Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 70. szám
Isätergom fejlődéséhez. (Egy régi czikk.) Esztergom, áug. 2d. fGy-. &.) Sok dolog létrejötte ki vázlatos arra még, hogy városunk fokozatos fejlődése más városokéval lépést tarthassou. Sokan aít vitatják, hogy egy város egészséges fejlődéséhez nem kell külső segítség, hanem az önmaga által, önmagából teremtsen olyan állapotot, mely az egészséges fejlődés jellegét ma- gáu viseli. No, ha ezen axióma áll, ugy ősi városunk Budapest után az elsők közé tarsozuék az országbau, mert Esztergom történeti múltja nyi!vau-valóvá teszi, hogy a mit egész a legutóbbi időkig tett: azt miud ömnegtagadása és önmegeröltetése árán tette. Mégis mit látunk ? Azt, hogy külsőre tetszősebb, csinosabb ugyan városunk, mint jóval népesebb alföldi városok, — de az anyagi jólét, megelégedés, vagyonosodás itt nincs sehol. Fokozatos fejlődés helyett e -tekintetben fokozatos hanyatlást találunk és legünk találni, ha az a kéz — mely mely áldólag felénk még jóformán egyszer sem emelkedett (? ?) — fejlődésünk munkáját meg nem kezdi. Az adózó polgárok kimerülve, szőlőhegyeink letarolva, föld mi vés népűnk elszegényedve, munkásaink koldusokká téve. És az ily lakosság panas/hangjait még fájdalmasabbá teszi a szomszéd- városrészek káröröme. Mert hát ezeknek nem kell a fejlődő Esztergom, mely a földrajzban csak 10,000-eu aluli városként szerepel s mint ilyennek kell megcsorbitott jogait élveznie, Mégis, ha a testvérvárosok lakói utaznak, magukat mindig »esztergomiaknak« vallják, a mire büszkék, itthon pedig vízivárosiaknak, szentamásiaknak és szenlgyörgymezeieknek mondják magukat. Ezek az »esztergomiak« az igazi esztergomiak zsírján és emlőin táplálkoznak, polgármester, tanácsos, rendőr- kapitány stb. helyett tartanak egy bírót, ki mindezeket összpontosítja személyében. Innét van az, hogy nekik a gyepes utcza is jó, szemétdombos terek is megfelelők stb., összes közigazgatási költségük nem rúg annyira, mennyit a kir. város csak a lüzoltóintézmény gyámo- litására évenként költ. A kultúra ismeretlen micsoda náluk. Van egy elemi iskolájuk falusi módra 250 frtos tanítói javadalmazással, vagy ha ez jobb, annak a jólelkü főpapság a megmondhatója. Hagyjuk ezt, mert az epés szemrehányás ugy sem használ addig, mig a polgárság meg nem mozdul, a magas kormány bölcs intézkedése inás, szebb jövőt uem jelöl ki számunkra. Addig is gondoljunk a magunk ügyeivel, a kir. város ügyeivel. Azt tudjuk mindannyian, hogy egy város értéke szerfölött nagy az idegen előtt, ha üdülőhelyei vannak, az erdők a város közelében találhatók. Esztergom e tekintetben nem áll ugy. Éleny- dus erdői a várostól csaknem egy órányira vanuak, melyek csak homokos dűlőkön keresztül közelíthetők meg. E hiányon oly módon kellene segíteni, hogy phylloxera által teljesen tönkretett közeli szőlőhegyeinket erdei és gyümölcsfákkal mielőbb beültetnék s alkalmas utakkal is ellátnák. Mig a fák fel nevelkednek, addig lehet a földet bátran más ültetvények számára is használni. Ha majd a budai vasút határunkat érinti, ugy bízvást remélhetjük, hogy a rohamosan gyarapodó főváros Esztergomot egyik előretolt külvárosának tokiul i, mert alig egy óra alatt a fővárosi vagyonos polgárság itt üdülést nyerhetne, heti fáradalmait itt kipihenhetné. Fogjunk tehát haladék nélkül a gyiimmölcsösök létesítéséhez, fásításhoz erdősítéshez, melyek egy nyaralóhely okveletleu követelményei. A reklám. Esztergom, aug. 29. Az élelmesség kőkorszakában élünk Eszlergomban. Bátran merjük mondani, hogy a csiszolatlan kőkorszakában. Nálunk irtóznak a nyílvánságtól. rettegnek a nyomdafestéktől és megrémülnek a reklámról. Első kereskedőink és iparosaink között van akárhány, a kinek fogalma sincs arról, hogy mi az a hirdetés. Pedig mai napság mindenki hirdet, a kmek van valami elkelni való portékája. A wörishofeni plébáuos épeu ugy, mint Csillag Anna. Az esztergomi helyisajtó hirdetéseiből ugyan igen sanyarú képet talál az idegen az esztergomi iparról és forgalomról. Pedig a hol nem beszélnek vagy nem beszéltetnek rólunk, ott megkaptunk, ha még annyira is életre való dolgokat bírnak produkálni. A kinek egy egeszéges eczetbe savanyított ugorkája van, a ki karcsú fog- piszkálót tud gyártani s nem képes neki reklámot csapni, az akár horgász, akár tarokkoz, mert czikkei sohase lesznek kelendők. Mindenki mogfizeti reklám ő felségének az adót, a ki a mai auyagi világbau boldogulni akar. A reklám emel és ismertet, hozzánk kalandolja az idegeneket, bemutat és Hezitál, de nem árt. Árt annak, a ki nem ért hozzá. Mert azt cserben hagyja, ismeretlenben vesztegelteti s nem engedi zöld ágra vergődni. Az amerikai iparos és kereskedő legtöbb adót fizet első sorban is a reklámnak. Ezt kellene nekünk is megtanulni s tudtul adni egyásuak, hogy mink vau és mink lehetne. A tiszteséges reklám elkerülhetlek A ki hirdet, az nem veszt. A ki elkerüli a reklámot, azt elkerüli a szerencse is. Mert Fortuna istenasszony századunkban a reklám paripájával hajtatja kocsiját. (ÍSAKNOK, PROCLAMATIO. (Időszerű levéltári lelet.) MI TZÉH-MESTER, ÉS A’ TÖBBI MESTERE, AZ ITTEN NEMES KIRÁLYI ESZTERGÁM VAROSÁBAN, LAKOZÓ BETSÜLETES TSÍZMAZIA- TZÉH-nek, kívánunk jó Egésséget, s adgyuk tudtára mindeneknek, a’ kiknek illik, nevezetessel! akarmely Helyben lakozó Betsületes Tsizrnazia Mester Barátainknak ; a kik a’ Nemes Városi Képviseletben Voks-Éreivel vannak, hogy a’ Nemes Szabad Királyi Város’ Mivoliát megősuiervén, a’ következeudő- képpen viselkeggyenek : Miképpen a pestis a’vagy Njavallya, olyatéu képpen pusztítanak a’ Nemes Város Urai ; folytonos szokásainkat forgattyák föl, nem hogy híven, szor- galmatossan, tsendessen, békessógesen, és voltaképpen viselkednének ; Betsületes szándékunk ezért a Restaurátio alkalmával eziráut tenni ; Valamennyi elbocsátására törekedni, tsak a‘ betsületes HYNNA Barátunkéra nem. Ki buktatták annak Idejében a’ Keresztapát, a’ ki még Karátsony' szent Éjjelén, tsikorgó Üdőbeu is ki ballagott a Pintzék közé ; mert mondván ; illyenkor törnének be a tolvai zsiványolr. Betettük a Szépi Bátsífc, minek* utánua Minket fölkért és keservessen végigjárt; mert ki tuggya ■ nints-e rá szorulva. Most meg Ezen Nemes és betsületes Embert is kituszkollyák ; uem ösmervén az Öreg Ember iránti tisztességet és Ditséretet. Azután fölforgatuak minden Állapotot, egygyessiteni akarván a Nemes Szabad Királyi Várost a’ Szomszéd városokkal. Égbekiálltó Morónyelés ez a’ Betsületes Tzéliok ellen ; nem is tűrjük ezt, és seniminémü képpen nem approbáljuk ; ezen rossz Indulatnak ellene mondunk. Nem külömben kotzka kötökkel rakatják ki a' Nemes Város Utait; Inasi korunkban egykoron tsak a’ Sstrázsa- hegyen látluuk követ; ma már mindem kanálishoz, kotsi számra hordanak. Ez? nem lóvén más, mint TÉKOZLÁS. A’ Nemes Városi Draban toknak, kiknek annak Módja és Rendje szerinti tűzetésük van, finomabb keiméből adnak öltözetet ’s Pieh-dirabot lóggat-. nak a’ Nyakukba, most meg Kardokat és nagyobb Füzefcést akarnak adui.j Azelőtt jónak ösmerfcék a Fertállyá Mestert is, most POLITIÁT száudéí koznak. Kegyelmetek mind beláthatják Nef mes Tzéh Beli Uraimók, hogy illyeií Gazdálkodás Pusztára teszi Cassáukati Hogy pediglen a Város Urai máé Isten’ kísértésével is szaporítják go> nősz Tselekedeieiket; Napnál fénye sebben áttestálják azoukóppen, bőgj tzinborulván a’ gonosz Lélekkel, mén küvés Isten’-NyiIával akarják velág* tani a’ Nemes Királyi Esziergom V«’ rossát, bol édes Hazánk’ Első korouA Királya született. Ebbe Nemes Tzé.^ hűnk’ egy Embere se’ egygyezkegyóU nem akarván a’ Gyehenna tüzére Hoo tűk után jutni. Tamubizonyságotjóakarattyukról oly;? téliképpen sem tesznek, mivelhogy fűö emelik a Portziót Kaszárnyák építésén tzimborálván egy-kót Nemes Mészára Tzék-Beli Emberrel 's Kalmárral ; kikuek hasznos e Dolog. Vallyuuk es lene ez illy’ rosszaságnak. Nincs száj' dákunkban, a Nemes Mészáros Tzék/ és Kalmárokat ez’ által kissebbitene tsak a Város’ Urai tsufos viselkedési ostendáljuk. A’ Vágóhíd’ elmozdításával is ross? ban törik a’ Fejüket, felforgatván ee kaszuos Művet, a ki fenn áll. Akimi a Vágó-Marha’ Beleinek szaga niwi látvány tárult a férj szemei elé! — A férj, ki nagy Írónak hitte magát, sok tintát és papirt fogyasztván el, kiadta müveit. — Ma került ki a sajtó alól, holnapra már minden példány elkelt! Neje vásárolta meg gombosfcÜpónzéből, hogy férjét a szégyentől megmentse ! — Persze a férj kért bocsánatot 8 megfogadta, hogy többet már nem ír. íme egy komikus eset, melyhez hasonló gyakran fordul elő s csak egy okkal több arra, hogy ne legyünk féltékenyek! Ha igaz is, hogy asszonyon, órán, malmon anindig van javítani való, mégis oly gyengédséggel vesszük körül a nőt, mint senki mást. Bókán megkísérlik a házasságot, igen sokan ; általában mondhatni, hogy hosszú kort elért férfiak kivétel nélkül. Állításomat igazolandó, csak a magyar Petráéról akarok megemlékezni, ki nem kevesebb, mint tizenkétszer nősült meg. Hősünk 1539-ben született, 13 évvel a gyászos végű mohácsi csata után! A harmincz éves háborít Németországot pusztává alakította; I. Károly angol királyt lefejezték; utódait visszahívták s elűzték ; Magyarország felszabadult a török iga alul, melyben 160 évig sanyargott, XIV. Lajos túlélte fiait, unokáját és dicsőségét; s a naptárban 1724. évet írták midőn Petrac meghalt —Mindig fiatal neje volt; legidősebb volt köztük valami Mandor Anna : 27 éves. Nagy, nehéz tartalmú könyv az élet s a házasság könyve. — Boldog, a ki idejekorán megtanulta az olvasást s átértette azt. — Fáradságos az olvasás, de a czél megérdemli a küzdést s fáradságunk meg lesz jutalmazva, ha végzetül elégedetten tesszük le a könyvet; »Elvégeztem feladatomat!« SZTANKAY. Aki as adósait keresi. Bugaczi ur nevezetes vala az ő határtalan jószívűségéről ; ugy értve nemes tulajdonságát, hogy tetemes mennyiségű pénzét boldog-boldogtalannak kikölcsönözte még pedig anélkül, hogy megkérdezte volna az illetőktől, vájjon számithat-e a visszafizetésre ? Nem is törődött semmit adósaival, mig pénze tartott, hanem nincs olyan valami, ami el nem fogyna, tehát Bugaczi ur vagyona is fogyatékán volt. Mit tegyen most ? töprenkedett sokáig magában, mig nagy nehezen arra a gondolatra jutott, hogy hiszen van neki pénze adósainál, a mely, ha visszakapja, kirántja rettenetes helyzetéből. Ergo rögtön szaladt a papirkereskedésbe, és összevásárolt minden olyast, a mi csak szükséges a levélíráshoz. Összekönnölte a leveleket s elküldötte (bélyeget is ragasztott rájuk) adósainak, kérve őket esdeklő stylusban, hogy kegyeskednének tartozásaikat törleszteni, mert ö igen nagy bajban vagyon. Hanem hát, szörnyű fátum, még az ismételt levelekre sem kapott választ, annál kevésbé pénzt. Megunta az irkálást, minthogy nem lévén mestersége, szégyenkezve előre, személyesen akarta a gonosz adósokat felüeiTsni, de azok sohasem voltak otthon. Az elcsüggedt szegény Bugaczi ur már az öngyilkosság rettenetes eszméjével foglalkozott, mikor egyszerre azon ötlete támadt, hogy adósait az utczán lesi meg. Uj reményekkel telve, mintegy felfrissülve barangolt a város utczáin, minden rövidlátása mellett élesen kutatva, nem jónnek-e ? Hanem bizony tudvalevő dolog, hogy Pest igen nagy, hol nem adósokkal is bajos találkozni, pedig azok nem kerülik ki az embert még távolban. De iine ! csillog Bugaczi ur rövidlátó tekintete. íme egy adós ! »Jaj, de egy hölgygyei megy ! Nem, nem eresztem el, nem én, ha a világ végére kell is mennem !« mormogta és követte a vélt adóst. Hosszú gyalogolás után elvált az az ur a hölgytől és Bugaczi úrral találta magát szemben, a ki ijedtében nagyot köszönt s bemutatta magát, a mire nagyot bámult az az ismeretlen. Lassan, nagy nehezen mégis megismerkedtek s ki kerekített sza- bodások után Bugaczi ur előadta, hogy — kölcsön adott pénzét szeretné visszakérni. Erre aztán még nagyobbat nézett a vélt adós s először ugy felelt vissza, hogy talán tévedés forog fen, később pedig sietett Bugaczi urat őrültnek és gazembernek de- clarálni. Szóból szó lett, majd lárma, végre pedig ökölre mentek s bizonyára Bugaczi ur húzta volna a rövidebbet, ha egy Andris meg nem jelenik s illő káromkodás után nem intézkedik a corpus delictik helyes elszállításáról. Törvény elé került az ügy s Bugaczi urat kegyetlenül elítélték, ráadásul pe*9< a vélt adós párbajra is kihívta. Szegény Bugaczi ur most kezdett cső igazán búsulni, ő és párbajozni ? Mi II akkor ? A föld biztosan viszzafelé forogng Könyörögve, könyüzve kért bocsánata vélt adósától, csak párbajoznia ne kelljfil mert nagyon fél. Persze megbocsátott neki az illető, ,ö meg is fogadta örömében, hogy tö'őj nem keresi az utczán adósait. H. I . — Uj énekes könyv. Számm Ignácz esztergomi-szent-auuai jav. 1 kész »Ének-füzér« ez. alatt egy «neon könyvet állított össze az esztergái Katii, hívek számára. Az énekes kööj ábéezós rendben tartalmazza mindach mise-, oltári szentségről szóló s Máéi énekeket, valamint a délutáni ájtatoso: s szentek tiszteletéről szóló énekelem melyeket az esztergomi kath. hivele; ifjnság a templomokban énekelni s'e i tak. Végül közli a gyónási és áldoob ájiatósságot is. A 96 lapra térié énekes könyvecske ára fél vászonba kuí csak 16 kr. Kapható minden köiöjj kereskedésben. — Kerti szórakozás. Ma esee Fürdő kertjében a budapesti OrBi( tagjai fogják előadásaikul a vendül két szórakoztatni. Szabad bemenet.; j dete S órakor.
