Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 60. szám

ESZTERGOM, XIII. ÉVFOLYAM.

60. SZÁM. VASARNAP, 1891. JULIUS 26,

MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS^CS ÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Ef;ész évve

.......................• . . . .

F

él évre.............................................

N

egyed évre. . . .............................

E

gy szám ára 7 kr.

6 frt — kr 3 írt — kr 1 frt 50 kr

Városi és megyei érdekeink közlönye. SZER K eTz T ÖS É G:

PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT,

hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

KIAD Ó - hTv A TÁL:

SZÉCHENYI-TÉR 831,

hová a lap hivatalos és magánhirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások intézendők.

HIRDETÉSEK:

HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 200-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr. Bélyegdij 30 kr.

MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosabban közöltetnek.

NYILTTÉR sora 20 kr.

G----------------------------------------------------------------------------------------------©

A primási székhely.

Esztergom, jul. 25.

II.

(S. F.) A főkáptalan memorandumának többi argumentumai is oly erőiek, bogy tekintettel egyházunkra s párosunkra, már magukban véve is döntők.

A primási széknek és káptalannak a fővárosba való áthelyezése által vesz- ;ene mindkettő nimbuszának fényéből, .ekintélyének erejéből, nemzeti közművelődési hatásából, a hitélet eme- éséből.

A mily arányban szaporodnának u. i. i fővárosi igenyelt kívánta kiadások, spp oly méri éltben dugulnának be a tőzmüvelődés és közjótékonyság forrásai. Lz egyházmegyei papság és hívek szellemi irányítására pedig jótékony be- olyást csak oly érsek és káptalan lesz épes gyakorolni, mely a luxust szám- :zve, hivatása kötelmeinek betöltése tán inkább a tudománynak él, mint

politikának, szórakozást inkább imái- ian és könyvei között talál, mint világias mulatságokban keres.

A politikai élet hétköznapi tusái köpött a hgprimás csakhamar elveszítené jinden tekintélyét s lenne belőle egy iözönsóges viador, kinek találása az itcza sarától szennyes.

Felhozzák érvül az áthelyezés mel- ett, hogy a prímás és főkáptalan mászol is székelt már, nemcsak Esztergoméin. Igen, mert a török elfoglalva tartán az ősi fészket, mig ebből ki nem í.karodott, a káptalan s prímás nem

térhetett vissza; jóllehet a száműzetés ideje alatt többször kifejezést nyert részükről az óhaj : bárcsak visszajöhetnének előbbi székhelyükre.

Mihelyt a körülmények engedték, újra itt találjuk őket s azóta, közel száz éve, egyebet sem tettek a folytonos s nagy áldozatokat kívánt építkezéseknél, a közművelődés emelésénél, jótékonyságuk gyakorlásánál. Mi lesz ezekből a rengeteg készen álló épületekből, ha a prímás, káptalan s szeminárium távozik ? Mi lesz magából a városból, melynek vagyonossága, ipara és kereskedelme jórészt mindezek hely- benlététől föltételeztetek ?

Az államnak, illetve fővárosnak mind ez intézmények kívánta épületek fölemeléséről, mind Esztergom kárpótlásáról gondoskodnia kell. Föltéve, de sehogyan el nem híve, hogy ily óriási áldozatok hozatalától sem riadnának vissza, még az esetben is a jövő érsek hajlamától fog függni : hol töltse az év legnagyobb részét; a budapesti rezidencziájában-e, vagy az esztergomiban, akár a bajosában ? Az egyházi törvények u. i. csak arra kötelezik a püspököt, hogy a főbb ünnepeket székes- egyháza mellett töltse.

A kereszténység első századaitól fogva az érseki és püspöki székvárosok voltak mindenkor a művelődés és vagyo- nosodás góczpontjai. Helyes politika nem lehet az, mely a főváros kedvéért a vidéket ezen góczpoutoktól megfosztja. Ne nyelje el Budapest azon szellemi és anyagi tőkéket, melyek nem számára alapittattak és gyüjtettek.

Végre — ha feltéve, bár meg nem engedve — a primási széket mégis áttennók, a főkáptalan ez esetben sem fog távozni. Uradalmainak nagy részét, mint Bakocz Tamás örökségeit, u. i. a Bakács-kápolna révén bírja tulajdonul. És ezért az »esztergomi« fő káptalan a »Bakács-kápolnától« jog szerint einem választható, mert ellenkező esetben elveszítené jogczimét a fentebb említett birtokokra.

Ezen okok és érvek eíősorolása által nemcsak a tekintélyes memorandum főbb pontjainak ismételt hangoztatása lebegett szemeink előtt, hanem saját aggályaink eloszlatása. Érdekeinkkel ellenkező törvényeket hozhatnak ez ügyben, de ez nem lesz egyéb, mint az ezredéves intézményeknek és jogoknak fel forgatása, díszeitől való megfosztása, kész merénylet a primatia és főkáptalan későbbi meggyengítésére, utóbb megbuktatására.

Ámde nem hagyhatjuk megjegyzés és szemrehányás nélkül, hogy városunk és megyénk mindezideig semmit sem tett a primási szók meghagyása tekintetében. Egyszerű városi közgyűlés tartása, itt önmaguk között tiltakozás a merénylet ellen : nem elég.

Menesztett volna a város hatalmas, imponáló küldöttséget ő Felségéhez, a kormányhoz, nyújtott volna át merno- rándumot mindezen helyekre s a képviselőházhoz, kért volua föl s nyert volua meg az ügynek már eleve befolyásos orzágos tekintélyeket, kitüuő szónokokat.

Hasonlókép a megye is, midőn örökös főispánjának székhelyéiől van szó.

Meg kell mutatnunk, hogy nem nézzük meghátrálva : mint vetköztetik ki városunkat ősi jellegéből, mint fosztják meg a várost és megyét díszétől, melynek minden hírnevét, sőt létének feltételét is köszönik. Ha a primási székhelyet innen elveszik, ezt összelett kézzel nézzük: Esztergommegye gyászlap- ját irtuk meg önmagunk.

Igazán, sajnálatra méltó a közönyösség, mely csaknem a félénkséggel határos, részünkről. Mintha csak a tanítványok példáit, követnők, kik visszavonulva engedték Mesterüket a poroszlók által elhurczolni.

Csak az vigasztal mindeddig, hogy a méltóságos főkápialan nem fog semmi körülmények között Péter apostol szerepére vállalkozni.

Az ipartestületi betegsegélyzö pénztár.

i.

Az Esztergom sz. kir. városi ipar- testületi betogsegélyző pénztár intézményét, melyet az 1891. évi XIY. t. ez. alapján állítanak fel, az alapszabálytervezet következő pontjaiban ismertetjük.

A betegsegélyzö pénztár czélja: 1. a tagokat biztosítani, hogy betegség esetén orvosi gyógykezelés és gyógyszerekkel munkaképtelenségük idejére munkabérűknek megfelelő táppénzzel (azaz hetisegélylyel) elláttassauak ; 2. elhalálozás esetén az elhunyt hozzáÉgi muzsáfc, földi szerelmet Együtt találtam én tebenned.

i.s„E5iter jQis és Vidske'‘tárcsája.

szeretlek: ..,

Szeretlek, édes angyalom !

Megint csak ezt kell vallanom ; Mint egykor, zsenge lánykorodban, Nevedre szivem vágyva dobban.

De most szerelmem még nagyobb. Százszor szerelmesebb vagyok ;

Tíz év minden tüzét — egészen Megifjodón — egyszerre érzem.

Sovárgom első csókodat És szivem hűséget fogad, —

Ábránd világa, tiszta égbolt:

Föléled újra mind, mi szép volt.

Látlak mint méla árva lányt;

Nem kérdezem : mi fáj ? mi bánt ? Megértelek, szivemre zárlak És búcsút intek a világnak.

Van kis szentélyem, otthonom — És te velem jösz, angyalom! Megnyílhat az örvény alattam: Oltárom lángja olthatatlan.

Kapocsnak a gyönyör kevés ; Csalódás, bánat, szenvedés Forrasztnak ngy két lelket össze, Hogy nincs a szárnyuk megkötözve.

Ah, én használtam szárnyamat!

Ha jött a kéjes pillanat:

Szerelmem és költészetem Te voltál és te vagy nekem ; Asszony, te menynek folytatása ! Eszmény, te múló perez varázsa !

Szeretlek, a tied vagyok,

Szivedben élek és halok ;

Örök szerelem mámorának Habján nyíló rózsáin, csodállak!

Oh édes ajkak ! szép szemek ! Vérem lobog, szivem remeg ;

Úgy érzem, a hegycsúcsra értem : Nem juthat magasabbra éltem.

Nem, nem lehetek boldogabb ! Melyről álmodtam : ez a nap ; Szeretnék most megsemmisülni, Lángok közt az égbe repülni.

RUDNYÁNSZKY GYULA.

Hiába irta meg Homeros uram, meg Vergilius, meg Dante az alvilágnak mivoltát. Nem úgy van az. ők nem jól tudták.

Más a pokol, egészen más !

Aztán meg pláne, hogy Cumaeben van, vagy tudom is én, mit beszélnek annak helyéről. Dehogy van Cumaeban, dehogy !

Pesten vau annak a bejáró helye.

Igenis ott van. Én voltam benne. Én tudom. Nem volt olyan nehéz eljutnom,

mint Aeneasnak, nem kellett Cerberusokkal küzdenem, nem kellett gombóczot, ineg aranyágat vinnem. De mást kellett. Igen I

Hát a múltkoriban, amint az Andrássy- uton sétáltam egyik barátommal, elénk áll egy czilinderes ur és bemutatja magát, hogy ö : Lucifer, a pokol föfö fejedelme.

Mondhatom, igen elképedtünk rajta, mert mi egészen máskép képzeltük Lucifert. Feketének, villogó szeműnek, szarvval ellátottnak. De bizony ez szőke volt, szarvakat nem láttunk rajta (lehet ugyan, hogy mellesleg viselt), a szemei pedig nagyon is bágyadtak voltak.

Persze igen-igen örültünk a szerencsének, különösen barátom, aki éjjel-nappal a pokol és menyország milétén töprenke- dik. Rögtön meginterpellálta Lucifert, hogy a poklot szeretné látni.

— Ó ! nincs annál könnyebb — felelte — csak egy kis pénz kell hozzá.

A hónap eleje lévén, verejtékkel összeszedett pénznek még birtokában voltunk.

— No hát akkor'tisztelt uraim, szíveskedjenek esti kilencz órakor b.-utczai lakásomon felkeresni, ott van a pokol be- j árata.

— Hát Pesten volna ? — kérdeztük meglepetve. Ha szegény Vergilius és Dante meghallotta volna, mennyire összeszama- raztuk őket, bizonyára csontjaikkal vernek agyon helyben. Áz a jó, hogy vastagon födi őket a göröngy.

Kilencz órakor pontban, szorongó szívvel álltunk a b.-utczai ház előtt. Mégis csak nagy valami az, pokolba menni. Nem minden halandó vállalkoznék rá élő korában.

Igen ám, de minket a kíváncsiság sarkalt, aztán revolvert is vittünk magunkkal.

Beléptünk . . .

Titkosnak, borzadályosnak képzeltük a lámpás világot (mert égett ilyen is). A lámpás alatt egy hölgy ült, aki paszián- szozott.

— Ez Sybilla . . . súgta barátom.

A mint benyitottunk, a légvonat leseperte a kártyákat az asztalról.

— Szedd össze ! . . . súgtam vissza.

— Csakhogy eljöttek, oh mint örülök, férjem is jönni fog azonnal, bugáim is ; szépek ám nagyon, aztán van hozomány bőven . . .

Olyan szépen elénekelte ezeket a szavakat, hogy inkább Syrennek, mint Sybillá- nak véltük és olyan szép volt, hogy festeni sem lehet különbet.

Jeles vacsora volt, a társaság még jelesebb. Lucifer ur szerfelett mulatott s barátommal kontraktust is csinált, hogy Sybilla egyik húgát nőül veendi.

Éjfélkor felszólított Lucifer ur, hogy most már nézzük meg a poklot, mert az előharlanghan eleget mulattunk.

Elindultunk . . .

Mindenütt gázlámpások égtek . . . kósza lelkek csavarogtak, némelyek nevettek, némelyek fohászkodtak. De ördögöt még nem láttunk egyetlen egyet sem.

Végre igy szólt Lucifer ur :

•— Itt vannak a főrangú ördögök, menjünk ide !

Ki hinné, hogy ilyen civilizált a pokol, hogy még rangkülönbség is van köztük.

Szépen kivilágított terembe, léptünk, női zenekar zengett pokol' hangokon. A piu"T '' ~