Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 30. szám

fog a novella gondoskodni. Mort ez a

legégetőbb szükség.

Kőtelezővé Kell először is tenni a díjtartaléknak meghatározott szigorú szabályok szerinti kiszámítási módját; másodszor el kell rendelni hogy az összes gyűjtőit vagy gyűjtendő élet- biztosítási díjtartalék minden társaság részéről egyaránt nemcsak magyar állami értékekben, hanem valósággal a magyar állampénztárba is helyezendő el. Csak igy lehet az életbiztosító felek érdekeit, és jogait feltétlen biztosságba helyezni.

Hírlik, hogy maga Baross Gábor miniszter egyenesen ezt initiálja. Tőle — mint a ki nem barátja a félrendszabályoknak — remélhetjük és el is tárhatjuk, hogy ha egyszer a biztosítási ügy reformjára vezető első lépést már megtette, a másodiktól sem fog visszariadni. A díjtartalékra vonatkozó legszigorúbb intézkedés sem sérti legkevésbé sem a szabad versenyt s nem kell ettől egy tisztességes biztositó társaságnak sem tartani, — föltéve, hogy éietbizlosiiási dijtar'aléka megvan. Pedig annak meg kell lenni.

LINDER GYÖRGY,

lek, mert a büszke szép Elláról nem igen hihelő, hogy közönséges emberhez menjen nőül. A mátkapárja valószínűleg gazdag gyáros fia lehet, talán földesül*, de bizonyára nem tollatrágó ember.

Az ilyen csak szaIónba való dísznek, de nőin a házassághoz főalaknak.

A házigazda és felesége a vendégeiket fogadják, a leányuk még nem jött ki a szobájából, Az ablaknál ül révedezve néz ki az utczára, hol hallja a kocsik robogását és a házuk előtt tolongó emberek moraját, hanem a szeme máshol jár, tekintete a messzeségben más képet lát.

Háztető alatt nagy magasságban szegényes kamarát; kopárfalu Kamarában sápadt fehér ifjút, beteg ágya fejénél gyenge Üreg asszonyt a Ki bajt áll tenger fáradságának és aggódva lesi fiának minden 1 élek ze tét.

Odavágyik ő is, de a szalonban száz vendég vár s a vendégek között, a gyáros fia, hogy Ellát mátkájának s ? »háza úrnőjének« eljegyezze.

A ház úrnője ! Valamiből’ egész világról álmodozott, melynek ő lesz a királynéja, a melyben mégis csalt ő él és Géza és az ideálok és senki, más senki.

De a szép világ, melyet a szerelem terem lett a szívnek mélységében, eltűnt és rombadőlt minden, a szerelem és a szív, az ideálok és az álmok. Most másnak lesz menyasszonya és Gézát a halál öleli, hűségesebb szerelemmel, mint büszke szép leánya.

Az asztalokon nyílott dobozokban ékszer hever egész özönével. Drágakövek csillogása hívogatja, csábítgatja, hogy díszítse magát velük, hadd ragyogjon a nagy társaságban.

— Ugy-e többet érünk, ugy-e szebben díszítünk azokuál a daloknál, melyeket ő dalolt neked? Sápadt küllő mit adhat neked egyebet csak dalnál és éneknél, kemény kenyérnél és álnok meséinél ? Ragyog az a könyü is, melyet a boldogság sir, hanem a mi csillogásunk szebb az ő könnyeinél.

A tündöklő köveket úgy elnézi Ella mintha megértené beszédüket. Két könyökére hajolva hallgatja susogásukat. És a hogy hallgatja, újra füle körül járnak azok a szavak, melyeket a szülei mondottak, mikor térd reborn It előttük, és szerelméért keservesen zokogva kö- nyörgölt.

— »Hamis beszéd, kis kunyhóban elég a hely szerelemre, de megmarad

CSARNOK,

Romok.

Irta Viharos.

A tanácsos ur háza előtt nagy sokaság tolong, hogy az érkező hi utó kát uéze- gesse ; a virágokat és ékszereket, me- melyek a nők ruháit díszítették, megbámulja, s egyik másik nevezetes embert elevenen megcsodáljon. A tanácsosóknál ma mulatságnak van sorja. Minden esztendőben tél elején fényes bálra nagy társaság gyülekezik össze házukban.

A háziúrnak nagy a gazdasága és a vagyonának inog is van a látszata a barátok sokaságában, a kivilágított teremsorban, de azon az eleganczián is, mely a lépcső aljától a belső szobákig levegőben, hangban, mosolyban és vacsorákban rejlik. A vagyon szaporodik, az eleganczia gyarapodik, nem is csoda hogy a tanácsosék mulatságainak évről-évre több lesz a vendége.

Az idén — csalédpletyka hozta felszínre — a tanácsosék különösen kitesznek magukért, mert az idei báljukon menyasszony nyá lesz a legidősebb leányuk.

A vőlegényről nagyon sokat sejteta nyomorúság. Régi mondás, hogy az idő mindenek gyógyítója, mégis igaz. Meghódol majd előtted a világ, ha hala.! inassá lettél ; és még a poéta is udvarodhoz szegődik és megénekel a réginél szebb dalokban «

Hazugság! Az ideálok nem vesznek el soha, csak az illúziók tűnnek a semmiségbe. De a mi szerel műnk nem volt illúzió. Hisz’ úgy mondottad Géza, hogy a szerelem neked vallásod, világod s ha ez a világ egyszer romba dől : rommá lesz az óleled is. Romban hover a világunk és én romboltam széjjel, a ki mindig szereti elek mindörökségig.

Ella izgatottan kelt fel helyéről és gyors lépésekkel járt fel s alá a szobában. A szive hajtotta, a vére izgatta, hogy cselekedjék, hogy tegyen valamit, hogy hagyjon el mindent, a gyáros fiát, a társaságot és az egész világot tele fénynyel és pompával és dib-dáb hazugsággal, hogy dobjon el magától mindent, a mi ehhez a világhoz köti, hogy siessen Géza betegágyához.

A szobába át hallatszott a vendégek nevetgélése s a csevegőknek moraja. A drága kövek rámeredtek. A tükörben meglátta virágdiszes fejér alakját s azután a falon, a levegőben, környös- kürül mindenütt betegen, nyomorultan Gézát. Ella, köpenyeget öltött és kisietett a hideg téli éjszakába . . .

Az öreg anya a beteg fölé hajolt és hallgatta, vájjon lólekzik-e még? Tudta, hogy fiának meg kell halnia. Az orvos sem tagadta már, hogy mindennek vége van. Hidegen mondotta, szánakozás nélkül.

A hol egy világ összerogyni készül, a sajnálkozás nem akadályozza meg a romba dülést. Az asszony az orvos szemébe nézett és tudta, hogy igazat mondott, hanem a szive mégis azt súgta neki, hogy orvos és szomszédok, de még a maga tudata is hazudnak. Nem, nem lehet, hogy meghaljon. Hiszen Géza, az 5 gyermeke; az övé! Senki másé, csak egyes-egyedül az övé!

A beleg aludt és álmában úgy mosolygott, mim ha a boldogságot látná.

— Aludj fiam és álmodd tovább álmodat szép királylánykádról. Álmodj fiam és mosolyg anyádra. Lásd, nincs szegénynek kívüled senkije e világon.

Kopoglak. Az anya felijedt és ujját ajkához szorítva az ajtóhoz sompolygott. hogy azt kinyissa. Ella lépett be rajta. Az ajtónyitás zaja a beteget felverte

álmából. Géza bágyadt tekintettel nézett a belépőre.

— Géza, ón vagyok.

— Te vagy királyleányka ? kérdé elhaló hangon a beteg.

—- Géza, nem ismersz rám ?

Nem ismert már senkire, odaföul volt már az ideáljánál.

Színházi szemle.

(28. Királyfogás.)

Konti népszerű operetteje másodszoi került színre az idei saisontan, össze- hasoniithatlanul jobb előadásban és rendezésben, mint a Fördő termében

Fjóra szerepe Szilágyi Etelka kezében volt, a ki azt a kevésbé látogatott ház előtt is leljes jókedvvel énekelte és játszotta. ízléses lói lettjei, chikkes játéka, pajzán jókedve és iskolázott éneke ismét megerősítette a nevéheí kötött nagy várakozásokat. Kár, hogy nagyobb közönség nem gyönyörködhetett föl léptében ; de ennek oka inkább a szeszélyes áprilisi időjárás volt, rnelj az arena közönségét egy kissé tartózkodóvá telle

Asztalos kifogástalan megjelenésű s érczes baritonnal dolgozó Radzivil, csak több élénkséggel szője át szerepét s akkor teljesen helyt fog nllani, Don Bernardo és Gogolos Deák és Szatb- máry mókáival folytonos derültségbei tartották a házat, mely Tukoray német követének spanyol náthájától nem tudott hová lenni nevelésében. Lólábai Deákné mindvégig bírta a közönség rokonszen vét. Szilágyi Berta a főudvar mesfernébeii ismét kitűnő komikánéual bizonyult diszkrét humorával és hu morisztikus toiletfcjévei.

(29. Huszárszerelein és Virágfakadás.)

(S.) Murai két jóizü vígjáték a kerül színre csütörtökön. A Huszárszereleu hatással lehet müveit közönségünk szó1 peire, mert telt páholyokat és elősorol kát konstatálhattunk. A színpadi attaqm is meglehetősen sikerült. A főhadnag; (Szabó) Habhoz szokott lovát csak ; második felvonás utolsóelőtti jeleneté ben tudta galoppig ösztönözni. Lehelt hogy a katonai subordináczió tiltott.; meg neki a kupi lány (Asztalos) lefőző sét. Ezutlal a cibilek (Deák, Tukoray/ Nagy és Károlyi) iparkodtak bebizca nyitani, hogy valamivel jobb lovasok! Deák szép carriére-t mutatott be mintha erezné, hogy a társulat férfi:; között leginkább ő hivatott az erkölci: sikerek hurrák-it »Marsch« kom mar

tanárok egyesülete, polg. ének- és zeneköre, négy-öt sport-klubbja, stb. Itt jelennek meg a »Bányászati és Kohászati Lapok«, a »Selmeczbányai Híradó« hetilap s csaknem minden évben egy-egy bányászat- s kohászatija vagy erdészetbe vágó szakmunka.

A hat városrészből (Belváros, Bélabánya, Hodrusbánya, Steffulto, Banka, Rovna) álló szab. kir. városnak a legutóbbi nép- számlálás szerint összesen 15,257 lakosa van.

Az ősrégi bányaváros nagyon megérdemelne, egy önálló monographiát, melynek megírására a város nem tenne pazarlást, ha egy száz aranyos pályázatot Írna ki.

Hazánk dós s változatos ásványvilága nemzetünk történetét megelőző idők óta létet adott a bányászatnak, különösen a fém bányászatnak. Mig ez, kiválólag Selmocz vidékén, a földből kibúvó gazdag érczesek körül folyt, a kalapács- és ékmunkánál nagyobb ügyességet alig vett igénybe. Midőn azonban a dús erek megszakadtak, a bányászást lefelé hajtva aknákban folytatták, íolytonosan küzdve léghiánynyal ás a munkát akadályozó talajvíz kiemelésének nehézségeivel, szükségessé váltak a különféle módok, műszerek, gépek ismeretei, melyekkel az akadályokat lek fizd hették.

Régebben a tapasztalás utján való ismeretszerzés képezte a bányamivelós tanmódját. A bányászifjak bányatisztek mellett nyertek kiképeztetésüket s sok évi gyakorlás szerezte meg számukra a képesítést. Bányaiskola ugyan már 1785-ben volt .Selmeczbányán, de ez nem sokban különbözhetett normál iskoláinktól.

Első bányaiskolát, mint. szorosan s r*5lids/eresen ilyet, 1768-bau Mária Terézia

állított fel. Rövid pár év alatt jelesséyre már a hires cordovaival versenyzett. Első tanára Jaquin Miklós József volt, ki cs. és kir. bányatanácsos cziinet. majd bárói rangot kapott, s 1763-ig működött az intézetben, mint a vegytani tudományok professora.

A bányaiskolának évről-évre emelkedett jóhire s keresettsége adta meg az akadémia megalapításának eszméjét 1770-ben. Az udvari bányászati cominissio által kidolgozott tantervet Mária Terézia ez év april 2-án kibocsátott dekrétumában erősíti meg a kővetkező szavakkal: »Ich begnelimige diesen antwortenen Pl;in und gereichet anbei des Commissiöns-Präsidis hierunter bezeigter Eifer zu meiner besonderen Zufriedenheit; es ist aber euch auf den Unterricht in der Waldcultnr der sorgsame Bedacht mitzuneiimen, zumalen diese Cultnr dem Bergbau unumgänglich nötliig ist. Maria Theresia, in. p.«

Mig a bányaiskela tanéve egy (-vre terjedt s a tantárgyak vegytanra, mennyiség- tanra és erő- s vizmütanra szorítkoztak, utóbbiak jezsuiták által előadva, addig az akadémia rangjára felemelt intézetben a tanulási idő három évre terjesztetett a kővetkező tárgyakkal! I. év. Számtan, algebra áz unalisissel, mértan, háromszög- tan, természettan, erő- és vizmtttan, légmű- és láttán. II. év. Általános természettani, ásványtani és kohászati vegytan, kémlészet és kohászat kísérletekkel. III. Bányaművelés az érezek előkészítésével, bányajog és erdŐgazdászat. Előadatott ezeken kívül még a báuyamértan és rajz is. A vizsgálatok félévenként történtek, s sok ösztöndíj

állt az udvari kamarától kitűzve a hallgatók rendelkezésére.

Az uj akadémia tanárai között kitűnt Delius Traugott Kristóf, ki 1773-ban kiadott bányamüveléstanávnl európai hírre tett szert. De különösen híres volt az akadémián a vegyi tanszék. Nemcsak Magyarország és az osztrák örökös tartományok voltak képviselve hallgatókkal, hanem a kontinens többi államai is.

Jóllehet az akadémia nagynevű megalapítója legfelső dekratumával már 1770-ben meghagyta az intézeten az erdészeti szak tanítását, mégis annak első rendszeres előadása 1808-ra esik. Ez évben kezdte meg előadásait egy tudós vadászférfiu, dr. Wil- kens Henrik Dávid Braunscbweigból. A szakon a tanulási idő két év volt a következő tárgyakkal; I. év. Mennyiségtan, erőműt an, természettan, erdészeti-, növény- és álaltan, érd. vegytan; II. év. Erdők nevelése és rendezése, usztatás és szenités, csatornák és gátak építése. Az erdészeti intézet 1838-ban tétetett egyenlővé a bányászati akadémiával, s azóta viseli e felsőbb tanintézet a közös »erdészeti és bányászati akadémia« nevet.

A tanterv többszöri átalakításon ment keresztül. 1846 óta a bányászati szak- négy, az erdészeti három év volt.

1848-bau, a mozgalmak alatt, az akadémia feloszlott. A nagyszámú idegen hallgatók a steierinarki rendek által 1840-ben alapított vordernbergi bányászati tanintézetbe mentek. 1849-ben az előadások a selmeczi akadémián megnyíltak ugyan, de meg-megszakitva, márcz. 16-án meg is szűntek, 1850-ben újra kezdettek, de oly

kevés hallgatóval, hogy számuk összes© 84-re rúgott, közöttük egyetlen egy ei^ dészszel. A következő évben mintegy 53 hallgatóval több jött ugyan, de annyi nh vendékkel, mint 1848-ig, az akadémia töbK< nem dicsekedhetett.

A négyvennyolezas mozgalmaknak kti szönhetik létrejöttöket a leobeni és pribraiij bányászati intézetek. Mindkettő 1849. jaa 23-án alapiitatott. Igen látogatottak, kií Ionosén 1867 óta, hogy az előadási nye9 a selmeczi akadémián magyarrá vált.

Igazgatás s fegyelem tekintetében akadémia hallgatói, a fobányagrófi hivatod nők voltak alávetve. Az igazgatók magrj a főbányagrófok voltak mindaddig, migáj tisztség fenn állt. A hallgatók száma 1848«( felülhaladta a 300-at, az intézet fennállll sának első száz évében pedig összes szám’n 5373 volt, közöttük 2205-en az osztrg tartományokból. Innen 1867-ig a némn előadási nyelv az akadémián.

Ma a selmeczi m. kir. bányászati i erdészeti akadémián hat szakiskola vaü bányászati, fémkohászati, vaskohászati, lí nyagépészeti, erdészeti és erdőmérnöo Utóbbi négy, a többi három évi tanin lyammal bir féléves semesterekkel. A hsar gatók a rendes vizsgálatokon kívül 1 évi gyakorlat után államvizsgálatnak alá vannak vetve.

Selmecz vidékén létozö számtalan válR zatos bánya (arany, ezüst, ólom és rói kohó-, zúzó- és érczelőkészitő müveké továbbá pénzverdén (Körmöoz) és kiterjp erdőségeken kívül az akadémia a követkij segédeszközökkel rendelkezik: már ismn tetett, színvonalon álló épületekben