Esztergom és Vidéke, 1891
1891 / 65. szám
«gyuttal az egyesület hivatalos közlönye is lenne. Tájékozásul közlöm a Magyarországi Kárpát-Egyesület Budapesti - Osztályának ügyrendjéből a következő kivonatot : Czélja a Magyarországi Kárpát-Egyesület alapszabályainak értelmében hazánkban a turistaság, és általában a természet szépségei iránt érdeklődést kelteni, magát a turistaságot fejleszteni és terjeszteni s ezáltal a nemzetgazdasági szempontból is nagyjelentőségű turista- és idegenforgalmat elősegíteni. Hazánk természeti szépségekben gazdag s eddig nem eléggé méltatott vidékeit, első sorban a fővároshoz »közelebb eső« hegyvidékeket minél tágabb ■körben megismertetni s hozzáférhetővé tenni, hogy ezáltal úgy a tudományoknak szolgálatot tegyen, mint az illető vidékek lakosságának újabb keresetforrást teremtsen. Czéljainak elérésére eszközül szolgálnak : a) időnkint megjelenő népszerű folyóirat, mely a turistaság Ösz- szes körét felöleli, de különösen a hazai mozgalmakat kiséri figyelemmel ; b) az Osztály czéljainak megfelelő népszerű és tudományos ismertető előadások tartása ; c) szakirodalmi művek, u. m. útikönyvek, tájékoztató füzetek, turista-térképek, táj- és panoráma-képek kiadása; d) pályadijak kitűzése; e) hazánk legszebb vidékeinek hozzáférhetővé tétele, utak építése, utjelzések eszközlése, tájékoztató táblák felállítása, messzelálók s menedékházak építése által; nagyobb községekben helyi ügyvivők felkérése vagy helyi bizottságok szervezése által a fuvaros* és kalauzügy rendezése s a közlekedés megköti nyit ése ; f) kisebb-nagyobb kirándulások rendezése; g) a tagok közti érintkezés és az Osztályt érdeklő eszmecserék czéljából társasösszejövetelek ; b) könyv- és térképtár alapítása; i) rokon egyesületekkel csere összeköttetés létesítése ; k) minden, az Osztály czéljait elősegítő mozgalom erkölcsi, esetleg anyagi pártolása. Az Osztály a választmány ajánlatára élethossziglani pártfogót kérhet fel és örökös tiszteletbeli elnököt választ; úgy az ajánlás, mint a választás a közgyűlésen történik. Az Osztály tagja lehet valamely tag ajánlatára minden feddhetlen jellemű egyén (férfi és nő), hatóság, testület, intézet és társaság. A tagok ötfélék, u. m. : tiszteletbeliek, örökitők, alapítók, pártolók és rendesek. Tiszteletbeli tagokká a választmány javaslatára a közgyűlés oly bel- vagy külföldi egyéneket választ, kik az Osztály és czóljai körül kiváló érdemeket szereztek. Külföldi egyének azonban csak a kir. belügyminisztérium előlegen beleegyezése mellett választhatók meg. Az Osztály örökítő tagjaivá a választmány azokat igtalja be, kik az Osztály pénztárba bizonyos, általuk külön meghatározandó czélra (utakra, utjelzó- sekre, menedék házakra, irodalmi vállalatra stb.) egyszer s mindenkorra legalább 50 forintot áldoznak. Az örökítő tagok egyúttal az anyaegyesület alapitó tagjainak sorába igtattatnak, Alapitó tag az, ki, vagy mint az anyaegyesületnek már alapitó tagja, az Osztály czéljaira legalább 20 frtot befizet, vagy ha mégaz anyaegyesületnek nem alapitó tagja, az anyaegyesületet megillető alapítványi összegen (30 frl) kívül még 20 frt osztólyalapitványi pótlékot befizet. E szerint az Osziály alapitó tagja egyúttal alapitója az anyaegyesületnek is. Az anyaegyesület alapítója egyébiránt az évi osztálypótlék (1 frt) lefizetése által az Osztály rendes tagjává is lehet. Pártoló tagok azok, kik az Osztály czéljait évenként bármely, az évdijat (3 frt) meghaladó összeggel gyámo- litják. Az Osztály rendes tagjai azok, kik éven kint az anyaegyesületi tagdijat (ez idő szerint 2 frt,) és az osztálypótlékot (ez idő szerint 1 frl), összesen tehát 3 frt évdijat fizetnek. Rendes vagy pártoló tagul felvétetik az, kit erre valamemely tag Írásban ajánl. Az ujonan belépő tagok névsora a választmányi ülésen bemutattatik, mely azokat, a mennyiben akadály nem forog fen, megerősíti. A belépés csak egy évre kötelező, de a ki az Osztályból kilépni óhajt, ebbeli szándékát legkésőbb szeptember hó végéig a titkárságnak bejelenteni tartozik, egyébként a jövő évre is tagul tekintetik s kötelességeinek eleget tenni tartozik. Bővebb tájékozást maga a B. 0. ügyrendje nyújt, melyet az elnökség megkeresésre több példányban is szívesen küld. Midőn befejezem a Pilis-Osztály megalakítása érdekében irt czikksorozato- mat, lapunk részéről megígérem, hogy mindig lelkes szószólói leszünk az eszitala a friss hegyi viz, szükségből a hó és a jég, de csak rummal vagy konyakkal keverve, mivel a nélkül olthatlan szomjat okoz. Vizet eleget kell fogyasztani, mert a turista teste roppant mértékű vizet veszt, de tulságba vinni ezt sem szabad. Átmelegedett testét kellemesen le is hűti a hideg ivóvíz, a nélkül, hogy útközben meghűléses bajt okozna. Egyszerű a turista étkezése, de mikor jól megéhezve hozzá lát a markába szorított és zsebbeli késével szeldelt szalonna és kenyér falatozásához, nem cserélne az urasági házak terített asztalával. Meg vau hozzá az, a mit sok finyás városi gyomor irigyelhet tőle, meg van a jó étvágya és jó emésztése. Az étkezésben való mértékletességhez szigorúan ragaszkodni kell. A turista egyszerű és tápláló, de nem éppen könnyen emészthető ételeiből nem is szabad a gyomrot megterhelni, mert a test elbágyad és erőkifejtésre is képtelenné válik. Két-hárora órai haladás után egy-egy negydórai pihenés ajánlatos. E pihenő időket lehet arra fordítani, hogy a jelentkező éhséget és szomjat kevéssel, de több ízben csillapítsuk. Még csak a turista öltözködéséről szóljunk egyetmást. A turista kerüljön öltözetében minden divatos kényelmetlenséget, az afféle tiroliaskodás hóbortosságait is, mely a vidéki népet ijesztő színházi viselettel tüntet. Ruhája legyen elég meleg, de könnyed, a szabad mozgást nem gátló. Egyszerű kényelmes posztó-ruha a leg- czóliráhyosabb. A kabát és riiellény ne legyen kivágva, a nadrágot meleg lábszárharisnya védje. A lábbeli kényelmes, de jól a lábhoz simuló fűzős czipő legyen, széles alacsony sarkú, erős talpú, hegyi kirándulásokra szegekkel kiverve. A harisnya vagy kapcza ráncztalanul simuljon a lábra. Ajánlják, hogy a lábbeli fölhuzása előtt borszeszszel mossuk meg lábunkat s azután faggyuzzuk be, úgy megvédjiik a feltöréstől. A fejre puha posztókalapot ajánlják, melyet a szél ellen le lehet csatolni, vagy könnyű selyem kendővel lehet lekötni. Czélszerünek tartanám az angol sisakforma kalapot is, mely hátul a tarkót védi a nap égetése ellen. Erre a czélra különben kendőt is teríthetünk fejünkre a kalap alá* hogy a tarkót védje. Nagyobb kiránduláson elengedhetetlen a gyapjú alsó ing, mely az izzadságot gyorsan magába szedi. I)e alsó inget is, harisnyát is vigyünk magunkkal még egy öltőt, hogy a pihenő hajlékban felváltsuk az átizzadt rajtunk levőt. A turista természetesen nem aggathat magára meleg takarókat, melyek mozgásában akadályozzák, de gondoskodnia kell, hogy a pihenő helyeken jól betakarózbas- sék. A nagy kendőt vagy köpönyeget a hegyi kalauzok viszik. A turista pedig ne felejtse ki a hátán vitt felszereléséből a nyakára való selyem keszkenőt, melyet a pihenő helyeken nyaka körül teker. Tapasztalt turisták könyveiben mindezeknél bővebb és részletesebb tanácsokat olvashatni. A turista ember nem ismeri az irigységet; őszintén el szokta mondani tapasztalatait, hogy mások is okuljanak rajtuk. Még csak az a vadász-virtus sincs tergomi turista-ügynek, szívesen vesz- szük az egyesületnek bármiféle megkeresését. Üdv a megalakulandó Pilis-Osztálynak! CSARNOK. A komáromi kiállításon. Az esztergomiak iránt talán soha és senki nem érdeklődött annyira, mint a komáromiak jelenleg, mikor várták Őket, hogy kiállításukat megkeresik. Minden jót elmondtak városunkról, telve volt mindenki avval a vágygyal, hogy esztergomit láthasson, hogy megtiszteljék, szívesen lássák, kalauzolják őket, hogy bebizonyítsák irántuk való jó indulatukat ; a kikötőnél tömegesen várták a csavargőzöst, de az nem jött 10-ig, nem jött délig, nem jött egész napon. Persze furcsa képet alkotott mindenki magának az esztergomiakról, de, hogy városunkat tisztázzam, azzal védekeztem, hogy a csavargőzös gyenge bordái nem állották ki a sebes viz erejét, hát bizonyára elsiilyedt a Körtélyes szigetnél . . . Bizony híjába vártuk az esztergomiakat, csak egyetlen egy száll étkezett, de az sem a csavargőzösön . . . mert talán érezte, hogy abban a városban, ahol eddig még semmi sem sikerült, . . . ez sem fog sikerülni. És mi ketten képviseltük a várost (Komáromban 300-ra számitoltak . . . ! ?) a kiállításon, a mely szerfölött sikerült, szerfölött meglepett. Annyi a csin, Ízlés, harmónia, hogy még egyszer akkora városnak is díszére válnék. Nem lép fel nagy igényekkel, nem impozáns, de ami van az valóban meglep. Legelőször is az estével kezdem, mert először este láttam. A legjobbkor. Nappal csak kevesen lépnek be, szinte botrányos, hogy oly kevés idegen keresi fel, de este kivonul a városi intelligencia és kaczagva mulat a napfényes villanyvillágitás mellett. Hát bizony éu sem szaladtam az ipar- csarnokba, hanem Komárom társadalmát és szép hölgyeit igyekeztem tanulmányozni. Ami a társadalmat illeti, az magasabb nívón áll, mint Esztergom-é (? ?) de a szép hölgyeket illetőleg határozottan Esztergom-é az elsőség. Azért vannak ám Komáromban is szépek . . . Másnap már a valóságos kiállitáss&l voltam elfoglalva. Az úgynevezett »Anglia« . egyik részén fekszik. Az összbenyomás nagyon kellemes ; a bejárati kapu becsületéra válik alkotójának s szépségét emeli a czifra lobogók lebegése. Legszebb része az egésznek az Esztei'bázy pavilon. A gyönyörű épület kivül-belúl ügyesen van elrendezve. Van benne rovar,- növény,- tojás gyűjtemény egy kitömött fekete róka, néhány darab úszkáló hal (harcsa, ponty, angolna), s minden olyan érdemes dolog, ami a gróf birtokán előfordul. Különös figyelmet érdemelnek a korcs szarvas agancsok és néhány galy közzé szőtt száz, meg száz selyemgubó. A kiállítás zöme az iparcsarnokká átalakitott lovagló iskolájában van. Itt látni mit tud Komárom ? mire képes az akarat? Az egész környék képviselve vaiu valamivel, csak Esztergom feledkezett; meg ismét magáról. Összesen négy ki— ! állító vau s a tárgyak közül csak egy mondhat óspeciállisan esztergominak ; ez pedig? Palkovics K. gyönyörű faragott szekrénykéje, ami birtokosának saját kezűi műve. Schönbek I. kéugyertyákat állított ki. Az esztergomi káptalau tárgyai nemi nagyon vonják magukra a figyelmet, doo annál feltűnőbb az érsekségé majdneina egész oldalt elfoglal, emelett igein díszesen vau berendezve s a kék-febón színű díszítés festőiesen veszi ki magátj a kis gabona-kötegek körül. Itt látni a szép levelű szűz dohányt j a doháuyszáritó készüléket, szép szinfnr borokat, szép szemű gabonákat, gyapjút), és a gázdászati munkálkodás díszest eredményét. Ugyanitt vannak bámulatost ügyesen fonott gyékény-kosárkák és táti czák. Csinálója nincs megnevezve, (mimi igen sok tárgynál) de az őröktől ug;? hallottam, hogy ab.-szakálasi uradalomo. ból került elő. A legnagyobb szabású berendezésé a kisbéri állami uradalomé ; nagyszabású még a pannonhalmi apátságig és Kobek J. bátorkeszi birtokoséi Budapestet Mauthner és Szávoszt Ml képviselik. Sokkal érdekesebb es tanulságosabb a kézi ipar. Mindenek előtt női ipariskolai növemt dékeinek munkáiról kell megemlókeíe nem. Itt igazán elbámul az ember : szinte nem akar hinni a szemeinek. meg benne, mely nagyokat mondat, füllentet a mások bámulata felkeltésére. Hazánkban oly bővében kínálja a természet mindenféle szépségeit, hogy könnyű szerrel hozzájuthatni a turistaság minden neméhez, kinek-kinek hajlandósága, vállalkozó kedve és tehetsége szerint. Ily országban az egész intelligens lakosság vérévé kell válni a turistaságnak. Hogy pedig nálunk milyen szükség van a turistaság jótékony hatásaira, annak szívhez szóló bizonyítéka a statisztikának az az adata, hogy a magyar intelligens osztályban a közepes életkor más szerencsésebb országok intelligens emberi életkorához képest igen rövid. A mikor tehát a Kárpát-Egyesület oly élénk tevékenységet fejt ki a turistaság érdekében, országunk egészségügyének is a zászlótartója. CSAPODI ISTVÁN dr. (Vo ge.) Turistacsodabogarak. ín. A turista névvel dicsekedők nem ritka példánya az u. n. »Schwenninger« is. Többnyire alacsony, köpczös. Nem egyszer túl hízott potrohán ujnyi vastag óra- láncz, még hüvelykujján is aranygyűrű. Tipikus alakja : a bácsifai disznókereskedő bunyeyácz vagy merészen görbült orrú bankiér. j^gész nap azon tÖprenkedik s évelődik : menni vagy nem menni. Nem menni: gutaütés ; menni: tűrhetetlen napszurás e, égető szomjúság. Ha nagy nehezen rászánja magát s neki« indul a soványodás golgothájának, egyny törülgeti piros kendőjével a homlokárjs gyűlő kövér verejtéket s folyton szidja jg disznómeleget vagy az — orvosokat. * Nunc venio . . . »Alpenfex«. A világteremtés legkiálhatatlanabb bd gara, ha mindjárt a »Salon tiroler« metis, morfozisában lép is elénk. A nagyobb állomások nyáron csak uju hemzsegnek e díszpéldányoktól. Havasi gyopárral ékített »echt« stájefi kalap, »echt« tiroli daróczzeke, kevésbde »echt« zergebőr térdnadrág, mely alóllól hegyes térdek szemérmetlenül kikandikíili nak, legkevésbbé »echt« lábszáraikon hossaei harisnya, s végre irgalmatlanul megvasße* s szegeit füzősczipő. Többnyire merev arczuk kiálló részxgj kék czvikker, hátán fehérvászon »Rücksacíoí oldalán hatalmas tábori látcső, kezébfó; zergegajmóban végződő hegyibot. Ez elszánt turista teljes életében MokoI biankókat s Csimborasszókat mász, százöös, mély, tátongó hasadékokat ugrál üt, h*d ribilis kalandokról beszól s ánzágol tí I gyet! énül. Ha turista-halálról olvasunk, renccs sen ilyenre gondolunk, de biztosan ni? ilyen volt.
