Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 7. szám

ESZTISItflüM XIII. ÉVFOLYAM:

SZÁM.

CSÜTÖRTÖK, 18'Ji. JANUAR

Városi s megyei érdekeink közlönye.

TTkíTÖÍmsTiik MIST El 1K I NT KfcTS" wm ■ \ SZERKESZTŐSÉG:

VASÁHNAF ÉS CSÜIÖHT ÖKÖM, ffalz-ház, földszint

KIR'n'T^l'ZniisT Ál! : »•«•** " Rh- "*«11«'.»' rés/é^iRöítő lcö/,lMin«i.V«k klil.l.....

.

......................................................... M ~ í'/? * KIADÓIÍÍVATAL :

w

7«v,;:::::::::::: i fit nő ;; széch p.myKm-p, ősi. sz am;

Eyy Síéin ára 7 Ur. h-ová h lap lii vníaliiN h » mn gén Iliiilatému, a 11\ 11fféi'Lb s/.áiit kő/,

leméiiyok, oÍIIJÍ7,uléHÍ péii'/.ek és nmln mii tusolt iiiléy.t'ihlíik.

ii IRDETE8E K.

HIVATALOS 111 lí'l • I'IT KM I«' ív • MAHAN li I UH ETÉNlíIK

ji I S'/.Ó I li I 100 MVIlijr . f| fc Já |(|

|i 100 •- 200 ig . 1 fi i áO Itt

| 200 KOI) ig . 2 lit 2á id

llélygJij H() kr.

• ””;i|liijniö/is s/eiint. login t« a \ nsiililiii ii k ii/íiltolnak.

NVII TTKR sura 20 Icr.

Esztergom, jan. 21.

Előttünk vaunalc a népszámlálás hiteles adatai, melyekből egyelőre Esztergom város mind a négy részéről iparkodunk vázlatot alkotni.

Át alá ban meg kell elégednünk a végső eredméuynyel, mert minden mostoha közlekedési és egészségi, kereskedelmi és ipar viszonyaink közt is nem hanyatlottunk, hanem gyarapodniuk.

Az utóbbi deeenninmhoz nem óhajtunk hasonlót. Esztergom az idei esztendővel uj korszakba lép s az nj évtizedben örvendetes gyarapodásra van kilátása. A törvény hatóság rendezése a megyei székvárosnak nagyobb súlyt fog adni, ha az előnyös és jogos kikeresi tés megtörténik. A négy városrész egyesítése után Esztergom, mint önálló törvényhatóság erőben és egyetértésben többre fogja, vinni, mint valaha. Az első vasat megizlelleti velünk a forgalom emelkedés előnyeit s arra fog- sarka! ni, hogy Budapesttel is Összeköttetésünk legyen s hogy megyei liláink kitünőbb gondozásban részesüljenek. A kaszárnya conceuírálni és emelni fogja a város első ntczájának érdekeit. Az üveggyár néhány száz munkással serkenteni fogja a szegényebb néposztályt a gyári munkára. És ha állandó hidunk is épülne a Dunán, akkor megyénk és városunk emelkedése és felvirágzása páratlan esemény lenne az országban.

Az utolsó mostoha évtized még a régi esztergomi állapotokat óvta meg

és hagyta reánk. Épen azért örvendünk, hogy a mostoha viszonyok daczára is nem kell hanyatlást konstatálnunk.

Legszebben gyarapodott a szabad királyi város, Szentgyörgymező legyőzte Szent-Tamást, de Víziváros hanyatlott. Víziváros hanyatlásának oka az, hogy az uradalmi cselédség létszáma megfogyott.

Átalános gyarapodásunk hótszá/har- minczhét lélek, a mi a szomszéd városok stagnálásához s különösen Komá-j romhoz képest határozott eredmény.

Esztergom összes lakossága ez idő szerint tizenötezer hétszáziizenhut ; de ebbe az összegbe nines bevóve a katonaság, a mely vagy kilenezszázzal fog javítani a végső számon.

A megyei nagyobb községekből szép gyarapodást jelentenek, úgy hogy Esztergom megye népesedése még majd ör- ! vendetesebb, mint a városé, j A kielégítő számarányokat azonban egymagában is örömmel közöljük s reméljük, hogy a ki tiz év múlva fog a következő népszámlálásról jelentési tenni, azt sokkal több öröm fogja lelkesíteni.

Szent-Tamáson

1099 férfi, 1333 nő, összesen 2432 Szent-Gryörgymezőu

1114 férfi, 1199 nő, összesen 2343 Vízivároson

598 férfi, 614 nő, összesen 1212

összesen : 14 979 IBSS-ben:

Esztergom szab. kir. városban van 4551 férfi, 4768 nő, összesen 9319 Szent-Gryörgymezőn

1278 férfi, 1392 nő, összesen 2670 Szent-Tamáson

1182 férfi, 1360 nő, összesen 2542 Vízivároson

571 férfi, 614 nő, összesen 1185

Összesen : 15.716 Az egész város területén való szaporodás tiz esztendő alatt 737.

Esztergom népessége.

Esztergom, jan. 21.

Esztergom népességének szaporodását, szembe állítva a múlt népszámlálás adataival, a katonaság létszáma nélkül, a következő számadatokkal tükrözzük vissza :

1381-ben volt:

Esztergom szab. kir. városban 4339 férfi, 1653 nő, összesen 83S2

Vasúti részvénytársaságunk.

Esztergom, jan. 21.

Az Esztergom-Almás-Füziiői helyi érdekű vasúti részvénytársaság már megalakult Budapesten. Mindenkit érdekelni fognak az alakulás eredményei, melyeket lapunknak megküldött hivatalos adatokban ismertetünk.

A Neuscbloss Károly és Fia valamint Horscbitz Frigyes uraknak engedélyezett vasút alakuló közgyűlése alkalmából a társulat igazgatósága igy alakult meg :

Tolnay Lajos min. tan., orsz. képv. Kraus/, Izidor dr. nagyb. nagyiparos. UlImann Sándor dr. orsz. képviselő. Reviczky Károly orsz. képviselő. Kruplanicz Kálmán kir. tan. alispán.

Thaly Emil, a rnágy. ált. Hitelbank műszaki tanácsosa.

Lőwy Sámuel a kőszénbánya- és téglagyár-társulat igazgatója.

Frey Ferenc/ bankár.

Neuschloss Emi! nagyiparos és nagyb. Horscbitz Frigyes méru., ópit. vállalk. Kádiseb Vilmos.

Ezen urakon kívül a magy. kir. kereskedelmi minisztérium, a magy. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium, Komárom vármegye és Esztergom szab. kir. város egy-ogy képviselője küldetik ki az igazgatóságba.

A felügyelő bizottságba a következő urakat választották :

Hollós Jaques főfelügyelő.

Fellner Tivadar dr.

Schwarz Kálmán dr. és Dem seb Frigyes.

A közgyűlés után közvetlenül tartott igazgatósági ülésben Tolnay Lajos volt az elnök és Krausz Izidor dr. Eszter- gom-kenyérinezei nagybirtokos az al- elnök.

A madarak védelme.

(A gyerekekhez.)

»Az ón Újságom« második évfolyamának negyedik száma megjelent a szokott, kitűnő tartalommal. Bródy S. elbeszélése az egri diákokról derekasan kivívja az egri nevet a gyermekvilágban. B. Büttner L. »A huszár és Világszép« czimü meséje aranyos fantáziával, meleg szívvel irt tanulságos mese. Pósa L. ebben a számban két rövid imát ad a kicsikék számára. A nyelvnek oly keresetlen egyszerűsége,

izjsíisrjom^iislársiája.

A dúsatok.

Társadalmi életünk ama gyászos korszakában, amikor a rabszolgaság világszerte megmélyezte az emberi méltóságot, a művelt Európa államai között hazánk sem tudott kibontakozni a rabszolgaság undok eszméjének hatása alól. Ismeretes, hogy nálunk is csak eladható jószág, csak barom volt a rabszolga értéke, mint másutt.

A magas egyházi tekintély, a hol csak lehetett, az elnyomott emberi méltóság visszaállitása ügyében mindenütt felemelte oltalmazó szavát. Már a londin-zsinat 1102- ben undorodva és tiltakozva szólalt fel a gyalázatos embervásárlás ellen: »Senki se merj & ^— úgymond — azt a gonosz foglalkozást, amely eddig Angliában az embereket vad állatok gyanánt áruba bocsátotta, tovább folytatni.« Különösen IX. Gergely pápa vette védelmébe a rabszolgákat, az^ emberiségnek ez elhagyatott nyomorultjait, meghagyván a püspököknek, hogy a kegyetlenedé urak zsarnoksága ellen védelmezzék okét. ő maga is pl. Lengyelország több nrait komolyan meg- doigálta, akik a sólyoinfészkek őrizetét a rabszolgákra bíztak s ha estleg a sólyom- fiák elmenekültek, a legkegyetlenebb büntetéseket mertek szolgaikra: »A. legundokabb és igazságtalanabb dolognak tartja a madarak és vadak miatt a sátán prédájára tenni a hívek lelkeit, akiket Krisztus saját vérével váltott meg.« — IV. Kelemen pápa

is erélyesen küzdött az osztályoknak emberi méltóságot lealacsony itó elszigeteltsége ellen s többek között helytelenítő IV. Béla királyunknak okoskodását, aki egy püspököt csak azért vetett el, mert mint rabszolga született.

A magyar kath. egyház a rabszolgaság megszüntetésében egészen az egyetemes egyház fejeinek elveit vallotta, követte s azoknak diadalra juttatásán fáradozott tőle telhetőleg. Azonban az akkori társadalmi s gazdasági viszonyok, nemkülönben a kasztrendszer szilárdsága s az érdekek és különböző felfogások harcza a magyar kath. egyház humánus törekvéseit meghiúsították. S igy történt, hogy most már az egyház minden igyekezete odairányult, hogy minél több rabszolga legalább felszabadi tfcassék. S e tekintetben az egyház példája és buzdítása nem volt a pusztában kialtónak szava: a rabszolgák szabadon bocsátása egymást érte.

Az ilyen szabadon bocsátásnak két neme létezett. Az ilyen osztályba tartoztak azok, akik feltétlenül bocsáttattak szabadon minden további kötelezettség teljesítése nélkül; a másikba azok, akiknek szabadon bocsát- tatásuk után még fennmaradt némi kötelezettségük akár urok, akár ezek által kijelölt személyek iránt. így olvassuk, hogy Margit asszony 1152-ben bárom rabszolganőnek adja vissza személyi szabadságát azon feltétellel, hogy negyven nap alatt mindegyikök tiz röf szövetet tartozzék adni az egyháznak s érette tiz sz, misét szolgáltatni.*

* Weuczel, Árpádkori uj okmánytár. I. 62 1.

E második csoportba sorozhatjuk a felszabadított rabszolgáknak egy uj nemét, t. i. a dusnikokat. Azonban a második csoportba tartozó felszabadított rabszolgák és a dusnikok között mégis kell különbséget tennünk. Míg ugyanis amazok urok életében tétettek szabadokká és nemcsak egyházi, hanem világi munkálatok teljesítésére is köteleztettek, addig a dusnikok többnyire végrendelet utján szabadultak meg a rabszolgaság igájától s rendesen vallási eszmék körül forgó kötelezettségek hárultak reájuk. E kötelezettségeket — úgy latszik — maga a dusnik szó etymonja is jelzi. Dusnik a szláv duscha — lélek — szótól veszi eredetét, s igy dusenicus vagy dusnik oly személyt jelent, aki valakinek lelki üdvösségéért lett szabadon bocsátva, vagyis valakinek lelki üdvösségéért végzendő munka feltétele mellett a rabszolgaságból felszabadítva.

Az alapítók végrendeletében jelzett kötelezettségek különbözősége szerint a dusnikok elnevezése is más és más. A tulaj- donképeni dusnikok kötelessége volt: elhunyt urok vagy ennek rokonai lelki üdvösségéért a halálozás évfordulóján vagy itt-ott máskor is bizonyos számú sz. miséket végeztetni, rendes adót fizetni, vagy adományokat tenni. E czélra a végrendel- kezötöl rendesen földet kaptak, de itt-ott pénzadományokat is. De voltak oiy vég- rendelkezők is, akik felszabadított rabszolgáiknak különös kötelességükké tették, hogy főleg haláluk évfordulóján a kezökön hagyott birtokból tort rendezzenek a szegények javára. Ez esetben a dusnikok tor- lóknak vagy torozóknak — exequiales,

pxequias facientes — neveztettek. Ha pedig különösen harangozásra köteleztettek, úgy harangozó — campanarii, pulsatores —■ néven fordultak elő. Természetes, hogy az elnevezésekben tett megkülönböztetéseket nem kell szorosan venni, mert előfordult, hogy az említett kötelezettségek mind egy személyre hárultak s mind a három elnevezés alkalmaztatott reájok. Legközönségesebben mégis dusnikok neve alatt ismeretesek.

A váradi regestrum számos ily felszabadított rabszolgákról teszen említést. így : Egy tlrüg nevezetű torozó tartozott a beszenyei egyházban évenkint két misét szolgáltatni, torra egy juhot adni, harmincz kenyeret, egy libát, egy kakast, két csöbör sört és a papnak két köböl gabonát és egy kakast.* — 1231-ben Gőg István sz. Miklós tiszteletére kápolnát emeltetett, s alapitó levelében meghagyja, bogy a szolgák búcsú alkalmával uiéhsört készítsenek a szegények számára.**

Mint ez utóbbi adat bizonyítja, a szolgák szabadon bocsátása még az alapító életében történt, ami azonban nem tartozik a rendes esetek közé. Épigy ritkábban történt még az alapító életében a szolgák olynemű felszabadítása is, amely szerint a szabaddá tett ember ismét visszahelyeztetik rabszolga állapotába, ha a reá rótt kötelességeket nem teljesítené. Igv Margie asszony három szolgacsaládot tesz szabaddá 1152-ben s a pannonhalmi apátságnak szolgálatába rendeli őket azzal a feltétellel, hogy éven* Regesfcr. 341. oki.

** Biuiyiiay V A vúiadi pü>p. története. 1.149.1.

I