Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 43. szám

ESZTERGOM, XIII. ÉVFOLYAM.

43. SZÁM.

CSÜTÖRTÖK' 1891. MÁJUS 28.

MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Etrósz ívre.............................•..................................6 frt — kr

FeJ évre

..................................-.................................3 Irt — kr

N

egjed évre....................................................................1 üt 50 kr

Fgy szám ára 7 kr.

Városi és megyei érdekeink közlönye.

SZER K es! T Ő S É G :

PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT,

hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

KI ADÓ-UTv ATAL:

SZÉCHENYI-TÉR 331,

hová a lap hivatalos és magánhirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások intózendők.

HIRDETÉSEK:

HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100- tól 200-ig 1 írt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 írt 95 kr. Belyegdij 30 kr.

MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosabban közöltéinek.

NYJLTTER sora 20 kr.

Az ivóvíz kérdéshez.

Esztergom, máj 27.

!

A nagy kaszárnya kiépítését az idén az ivóvíz kérdése odázta el. Csak az imént tettünk részletes jelentést a polgármester vezetése alatt eljárt kül- xlötiség pozsonyi és bécsi útjáról. A [felsőbb liadi fórumok mindenütt megemlékeztek az esztergomi ivóvizkérdés- iről; éppen azért egészen aktuálisnak ttaláljuk, ha egy kiváló szakember vé- üeményét adjuk ki a szűrőkkel megtisztított s teljesen élvezhetővé tett «kevésbé jó összetételű kutvizről:

A kutak készítése hazánkban Dilin yomó nagyrészben még a régi íend- mer szerint történik. Mély gödrök ásat- uiak és kiköveztetnek és csak kevés ííkutmesternek vau tudomása olyan kupakról, melyeknél a szelepek, szélkazá- mok, szivókosarak stb. újításai s külöu- cböző rendszerei alkalmaztatnak.

Hogy minden czélra alkalmas vizet ) ehessen nyerni, sok esetben szilrő- ).:elepet kell alkalmazni. Erre vonatkozólag akarunk itt néhány figyelemre- iniéltó megjegyzést tenni. A talajvízről a szabadvízzel szemben kimutatta az ^egészségtan, bogy azt »csiramentesen«

^ eliet nyerni. De gyakran oly nagy nnennyiségü vastar!alommal bir, hogy íöázi czélra basznavelietetlen. A frissen felhozott vízben láthatatlan szón- és beszforsavas vasoxydul a levegővol való iérintkezésnél óidba;lan vasoxyddá vál- oiozik és sárga vagy barna színű porrá iWálik, mely a vizet sárgára festi. Idáig aiiem volt alkalmas eszköz, a mely nagy

mennyiségű ilyen vizet a vastól megszabadítson : azért is sok helyen a forrásvizet mellőzték és a felszínen levő vizet igyekeztek megtisztítani. De ekként nem lehetett olyan csiramentes vizet nyerni, mint a minő a forrásvíz lett volna, ha az alkalmas módon megszeretik.

Oesten mérnök Berlinben a német mérnökök egyesületében előadta, hogy ő egy oly módot talált fel, a mely lehetővé teszi, a vastartalmú vizet egyszerű módon megtisztítani a benne levő vastól. Már négy év előtt foglalkozott ezzel a kérdéssel, a dolgot aztán a hygie- nikus intézet vette a kezébe és azt meg is oldotta. Oesten abból az eszméből indult ki, bogy a vastartalmú vizet finom megosztott állapotban nagy nyomású levegővel kell érintkezésbe hozni, hogy a feloldott vas lehető gyorsan oxydáltassék. A vizet tehát zárt helyen engedte kijönni, melyben a levegő 8 légköri nyomásra volt süriivo. Az oxydatio ekként azonnal megtörtént, két perez alatt a viz sárgára volt festve. De ugyanez az eredmény éretett el, midőn a levegő fokozatosan két és egy athmosférára csökkentetett.

A higiénikus intézet kísérletei ismét ugyanezen eszmét követték. A kísérletek a berlini női klinika telkén történtek, melyen a vízmüvet vastartalma miatt hasznavehetetlennek tekintették. A meglevő gőzgép tápláló vizéből egy cső elvezettetett, melyen át a kísérleti viz egy felálló manométerrel és víztartó üveggel ellátott zárt 15 cm.

átmérőjű szel elő, hengerbe lépett. Ebben finom permetegben hullt le egy légárammal szemben, mely egy fúvó által alulról nyomatott a hengerbe és azt felül ismét elhagyta. Alul a leverődő viz egy rövid csővezetéken falazott viztartóba folyt, a mely szűrőréteggel bírt és mellette egy tiszta viz- tartartóba folyt a viz. A szűrő tiszta, durva szemű, átlag 2 mm. átmérőjű fövényből állt, mely 21/2 mm. átmérőjű likacsokból álló rostán áteroszletett és iya mm. likacsa rostán maradt. A szűrő felülete 1 m2-t tett.

A kísérletek akként voltak berendezve, hogy óránként 1000 liter viz hatolt a szellőztelőbe ; mig a légcsapok igazítása folytán az ellenáramló lóg légköri nyomáson tartatott. A gyorsaság, melylyel a homok szűrőn a viz átment, órán kint 1 m.-t tett, tehát tízszeresét a városi telepeken használtnak és a szűrő ellenállása mégis megmérhetlen volt. A szelelő tér és víztartó tartalmából a viz tartózkodási ideje előbboni- ben 1*27, utóbbiban 34 perezre lett megállapítva ngy, hogy az egész tisztítási processus 35-27 perczet vett igénybe. A viz magasabbra feszilett levegőn való álmenete közben annyit vett fel abból, hogy a szűrőtórbeu a kiváló levegőbuborékocskák következtében tejszinü zavarosnak látszott. A homokra is leül lepődik sok buboré- kocska. Minthogy az eredmény az egy athmosphérára csökkentett légnyomás daczára kielégítő volt, az 2/10 nyomásra lett csökkentve. A befolyó víznek 2-43 vastartalma volt, a szűrőből

kijött víznek már csak 0-27 mg. literen kint. Ez a csekély vasmennyiség oldott állapotban maradt a vízben, még ha ez huzamosabb ideig állott is a levegőnek kitéve, többé nem képződött zavarodásos leverődós. Azt tehát többé nem lehetett tisztátlannak tekinteni sem a vezetékekre, sem a használat számára. A szűrő ellenállása öt napi folytonos kísérletei után 1 cmre emelkedett.

A megtisztításnak teljes sikere 2/10 légköri túlnyomásnál és a szellőztető hengerben arra a még egyszerűbb kísérletre vezetett, hogy csak szabiid levegőn permeleg alakjában engedi essék a viz a szűrőbe folyni, abban a feltevésben, hogy igy is elegendő ólenyt vehet fel a levegőből arra, hogy az oldott vas oxydáltassék. A szűrő felett egy magasabbra vagy alantabbra állítható permetegező rózsa alkalmaztatott, a melyből a viz finom eső alakjában különböző magas légrélegeu át hullhatott. A megtisztulás foka a szerint volt nagyobb vagy kisebb, a mint a permetegező magasabbra vagy alantabra állíttatott. De a törvényt e részben nem 1 ehete*t kikutatni, mert még ha a permetegező egészen a vizbe állíttatott is, a vastartalom 2‘1 mgr.-ról 1-22 mgr.-ra csökkent, bizonyára annak következtében, bogy a szivattyú tökéletlen eltömés folytán egy kevés levegőt is felszítt s a viz e szél kazán ban és szűréiegten is érintkezésbe jött levegővel, a hol egy csomó légbuborékocska ragadt meg.

A kísérletek mindenkor több napon

Isjísztsrgoi és VidóksÉítárcsája.

ÖNVÁD.

Uültántorodtam.

^Megingott bennem a vasakarat, isSzéttörtem gátoló bilincseit.

^Megtudni vágytam mindent, iMi oly titokszerü lepelbe uÖurkolva is magasztosan világit.

[ a kétkedés szivembe konkolyát bellinté. diliért van az, hogy nem tud ellenállani ilisértetek incselkedésinek nemünk ? h'Sltévelyedtem.

oBolyongtam messze, fenn, magasban,

A csillagok dicső honában, oHol uj világok vannak ismeretlenül; uAutattam lázas vágygyal, hogy ki az, íTi kormányozza a világokat;

[pllajd elmerültem én, a véges lény T .1 végtelent akarva jól megérteni.

\ L gyötrelem maró, gúnyos kaczajai aUisszhangozák esdő panaszomat;

3 . siri csend adott feleletet. a9ienyugodott már minden, a mi élt, í . kétség éber szelleme virraszta csak. j . nyugtalanságnak koboldjai irigyen ingereltek még tovább.

i'íi az a semmi i Kárörvendve kérdezák;

I fogalom hiánya tán, mi volna más? ■gjmszkén magasra szárnyaló Tudás segíts! jf, sapongó Képzelet, hatalmas Gondolat,

[ e földi, éles Ész, megannyi csűfnevek, igísgitsetek a hitvány féregnek baján! — :z őrület környékezett.

Megsemmisülni hangtalan Mi szép és boldog végezet!

Kétség, a gyilkos fúria Megölte bennem a hitet.

Elmúlt lelkemről a lidércznyomás,

Valóin betöltő érzelem mi más!

Nem ingerel az eltakart titok,

Magamba már megnyugovást szívok. Megkönnyebbültem és boldog vagyok,

A kínzó fájdalom rég elhagyott.

Hogy szárnjrszegetteu estem le az ég Magas zenitliéről ; nyugodt levék;

Ez nem fog tántorítani soha A sors vala irántam mostoha.

Igen ; szabad, nyugodt vagyok, hiszek, Semmi nem űzi ki e nagy hitet!

Az égi kar zenéjét hallgatám,

Szivem mélyével csüngöttem daláu. Magasban rezgő csillagok felett Ahol madár sohsem dali éneket,

E nagy világnak mindenik zugát Dicső, hatalmas eszme járja át.

A mindenütt levő harmóniát Csodálva ajkunk buzgón felkiált:

Uram! e földön minden óva int:

»Csupán a hit az, ami üdvözít.«

alapi gyula.

firti Adótér tragédiája.

Ki volt, vagyis helyesebben mondva, kicsoda Fürti Adolár?

Oh minő kérdés! Hát nem ismernétek névét? Nem olvastátok müveit? Fürti Adolár: költő még pedig a javából. Mert haja kóczos, szemei savószinüek és folyvást! a csillagokat keresi, arcza sápadt és himlő-1

helyes, fülei nagyok és fejétől messze elállók, ruhája kopott, nyakkendője nincs, zsebei mindig tele vannak — legújabb költeményeivel . . . szóval Fürti Adolár született költő.

De a világ oly nyomorult és az emberek oly gonoszak és irigyek, hogy a nagy szellemeket elfojtják, üldözik, megtagadják, És mert »a költő és sorsharag egy-egy anyaméhéből születt«, — bizony szegény Fürti Adolár kénytelen éjjeli álmát és a hajnal bíboros óráit megrabolni, hogy lantját pengethesse, nappal pedig bogy a hitvány gyomor örökös korgását megszüntesse, bojtárkodik egy uzsorás ügyvéd irodájában.

Kívüle még négyeu dolgoznak az irodában. Köznapi földhözragadt, ösztövér lelkek mind a négyen, egyebet se tudnak a paragrafusoknál és az ö magasan szárnyaló szivét egyátalán nem képesek megérteni.

Nem is igen érintkezik velők. Ha elvégzi dolgát és várakoznia kell újabb munkára, nem áll össze »kollégáival«, (oh, mily profanálása e szó költői hivatásának!) j hanem felborzolja haját, homlokára teszi bal kezét és várja az ihlet perezét. Ilyenkor szeme elhomályosul és lelke megvilágosodik. S midőn érzi a múzsa közeledését és ujjait verslábmérésre csucsoritja, ah j még egy pillanat és a múzsacsók ott égne homlokán, ha közbe nem szól az irodavezető :

— Fürti ur, kapja le gyorsan ezt a visszkereseti viszonválaszt.

Oh átkozott végzet! Visszkereseti viszonválaszt kell másolnia, midőn talán lírai ! költészetünk egy remek gyöngyével gazdagíthatná az irodalmat! 1

De az irodalom (és még inkább a divatlapok szerkesztőinek végtelen szerencséjére, a hivatalos órák nem tartanak örökké, Fürti Adoiárnak »üt« a szabadulás percze, midőn lerázza a hétköznapiság porát és oly helikoni gyönyörök rózsás felhőibe merülhet, mely gyönyörök megédesítik életének »keserű poharát« és elűzik leikéről az öngyilkosság eszméjének sürü ködét.

Mindenekelőtt hazarohan és leírja legújabb költeményét, melyen a hivatalos órák alatt folyvást vajúdva kotolt. Azután hangosan felolvassa, majd lelkesedve elszavalja a tükör előtt, szive fölé rejti a többi kiadatlan gyöngyszem közé és megy a — színházba. Tulajdonképen csak a színház elé; de képzelődése oly élénk, hogy annyi, mintha ott benn lenne s páholyból nézne az előadást, bátran mondhatom tehát, hogy — színházba megy.

Rendesen a legelső vendég. Odaáll ahhoz a hátulsó kapuhoz, melyen a művészek és művésznők járnak föl az öltözőjükbe, oda áll és várja — Öt.

Igen — őt, lelke ideálját, az égi lényt, a világ legszebb asszonyát, a legtökéletesebb nőt, a kihez költeményeit Írja. Mert hát ez az »Ö« senki más, mint a színház ünnepelt primadonnája,Rózsalanczi Amanda, a ki különben egy ör.eg mágnásnak a kedvese, fényes palotában lakik és a holdvilágfaló diurnistát soha észre nem veszi. De ez Fürti Adolárt csöppet se zavarja abban, hogy ne álmodozzék »róla«, ne írja »hozzá« dalait és. ne legyen boldog »vele«.

Mikor a stép »5« egy-egy gavallér karr-