Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 25. szám

fizető dij végrehajtás utján is beszed­hető. 5. Az előfizetőnek joga van arra, hogy a szolgálat tartama alatt bármi­kor, bármely más előfizetővel beszéljen ; de mások üzenetét iparszerü tovább­küldés végett átvenni nem szabad. 6. Az előfizető állomásának a fen- álló hálózatba való bekapcsolását és az állomás, valamint annak jó karban tartását az állam saját költségén esz­közli. 7. Ha azonban az előfizető más épü­letbe költözik, vagy pedig berendezett állomását, más helyiségbe vagy helyre kívánná áttétetni, a felmerülő költsé­geket, kivéve a vezetéken esetleg szük­séges munkálatok költségét, az előfizető fizeti. Messzebeszélő hálózatok létesítése iránti kérelmüket az egyes városok közigazgatási utón közvetlenül a keres­kedelem ügyi minisztériummal tudassák. Olvasó asztal. — Budapesti Hírlap. Min «den újságolvasó igényét teljes mérték­ben elégíti ki a naponkint megjelenő Budapesti Hírlap, a mire különösen az az általánosan elismert tény vall, hogy ez idő szerint a B. H. a legelterjedtebb és legkedveltebb lapja az egész ország­nak. A B. H.. jelessége főleg a követ­kezőkben nyilvánul: politikai czikkeinek iránya, mint eddig, úgy ezentúl is mindenkor nemzeti és a pártérdekektől független. Politikai hírei széleskörű Összeköttetések alapján a legmegbízha­tóbb forrásokból származnak. Az ország- gyűlési tudósításokat a gyorsírói jegy­zetek alapján szerkesztik. Magyarország politikai és közélete felől távirati ér­tesülésekkel látják el a rendes levele­zők, minőkkel minden városban, sőt nagyobb községben is bir a lap. B. H. távirati tudósításai manap már teljesen egy fokon állanak a világsajtó legjobban szervezett hírszolgálatával. A B. H. Tárczarovata a lapnak egyik erőssége és mindig gondot fordít rá, hogy meg­maradjon előkelő színvonalán. A napi­rovatokat kitűnő zsurnaliszták szerkesz­tők s a helyi értesülés ismert legügve- sebb tudósítókra van bízva. Rendőrségi is törvényszéki rovatai külön-külOn szerkesztői a főváros sötét eseményeit is mindig oly hangon tárgyalják, hogy a B. H. helyet foglalhat minden család asztalán. A közgazdasági rovatban a magyar gazda, birtokos, iparos, keres­kedő megtalálja mindazt, a mi lájéko- zásra szükséges. A regénycsarnokban csak kiváló irók legújabb müveit közli. Mindezért a Budapesti Hírlapot, vala­mint annak lapunk ulolsó oldalán levő hirdetését melegen ajánljuk az újság­olvasók figyelmébe. Színházi szemle. (17, Suhancz.) Igen érdekes közönség nézte végig a szombati előadást, mely a népszínház legremekebb kaptafájára, Blahánéra alkalmazott operettet adott elő. Erős Antónia méltó volt nevéhez s a szedő- inasban nem egyszer pompás tetszést vívott ki magának grász iájával és csi­nos hangjával. Nagy Pista Emilben iparkodott kellemes énekre s így nem igen ért rá a jál ókra is sok gondol fordítani. De annál jóizübb alak voll Tiikoray a fűszeresben. Különb Duran- dofc még a népszínházban sem Iái tünk. Csige a báróban, Károlyiué a bárónőben kitünően festettek és Deák a gyámban gyarapítóita a nevelők táborát. (18. Náni) Deák az öreg svábban és Deákné a czimszerepben Bokody-Hegyi Aranka után is nagy sikerrel léplek föl s a, szép közönségnek nemcsak dalaikkal és tánczukkal, de jellemzetes játékukkal is élvezetet szerezlek. Szallimáry Buko- vayban nem igen sviliákoskodott. 1 (19, Fnlu rossza.) Kóristák jutalomjátéka. Epen azért nem is volt szabad a teremnek meg­telnie, mert a sors sehol sem kényez­teti el a szegény kórisiákat. Ber­talan Gfynla énekelte Göndör Sándort, do megjátszani már nem bin a. Éjin um Rózsiban Deákné, Feledi Boriskában Rónai s Gonoszban Deák Péter hagytak hátra kellemesebb emléket az előadásról HÍREK. — Lapunk mai száma az ünnepre való tekintetből egy nappal előbb jelent meg. — Nagyhét. A nagyheü ájatosságo- kat a főszékesegyházban ma d. u. négy órakor kezdik el matutinummal, melyei csütörtökön és pénteken is megtartanak ugyanazon időben. Nagycsiitörlökön mise végével olajszentelés lesz. Az ünnepen Palásthy P.U püspök pontifikái. A nagy szombati misét is a hold. herezegpri- más segédpüspöke fogja mondani. — A bel városi templomban a dal-egyesü­let nagypénteken d. u. hat órakor !a- mentácziót és misererét, vasárnap déli misére Reinberger Kyriejét, Soyler Ká­roly C red óját, Benedictusát és Agnusát és Feiglor Vicior Sauctusát énekli. A nagypénteki miserere dallamát Szlraka Iván a főszékesegyházi zenekar tagja szorzé s Belloviis Ferencznek ajánlotta. — Simor emlékezete. Walter Gyula di'. érdekesen irt emlékkönyvét az egész fővárosi és vidéki sajtó igen rokon­szenvesen fogadta. Többször megem­lékeztünk az érdemes könyvről, mely­nek hitelességét nagyban növeli az, bogy a főkáptalan által őrzött Simor- naplók adatait feldolgozza. Alig egy hónap alatt készült ol a mű Walter Gyula ál alán osan ismert szorgalmával, gondosságával és stíljével. Ismételten ajánljuk, bogy most már cak könyv­árus utján kapható. A tekintélyes kö­tet bolti ára 1 frt 50 kr. — Az uj társulat. Károlyi Lajos színtársulatában igen előnyös változá­sok mennek végbe. Elszerződlek Erős Antónia operetteénekosuő Lányi Szidi másodénekesnő, Nagy Pista operette- énekes, Csige Lajos népsziuműénekes, Csigéué, Kendyné és Kendy Boriska. A társulni hoz szerződött: Szilágyi Etelka primadoimaénekesnő, Pelerdi Ilonka naiva és Soubrette énokosnő, Szilágyi Bella koinika, Szabó József tenorista, Asztalos Sándor operetto és népsziuműénekes, Arkossi Vilmos sze­relmes és énekes, Gált! Gizella kar- dalosnő, Benedek Andor ruhatáros és Wanda Gusztáv karmester. A társulat többi előnyösen ismert tagja megmarad. A kaíouazenokar továbbra is közre fog működni. A mint az időjárás megen­gedi, az előadásokat az arénában foly­tatják. A restaurált társulat liusvét- vasárnap Felhő Kláriban és húsvéthét­főn a Királyfogásbaii fog bemutatkozni. — Vendégszereplés. Károlyi Lajos színigazgató felkérte P. Haraszti Feigler Herwin urhölgyot, a szegedi színház volt tagját, hogy társulatánál háromszor fellépjen. A szép tehotségü, fiatal szí­nésznő elfogadta az igazgató ajánlatát s april negyedikén Kövér Lajos nagy hatású színmüvében, a Szép márkinő- neben, hetedikén Dóczy Csókjában s kilenczedikéu, jutalomjátékául Faustban fog föllépni. Mind a három előadásra együttes jegyek válthatók és pedig a Fürdő termébe vagy az arénába, amint az időjárás engodi. Akái «a fürdőbe, akár az arénába mindenkinek alkalma lesz kedvező helyot váltania, mert a szelvények mellé van csatolva a két : helyiség tükre, Ajánljuk az érdekes | vendégelőadásokat nemcsak a helybeli, de a vidéki közönség szives figyelmébo is. A szép tehetségű esztergomi fiatal művésznő megérdemli szülővárosa rokon­szenves p ár i, fogását. — A mai előadás Nagy Pista bú­csúzó tenorista jutalomjátéka. Nagy E'elseiiburg Gyula urat kérte föl zon- gorakiséretre s operaáriákat énekel. Közbon a Miniszter előszobájában cziuiű vidám kis vígjáték kerül előadásra. — Helyettesítés. Keller Benedek megyei főszámvevő betegsége miatt az összes számvevőségi teendők vezetését két héten át Véghelyi Ödön fiatal számvevő teljesítette. — Verhovay napilapja, a »Függet­len Újság,« a közönség oly rendkívüli érdeklődésével találkozott, hogy a niárcz. ! 15-iki számából már a harmadik ki­adás is fogyatékán vau. Az érdekesen, változatosan s az igazságot bátran szolgáló lap ápr. 1-től kezdi meg ren­des megjelenését. Jóllehet a lap ter­jedelme a hasonló áru lapoknál na­gyobb, szedése tömörebb, előfizető ára mégis csak 14 frt egész évre, fél évre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy bóra 1 frt 20 kr. Az előfizető pénzek a lau kiadóhivatalába (Budapest, IV., Duna-ulcza, 7. szám, I. em.) küldendők. — A Magyar Hírlap kiadóhivata­lának külmunkatársa Horváth Mór vá­rosunkba érkezett s a Horváth-Mikszáth- Fenyő által szerkesztett kitűnő napilap­nak előfizetőket gyűjt. Ajánljuk a kö­zönség szives rokonszenvébe. — »S. J. Benisch Szegedin.« így hívják Ungarn ban és Szegedinben azt a jeles firmát, a melyik az egész orszá­got német circulárókkal árasztja el. De van orvossága a merényletnek. Vissza kell küldeni a nyomtatott bot­rányt olvasati anul. — Változatos nap. Az idei emlé­kezetes tél epilogjául márcz. huszon­harmadika, vagyis az idei tavasz két napos csecsemő korában, havat, deret és fagyot, esőt verőfónyt és szelet pro­dukált egyszerre. Változatosabb napot már Falb dr. sem gondolhatna ki. — A komáromi kiállítás iránt, országos érdeklődés nyilvánul. Minde­nünnen történnek bejelentések, bár a epesztve — éjjet-nappalt lázas, idegölő munkában töltött. Egy napilapnál volt journalista! Ismerik önök a hírlapíró ve­rejtékkel öntözött, de azért sovány kenye­rét. Miután félnapot törvényszéki és ön­gyilkossági liirek kajhászásával és megírá­sával töltött el, (soráért kapott 2 krajezárt!) Fiatal szive lángbuzgalmával dolgozott egy készülő drámáján. Erre tette fel, mint könnyeimül játékos a koezkára, összes erejét egészségét, boldogulását. Hej de hamar elvesztette a parthiet avval a kö­nyörtelen ellenféllel szemben, a kit hívnak, hogy — Sors! Egy napon a szokottnál is levertebben jött haza. Hallgatag, szomorú embernek ismertem mindig, de most egészen meg­ijesztett halottsápadt arczával, beesett szemeivel. Ez éjjel sokáig hallottam szo­bájában fel és alá járkálni. Rémes viziók gyötörtek, nem hunytam le szemeimet egész éjjel. Ágyamban ülve lestem, mikor riaszt fel egy pisztoly durranása . . . Azt hittem, öngyilkossá lesz . . . Másnap korán reggel eltávozott. — Délben kocsin hozták haza. Csak annyit tudbattám meg kísérőitől, hogy párbajban meglőtték. A gyilkos golyó mellébe hatolt és nem bírták az orvosok onnan kiszedni. Teljesen eszméleten kívül volt. Hartman né ezután csak sírástól szagga­tott mondatokban bírta folytatni elbeszé­lését: »Halálos ágyán elmondta nekem, hogy egy fővárosszerre ismert mágnással volt párbaja« . . . Stefanie lélek vesztett figyelemmel leste m öreg asszony szavait. »A kihívás oka az a színésznő volt, a kit Tarezali szeretett. Az iról körben egy gróf nőbóditási sikereivel kérkedvén, arczát- lanul nyilatkozott e nőről. Sértett hiúság dolgozott benne, mert a színésznő egyszer visszautasította ajánlatát. Ennek meg az volt az oka, hogy ezen időben az a »sze­mély«, ki úgy változtatta szeretőit, mint az ékszereit, egy bankárt boldogított. Hja! A visszautasított imádó mögött rendesen egy meghallgatott imádó rejtőzik. Tarezali dühödt oroszlánként magyarázatot kér, pedig a gróf némileg igazat mondott; — ez sértőeu felel — Tarezali arczulfiti — a gróf kihívja. A mi ezután következik, azt úgyis tud­ják már. Tarezali a sebláz önkívületében megtudta a 1íirt, hogy a színésznő elfogadta a grófot, mivel bankárja csődbe jutott. Ez volb a végső döfés szivének. Fél óra mnlva meg­halt . . . De mi baja van önnek asszonyom, hisz az egész teste reszket? Nagyon fölinditotta, az én fecsegésem, ugy-e ? Lám-lám, a vén asszonyoknak csak eljár a szájuk. Stefanie csakugyan egész ki volt kelve önmagából, öntudatlanul révedező szemeivel Elemér grófra tekintett, a ki sápadt volt mint a fal és kényelmetlenül feszengett székén. — A nevét a grófnak, asszonyom, a nevét . , . rebegte a lány elszorult hangon. Az öreg asszony megtörülte előbb könnyes szemeit, aztán gondolkozva ránczolta össze homlokát. — Nem jut eszembe a név, pedig hires, gazdag család ... Várjunk csak . . . Megvan ! — Zoltványi Elemér gróf. * * * Hartmanné átvezette Stéfaniet a költő szobájába. Ez követte öt, mint egy álom­járó. Ott az agg nő rámutatott reszketeg kezével az Íróasztal föékességeül szolgáló fényképre, Stefanie saját arczképére. — Nézze, ez az a gyalázatos ezudar, a ki megölte az én Lajosomat. Stefaniet nem bírták tovább megkinzott idegei, ájultan roskadt Hartmanné karjai közé. És a mint ez ijedten szorította magához és ránézett arra a haloüthalvány szép arezra, a lecsukott szemekre, összeszoritott ajakra: emlékeiuek egy villanásánál felis­merte a keblén nyugvó lány s a költő asztalán levő fotográfia közötti hasonlatot. Gyönge szemei voltak az öreg asszonynak, s aztán nem is gondolt a véletlen ilyen játékára. Erre borzadállyal taszította el magától az ájultat, ki tompa zuhanással esett végig a padlón. A gróf berohant a zajra. Látta a fel­in d u 11 asszonyt s lábainál fekve Stefaniet, nem gondolhatott mást, mint hogy Hart- nianné bántalmazta öt. Indulattól reszkető hangon kiáltott: — Asszonyom! Ne bántsa ezt a lányt, ő ártatlan. Ha számon akar tőle kérni valamit, én fogok helyette megfelelni. En Zoltványi Elemér gróf vagyok. Hartmanné egy lépést tett előre, össze­szoritott öklökkel, lángoló szemekkel, mint egy boszuálló istennő, — sztáu érezve kicsinységét a hatalmas gróffal szemben,, fájdalmának az idegrázó meglepetéseknek : súlya alatt egy székbe rogyott és görcsösen j zokogni kezdett. Stefanie lassankint felocsugott ájultából. . Úgy tetszett neki, mintha Önkívülete évekig^ tartott volna. — Ezalatt a pár perez alatt d egész élete elvonult szemei előtt. — Aj könnyelmű, bűnös élet, mely mindig többre í becsülte az élvezetet az erénynél. ő volt az, a ki azzal áltatta magát,,; hogy a művészet papnője és elfogadta a« tömjénezést, az ünnepeltetést; selyembe,, aranyba öltözködött és duskálkodott az el— kábítottak vagyonában . . . Pedig Háti miben különbözik az utolsó füle de jóiétól,,! a ki kifestett orczával pénzért áralja sze- - relmét? . . • Azt hitte, hogy a múzsának i fólkentje, pedig nem volt más, mint egyy — darab test ... És az Ő társa volt ebben a buja érzé--i kiségben, a vétkes könuyelmüségben ez a« gróf, a ki ezinikus egykedvüséggal tudh megölni egy ártatlan embert, a ki szennyese; ideáljának védelmére kelt. Sőt van elégg aljasság benne az egész gyászos esetett eltagadni, nehogy a zsákmányt elszalasszae: karmai közül. Áh, milyen nyomorult ez azsr ember! . . . És az a másik férfi, a ki eszményképé vés, emelte öt. Küzdött az élettel, mint egy ti—i tán, pedig sokszor nem volt betevő falatja«) sem. — A ki kész volt a halálba menniic érte, pedig soha még csak a kezét samoi foghatta meg. Ah, mint megutálta önmagát ; de miiv-n denekelött megveté a grófot. S mikor a gróf látta, hogy már osziné-ő

Next

/
Thumbnails
Contents