Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 72. szám

uralkodó radikális párt hiteles pukli-.' cisztikai közege azzal érvel a nagyszerű ideál mellett,, hogy minél nagyobb Szerbia, Ausztria-Magyarországnak annál nagyobb terület áll rendelkezésére gazdasági érdekei érvényesítésére, Szerbia pedig az ős pro tógáié Ausziria- Magyarország szárnyai alatt találja legjobb védelmét. Tessék csak megfontolni, mily vallomás ez a fiatal király s az első régens péterrári látogatása után !

Széchenyi, Andrássy, Baross : mind a háromban ugyanaz a géniusz működik, Magyarország géniusza. Ez sugallta mindenkoron a magyar vezérszellemeknek az uralkodó eszmék jókor való felismerését minden világtörténelmi korszakban, hogy azt a magyar nemzet élete s haladása pályájának yezér- csillagává tegyék.

Most a közgazdaság szerint mérik a nemzetek súlyát és a közgazdasági erők egyensúlyban levő fejlődése az, mely politikai tekintélyt is biztosit a nemzeteknek.

Az egyensúly fen tartása az állam- hivatalban első pontja a Szapáry-kabi- not programmjának, a második a regeneráló reformok keroszl ül vitele. Manapság nem lehet az állam kiadásait a korábbi költségvetések keretében tartani ; az ország védelmét minden áron « kellő fokán kell tartani s nem szabad semmi külföldi, vagy esetleg ellenséges tervet, vagy iij fejleményt figyelmen kívül hagyni és a reformok is pénzbe kerülnek ; másrészt nem szabad kizárólag a lakosság fogyasztókó- pességének természetes növekedésére bíznunk magunkat, még kevésbé uj adóforrásokra, most az állami háztartás egyensúlyának fenntartását csak jó közgazdasági politika által lehet biztosítani, mely közvetlen az ország jólétét, az által közvetve a lakosság adó- képességét emeli. Ezt a politikát követi Baross a forgalom, a kereskedelem és az ipar terén.

CSARNOK

Nagy idők emlékei.

Csodálatos érzés fogott el, mikor végig jártam a. vigadó lermein, a hol most. szabadságliarczmik emlékei vannak kiállítva.. Itt egy fegyver, ott, egy zász'ó darab; egy nyereg, amelyből valami névtelen félisten kivágta, az oszt,rák generálist ; proklamácziók, amelyek a,

lelkesedés valóságos tuzlávájál, ontva hirdetek a szabadság keresztes-háborúját. ; csataképek, amelyeken a mi zászlónk színeit . lobogtatja a szél, s a mi szuronyain ka.), villogtatja a napsugár ; Micsoda világ oz!

Szinte megeleveníti az ember előtt a mai egész korszak, a midőn még hinni tudtunk magunkban és cselekedni tudtunk azért, hogy magyarok legyünk és szabadok. Bizony, bizony elmúlt idő az, s ma már alig is vau belőle egyéb, mint épen csak ezek az emlékek, az emberek meghaltak, az érzelmek kialudtak, az eszmék elsötétedtek, a gigási hadjárat eleven tényezőt túlélték ezen emlékek. — De ezek igy egymás mellé állítva, egymást kiegészítve és megjavítva ma is ellenállhatatlan benyomást, tesznek a szemlélőre. A nyolcz nagy terem mely a kiállításnak közel

10.000 tárgyát befogadja, egy óriási festett dráma képét, teszi a szemlélőre, csupa mozaikból kirakva.A képnek nincs kidolgozva minden részle e, de egészben mégis híven adja, vissza a nagy történelmi drámái, kezdve a negyvenes évek mozgalmaitól egészen a világosi katasztrófáig s aradi és pesti (Neuge- baidebeli) nemzőii kálváriákig. És magában fogadja, még pedig talán a legnagyobb teljeséggel, az epilógust is ; az emigráczio történetét egészen máig.

Mert, hogy a magyar cmigráczió története még máig sincs befejezve, arról nagy ékesszó Hassal beszél Kossuth legújabb olaj festésű arczlcépo, Karlovs/,kv Bertalan Parisban élő művész hazánkfiának egyik remeke.

Mint minden jó dráma, ez a kiállítás is keveri a hangulatokat a nélkül, hogy az alap tónusból kiesnék. A nagy tragédia hatalmas palhosa teljes hálással érvényesül, bár a, cselekmény hatását kémikus és humoros mfermezzok s tarkítják. A csataképük, fegyverek, vértanúi ereklyék, sötét környezetéhői, itt is, ott is, ki ki bukkan egy-egy torzkép, a melyen, hol mi csúfol ód u n k az osztrákkal, hol az velünk. De tudjuk, lmgy az idegen nemzetek karikatúra rajzolói ugyancsak kihasználták azt a küzdelmet, a mely akkor Magyarország földjén folyt. S nem kis elégtételünkre szolgál, hogy az idegen képiró szerszámok, egyetlen egyszer sem a mi rovásunkra űzték tréfáikat.

Nem kicsiny dolog ez, mert lesz a kor haiignlalatail, a diplomácziai rezonátával-komoly lapoknál sokkal őszintében tükrözik vissza a nem komoly viczcz-lapok. S ezek viszont arról tesznek bizonyságot,, hogy- Európa szive velünk volt akkor ha. cselekvését a kormányok politikai érdekei más irányra terelték is.

Ennek a ténynek egyébként komoly bizonyságait, is találjuk itt: minden fajú emlékeit annak a példátlan ünneplésnek, a mely Kossuthot a magyar ügy mogszemélyedését két világrészen kérésziül kísérte; különösen az angol és amerikai sajtó nem győzött betelni Kossuthtal, minden lépését és minden szavait megörökítve képben és Írásban.

Akkor divatban voltunk mert erőseknek és élni akaróknak mulattuk magún kai. De az idő elmúlt s számára nem maradt belőle egyébb, mint ez a kiállítás.

INCZÉDY LÁSZLÓ.

NŐKRŐL A NŐKNEK.

Mi különbség van a nö meg a lámpa között ?

Az égő lámpa azért lángol, a ki gondozza ; a legtöbb nő ellenben nem azért

lángol mindig, a ki gondozza.

*

Minden nö olyan, mint a könyv. Ha még olyan szép és takaros is, egészen hátai mégis akad egy kis jegyzék a sajtóhibákról.

*

Pénz és hitel, gyönyörű cserepár.

A pénzre többnyire akkor van szükségünk, ha nincsen, hitelünk pedig majd mindig akkor van, mikor nem szorulunk reá.

Nagyon sok nő pompásan tud siránkozni a színházban a darab hőse miatt; de alig hatja meg az élet komédiásának szenvedése. Ivönyü párhuzamot vonni az ilyen nők és a fecskendők között. Legtöbb fecskendő, mikor a látványosság kívánja pompásan szórja a vizet ; de ha azután baj

van, akkor alig szivárog ki !>•'öle valami.

*

Leginkább égetnek a nők tüsziirásaival ejtett sebek. A férfiak valóban könnyebben elviselik a súlyos kaidcsapások okozta sebeket, mint a legcsiklandósabb helyekre czimzett apró tüszurásokat.

Ili KEK.

— A föherczegprimás emléke.

Károly Alajos főherczeg prímásért pénteken tartották meg a gyászmisét, a melynek végeztével a főherczeg emlékére tett alapítványból huszonhét forintot osztottak ki a szegények között.

— Hidassy prímás. A Pesti Hírlap, mely eddig meglehetős tartózkodással fogadta. Hidassy primásságának hírét, most, már tárcsázni kezd róla.

Szombathelyi levelezőnk ma arról értesít expresvsz levélben, csevegi az eleven tollú tárczairó, hogy Hidassy Kornél kinevezése már tényleg megtörtént, A király pécsi látogatása alkalmával még a nyár elején közölte először Hidassy- val külön audienczián szándékát az ő kinevezése iránt. A meglepett főpap szabódott, hogy a nagy konfliktusok lebonyolítására, melyek az állam és egyház között előfordultak, nem érez magában kellő erőt; »Nem értek a poliiikához felséges uram, azzal soha sem foglalkoztam«. »Annál jobb« felel ie ő felsége s ezzel bocsátotta ol a szerény főpapot. Ezen audionczia részletei szivárogtak ki apródonkint a helybeli közönségbe s innen a fővárosi sajtóba, de a, kérdés megoldatlan volt. Néhány nap előtt azonban Emsbeii kapta az értesítést Hidassy, hogy a kinevezéz akadálytalanul ment keresztül, úgy hogy most már som ö, sem nővére Hidassy Tini nem csinálnak belőle tiikot s előkészületek foly- nak a püspöki palotában, az elköltöz- kódésro Esztergomba.. Hidassy Kornél a leendő prímás, szelíd lelkületű férfin, vallásos a rajongásig, jóságos lelkű s gyöngéd nőies kedélyű, a ki nem fog sok bajt csinálni az államférfiaknak, de az egyházi kérdésekben törhetetlen bástyának fog állani a papi jogok mellett s tranzakeziókra nem lesz rávehető. Azon malicziózus híresztelések alaptalanok, hogy Hidassy mostani beteg-.- sége tettetett. Ellenségei arra a papii pratikára vitték vissza betegségét, mely ' a pápáknak nem egyszer használt, hogy 1 a beteges bibe ni ok több szavazatoti kapott a concláveban. Hidussynak idült ; gégehurutja van, de se nem veszedelmes,, sem nem akut, mindamellett tartózkodik a sok beszédtől orvosa rendeletéből ; de különben is kedvelője a visszavonult életnek s ideges ellenszeuveU érez minden világiasság irénfc. Ebbeim egész túlzásig megy. Jellemző róla,,, hogy e napokban egyik előkelő nő—< rokona, a ki iránt gyöngéd és udvarias,ti névaláírását kérte egy abroszra, holh sok más név mellé kikimezni óhajtotta*? volna a »manu propriáját«. Apüspök megtagadta : »Mit gondolsz kérlek? Ez uu-j gyou világias volna tőlem «.Papjai társa-j ságáu kívül alig érintkezik valakivel. Vi-i lági férfiak társaságát kerüli s ha megje-f lent valahol, mindig biztosította magát* »Lesznek-ejelen hölgyek is?« Eleinte?;; a legtöbb vendéglátó, tekintvén a Hi—i

szivélyesehhé, bensőbbé tenni igyekeztek. Városunk társas élete soha virágzóbb nem volt, mint ekkor és a 60-as évek elején, midőn az alkotmányos szabadság hajnala derengeni kezdett. Talán sehol nem üdvözölték oly lelkesen a kelő napot, mint nálunk, még a német polgárok is, a kik velünk együtt érezve, német neveiket magyarral cserélték fel és testestül-Ielkestül magyarokká lettek.

S daczára annak, hogy a nádorvonali és a monostori nagyszerű várépilkezesek száma idegent, különösen sok cseliet és morvát csőditettek hozzánk, ezentúl varosunk köny- nyen szíttá fel az idegen elemeket, uuy hogy ma tősgyökeres magyar város. A lakosok régebbi számáról positiv tudomásunk nincs; de azok, a kik vissza tudnak emlékezni e század első évtizedeire, határozottan állítják, hogy városunk sokkal népesebb volt. A 48-iki nagy tűzvész, az erre következett nagy ostromzár és bombázás; majd az 1850-iki árvíz igen sok lakost tettek hajléktalanná s kényszeritettek a kiköltözésre. Az ó-budai reform, gyülekezetről ki lebet mutatni, hogy azt komáromi emberek alapították. Az első népszámlálást 1850-ben hajtották végre; akkor a lélek- szám 11.214 volt, míg a folyó évben foganatosított népszámlálás 13,099-ben tünteti, ki a lakosok számát.

A huszas és barminczas években városunk nagy kereskedőváros hírében állott. Mikor még a kereskedelemnek legfőbb közlekedési vonala’ a Duna volt, ezen vontatták föl a Bánátból az exportra szánt gabonát. A .kiviteli gabonakereskedés gócz- ponfja Komárom volt. Még csak rövid száz

évvel ezelőtt is 416 gabonakereskedő lakott Komáromban. Némelyik 20--25 tölgyfa- hajóval rakodott meg oda alá nehéz bánáti búzával, hogy azt Becskerekröl a Ferencz- csatornán át a Dunába, majd Komáromból a mosonyi Duna-ágon Bécsbe átszállítsa.

Milyen “gazdag lehetett e kereskedők némelyike, erről fogalmat nyújt az, hogy szájhagyományként máig fent maradt az emlékezet azokról a nevezetes pinezékröl, melyekben kádszámra állt az ezüst és vékaszámra az arany.

Ebből a korszakból meríti Jókai is az »Aranyember« czimü regényének tárgyát.

A gabonakereskedésen kivíil nagyban űzték még az épületfa-kereskedést. Száz évvel ezelőtt még 81 tekintélyes fa kereskedője volt a városnak. A Vág természetes szállítója volt a felső megyék erdőtermékeinek és deszkagyárainak. A komáromi fiikereskedők ott voltak elhelyezkedve a Vág kis ága mellett szép hosszú sorban az úgynevezett fakereskedési bódékban, melynek első része volt az iroda, tágas telkén pedig fel volt halmozva nagy választékban a mindenféle faáru.

Az 1866-iki hadjárat ennek a dicsőségnek is véget vetett, midőn kiadatott a legfelsői) rendelet, hogy a nádor-vonalsor sürgősen kiépítendő. -— A fakereskedési telepek éppen el)lie a vonalba estek: pusz- tulniok kellett. A kisajátított telepek helyén most víárkok és magas földsánezok húzódnak. Tulajdonképeni fakereskedése Komáromnak ma már alig van ; hanem a tran- sito-kereskedést’ még nagy arányokban űzik, a mennyiben évenként 18 — 20,000 drb

tutaj érkezik az úgynevezett »partos«-ba és képezi adásvétel tárgyát.

Szintúgy hanyatlott, helyesebben sülyedt alá Komárom gabonakereskedése is. A tölgyfdhajókkal együtt eltűntek a gazdag gabonakereskedők is; a kik még foglalkoznak ezzel az üzlettel, azok is inkább üj- Szőnyre helyezik a súlypontot.

A kereskedelem ma jóformán csak a város és vidék belfogyasztására szorítkozik és lényeges tényezőként nem szerepel.

A mi városunk iparát illeti, elmondhatjuk, hogy a ezéhek eltörlése után beállott szabad verseny következtében az ipari készítmények tökéletesedtek, de maga az iparososztály egészben véve anyagilag hanyatlott.

Még csak nem rég is tekintélyes testületet képeztek a dunai molnárok ; számuk ma már Kiére olvadt le, s ezek közül is csak azok élnek jobb viszonyok közt, akik malmaikat a haladó kor igényeihez képest átalakítani és a gőzmalmok versenyét kiál- lani képesek voltak. Ezek a lisztiparnak nagy lendületet adtak, úgy hogy városunk lisztkereskedése jelentékenynek mondható.

Specziális komáromi iparosok a superok (hajóácsok). Hajdan virágzó mesterség volt ez, a mig gőzhajók nem hasították a Duna hátat. Most csak kisebb jármüveket: dereglyéket, kompokat, ladikokat építenek s szállítanak a pesti vásárokra; éppen ug}r, miként asztalosaink a nagy keletnek örvendő tulipános ládáikat és fazekasaink cserépedényeiket. Még kertészeink űznek némi exportot, a kik a nagyban termelt zöldséggel és virággal Esztergom,Tata ésKrsekuj vár piaczait keresik fel.

Halászaink száma és hire is nagyon meg-* fogyatkozott. Egy századdal előbb még§: 147 halászmester volt Komáromban. Ügyes-e ségüket még Becsben is ösmerték. S nemin ritkán az udvar is élvezte az általuk fogottk) pompás vizákat. II. ítákóczy Ferencz ésao Bercsényi asztalát is ők látták el hal lalle midőn e vidéken tartózkodtak. A hajdanin nagy számból már csak 14 halászmesteno maradt ugyan, de még mindig értékess halakkal látják el piaczunkat, sőt a fólös-ei légből még a fővárosnak is jut néha re azonban tagadhatlan, hogy újabb viszonyokío különösen a halászati törvény érzékenyem érintették halászaink kedélyét, s azóta nemin oly vidám hely többé a halásztanya. JA hajósok még rosszabbul jártak. Egy nópesfei osztályát képezték azelőtt Komáromnak a ina már hajósnóp nincs; mikor a gőzhajója beleavatkozott a mesterségükbe, beálltak fii gözhajózási társaság szolgálatába matrózok-ah nak vagy más életmód után néztek. már csak talpasok vaunak; de ezeknek <; i faja is kiveszőben van ; mert a tutajozásra^ a fakereskedők inkább a tótokat, mint ol-ío esőbb munkaerőt alkalmazzák.

Valamikor a takácsipar is nagyban vi-iv rágzott. A múlt században még 43 takács-Eo mester képviselte ez iparágat, ma már csaKcs kettő van. Ugyanígy állunk a gombkötésaó, űző iparosokkal is; ezek is kibalófólbeirec vannak. A régi tüosinálók, parókások, buriu nótgyárosok közül meg már egy sincs, j

(Végo küv.)

í