Esztergom és Vidéke, 1890

1890-03-13 / 21.szám

Iveinek és óriási raktáruinak megtekin­tése, kivált ha ily alkalomkor az örö­mest látott érdeklődőt a gyárigazgató, Detrieh Gyula ur, szives kalauzolni. Hát bizony egy-két óra alig elég arra, hogy ezen mintagyár működéséről saját szemeinkkel gyűjtsünk csak kisebb­mérvű Inpaszfalatokat is, mert a szem­lélni való oly rendkívüli sok, miszerint annak beható méltatására nemcsak órák, hanem napok szükségesek. Ámde ha, Detrieh Gyula igazgató szives az örö­mest látott vendéget kalauzolni a mű­helyek, raktárak, festőszinek, olvasztók slb. valódi útvesztőjében, akkor 1—2 órai, viszonylag rövid alatt is kellő be­tekintést nyerünk a legelső magyar lüz­fecskendő gyár közhasznú működésébe, mert, oly, még laikus által megérthető sza k a v a to 11 sá gga 1 fej tege ti, magy ará zza meg a látottakat, melyek honunkban bi­zony páratlanul állnak. S ez okból Tar­nóczy Gusztáv gyártulajdonosnak ezen ipartelep minden látogatója szerencsét kivan, hogy ily elsőrangú szakértőt si­került lüzfecskendő gyára igazgatójául megnyornie. A gyár helyiségeinek rond­kiiüli szakavatottságot bizonyító be­osztása szintén a gyárigazgató sikerült munkája: minden műhely ott lett fül­ál iitva, berendezve, a hol legalkalma­sabb. A szinlo beláthatatlan-végü kovácsműhelyek ; a kétomeletnyi tér­fogatot nyert lakaios-mühelyek, a hol a, kézimunkához a gépmunka társul oly gépek utján, melyek szinte csodásak, a fostők óriási színjei, a. bodnárok ha­talmas területen berendezett műhelyei stb. külön-külön épp oly érdemesek a megtekintésre, mint együttesen. A réz­öntő-kohók pedig sajátságos különleges­ségei o gyárnak. A szinte megszámlál­hatlan raktárak között a szén rakt árak épp oly nagy terjedelműek, mint a szpliős padlásokon b«r«i>«L^obt 1 űzfocskondő­felszerolvények raktárai". Ezekben sokat­érő szerelvények vannak fölhalmozva : hosszú gumicsövok, sárgaréz csapok, gépcsavarok, melyek halmokat képeznek, tömlők, stb. A festőszinből kikerült, teljesen kész lüzfecskendők hosszú sorba állítva lesik az időt, mikor a váczi körúton fekvő raktárba vitetnek és on­nét szótküldetnek. Ámde a legelső magyar tüzfecskondő­gyárnak nemcsak érdemei vannak : a legjobb tüzfecskendőt gyártván, hanem abban is páratlanul áll korunkban ezen iparág terén, hogy ügykezelése — magyar. Magyar szó hallatszik a műhelyben; magyar könyvvitel áll fönn irodáiban ; magyar szellem lengi át működését. Sajnos! ezt bizony nem ta­p a sz i a I j u k azon I űz f ecs k o 11 d ő - m ü h oly ék­ben (egyikök-másikok »gyár«-nak kép­zeli ós híreszteli magát!) melyek ha­rangon! és vagy ogyéb főfoglalkozás mellett ugy mellékesen lüzfecskendők készítését is űzik — honunkban, dé­delgetői lévén a, német munkavozetés­uak, a német könyvvitelnek, a nemei szónak és a germán szol lemnek. És ezen gyártelep majneua a vég­telenig fejleszthető, a meunyibeu a föl építmény alatt gyönyörű helyiségek nyúlnak el, a melyek ezelőtt mester­séges pinczéknek használtattak, ugyanis oldalt homokkal töltettek föl. Ha most ezen mesterséges homokbuckák eltávo­líttatnak, a falak kiszabadulnak s mint­hogy azok nemcsak a Duna szempontja, de néhány lábbal az országút színvonala fölött is épültek, kitűnő, száraz, vilá­gos mühelyekül használhatók, ha a gyár üzeme annyira fokozódnék, hogy a mostani hegyiségek nem volnának elegendők. Hogy az olvasó magának fo­galmat képezhessen ezen ril kanagyságu helyiségek lerjedolme felül felemlítem hogy ezen 14 eddig igénybe nem vett helyiség 5000 lépésnél, azaz félmérí­földnél hosszabb, vagy a szakszerű ki­számítás szerint 1000 gyári munkás számára eléggé terjedelmes. Napról-napra élénkül az üdvös moz­galom a honi ipar érdekében. Bizonyos a legjobbat kívánjuk ezen üdvös moz­galomnak ; de azért a tűzfecskendőgyár­tás terén máris azt merjük hangoztatni: »Egyedül akkor pártoljátok a honi ipart, ha az jutányosabb és olcsóbb, tartósabb és jobb tüzfecskendó'ket nyújt nektek, mint a külföldi gyártmányok, vagy pedig azon műhelyek tákolmányai melyek ama műhelyek már elavult be­rendezései folytán szinte szóba sem jö­hetnek «-. Nincs okunk attól félni, hogy ily merész kihívás legkisebb kárt is okozna a legelső magyar tüzfecskendő­gyárnak ; mert annak kitűnő gyárt­mányai jelenleg mind a bel-, mind a külföldön : a legjutányosabbak, legol­csóbbak, leg tartósabbak s legjobbak. Egyébiránt, erről már mindenütt meg­győződtek, a hová Tarnóczy Gusztáv lüzfocskoudő-gyárából szerezték be azou gépet, a moly a leghasznosabbak egyike a 19-ik évszázad polgáriasodott embe­rére nézve. (Vége köv.) Irodalmi levél. (A Hét legújabb száma.) »A HéU, Kiss József hetilapjának utolsó, 10, számában egy nagyszabású ezikkben ismert eli a socialismus törté­netét, hogy mit jelont az a vörös zászló, melyet a német császár maga tűzött palotája legmagasabb csúcsára, hogy miért pactál a német császár a, socia­list ák kai stb. Eszmegnzdag szépen irt kis tanul­mány ez, moly a világmozgaló kérdés összes szálait egy bogba köti. E czik­kel a lap komolyabb tartalma úgyszól­ván kimerítve és a következő czikkek jobbadán mind szépirodalmi tártaimnak. Első sorban gróf Csáky Albumé czík­két kell felemlíteni, mely »Esii hau­gu latok« ezt met, visel. A nemes grófné költői prózában megragadó hangulattal testi a különböző évszakok estihangu­latait, melyek bizonyos paralismussal az emberi élet korszakaival összevág­nak Inkább költemény, mint elme­futtatás. Es gratulálhatunk magunknak, hogy olyan kultusministerünk van, kinek családi körében az ily fenkölr. eszmék o 11 h o n osa k. Th ii rán sz ky-Drá v ecz ky Juli a nagyérdekü beszélyo »A társalkodónő* e füzeiben véget ér. A kiváló Írónőnek első magyar nyelven irt műve ez a no­vella, mely a fővárosi körökbon szél­űben nagy érdeklődést kellett. Van a füzetben még egy érdekes novella Abonyi Árpádtól, a fiatal színműírótól, kinek »Apui Örökseg« czimű drámája a nem­zeti színpadon szép sikert aratott. Czime: Miből lett Romeo ? Vámbéry Ármin, a Kelet legjobb ismerője azt írja meg, hogy milyen a sajtó keleten. »A Hét« egyik tárczairója vervvel szellemesen beszéli el látogatását Blaha Lujzánál és ismerteti albumképeiuek érdekesnél-érdekesebb hátiratait, hogy Andrássy Gyula gróf, Appouyi Albert Mukácsy Mihály, Liszt Ferencz, Plan­quette, a hires Jndic és közéletünk számos nevezetességei miként mutatják be hódolatukat a nemzet csalogányának. »A Hét« rovatban sok érdekes, gú­nyos, salyrikus megjegyzés ; a színházi rovatban egy igen elmés polémikus czikk Echegaray egyik magyar bírálója ellen fejezi be a füzet tartalmát, melyet csak hézagosan ismertetünk. »A Hót« előfizetési ára egész évre 10 frt, fél­évre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Előfizethetni »A Hét« kiadóhivatalában Magyar Akadémia, palota, Budapesten. A NÖKROL A NŐKNEK. (Márkus József Cigarette-szikráibiU.) Mikor az asszony az egyetlen férfi a. kedvéért lernend a többiről, ebben az egy­ben akarja bírni valamennyit. * A nő első csókjában mindig több a kí­váncsiság, mint a szerelem. * A nők inkább eltűrnek maguk mellett egy kiállhatatlan férjet, mint egy unalmas udvarlót. A nők csak abban a szerelemben hisz­nek, melynek viszonozni akarnak. * Semmi sem hűl ki a a világon \hama­rább, mint a női sziv. Nincs nő, aki ne tartaná megfoghatat­lannak, hogy miért szerethette előbbi — kedvesét. * — Ha a nő fel tudná támasztani azt, i kit szeret, megkövetelné tőle, hogy egy­szer legalább meghalljon érte. * Az asszonyok olyanok, mint a madarak. Há szerelmünk napja hidegebben kezd sütni, melegebb égalj alá vándorolnak. Sok nő annyi hűséget képes igérni, a nennyit tiz másik nő sem birta beváltani. * Nők és zsarnokok kegyét hamar meg ehet nyerni és hamar el lehet veszteni. * A leány: költemény, az asszony: re­gény ; az anyós : tragédia. * A hol két nő összesúg, ott egy harma­lik becsülete forog koczkan. Hl KEK. — Uj palotahölgy. Ő Felsége a királyné palolahölgyévé nevezte ki Maj­láth Sarolta grófnőt, főispánunk test­vérét, ki udvarhölgye volt egész a férjhezmeneteléig. Hohenlohe-Sebílliugs­fürst berezegné, született Majláth Sa­rolta grófnő kinevezését tegnap közölte a hivatalos lap. — Főispánunk, Majláth György gróf kedden a főrendházi ülésen vett részt s igy nem jelenheteit meg székvárosában. — A városok egyesítése ügyében Helcz Antal dr. polgármester olnöklofce alatt kedden délután értekezlet volt a város tanácstermében, a hol a követ­kező városi képviselők vettek részt: Barta Armin, Brenner József, Brutsy János, Dóczy Ferencz, Fehér Gyula dr., Feichtinger Sándor dr., Földváry István dr. főügyész, Frey Ferencz, Kaan János, Koményffy János tanácsos, Körösi László dr., Magos Sándor, Ma­rosi József, Mattyasovszky Kálmán, Niedermaon József jegyző, Niederinanu Pál, Rudolf Mihály, Szalkay Tóth Jó­zsef és Walch Mátyás. Az értekezlet elnökül a polgármestert s jegyzőül Niedermanu Józsofet fölkérvén, meg­kezdte tárgyalásait. Mindenekelőtt az értekezlet természetét határozta meg a polgármester. A keddi összejövetel sze­rinte nem volt egyéb, mint az előmun­kálatok megbeszélése, mert mire az egyesülés részleteibe bocsátkoznáuk, valamennyi városrész képviselőivel kell tárgyalnunk. A polgármester az elő­munkálatok megbeszélése előtt azt je­lezte, hogy megkülönböztetés nélkül való egyesülést óhajt, kölcsönös elöny­élvozetekkel, de a szerzett vagyonjogok teljes épségben tartásával. Erre meg­indult íz értekezés, melyben majd az összes jelenvoltak kicserélték nézetei­ket. Egyenes indítványok nem történ­tek, mert ezek a testvérvárosok kép­viselőinek jelenlétében fognak napi­rendre kerülni. De az előmunkálatokat meghatározó megállapodások a követ­kezők : Niedermanu Pál kir. tan. a megyei s Földváry István dr. a városi levéltárban fognak kutatni olyan köze­lebbi adatok után, melyek a négy vá­rosrész bizonyos közössége mellett szólnak. Különösön kideritendők az zadot, melyben élünk, vakmerően kihívó uj hitágazatnak « nevezte, pártjának köz­lönyében, a »Magyar Ujság«-ban kifejtette, hogy a placetum gyakorlását egyéb okokon kívül a mai kor eszméi sem engedik meg; hogy ellene küzd a vallásszabadság elve is. Kimondja, hogy az államnak nincs joga beavatkozni a vallások ügyeibe; hogy a placetum ellen vétett püspököket üldözni észszerütlen, s hogy meg kell alkotni a vallásszabadsági törvényt, mely a kir. tetsz­vényjogot a sírba temesse.*) Ha már Irányi Dániel is, ki a kath. egyház ügyeit nem a legtisztább szemüve­gen vizsgálta, a kir. tetszvényjog felett elitélő nézetet vallott, képzelhetni, hogy az elfogulatlanul gondolkozó bírálók csapatja nem lehetett nagyon igénytelen. S igy történt, hogy az elrendelt placetum csak irott malaszt volt, mint mondani szokás, — gyakorlása igénybe véve nem lett. * Nam mellőzhetjük el még felemlíteni azt a mozzanatot, amely a kath. autonómiát szervező kongresszusban 1871-ben tár­gyunkra vonatkozólag felmerült. Néhány tisztes ur »Roma terjeszkedésével s vész­teljes döntvényeivel szemben« a piacet jognak használatát nem kis erélylyel sür­gette. »Az igaz — ugy mondák — ma mindenkinek szabadságában áll gondolatait, eszméit terjeszteni; de az is igaz, hogy ami e cselekvésében a törvény korlátaiba ütközik, megtoroltatik; ellenben a lelki békét háborító syllabusok szerzőit nem le­het az ezküdtbiróság elé állítani. Pedig, ha én nem tarthatom fel a gyújtogató *) 1871. évf 208. szám. kezét, ki nevezne engem oktalannak, ha megoltalmazom házam tetejét a kanóezok hajigálásától ?«*) E gyújtogató természete­sen senki más mint a — pápa. Igj r okos­kodott Királyi Pál s érzett vele hasonló­lag Bar tal György. Ily alapokra fektetve — ez azután lett volna kath. autonómia! Azonban a kath ügyek érdekeit mélyebben vizsgáló férfiak, mint gr. Oziráky János, br. Sennyei Pál, Dr. Bertha János és má­sok számosan erélyes beszédben álltak ellen a piacetvédő urak éppen nem katholikus törekvéseinek. Az autonómiai sikertelen mozgalmak csakhamar megszűntek, a liberális sajtó és a parlamenti interpellácziók vádja elhall­gatott, s a placetum réme újból a sirba szállt . . . Ilyen volt a harcz az egyház független­ségeért hazánkban a placetum ellen, mely­nek létet II. József, koporsót pedig mostan uralkodó királyunk adott. Ez igénytelen sorokra csak futólag visz­szapillantva rögtön feltűnik hazánk főpap­ságának gátat nem ismerő ellenállása, me­lyet az egyház szabadságának érdekében s jogainak védelmében mindenkoron kifejtett. Igaz ugyan, hogy II. József nagyhangú elveinek lázas áramlata magával sodort né­hány püspököt is, akik inkább tetszvágy mint egyházi szellem által indíttatva ha­joltak meg a jogtalan rendeletek előtt, mint erről br. Andrássy akkori rozsnyói püspök is az ország prímásához intézett levelében fájdalommal megemlékezik. Mind­azonáltal oly példát hiába keresnénk tör­*) Religio. 1871. I- 243. I. • i.ii .. —u ténelmünk lapjain, mint a benczésrendheé tartozó Morosini János veronai püspöka volt. aki egy pásztorlevelében meghagytt papjainak: hogy a pápai bucsuk place nélküli használatától tartózkodjanak s hogy e parancsának engedelmeskedjenek, mert különben az uralkodó segítségét fogná igénybe venni.*) A magyar főpapság jó és balsorsban egyaránt őrt állott az egyház függetlensé­gének, szabadságának védelmében. A kar­hatalom sokszor feje felett suhogott ugyan, de az erkölcsi diadal mindig az övé volt, Ezt bizonyítja a hazánkban letűnt tetsz­vényjog is, amelynek gyakorlása — hogy a tudós Tarquini szavaival éljek — csak egy újkori Bábel leszen mindenkoron.**) — Népszerű felolvasás. A polg. olvasó kör helyiségében márcz. 16-án vasárnap este 7 órakor Miklósy József lanitó »Az iszákosságról« felolvasást tart, melyre az egyesület tagjait tisz­telőitől mesruivia az eluökséff. — A hidat bekötöttek. A propeller részvénytársulat igazgatósága a nagy­dunai hid bekötésével tegnap délután délután készült el. A hidat kellő tata­rozással, kitűnő állapotban adták át a közforgalomnak. Esztergomban a híd bekötése sokat- jelent, mert attól szá­mítjuk a forgalom megélénkülését. *) Martens, Beziehungen zwieschen Kirche und Staat. 143. 1. **) Tarquini, Juris Eecl. publ. lustit. 159. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents