Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 6. szám

ben vonni szándékolt tárgyat nagy választékban Párkányban is beszerezheti mélául, hogy magának újabb s mellőz kelé kiadásokat okozna és igy elmarad Esztergom megtekintése is. De eltekintve ettől, visszavetést idéz elő Esztergom népesedésében, kereskedelmében és iparában is. Miáltal Esztergom azt érheti el 2 —3 évtized mnlva, hogy Esztergom-P.irkány helyett Pár- kány-Esztergommá lesz.

A tutajokon eresztett s faragatlan fenyőfából épített, gyenge alapokon nyugvó garam-kövesdi hid, mely egy üres kocsi alatt is hullámzó mozgásba jő a vámszedós tekintetében tokiul ve az arányt, még a dunai hajóhidat is túlszárnyalja, mert az átkelés alatt kiállott félelmek, valamint élet és magán vagyon veszélyeztotése daczára az átkelővel jövet és menet, üres kocsiért 22, terhes kocsiért pedig 44 krnyi hidvámot fizettetnek.

A harmadik vám fizetésére kötelező hid a Szalka község mellett álló Ipoly hid; ezon hidat azonban csak 12 —15 község veszi igénybe, azt is csak szorult helyzetben és időben, amennyiben ezen hidunk vezető utat költség kímélés tekintetéből Ipolypásztó és Kis-Keszi községek érintésével kerülik ki az utazók,

A vámszedésnél tehát, mint sehol másnál jobban, azt a czélt kell Esztergom városnak kitűznie, hogy a magánérdek a közérdek alá helyeztessék, (magától értetvén, hogy csak a magán jog, valamint a vagyon veszélyeztelé- séiiek korlátúin belül), mert az előbbi csak egyesek gazdagodásán alapul, inig az utóbbi áldozat a legáldásosabb kamatozó tényozővé, tehát a közboldogulás előmozdítására irányuló intézmény- nyé fejlődik ki. *

Elérhető pedig ez a vasút felépítésével és a hidvám-ügy rendezésével. A hid vám leszállítása óriási lendületet vetne u város kereskedelmében és iparában s főleg pedig népesedésében, miáltal a várost a többi orsz. városok szín vonalára terelve emelné ; még másrészt ezekre menő földhöz ragadt szegény családnak, ha nem is sokat, de legalább biztos falatot nyújtana.

ira-.-rrrt 1-- - ■ '• - edv.Tfc-ii'.-'Qt

Irodalmi levél.

(Rndnyánszky Gyula legújabb költeményei )

Kedves irodalmi eseményről tájékoztatjuk olvasóinkat. Legkitűnőbb fiatal lyrikusunk uj kötettel lép az olvasó

közönség elé. Az uj kötet szerény czime : Uj könyv. Költemények. Irta: Rndnyánszky Gyula. A ki ismeri a fiatal költő lantját, annak nem szükséges az uj könyvöt ajánlani. A ki pedig nem ismeri, attól ugyan hiába jelennek meg az uj könyvek. És most átadjuk a szót a kitűnő költőnek :

Tisztelt nagy közönség! Márczius 15-éro kiadom költeményeim harmadik Kötetét. A »Fényben, árnyban« és a »Nyár« után az >Uj könyv«-et.

Magyarországon tán én ^'vagyok az egyetlen versiró, a ki, minden más foglalkozás nyűgétől szabadon — a költészetnek élek.

Hogy életem egyedüli czéljának ezt választva, hogyan élek ? itt föl nem panaszlom. A mi lelkemnek fáj : csupán az, hogy pályám függetlenségében nagyobb költői müvek megalkotására nincs »egy kis független nyugalmam« melyre azért sóvárgok, hogy a nemzeti költészet oltárán lelkem egész világát j igaz áldozatul bemutathassam.

Meg szeretném Írni a Má'yás-trilo- giát, melyet már tiz esztendő óta Írogatok. Vágyam tüzel rég megkezdett nemzeti eposzom meg a XIX. század hű képét tükröző verses regényem befejezésére. Ezeken felül sok más drámai és epikai tárgyam kívánkozik telkemből szárnyakra kelni. De hiába zsibongnak eszméim, — a mindennapi élet gondja egyre zavar munkámban, és én, erőmet forgácsolva, a jövőt kell hogy odavessem martalékul a inának.

Kisebb költeményeim kiadására pedig nincs oly vállalkozó, aki az én múzsámért lelkesednék és, az úgynevezett mosteha irodalmi viszonyoktól vissza nem riadva, verses köuyvem írói diját megadni kész lenne.

Ily körülmények közt egyedül az ismeretlen nagy közönség szere.etében bízhatik a sikerre szomjazó reménység.

Én tehát most ehhez a nagy közönséghez, a magyar nemzethez szólok ; az ő szivében óhaji ok visszhangot kelteni. Lírai költeményeim 15 év óta szállnak, egyre szálnak szét a nagy haza minden tája felé ; de nem tudom, melyik szív nyílt meg nekik, nem tudhatom még azt sem, egyáltalán nem vesztek-é el útközben nyomtalanul ? Hiszen ez a, lírikus sorsa, kivált nálunk : csak úgy dalolhat, mint 'a madár rengeteg erdőben; és szinte fölrebben, ha észreveszi, hogy hallgatják.

De most az egyszer mégis megakaminket, de nem volt tánczoló, végre mi ketten hozzá készülődtünk. Lön erre pisz- szegés, kaczagás és szellemes megjegyzés bőven, de mi csak táuczoltunk, — tán- czoltunk.

Egyszerre a praii ur délczeg alakja megjelenik s a terem közepén megállt. Mi nem sejtve semmit, véletlenül feléje tán- o/.oltunk, de ö ördögi komolysággal kinyújtja lábát, belebotlunk s tetemünknek egész hosszával végig terültünk a padimen- tumon. A praii ur pedig oly büszkeséggel állott, mintha egy sedáni csatát nyert volna s megelégülten tekintett a minket röhögő csordára.

Felugortam hamar fekhelyemből s bármily higvérüek szoktak lenni a patikus segédek, de a méregtől elvakulva hatalmas ökőlcsapást szándékoztam mérni a praii ur ábrázatára, azonban tánczosnőm közbe- ugrik s karomat visszatartóztatta. Ez mind egy pillanat müve s az is, hogy a praii ur el ugrott.

A nagy lármára a háziasszony a konyhából, a háziúr a pipatoriumból kikelt képpel rohan közénk s kérdezősködnek a zavar okáról.

Persze csak az elesést vallottuk be, de ettől fogva a postamester lánya lett a legeslegünnepeltebb, Mindenki vele akart tánczolni, a hölgy koszorú csak úgy nyá- jaskodott neki.

A praii ar pedig másnap elhagyta állását, csak a falusi krakeller emlékét hagyta hátra.

ITATJGH BÉLA.

Egy művész nyomora.

A budapesti kir operaliázban nemsokára megtartják Lortzing operájának, a »fegyver- kovácsinak első előadását. Ez alkalomból a »Pester Correspondenz« érdekes visszaemlékezést közöl a szerencsétlen, igazságosan csak halála után méltányolt zeneszerző családi életéről. Az említett visszaemlékezés igy szól:

A negyvenes évek végén volt, mikor, barátságot tartva a lángeszű zeneszerző bájos ikeriánvaival, alkalmam nyilt oly családi életet megismerni, melynél ideálisait!) nem egyhamar létezett, ámde gond- teljesebb sem. Szegény Lortzing! mint törte magát, dolgozott, küzdött a művészetért és — a mindennapi kenyérért szerettei számára.

Életélten nem volt sikere. Nélkülözést, nyomort szenvedett és családjának éheznie kellett. Magam voltam tanúja egy jelenetnek, mely még ma is könnyeket hajt szemeimbe. Épen karácsony előtt volt, midőn meglátogattam a két lányt. A család haza várta szeretett atyját, a ki útra kelt, hogy karmesteri állást szerezzen, vagy a vig operához jukson mint tag, mivel Lipcsében viselt karmesteri állásából elbocsátották.

oly nyomorúságosnak, hidegnek tetszett nekem a lakás; de a feleség, ki szerető férjét várta, a gyermekek jókedvű hangulatukban, bo/v a nekik oly drága atyjuk megérkezik, élőkké, meleggé tették az oly kietlen, szegényesen bútorozott lakást, melyben miuden a legjobb várakozással látszott eltelve lenni. Még ma is látom a gyönge nőt, ki reszketett az izgatottságtól és bírom tudni; él-e hazémta valahol ro-1 konéiv.és, szeretet visszhangja, mely az én dalaimra, támadt? Várják-e, örömest, látják-e valahol az én —uj könyveméi.

Ám, őszintén megvallva, czólom nem csupán az, hogy egy uj kötettel útnak eredjek — ismeretlen állomások felé. Azt is el szeretném érni, hogy vándorlásomnak sikere legyen, hogy a nagy közönség segítségével végre nngyobb- szabásu műveim megírására szentelhessem minden időmet. Ezért adom ki most uj könyvemet. Ez az uj könyv igen díszes és terjedelmes kötet lesz; de előfizetési ára mégis csak egy forint, mert tudom, hogy a múzsát a szegényebbek jobban kedvelik a gazdagoknál.

A »Uj könyv« mintegy 20 sűrűn nyomaton, ivén, a nyomtató-ipar teljes művészetével kiállítva, 1891. márczins

15-én fog megjelenni.

Fűzött példány előfizetési ára 1 fit; arany metszésű kötött példányé 2 fit.

Kérem a nagy közönséget: rendeljék meg Uj könyv-emet minél számosabban és az előfizetési pénzt mélióztassék legkésőbb febrnárius ha várnia végéig hozzám (Érsekuj várra czimezve) beküldeni. A ki a pénzt nevemre utalványozza: Uj könyv-emet 1891. már- czius 15-én bérmontve megkapja.

Bízom a nagy közönségben. Rud- nyánszky Gyula.

Reméljük, hogy a dalkedvolő Esztergom a legszebb márcziusi ibolyacsokrot nemcsak hírében fogja csodálni.

CSARNOK.

Esztergom múltjából.

(Palu^yai Imre után )

(IV. Történeti adató k.)

Esztergom akkori érseke, Mátyás is, más bárom püspökkel a Sajó partján vívott csatában esett el. Csupán a szinvár maradt meg Simon vitéz védelme alatt s nem jutott tatár kézre- IV. Béla királyunk, mint akkori nyomorult magyar hazánknak második alkotója, vala Esztergomnak is meguji- tója ; s az ostrom közben megrongált várnak létrehozását kitelhetóleg eszköz- Iötte, segédet találván az uj érsek s a magyar egyháznagyok közül legelső biboruok Vantsay Istvánban, kinek a tel tiért már Imre király adományozása folytán, Esztergám várát oly feltétellel újra adomáuyozá: hogy a magyar királyoknak, mikor Esztergámon kereszdégtől s összevonta vállain prémgallérját Mily epedve várta ő és gyermekei a férjet atyát.

Végre megjött; de milyen volt a viszontlátás! Zokogva ölelte át hű feleségét — — »semmi, semmi!« volt az egyetlen szó, melyet képes volt kimondani. Reszketve s némán húzódtak vissza a lányok a nagy, most kétszeresen kietlen szoba egyik szögletébe és sírtak . . .

A félreismert lángész sorsa volt nelí szánva. A művészet nemtöi mosolyogtak feléje, de egy gonosz végzet megtagadta tőle életében a dicsőséget, úgy az örömet is, hogy övéinek gondmentes életet biztosíthasson. Nehány évre a fennecsetelt karácsony után meghalt, mint nyomorának áldozata, megtörve testben, lélekben. Csak az utókor adja meg szellemének a tiszteletet, melyet tőle magától megvontak.

De törleszthetlen a tartozás, mely kortársai lelkiismeretét nyomja: a könnyek, melyek akkor este 8 még később is oly gyakran folytak Lortzing családjának rideg szobájában,

— Hatvanhétén pgy szobában. Ilyen tétele is van megyei népszámlálásunknak. Ezt pedig olyan formán állították össze, hogy docz. 31-én a nyerges- ujfaliusi nagy korcsmában csakugyan sok vasúti munkás és toloncz verődött össze, a ki önkéntelenül is javunkra számit. A vasúti munkások különben tetemesen fogják növelni népességünk számarányait.

tül utazuak, szabad száliánok legv^u a várban. — Azonban az eltemetette IV. Béla királyijuknak a város hajdani: fénye helyreállítására irányzott minden bőkezűsége sem eredményezhetné többé vissza ezt; mihez nem kevésbé járult; azon körülmény : hogy utána következett királyaink előbb Visegrádot, majd Budát — s nem többé Esztergomot ; választak lakásul magoknak.

1304-ben Wtmczel (az öregebb) cseh király, a hon nagyjainak egy része ál- ■ tál magyar királylyá megválasztatott ; fia Wenczel részére az ország birtokát c biztosítandó, a Róbert Károly részére < szilt esztergomi érsek ellenseregével J Párkányhoz érkezők ; de melyet Ger- ■ gely érsek jó ideig fentartott; végre < mégis a veszélyt növekedni látván, , nehogy a városba nyomuló ellenség ; kezébe kerüljön, sötét éjjel közönséges i paraszt öltözetbe kiszökött, mely meg- - csalntást Wenczel azzal torolt meg: : hogy elfoglalván a várat, a főkáplalan i javait elsajálitá s az egyház kincsét feldúló, sőt az ennek sekrestyéjébe őr- * zött oklevelekről lefüggött arany bullákat leszakít4 s az okiratokat szétszóró. Elköltözése elolt azonban a vár parancsnokává Albert grófot tévén, e* által a káptalannak elveit javait u jövedelmeit visszajuttatá.

A trónviszály folytonosan lángban lévén, az esztergomi érsekek is hol ez, hol amaz párthoz szegődtek s a város viszonyai e pártoskodás mostohaságainak lévén kitéve jobb fordulatot sokáig nem vehettek. E közben Trenchéni Máté pápai követ, Gontilis bibornok által, azért: hogy Róbert Károly királynak elismerni nem akaró, exconunnnicálva lévén, az ez Ítéletet végrehajtó Mátyás érsek s főkáplalan javait 1312-bou feldulá s Esztergom városához vezetett seregével a várat oly hévvel ostrom Iá, hogy az érsek tőle ülszáz bécsi márkával békét vásáriam kénytolonittetott, a városi s vidéki lakosoknak Máté álr, tál okozott kár 15 ezer márkával többre ment.

Utóbb Knnisay János esztergomi érsek a pápa által gyámolított durazzói Károly részére Zsigmond ellen hajolván Esztergomot Zsigmond hive Stibor ostromának tette ki, ki is 1403-ban Kani- say János érseket a várba szorító, melyet ugyan Láőos és Siebenhuter érseki kapitányod több heteken át vitézül védettek, végre mégis Kanisay János magát s javait, a királynak átadá s ez is néA'íe meg bocsátva az elfogultakat vis^aadá.

A magyar trónra lépett osztrák her- czeg A/bert személyében mindenki Nagy Lajos1 tulajdonait helyező, de mielőtt a remények csak valósításhoz indul- hi/ának, Albertet kora halála trónjától e/voná ; a hazának óhajtott békéje mindaddig nem vala remélhető, mig olly férfiak, mint a nagy Hunyady János, és Zécliy Dénes esztergálni érsek nem egymás melleit, de egymás ellenébou álltának. — 1440-ben ugyanis Erzsébet, Albert király özvegye a nevezett esztergálni érsek, s más honnagyok tanácsából Esztergámba vette lakását, a miután a seregének Bátaszaknól Hunyadi János által megverettetése felőli hirt Gara László meghozá : Zécliy Tamás, Zécliy Dénes biboruok s esztergáim érsek testvére, a komáromi s esztergálni várak parancsnoka, hazugra lobbanva összeszedett seregével Pilis- megyébe rohant, ennek lak/^aJt, barmait elhajtva, Buda küpirosát a házakat felgyújtja, ^ ellenállókat leöli 8 gazdag zsákmányával Esztergámba visszatér. Ul/**2^ király seregei követ,ék őt, s a vá/ba zárkozott Zéchy a Szt.-Tamás hogfről mindaddig zaklatja, mig a sok emborélet oltását sokai lőtt Dénes érseknek a királyival kiegyezkedni sikerült.