Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 73. szám

enyészet sárga ecsetje már gyorsan dolgozik. A poros fákon rohamosan terjeszkedik az elmulás gyászjelentése Hervadásnak indul a lombok dísze. El- hervad az élettől duzzadó üdeség. Elmúlik a természet szépsége. Bubáua tos fohászként siránkozik a vónitő őszi szellő. Szóval szemlátmást megvénül előttünk a tavasz költészete s a nyár remekműve : a felséges természet.

Nemsokára valóságos belső titkos tanácsosunk lesz szobánk bőmérője. Üres fakamránk megtelik, reményekkel telt szivünk megüresedik. Itt van az ész: a természet haldoklásának és temel- kezésónek szomorú, de festői és poéták us időszaka.

Egyetlen egy évszak sem olyan philosophic, mint az ősz. Ez tanít meg I minket az elmulás gondolatára: ez

barátkozfafc meg a hervadás fájdalmas, de elkerülhetetlen eszméjével ; ez vértez föl minket a halálküzdelmek döngető csapásainak hősi elviselésére.

Itt az első sárga levél. Kezembe; veszem a kis gyászjelentést s olvas-1 gatni kezdem finom, hosszú ores betűit, i Olyan nyelvű gondolatok vannak rajta, melyeket mindenki megért, a ki nemcsak könyvesből tanult meg olvasni. Nem kell hozzá semmi szótár. Egyszerű, keresetlen sorok vannak rajta:

»Tanulj lemondani, készülj elő sorsodra, legyen mosoly homlokodon mikor meghalsz, ne becsüld túl az életet és ne félj az elmúlástól.«

Olvasom és megértem. A mi életünk jelképe ez az első sárga falevél. Mi se járunk különben. Legyen életünk fája akár drága angolkertben, akár vadonban, akár gondozott, akár magárahagya- totfc, mikor az enyészet őszi szele végig süvít a lombok közt, megsárgulunkT lehullunk, megsemmisülünk, mint a feledés utjáiKi esett, meghalt falevelek.

GASTON

Kijátszó színészek.

(A vidéki színészet meg nem irható történetéhez.)

A vidéki színészet történetében nagy szerepet játszanak azok a bizonyos siránkozó nők, a kik azokkal a bizonyos párnákkal utazzák be az országot. Mikor a szegény vidéki szinész nem játszik, akkor a felesége reudesen sorsjátékot játszik.

Néhány bét előtt volt dolgunk legutoljára ilyen szomorít párna kenyérkeresettel. A párna ügyében hárman is jártak : egy szerződés nélkül álló színész, hasonló foglalkozású felesége és fel. nem nőtt kis leánya.

Megraktuk a számokat s a szegény család szerencsésen lovább utazhatott. Hamun a párnát nem nyerte meg senki, mert az sohase exist ál t. Azután inin- coucessio nélkül uj városban folytatták a kijátszást.

Akkor elég kegyellenek voltunk a kijátszó família távozása után hasonló esetekre felhívni a rendőrség figyelmét. Azt irtuk, hogy a vidéki színészet tekintélyét meg kell óvni stb.

Tegnap pedig beállít hozzánk két szomorú kenyerű színésznő, aki három hét óta nem tagja egy szétrobbant színtársulatnak s igy három hót óta1 kénytelen a párnajálszás keserves szerepét adni.

Az egyik egy jobb napokat látott tis/.tességes anyu,színésznő, a másik egy beteges szenvedő. Mind kei ten elmondják sorsukat. A direktor megbukott, a társulat szél züllött. Pestre készülnek iij szerződés után látni. Addig úgy segítenek magukon, a hogy lehet.

Elővesznek egy aláíró ivet. Teli van az már Esztergom jólelkii családjaival. Nyilvánosan meg merjük vallani következetlenségünket. Nem gondoltunk többé a rendőrségre, hanem aláirtunk néhány el nem kelt keresztnevet. (Hiszen arra kellene a rendőrség figyelmét felhívni, a kit meg nem bírnak indítani a szerencsétlen nők könnyei.)

Száz név volt mindössze. Száz név két névtelen szegény asszonynak Hány száz ilyen névtelen asszony lehet még a magyar színészet szolgálatában !

Bizony szomorú tükre napjaink történetének. Szomorú annál inkább, mert valódi könnyek hullanak azért a néhány szégyen! tes hatosért, a mit sokan a rendőrséget szidva voltak kénytelenek aláírni.

Ajánljuk pedig ezt az esetet is a központi szinészegyesület nyugdíj in tézeti palolaépitő és saját szobra faragtató bizottságának. Bizony jobb lett volna inkább kunyhókat építeni menedékül a vidéki sznészet tisztességes koldusai számára.

Pontos élet.

(Társadalmi kép.)

Már most magam is elhiszem, hogy filiszter vagyok, mert kimértebb és peés megyei történelmi és régészeti társulat, mely irodalmukat már eddig is több érdekes füzettel gyarapította.

Ügy ezen egyesületek, mint a nagyszámú értelmiség a városi törvényhatósággal egyetértve azon vannak, hogy városunkat a modern haladás előnyeiben részesítsék anyagi és szellemi fejlődését előmozdítsák.

EMLÉKET MEÓTIIAK.

(Esztergomi journalistikai régiség.)

Esztergom első lapja, az : »Esztergami

Újság (Felduna-, Garam- és Ipoly vidéki közlöny, több esztergami intézet s a barsi gazdasági egylet hivatalos lapja« 1863-ik évfolyama igen érdekes felhívást ir a pusztába, melynek ezime í Emléket Barótinak.

Azóta nem is került ez az idea nyilvános tárgyalásra, de Pongrácz Lajos lapjáé az érdem, hogy először is hozzászólott.

Nem lesz érdektelen, ha a húszónnyolcz esztendő előtt megjelent közleményt, mint az esztergomi journalisztika egyik becses régiségét a szerkesztői észrevétellel együtt reprodukáljuk :

EMLÉKET BÁRÓTJNAK !

Vérth, junius hó 1863.

T. szerkesztő ur ! Vérthi pusztánk — minden egyszerűsége mellett is — honfiúi kötelességemmé teszi, hogy igénytelen soraim által szerkesztő urat üdvözölve, értesíteni el ne mulasszam helybeli föld- birtokosainknak azon hazafias közóhajtásaikról, melyek szerint a költészet elhunyt Ős-bajnokának, Baróti Szabó Dávidnak

sirhal mára emlékszobrot emelni indítványoznak.

S méltán ! mert ha a vérthi temetőbe menünk, fájdalom töltheti el keblünket, hogy e fáradhatlan szorgalmú veterán költőnknek, — mint a classicus iskola egyik alapitójának — alig találjuk hűlt tetemeit, s alig ismerjük meg sirhalmát, a melyet csaknem a feledékenységig elhagyottan, mindeddig egy festetten egyszerű fakereszt jelöl.

Vagy tán Barátink: nem tartozik már az eddig elhunyt azon nagy költőink sorába, kiknek sírja fölé a Haza síremléket állított? hisz fáradalmainak gyümölcsét ő is örökre fenmaradandó érdemmel tévé le a magyar költészet oltárára ! Vagy tán jeles költeményeinek dicső emléke egészen kihalt volna már a nemzet kebléből ? Nem ! ez nem lehet ! Irodalmunk e jeles bajnoka iránt hálával tartozunk ; s e tartozásunkat csakis az által rohatjuk le, ha a jelen szült körülményekhez mérve, legalább is egy egyszerű szobrot emelünk sirja fölé ; bogy tudhassák az utódok is, miszerint a szobor, melyet elődeik emeltek : Baróti Szabó Dáviii nagy költőnek kivívott érdemeit hirdeti előttük !

Igen üdvös és lelkes honfiakhoz illő is tehát ama hazafias közkívánat, melyet a vérthi földbirtokos urak legújabban kétszeres erővel indítványoznak valósággal teljesíthetni. Kétszeres erővel mondom azért, — mivel a múltba kissé visszatekintve 1845—46-ik év körül (ugyancsak a vérthi földbirtokosok indítványozása mellett) boldogult Baróti Szabó Dávidnak ' emlék-szobrára az akkori váltópénz szerint-V V • 1

cláimbb élete még az öregapámnak: sem volt, a, ld pedig a franczia ribil- liók alatt Erdélyország összes toronyóráit; reparálgatla. Csöndes időt kellett akkor mulatni legalább a toronyóráknak.

Nem kételkedem már benne, hogy magam is valami óramű nem vagyok. Lefotografálom magam és bizonyára sok hallgatag kollégám fog magára ismerni. Pont hétkor kelek. Pont nyolczadfélkor reggelizem. Pont nyolezkor rágyújtok egy csiráikra. Pont kilenczedfélkor megái lapítom feleségemmel az étlapot. Pont kilenczkor az irodában ülök. Pont tízkor rágyújtok egy Wekerlepipára. Pont tizenegykor szilvorium mellett összeesküvést rendezüuk a kormány ellen. Pont tizenkettőkor hazamegyek. Pont félegykor igazságot szolgálok a gyerekszobában és a konyhán. Pont egykor eszünk. Pont kettőkor a magamé vagyok fél óráig s szenvedélyesen olvasom »A hóhér kificzamodott lábú felesége« ez. hatvannégykötetes regénynek ezer- ötszázadik fejezetét. Pont félháromkor egy kis társalgás az asszonynyal, a ki éppen hetvenedik panaszát mondja el a háziur müveletlensége s a lakótársak gorombasága miatt. Pont háromkor menekülés a kaszinóba. Pont négytől pont hatig hivatalos Wekerlepipálás. Pont hatkor séta az István bácsi körúton. Pout hétkor haza. Pont nyolezig a gyerekek kikérdezése. Pont nyolezkor vacsora. Pont ki 1 enczig terefere. Pont tízkor lefekvés. Pont hétkor felkelés. Azután pontosnn kezdődik minden elölről.

Ott áll a szalonban a zongora. Nem kell.'

Ott van a feleségem kis bibliothékája. Nem izük.

Ott van néhány pakli tarokk. Unom.

Ott van az Íróasztalom. Feléje se nézek.

Nem kell nekem se irodalom, se művészet, se gondolat, se szellem. Mert húszadikán pontban már harminczegye- dike vau s ez a rémuralom tizenkét napig tart minden hóuapban. Elsején pontban megjönnek a számlák. Ilyen pontos egyhangúságban ütöm agyon az életet. Ne csodáld, édes barátom. Az öreg apám kitűnő órás volt. Talán tőle örököltem ezt a rettenetes, lélekölő pontosságot.

AUCUN.

600 frt gyűlt össze közadakozás utján, mit a pesti lapok is elég hazafiassággal hirdettek azon időben. Azonban elég szomorúság, hogy ezen öszveg — bizonyosan nem tudható mily utón, a reá következett sza- badsági-harcz ideje alatt maiglan végkép elveszett, s igy Barátink szobra is elmaradt.

Legújabban tehát — százforintokra sem számítva — a bejövendő öszveg átvételére előlegesen is t. gyerkényi Pyber Ignácz földbirtokos ur kéretéle föl, annyival is inkább : mivel Barátink ezen ősnemes család körében Vértben s ugyancsak Pyber Benedek egykori tanítványának kérelmére és kívánatéra töltötte le nyugalmas hosszú éveit 1819-ig, azon időtől kezdve : midőn II. József császár alatt a »Jéznstársaság«- ról nevezett szerzetesrend szétoszlott.

Hogy pedig a pusztából kiál tónak szavai és a hazafias közóhajtás üdvös eredménynyel érhessen véget, tisztelt szerkesztő nr bizalmas személyéhez intézzük kérésünket, ha becses lapjában — az Esztergálni Újságban — e kitűzött czélra a jólelkii honfiakat, s különösen az egyházi személyeket, csak csekély adakozás végett, saját belátása szerint fölhívni méltóztatnék.

Adja Isten, hogy veterán költőnknek eddig elhagyatott sirdombját, nemzetünk lelkes honfiai által emelt márvány-emlék díszíthesse !

Vérthi József.

*

Midőn Danavidéki közlönyünkben tartozó készséggel helyt adunk a virti lelkes közbirtokság eme egyik régibb költőnk iránti kegyelet nyilvánulásának, egyúttal

HÍREK.

— Hidassy Kornél primássága. A

szombathelyi püspöknek herczegprimássá emeléséről szóló értesüléseink olyan forrásból erednek, hogy semmi okunk azokban kételkedni, Mindamellett, egyszerűen a tárgy aktuális voltánál fogva, fölemlítjük azt a levelet, melyet — mint a Nyugatin. Híradó hallja — Hidassy nőtestvére intézett a nagy- szombati érseki főgimnázium igazgatójához, Selllik Istvánhoz. Ebben körülbelül a következő sorok olvashatók : »A mi bátyámnak prímássá való kinevezését illeti, határozottan azt mondhatom, hogy csak kombinációk alapján írnak a lapok. Ha igaz volna, hogy ő felsége már aláírta volna bátyám kinevezését, akkor mindenesetre előbb megképeztette volna tőle, vájjon elfogadja-e ezen nagy kitüntetést, a mi eddig még meg nem történt és ha erre nézve megképeztetnék, határozottan kijelentené, hogy nem fogadja el ; de ezen nagy felelőséggel járó méltóságot, rozzant állapotára való tekintettel, el sem fogadhatja

..................«

M

iután köztudomású dolog , hogy a szombathelyi püspök tényleg soká vonakodott a herczegprimási méltóságot elvállalni s miután másrészt az idézett forrás nem mondja meg, mikori keletű a kérdéses levél : ez meg nem [dönti azt a hirt, hogy Hidassy lesz a her- czegprimás.

— Kisasszony ünnepén, kedden a főszékesegyházban Greffl apátkanonok: pontifikáit s Krotky kanonok plébánost mondott ünnepi szónoklatot. A főszé-- kesegyházi kar Kempter miséjét adtaj elő Sztraka Iván Ave Maria-jának betétével.

— Kiállítások a szomszédban..

A komáromi kiállítás után a vácziak] mozognak. Bethlen András gróf földmi-- miniszter is jelen lesz a váczi kiállításé megnyitásán. Károlyi Sándör gróf küldöttséget vezet majd a miniszterhez, aí mely meg fogja őt hívni a megnyitásra.., A kiállítás érdekében nagy tevékenységet fejtenek ki az intézők. A jutalom-, dijak fedezésére Gaján polgármester ess ideig 100 aranyat gyűjtött össze. AJ kereskedelmi miniszter is jó indulattal! van a kiállítás iránt. Megengedte,^ hogy azokat a tárgyakat, melyeket ac kiállításra küldenek, a kiállítás végé-í vei négy hétig ingyen szállítsák ae vonatok.

egyszerű honfiúi kötelességet is teljesítünk,i Szívesen ajánlkozunk tehát helyi lapunk! általi közreműködésre, valamint a honfiúin ajánlatok átvételére, s ezeknek nyilvánoso közlésére. De nézetünk szerint még isi czélra vezetőbb lenne egy komáromi ésó egy esztergami (nem sok tagból állórá »Baróti-emlék választmány« létesítése, rne-o lyek magukat a vérthivel összeköttetésbed tennék. Addig is az ajánlatok sorát itt!4 részünkről 1 ital megnyitjuk. Később köz-sc leni szándékunk Baróti Szabó Dávid iro-o: dalmi dús életéből és műveiből rövid műin tatványokat, — azon Baróti Szabó Dávidéul hói, kinek életrajzát jeles irodalom-törtéé) neszünk Toldy Ferencz ezen találós szans vakkal végzi : »Tetemei a virti köztemetőé) ben tétettek le. melyet a gőzösön fel i alá utazó hazafi naponként lát de uj hajp; nala e csillagára többé nem emlékezik*! Baróti egyébiránt mint főleg nyelvvizsgái!! és kezelő, inkább a nyelvre mint költészet; menetelére hatott, s ha mint olyan ii inkább gerjesztett mint közvetlen eredmérr nyékét állított elő, s inkább anyagokasjJ szolgáltatott, mintsem azokat szerencsése:^ feldolgozta : ez a kor viszonyai és szükségül szerint sok, sőt minden volt. Aeneiséai vei meghaladta vetélj társait, s azóta is ere egyetlen éldelhetö teljes fordításunk.«

Szerk.

*

5t< *

így haltak meg a legszebb esztergoino; ideák már huszonnyolez esztendő előtt,>; Az utókor azonban bemutatja az elszemb! rült eszméket s aki még hiuni tud, i hinni fog feltámadásukban.