fog figyelembe vétetni, vájjon nehány községgel több vagy kevesebb van benne, hanem bir-o egy oly gócz- pouttal, moly azon vidék iutelligentiá- jának és forgalmának központját képezi és azon góczpont magában hordja a jövőben való emelkedés tényezőit, — lia ezt tekintjük, könnyű belátni, hogy Esztergom vármegye csak egy nagy kiterjedésű, jól szervezett közigazgatással biró Esztergom város által tarthatja meg megyei önállóságát. A megye tehát nem a fenti ok miatt ellenzi az egyesülést, hanem részben azért, mert nem akarja csor- bittatni hatalmi spháráját, részben mivel egyéni érdekek sértésétől tart. Ha a városok érdekeit és az egyesülés eszméjét komolyan szivükön bor dozó polgárok tényleg akarják az egye «JsilepssWéislámíja, ISTEN ADOTT NÉKEMIsten adott nékem, Édes feleségem! Nem vehet el tőlem A világon senki, — Senki, ha csak ő nem ! össze vagyunk forrva Kéjre, fájdalomra; Szerelemnek élünk — S a halálhoz is tán ölelkezve érünk. RUDNYÁNSZKY GYULA. HA MÁS A MÚLTRA . . . j i más a múltra visszagondol, űööndes nyugodtság száll szivére, od boldog, hogy a rosszat kitartón, «a jót örömmel általélte ! ■ed kém meg fáj, hogy a tavaszra, i ja nyárra jő az ősz, a zord tél!.. . úgy fáj, hogy eltűnt, összeomlott lir rándvilágom vissza nem tér. PERÉNYI KÁLMÁN. L kkás-t Irta KEGLEYICH ISTVÁN gróf. II. Látjuk ezt az egyptomiak magasfoku kultúrájából, melyről több ezer éven át mit sem - tudott az emberiség s mióta 50 év előtt újra felfedezték, kénytelenek vagyunk, noha mi századunkat sokkal elŐrehaladot- tabbnak tartjuk, a legkülönbözőbb téren foglalkozni az ősrégi egyptomi alkotásokkal. Csak nemrég tudtuk meg, bogy a szuezi csatorna, mennek kivihetősége és fentar- tásának lehetősége még csak egy negyedszázad előtt is oly erős vita tárgyát képezte franczia és angol szaktudósok közt, már évezredek előtt létezett. Azt is láttuk, hogy az egyptomi aranyművesek játszva oldottak meg olyan feladatokat, a milyenekre a mi aranyműveseink képtelenek s hogy a legcsekélyebb használati tárgyakat olyan czólszerüen készítették el s annyi Ízléssel díszítették, hogy nálunk ilyesmi csakis a legsikerültebb alkotásoknál tapasztalható. Bámulva tapasztaljuk, hogy miután az egyptomi kultúra évszázadokon át tetszhalottként szundikált elfeledve, ismeretlenül, egyszerre csak újból fölelevenednek vívmányai és késő nemzedékekre gyakorolja hatását a tudomány és a művészet terén. A görög nép erkölcsi sülyedésének korszakában vesztette el anyagi hatalmát és gazdaságát, de ugyanekkor tűntek el szellemi tulajdonságai is, ereje hanyatlott és szívóssága kiveszett. Barbár hódítók összetördelték szobrait, romba döntötték épüleleteit s ő már nem volt képes azokat újból megalkotni ; mert különben nem lehetett volna meghódítani, hanem épp olyan legyőzhetetlenül verte volna vissza a barbár támadásokat, mint szellemi és művészeti erejének fénykorában. A görög nép eltűnt hosszú időre a történelemből, évszázadokon át még a művészet történetében sem szerepelt : s ime, másfél ezred múlva a véletlen fölhozza a föld mélyéből kulturális működésének kincseit egy vele rokonszenvező kor, mely képes volt a görög eszmé- nyiségnek elsajátítására, feléleszti szellemi irányát — s ma a görög kultúra ismeretesebb és jobban el van terjedve, mint valaha volt másfélezer év óta. Diadalmenetben bejárta a világot meghódítva olyan nemzeteket is, a melyek az ő fénykorukban még nem is léteztek vagy — a mi még ennél is feltűnőbb — olyanokat, a melyek a kulturális fejlődésben vele egy- koruak, vagy nálánál még sokkal régiebbek. Ezen történeti tények után az iparművészetié áttérve, minden szellemileg fejlődött nemzet iparkodott lakosztályait nemcsak czélszerüen, hanem egyszersmind egyöntetűen és ízlésesen is berendezni; továbbá azon volt, hogy minden használati tárgy a fontosságának megfelelő értékű anyagból készüljön és lehetőleg ízlésesen legyen előállítva. A római márványpalotákban egyszerű vaságyakra is akadunk, a melyeknek anyaga azonban Ízléssel volt vésve és domborítva ; a németalföldi kereskedő is vasból készítette kardjának markolatát, de azt arauynyal és ezüsttel kirakta ; ugyanazon korbeli mülakatos, a ki a legszebb és legértékesebb fegyvereket készítette nem átül lotta idejét egy gyertyakoppantó vagy egy vasaló előállításával is elfoglalni, épp olyan ízléssel díszítve e csekélységet, mint akár egy nagyértékü pánczélt vagy vívó tőrt. Hogy a rómaiaknál a magas erkölcsű köz- társasági korszakban meg volt a jó Ízlés, eléggé bizonyítják azon ritka szépségű apró szobrocskák, melynek isteneket és istennőket ábrázoltak, és a melyeket bronzból készítettek, szemeiket drágakövekből csillagokkal rakták ki, hogy Bulyok és nehezékek gyanánt használják boltokban és gyógyszertárakban. Hasonlóképpen a jó Ízlés általános elterjedésére vallott, ha a német boltosok rőfe, bár egyszerű fából készült, ékesen volt díszítve; nemkülönben az a körülmény is, ha a japániak kevés költséggel és olcsó anyagból készült házán a mestergerenda kiálló végeit megfaragják és a legtöbb esetben díszítésekkel — minő péld. a háziúrnak czimere — ellátják. Ellenben a mely nemzetnél s a mely korszakban azt tapasztaljuk, hogy a lakások zordak és Ízléstelenek, hogy hiányzik belőlük az összhang és az organikus fejlesztés ösztöne, a használati tárgyak alkotásánál nincs meg a díszítésre való törekvés, annál a nemzetnél bizonyára megállapíthatjuk azt is, hogy vagy még kulturális fejlődésének gyermekkorában leledzik s még nem született meg benue a vágy a szépre, vagy pedig, hogy éppen most van hanyatlása korszakában. A hanyatlás állapota egy nemzet életében néha az ószbeli képességek legmagasabb fejlesztése, a tudományban eló-rt legnagyobb vívmányok daczára ii beállhat, ha erkölcsei megromlauak és az élvezetek hujliászása közben elhanya—
