Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 77. szám
ESZTERGOM. XIII. ÉVFOLYAM. 77. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 1891. SZEPTEMBER 24 r es MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 6 frt — kr Fél évre..........................................................................3 trt — kr Negyed évre.....................................................................1 frt 50 kr Fgy szám ára 7 kr. • Városi és megyei érdekeink közlönye.1 t------------------------------------------------------------------------------------------------------------• HIRDETÉSEK: SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT, tói 200-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr. hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Bélyegdij 30 kr. KIADÓ-hTvaTAL: MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjlányosabban közöltéinek. SZÉCHENYJ-TER 331, — hová a lap aivafalos és magánhirdetései, a nyilttérbe szánt kiizle- 9 mén vek előfizetési pénzek és reklamálások intézendők. | NYJLTTÉR sora 20 kr. a 9 - ------ ~ - W Reflexiók. Esztergom, szept. 23. A folyó év eltekintve a világszerte It elemi csapások!ól, az esztergomi, lainint vidéki gazdákra nézve sok töltetben válságos volt. A mellett yanis, bogy az örökös esőzések közt san burjánzott gaz Riogatása, kapáin gazdászati költségeiket tetemesen vei te, még inkább aggasztot ta azon les helyzet, melynél fogva az idő Itt megdőlt és ennek folytán meg m akadályozható csírázásnak indult, .hónát világos koczkáztatás nélkül m hevenyében lekaszálni sem pedig annál kevésbé betakarítani és aszta- zni nem lehetett. A sok idő és erőpazarlással letarolt keresztezett termés tényleges értéke dig a s/ük ségessó vált többszöri szá- gatás s ezzel együtt járó magszóró- ,s következtében valamint mennyiség ;y minőség tekintetében fokozott arányai fogyatkozott. A aaá utó vetőknek ekként fül merült tszteségét azonban, melyet a gabona bb ára legalább némileg pótol, messze lszárnyalja a szőlősgazdák batványo- tt veszedelme. Ezeket ugyanis a phyl- xera nagymérvű pusztításán túl a tin te len esőzés közt az egész határ, It messze vidéken hirtelen elterjedt Őlópenész - gomba — peronospora .ticola — akadálytalan rombolása még remélhetett gyenge terméstől is megosztotta ; annyival is inkább, minthogy imésszol elegyített rézgáliczos véde- czést, mely Olasz és Frankhonban évek Vi: maga a gazdasági i em alkalmazhatta óta biztos sikerrel Líl jtatfatilr, nemcsak a nagy közönség, egyesület is azért idejekorán, mert a permetező gépek — ámbár késedelem nélkül megren- deltettek — az illető gyárak tulterhel- tetése miatt elkésve érkezvén, az időközi rengeteg károkat meg nem akadályozhatták. Az igazság érdekében azonban, valamint jövő évekbeni okulás s illetve | inegnyughalás végett szives készséggel | megjegyzem, miszerint a száraz időben lés czélszerüen alkalmazott fecskende- !zés a vész további harapódzását rögtön és teljesen megszüntette. Miért is eleve figyelmeztetjük tisztelt gazdatársainkat, j miszerint jövőre a penész gombának a szőlőleveleken legelső nyomát észlelen- jdik, ti sikeresnek bizonyult különben 'sem drága óvszert legott igénybe venni el no mulasszák. A kérdéses védekezést a szegényebb íszőlősz is csekély költséggel foganatosíthatja, a mennyiben egy hectoliter Ivagyis száz liter vízhez két kilo megtört kék vagyis rézgáliczot két kilo 1 ojtott mészszel ; ha pedig a vész immár jobban elharapódzott, az esetre száz liter vízhez három kilo előzetesen megtört és meleg vízben teljesen feloldott rézgáliczkövef, úgy szinte három kilo ojtoit meszet egy nagyobb faedényben keverésre alkalmas falapáttal addig habar, mig a meszes gáliczkő a vízzel tökéletesen elegyült. Ezen habarékot, géphiányában a szegényebb gazda szétszóró permetezésre alkalmas akár liosz- szabb szőrű meszelő, akár pedig külön készített czirok vagy nyírfa söprő segélyével reggelenként, a harmat fel- száradása után vagy a nagy hőség szün- tével, ozsonna után tő kérői-tőkére akként permetezendő hogy az illető óvszerből j mind a peronospora vagyis gombapenészes ragya lepte szőlőlevelek, mind pe-! dig az épen talált zöld levelek egyaránt részesüljenek. v / ^ i Az ajánlott permetezést a fölötte esős. vagyis gombát dúsan termő években, a gondos gazda a szükséghez képest’ két sőt háromszor is ismétlendi; auuyi- val is inkább, minthogy a kérdéses gáliczoldat hatása nemcsak határozottan biztos, de az egészségre nézve is — miként a hivatalos orvosi vegyél-: mezés kitüntető — ártalmatlan. Önként értetődik azonban, hogy a szőlőfürtök, ha gyümölcsképpen használtatnak, nemcsak tetszetőség, de élvezhetőség tekintetéből is étkezés előtt üde vízzel tisztára öblít eudők. Ezeknek előrebocsájtása után jelen alkalmat eszmetársulat kapcsán arra is felhasználom, hogy az igen tisztelt, de kevésbé avatott földmives osztályt bizalmasan figyelmeztetem : miszerint a küszöbön levő vetés alkalmával a búzának, rozsnak rézgálicz adattal leendő előzetes csávázását — peiczolását — el ne mulassza; annyival is inkább, minthogy a múlt tömeges esőzések mellett az üszögöt nemző gombacsira az őszi, valamint tavaszi termés kalászain megfészkelte magát. Már pedig az ekként megfért őztel ett magból csakis üszkös termést várhat a gazda. A kérdéses csávázást annál könnyebben, egyszersmind biztosabban eszközölheti a szegényebb birtokos is, minthogy a kérdéses gáliezos vegyiiléket Schön beck Imre ur kereskedésében porrá törve készen és jutányos áron megszerezheti es azon felül bemellékelve kapja a nyomtatott utasítást is, mely szerint az illető csávázást annál nyugodfabbau végezheti, minthogy az említett utasításban nemcsak a megfelelő bánásmód, de az is világosan meg van Írva, hogy az elvetui szándékolt mag mennyiségéhez képest aránylag mennyi óvszer alkalmazandó. Befejezésül a legkevésbé avatott gazdák részére helyén látom egyszersmind megjegyezni, miszerint az esetre, ha az előzetesen becsávázott nyirkos magot esetleg bekövetkezett éjjeli vagy netalán több napi esőzés miatt annak idején elvetni nem lehetne, nehogy a nyirkos mag felhalmozva megfülledjen; az illető magkészlot száraz helyen elterítendő és többszöri forgatással felszántandó. Az ekként akár félig, akár egészben fel- száradt mag újabb csávázó« nőikül bármikor is bizton veteményezhető. Ha az okulni és tanulni szerető gazda az ajánlott eljárást híven telje- sitendi és eleve kellőleg megmivelt földbe csávázott jó magot vetem-énye- zend ; az esetre a kutató ész és sok évi tapasztalat tanúsága szerint biztosra vehető üszögmentes jószágot aratand; melyhez áldást és igaz családi boldogságot kíván az önzetlen egyszermind sikerbiztos tanácsadó. MESZÉNA JÁNOS. és Viiske^tárczája. Uem bizonyos! — Rajz. —-— Ha azt mondanám magának, édes, ggy termete olyan, mint a Phidias Ve- g.sáé, hogy arcza olyan, mint a hajnali bíbora, szemében az üdvösség és a Jihozat tüze lángol egyszerre, hogy egész jiye csodás, igézetes : akkor sem mondatnék többet, mint hogy — szeretem, eeretem lelkem egész hevével, szivem outién szerelmével, olyan tiszta, olyan édes Imreiemmel, melyhez nem tapad a földi diekek szennyének egy paránya sem. IEz a szerelem velem van szüntelen, és íinondhatatlan édes kínnal nyugtalanítja ilkemet. Odafészkeli magát életem gondjai >szé, felkeres napi munkáimban, elkísér a [rumra, velem jön magányos sétáimra és undenütt a maga drága nevét susogja, ítes hangját hallatja ; hajt, üldöz szüntelen sás vidékre, más tájakra, arra . . . maga őó . . . messze túl a hegyeken . . . ' Álmaimban is velem van ez az örök Jtélyű csodás érzelem. Lelkem képzelete oiozza a maga szelíd képét szomjazó szikhez s egy elröppenő pillanat, melyben ; álmodom, hogy maga rám mosolyog, ; »garanyoz sók keserű órát. Ilyen az én szerelmem, drágám ; olyan )k mint az Isten, olyan erős, mint az • izság. Ezért nem hagy el soha, azért szol, hajt szüntelen, ezért kérdeztem én, ur-e, tud-e, fog-e viszontszeretni? Mintha lehetne azt akarni, mintha lehetne azt tudni. Magától nő az, mint a vadvirág, önkénytelenül születik, mint a gondolat. Olyan erős az, mint a kőszikla, olyan röppenő, mint a buborék. És én mégis kérdeztem. Az én nyugtalan szivem nem akart válasz nélkül maradni, bnesu nélkül távozni, siratatlanul meghalni, emlékezet nélkül elmúlni. Hiszen maga megy, mig én itt maradok egyedül. Egyedül . . . Istenem, hiszen most is úgy süt a nap, úgy ragyognak a csillagok, úgy nyílik a virág, úgy dalolnak a madarak, mint eddig, és mégis — egyedül vagyok. Mert maga az én napom, maga az én csillagom, az én virágom, az én barátom egyedül. Az én világom ott van, a hol maga; az én boldogságom szerelmében van csupán. Ezért kérdeztem, ezért akartam tudni: szeret-e ? Miért kisérleném meg leírni, hogy milyen szép volt akkor. Én nem láttam mást, csak egy rezgő könycseppet a sötét pillákon, melyeken szerelmének és boldogságának fénye reszketett, ügy éreztem, úgy gondoltam. Hiszen maga remegve susogta »igen.« Mi volt e szóban ? A boldogság mámora, az üdv kéje, a halandó élet minden gyönyöre ! És mindezektől hamar fosztott meg. Szavait hirtelen visszavonta, mialatt sirt és nevetett egyszerre, mint a szivárványos ég. Egy nagy kérdőjelt dobott a lelkembe, mely szüntelen tépi, szaggatja azt, mely örökös kétségben tart s nem enged nyug, tot soha. Pedig maga szép volt akkor is, 1 midőn a reményteljes üdvösségből a bizonytalanság kínjába dobott e szavaival : »még nem bizonyos !« Ugy-e így volt? ügy-e azt mondta? Ismeri-e azt a fájdalmat, mit a bizonytalanság okoz, ha kedves lény bírásáról van szó ? TTgy függ a szív felett a kétség, mint pgy éles tör, mely minden pillanatban beleesik s felszaggatja az úgyis fájdalmas sebet. Nem tagadom, nagyon fáj, és az égő sebre az enyhítő balzsam késik valahol .. . ott . . . túl a hegyeken . . . * Eddig irta az ifjú szerelme történetét, aztán földhöz sujtá a tollat, kezét fájó szivére tette, halántékát a hideg falhoz nyomta, ügy zsibongott a vére, úgy háborgott agyvelpje. TTgy űzte, hajtotta valami keresztül az utczákon, berken, réteken. Ment, sietett feltalálni azt, aki egyedül képes bekötni vérző szivét. Szegény fiú. ha elvérzel addig. Künn a határon lépte zörejétől megrebbent a pihenő madár, s vihogva suhant tovább ; de ő nem törődött e pillanatban semmivel, lelke már messze járt, s e gyarló test bármint erőlködött, csak lassan bírta követni,5 Ha ő nem jő, én keresem fel — ismétli magában. Látni akarom, ha ő nem is. ígérte, hogy visszajő és nem tartotta meg. Bizonytalanságba dobott, megölte a szivemet : de azért hozzá viszem ezt a meghalt szivet. Szakadásokon, halmokon botorkált keresztül ; majd lekanyarodott a völgyszorosba, hová a hegyek felől beszédes patak szakadt alá. Jöjj kis patak, csevegő kis patak, beszélj, mi hirt tndsz felőle ? gondol-e még reám, vagy tán elfelejtett ? Elfelejtett ugy-e ? Olyan busán, szomorúan mormolsz ! Nem tudsz jó hirt róla; ne beszélj hát akkor, ne szomoritsd, ne kínozd szivemet. Siess, siess szegény fiú, nehogy elvérezzél ! Állj meg rohanó szél, ne siess oly nagyon. Nála jártál ugy-e ! Érintetted arcát, játszottál szöghajával, megcsókoltad ajkát ? Üzen-e valamit, mondd, szeret-e engem, a kit elhagyott a bizonytalanságban ? Keservesen zokogva, rossz hirt hozasz felőle ? Menj csak rohanó szél, nem beszélek veled. Ruháját a bokor, lelkét a bizonytalan szerelem tépte össze. A várt napra nem jött el kedvese és ő bizonyos lett benne, ! hogy el sem jő többé. És a szegény ifjú elvérzett. Ott fekszik immár sápadt arczczal. Szemei bezárultak örökre, szive megszűnt dobogni s mélyen érző lelke elröppent a porhüvelyből. Jöjj el szép leány a sírjához ; ne félj, nem kérdi többé : szeret-e ? Olyan nyugodt, olyan csendes. Megszűnt már a tenger háborgása. Nem fogad szemrehányó tekintettel, halvány arcza nem vádol, hiszen most is szeret, szerelme vele van a sírban is. Vájjon, ha most megszólalva, szerelmedet kérné, a boldogító »igen« után megint azt felelnéd-e újra : »Még nem bizonyos :« B. J. Lajos.
