Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 57. szám

ESZTERGOM, XIII. ÉVFOLYAM.

CSÜTÖRTÖK 1891. JULIUS 16.

57. SZÁM.

MEGJELENIK: HBTENKINT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

E<fós7, évre .......................6 frt — kr

Fé

l évre............................................................3 írt — kr

N

egyed évre . ...................................................1 frt 50 kr

E

gy szám ára 7 kr.

Városi és megyei érdekeink közlönye.

SZER K eTz T Ö S É G:

PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT,

hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

KI ADÓ-hTv ATAL:

SZÉCHENYI-TÉR 331,

hová a lap hivatalos és raagánhirdetósei, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások intézendök.

HIRDETÉSEK *

HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 200-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr. Bélyegdij 30 kr.

MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab- ban közöltetnek.

NYILTTÉR sora 20 kr.

Komárom után Vácz.

Esztergom, jul. 15.

A szomszédban mindentitt pezsgő let van. Ma Komárom, holnap Vácz d óletjeit magáról az egész ország lőtt. Esztergom is csatlakozni fog mind kettőhöz. A váczi kiállítás felhívása ülönben nemcsak Pest-Pilis-SoU-Kiskun ármegye, Vácz város vidéke és a vele koínszédos Nógrád és Hont, de Esz- irgommegyók gazdaközönségéhez van itózve.

A Pest-Pilis-Solt-KÁskun vármegyei azdasági egyesület, vármegye támo- atásával s Vácz város közönsége köz- nnüködésével szept. 19, 20, 21, 22. lapjain Váczon, a l()vőház összes helyiigeiben vidéki jellegű gazdasági kálli- ist rendez.

Ezen kiállítás fő*--!) tárgyát fogja ké- dzni: szőlő, gyűr, Éles, bor, szesz,

)őlő és gyümölcs .üepitési, termelési értékesítési mc pk és eszközök, [Ioxera elleni véiÁekezési módok és szközök, gazdasági magvak, őrlemények, Jkarmányok, takarmány-magvak, ipari •vények, méhészeti és eleimi czikkek, nnyhakerti termel vények, gazdasági és irtészeti eszközöl *s gépek. A kiállítsál kapcsolato.% i ló, szarvasmarha sertés-dijazás is' tar tátik.

. A kiállítás főczélja a filloxera-vész ual sújtott gazdáknak az okszerű vétkezés eddig gyakorlatinak ismert ösz- 39S módjait és eszközeit azon czélból imutatni, hogy ebből okulást nyerve, ^védekezés helyes és gyakorlati módjait a gazdaközönség saját viszonyai figyelembe vételével okszerűen alkalmazásba vehesse. Czélja tehát e kiállításnak az okszerű szőlő- és gyümölcs- telepítés, termelés és értékesítés hasznosnak bizonyult módjait, a vármegye hegyvidékeink és homokos alföldjén lakó termelőkkel megismertetve, azokat intenzivebb termelésre serkenteni, mert e vármegyét a filloxera-pusztitás következtében ért nagy közgazdasági veszteség, csak úgy pótolható helyre, ha a filloxera által elpusztított területek azon részét, melyet tulajdonosai szőlő ujbóli- tás által fenntartani nem kívánnak, hova hamarább gyümölcsösök árnyékolják, másfelől ha vármegyénk nagy- kiterjedésű homokterületei — melyek most csak a röpke délibábnak adnak életet —■ szőlő- és gyüinölcstelepitvé- nyekké alakíttatnak át.

Czélja továbbá ezen kiállít.ásnak feltüntetni és bemutatni, hogy mik képezik a vármegyének főbb termelési czik keit.

Midőn a kiállítás rendező bizottsága e kiállítás rendezésével alkalmat vél nyújtani a gazd (.közönségnek az okulásra, nem feledkezett meg arról sem, hogy a kiállítás gyakorlati czélját a tanulás s okulás mellett a termények értékesítése képezi ; gondoskodni fog tehát a kiállítás rendező bizottsága, hogy ezen kiállításra a bel- és külföldi fogyasztók s kereskedők figyelme felbivassék, hogy igy a termelők és fogyasztók között direct összeköttetés létesít tessék.

Felesleges tovább fejtegetnünk azt,

mennyire érdekében van a gazdaközönségnek, hogy ezen kiállítás sikere a tömeges résztvevős által biztosíttassák.

Térdijat a termelők nem fizetnek; a szükséges tányérokat, állványokat a reudező bizottság szerzi be s az általános díszítés költségei is a rendező bizottság pénztárából fizettetnek ; költség tekintetében tehát a kiállítókat csakis a Váczra való szállítás költsége — mely szintén mérsékelt lesz — terhelik, mely alig pár krajezárnyi kiadás fedezésére a legkisebb termelő is vállalkozhatik. Jogában áll minden kiállítónak saját tárgyait saját költségen úgy és oly tartályban kiállítani, mint jónak látja, de e tekintetben megelőzőleg a rendező bizottsággal kell megállapodásra jutnia.

Nagyobb termelők gyűjteményes kiállításon mutathatják be termelvényei- ket. Ez azonban csak a rendező bizottsággal egyelértőleg eszközölhető s költségei a kiállítót terhelik.

A kiálitáson a biráló-bizottságtól jutalmazásra méltatott tárgyak oklevelekkel, vagy pénzdíjakkal lesznek kitüntetve.

A keresztülvitel többi részeire vonatkozólag a bejelentési ivek kimerítő felvilágosítást nyujtauak. A bejelentési iv aug. 15-ig a vármegyei gazd. egyesület titkári hivatalához Budapest, vármegyeház küldendő.

A mi a tárgyak beküldését illeti, azok a kiállítás rendező bizoltságához czimezve Yácz-ra küldendők ; és pedig a gyümölcsfélék legkésőbb szept. 15-ig.

Egyéb kiállítási czikkekre kívánatos, hogy szept. 10-ikóig a helyszínére érkezzenek.

A kiállítás rendezését egy e czélra megválasztott rendező bizottság vezeti, mely az egyes bejelentett tárgyak elfogadásáról vagy visszautasításáról is határoz.

Vasárnapi munkaszünet.

ii.

A munkások jól felfogott érdekeire jótékony befolyása az 1883. évi törvényhozásnak (XXY. t.-cz.) a korcsmái hitel korlátozására vonatkozó intézkedése is. E szerint a korcsmákban s mindennemű italmérési helyiségekben hitelben adott szoszes italokért támasztott követelések a biróság előtt csak akkor érvényesíthetők, illőtől eg megítélhetők, ha két forintnál nem kisebb s nyolez forintnál nem nagyobb összeget képeznek. Nagyobb összeg sem az adós, sem jogutódai követelésébe be nem számittaihátik. — A bírói határozattal minden korábbi, hasoimemü követelés kiegyenlítettnek tekintetik. — A biróilag megái 1 api!ott követelés kiegyenlítése előtt újabb hitelezés nem történhetik. — A kijelölt hitelezések biztosítására kötött zálog s kezességi szerződések semmisek. —- És ha a fentebbiek kijátszására valamely szinlett ügylet, vagy váltó, kötelező Írás alakja használtatnék a hitelező által, ez kihágást követ el, mi 30 napig terjedhető elzárással és 200 írtig emelhető pénzbüntetéssel fenyiltetik.

Legújabb törvényhozásunk üdvös szo^„EsitqciÉWíblfaája,

lögéay lapos véggel,

i.

A háziasszony névnapjának előestéjét dt az úri sokaság megünneplendő. Ked- „ népszerű asszony lévén, meglepetésül 9.ielybeli műkedvelő fiatalság egy fényes )gsort állított össze, mely szavalást, fel- aí&sásfc, zongorázást, magánéneket Ígért oamint kiemelkedő pontot, Komeo és Ju- ó»ól a kimagasló sirboltbeli jelenetet he- dízte kilátásba.

A meghívott vendégek már a salonban ßttak csoportosulva. A fiatal urak, mint Mimi eleganczia-biróság az érkező hölgyek isázeteit birálgatta, hol elmés, hol fulán- i megjegyzéseket téve. Egyébiránt kis- sosi szokásként a szövetek drágák, fénye- 7 voltak; csupa csipke, csupa selyem, a íjojabb divat szerint ^leszabva ; hajh, tö- jdntesedünk. Mikor Éva a pávatollat ha- .a dugta, született meg a kalap. Ádám slíefalevelében benne volt a nadrág.

;illig a fiatal urak élvezték az illatszerek ££&atal női testekből összeházasodott längs szagot, addig a másik csoportban az Í9<ebb urak az est czéljához alkalmazott jíiísel irodalomról, művészetről beszéltek, •jo.or a dalművek is szóba hozattak, egy őtdég azon kérdéssel fordult a királyi Bíácsos úrhoz, egy elismerten magas izei biró egyéniséghez :

— Ugyan kérem, méltóztatik-e ismerni .«•Sevillai borbélyt« ?

— Kérem, én inasam szoktam borotválkozni — szólt a királyi tanácsos ur bizonyos szellemi fensőbbséggel, aztán egy kis mythologiai szobor szemüvegezéséhez fogott.

A makacs kérdező megint csak egy újabb kérdéssel alkalmatlankodott:

— Ugyebár, ha nem csalódom, e szobor Phryne ?

— Hát nem látja, hogy nem az, hanem — bronz ! — szólt bizonyos felháborodással a királyi tanácsos ur és hátat fordítva elkacsolábozott onnan. A szerencsétlen kérdező nem is látta őt aztán egész este többé.

A salonba nyíló nappali szoba öltözővé volt rögtönözve. Ott már Ada, a házikisasszony, feleselt a szobaleánynyal és közbe- közbe briliánsul kivágott egy-egy próba- hangfutamot.

— Lalala . . . lala! . . . jaj Ilka, ne vonja oly szorosra össze a vállfüzőmet, hisz elfulladok éneklés közben . . . Lalala . . . lala I . . . igy, most már elég levegőm lesz . . . Lalala . . . lala ! . . . jaj, maga ügyetlen, most meg a hátamba szúrta a gombostűt.

Gyöngyöző nevetés hangzott föl erre a zsémbre. Magdus volt az, ki Julia szerepéhez csinált gondos tükörtanulmányokat.

— Könnyű neked nevetni. A te sikered biztos. Nem félhetsz, hogy bennrekedsz. Ott a súgód ... De én —

— Ah, hisz ami szerepemet illeti, azt lelkiismeretesen áttanultam. De az a kellemetlen, hogy Rómeót az a száraz, unalmas, poros Elemér adja. Hogy is jutottatok ahhoz a szerencsétlen ötlethez, hogy öt

válaszszátok Rómeónak. Hogy lesz az képes értelmezni a szerep poétikus szépségeit, szárnyalással szavalni jól ácsolt ritmusait ? Előre is tudom, hogy ellapitani fogja az én lendületteljes előadásomat is. Azután meg hozzá az az érdekes témberü, sőt kokkin-kinai kappanizű hangja . . .

— Ne tarts tőle. Elemértől magától tudom, hogy napok óta gondosan öblögeti gargarizáló vízzel hangszálait. Azután mért ne tudná Rómeóban jól szavalni a szerelem legédesebb szavú gerjedezéseit, mikor te leszel Júliája, te5/ a kibe Elemér bele van szerelmesedve. És te is ő belé. Ninini, a lelkedben találva, a képed is lángpirosan hogy kigyuladt.

— Én szerelmes Elemérbe ? habaha! nézd, hogy rám jönnek a nevetögörcsök erre a bizarr ötletre. Én abba az unalmas, ügyetlen, száraz Elemérbe ? habaha !

— Köszönöm a hízelgő véleményt —

I szólt közbe egy hang, melynek hozzátartozó tulajdonosa az ajtót félig benyitotta.

— Jaj, ki az ?

— A száraz, unalmas, poros Elemér.

— Jaj, teszi be mindjárt azt az ajtót.

— Nem tehetem. Hadd gyönyörködöm a maga felbomlott, eszményi rendetlenségében.

— Az ajtó mögül persze be is láthat.

— Hát az átellenes tükör mire való ? Vállfüzöben van és igéző alsószoknyáes- kában.

— Jaj, maga szemtelen ! teszi be most már az ajtót — és ijedten a függöny mögé bujt.

— Ismét csak nem tehetem. Mert ha megtenném, nem tudná meg, mit akarok.

— Nos, mit akar hát?

— Magát Magduska egészen.

— Habaha ! maga ? engemet, egészen ? — és aztán kaczagott üdén, bubogva, mint a gerle. Azt nem éri meg soha.

— Soha ? ej, ez nagyon hosszú határidő. Addig pedig nem várhatok.

— De pedig annál rövidebbet nem szabhatok.

— Szabok én. Akkor, mikor az ügyvédi oklevelet a zsebembe vágom. Már előre is ujongok . . . Egy kis lakás, melyben elfér egy olcsó plüsgarnitura, egy Íróasztal, egy zongora és két boldog szegény ember.

— Elemér, maga tudna egy leányt magába szerelmesiteni ? aki csupa szeglet, csupa unalmasság, csupa szürke minden- napiság ? Aki, ba kinyitja száját, ásításra hipnotizál és vizenyős sületlenség lesz abból is, a mit csöndes kontemplálásai közben sikerült éleznek szánt ? A kiben nincs semmi érdekes, a mi egy férfit ábrándkeltővé, alakját fényessé tudná tenni, aki . . . jaj, ilyen ember kellene nekem ? Hiszen ilyen közönséges példányokat a lapp asszonyok vásárolnak, goudolom három fokabörért darabját férjnek.

— Tudom, maga Magduska egy középkori várkölgynek képzeli magát, kinek színét ábrándos, epedö apródok viselik és egy ellopott zsebkendővel szivük fölött, értük némán meg tudnak halni. Azt hiszi, a szürke alakomat nem tudnám én is fényessé tenni ilyen érzelemmel, azt hiszi, hogy szerelmemben nem tudnék én is magáért meghalni, ha tudnám, hogy igazán megsirat ?