Esztergom és Vidéke, 1890

1890-03-09 / 20.szám

Vi van ni inain ak nieg Felelőleg berendezett tűzfeeskendőgyár, mely az ország szük­ségletét, különösen minőség és megbíz­hatóság tekintetében, képes kielégíteni. Innét van. hogy községeink nagyrésze nemzetgazdászatunk kiszániithatlan ká­rára, mindeddig külföldről hozatta gé­peit ; mivel azon néhány község, a mely a hazai gyártmány minőségébon csalódott, annyira megingatta a hazai gyártmány iránti bizalmat, hogy inkább vásároltak külföldön drágábban, mint itthon. Ezen bizalmatlanság leküzdése fogja tőfeladatát és főnehézséget képezni az nj gyárnak. Hát bizony még csak néhány évtized előtt is nálunk hiába keresett volna valaki olyan korszerű tüzfecskedöt, a melyet itthon készítettek ; hanem a ma­gyar ember kénytelen volt verejtéken gyűjtött garasait Prágába, Bécsbe, Oráczba, Brünn be küldeni, ha szük­sége volt olyan ttizfecskendőre, a mely icsak némileg is megfelelt a korszerű követelményeknek. Csak szerfölött las­san rendezkedett be nálunk néhány je­lentékenyebb műhely (távolról sem versenyképes gyár) a tűzfeeskeudő ké­szítésére. Mikor is azon igen furcsa működést kellett látnunk, hogy például harangonló-műhelyekben mint nagyon is alárendelt s vajmi kedetlegesen űzött mellék foglalkozás tengődött a lűzfecskendő készítés. — Gyár­tásról, mely a műhelyben történő ké­szítés fölött vajmi számos előny nyel Mr, persze hallani sem lehetett. Nem vállalkozott arra sem tőke, sem szak­értő. Ugyanis, a gyártásnak, melylyel a korszerüleg fölszerelt gyárak foglalkoz­nak, a műhelyekben történő készítés fölött két főelőnye ván : 1-ször, ily gyártmány jobb minőségű árut képvisel; 2-szor, ily gyártmány nemcsak jutányo­sabb, de olcsóbb is a még oly ügyesen szorgalommal vezetett műhelyek készít­ményeinél. Hogy ez igy áll és ennek igy kell állania, az minden gondol­kodó előtt világos. Napjainkban a tö­kepénz nagy fölényt gyakorol minden irányban ; mert az mindennél hama­rább teremt olcsó hitelt és szakértel­met : már pedig nemzetgazdászatunk minden ágánál a virulás legelső kel­léke az olcsó hitel és a szakértelem. Tekintsük, például a kézműiparost, a ki műhelylyel bír és a gyárost, a ki gyár fölött rendelkezik. Az első nem bírván olyan olcsó hitellel, mint az utóbbi, kénytelen a nyersanyagot drá­gábban fizetni meg, mint az utóbbi ; ennek azután következménye, hogy ké­szítményét drágábban árulja, miut a gyáros gyártmányát, még pedig azért is, mert az utóbbi nemcsak olcsóbban és jobb minőségben beszerzett nyers­anyagot dolgoztat föl, mint az előbbi, hanem kisebb költségen is állítja elő gyártmányát, — tömeges munka folytán miut a műhelylyel biró iparos készít­mény ót. Ámde a gyáros nemcsak jutá­nyosabb és olcsóbb, hanem jobb ipar­terméket bír a vevőknek nyújtani, sem­mint a műhelyben dolgozó iparos ; mert a gyári munkának azon rendkívüli nagy előnye is van a műhelymunka fölött, hogy a gyárban dolgozó munkás folyton ugyanazon részét állítván elő a gyárt­mányoknak, szerfölött nagy ügyességre tett szert szakmája illető ágában ; s igy az ily tökéletes részekből összeál­lított gyártmány sokkal jobb, mint a műhelyek készítménye, a melynek min­denik részét azon egy munkás kényte­len készíteni, akár ügyes az illető akár nem. Ez a munkafelosztás előnye a mely Európaszerte csodákat müvei. Az elmondottakból kitűnik, hogy mi­nél nagyobb s minél korszerűbb-beren­dezésű valamely gyár, annál jutányo­sabb és olcsóbb áruval bír a vevők­nek szolgálni, a mely áru minden kö­rülmény között jobbminőségü és olcsóbb mint bármelyik műhely még oly kitűnő készítménye. A tűzoltó-intézmény gyors elterjedé­sének főhátránya tehát abban rejlett, hogy nem volt az országban kellőleg fölszerelt tűzfecskendőgyár. De a ini nem volt, hála Istennek ! már van. A jövő Esztergom. Esztergom, márcz. 8. Az egyesülés eszméje mindenütt élénk és rokonszenves fogadtatásra talál, csak Szent-Györgymező árulja el meglehetős közönyét. A szentgyörgymezeieknek azonban tudomásul kell venniök, hogy van egy párt, mely a városok egyesüléséből ki akarja zárni Szent-Györgymezőt. Mit jelent ez az álláspont? Azt, hogy Szentgyörgymező nyújtaná a legkevesebbet s kapná és követelné a legtöbbet. Szentgyörgymezőnek alig vau egyebe I annál, a mit a herczegprimás jóvoltából kapott. Ez a jövőben is csak a szent­györgymezeieké maradna. De kulturális és társadalmi szempontokból épen Szent­Györgymező az, mely az egyesülés ösz­szes előnyeire és vívmányaira leginkább t rászorulna. Vau azonban egy másik párt is, mely nem ragaszkodik merev opportunizmus­hoz s inkább lemond az anyagi és szel­lemi gyarapodás kétes kalkulusairól, semhogy az egyesülés műve csorbát szenvedjen Szt.-Györgymezőro is szükségünk van. Az egyesülésből még az utolsó nádfö­deles kunyhónak sem szabad kimarad­Mert a jövő Esztergom még az utolsó nádfödeles kunyhóra is a jólét és bol­dogulás vidám verőfényét fogja ki­árasztani. Ne legyenek ellentétek és visszavo­nások köztünk. Értsünk egyet a nagy munkában, legyünk jó testvérek, hiszen mindnyájan esztergomiak vagyunk. Emlékezzünk a vesszők meséjére. Egyenkint könnyen összetördelhetnek minket, de négyünket már alig. Legyen vége századok mulasztásainak és kár­hzoatának. Egyesüljünk szívben, lélek­bdn, jövőben és boldogulásban kivétel nélkül mindnyájan. Levél az orvosokhoz. (Egy kis nyelvörködés.) A magyar orvosok közül különösen azok, a kik Bécsben végződnek nem tudnak magyarul. Az ő nyelvűket leg­alább nem érti meg iskolázatlan ma­gyar ember, a kinél a magyar nyelvet még nem sikerült tönkre tennie se iskolának, se hírlapoknak. Az orvosok nagy része arabsul beszél, midőn tu­dományáról nyilatkozik. Műszavaikat nem érti a magyar ember, legföljebb az, a ki már maga is megromlott egy ki­csit nyel vérzés dolgábau : a tanultabb. De ne sértődjenek meg az orvosok, a kik különben nem tehetnek róla, hogy olyan rossz tudományos nyelv­mestereik voltak. Lesz már vagy ötven esztendeje, hogy a Bugáthságok vérré váltak s nincs nehezebb, mint kiirtani a rosszul al­kotott szók szerbtöviseit. Legközelebbi számunkban a hivatalok stílusáról lesz szerencsónk egyet-mást elmondani. Most az orvosok figyelmét hívjuk föl a Nyelvőr legutóbbi füzeté­ben megjelent orvosi műszavak kritiká­jára s hogy abból nem orvos olvasóink­nak is haszna legyen, csak azokat a kifejezéseket mutatjuk be, melyek a müveit nagy közönségnél is hibás for­mában ismeretesek és használatosak. Eddig gyúpont volt a gyűjtőpont vagy tűzponfc, a rövidlátó helyett helyesebb a közellátó, láta helyett szembogár, hűdés helyett bénulás, végtag helyett átalában tag, gerinczagy helyett gerincz­volő, ütér helyett verőér, viszér helyett vivőér, légzés helyett lélekzós, légcső helyett gégeeső, hörg helyett tüdőcsö, tápcső helyett nyeldeklő, fehérnye he­lyett fehérje, tultömött helyett zsúfolt, heveny helyett hevenyés, üdült helyett megrögzött, vörheny helyett vörheuyeg, küteges helyett foltos hagymáz. Lehetne még tovább is folytatni a sorrendet, de a t. orvos urak már ezek­ből a javapéldákból is meggyőződhetnek, hogy a magyar orvosi nyelv csakugyan nem makulátlan s hogy nemcsak a szakla­poknak, de önmaguknak is meg kell ragadniok minden kínálkozó alkalmat, hogy az orvosi műnyelv mielőbb érthető, élvezhető és magyaros legyen. HÍREK. — Munkay János czimz. kanonok, lévai kerületi alesperes és tanfelügyelő, garamujfalusi plébános és főszentszéki üluök élte 70-ik, áldozársága 40-ik évé­ben elhunyt. Ő Eminentiája könyvtári catalogusában tizenegy munkája van felsorolva; azonfelül sokat irt a Magyar Államba és egyéb egyházi folyóiratokba. — Halálozás. Sypniewski Vincze, kir. mérnök haláláról a családi gyász­jelentés a következő : Odrowazi lovag Sypniewski György cs. és kir. tüzér­főhadnagy maga, mint testvérei nevé­ben szomorodott szívvel jelenti hőn szeretett atyjának odrowazi lovag Syp­niewski Vincze m. kir. mérnöknek, a halotti szentségek ájtatos felvétele után, életének 57. évében f. hó 5-én esti 10 órakor történt gyászos elhunytát. A megboldogultnak hült teteme f. hó 7-én délután 4 órakor fog a róm kat. szertartás szerint, Öreg-utcza 241. sz. a. házból, az Esztergom szab. kir. vá­rosi sírkertben örök nyugalomra helyez­tetni. Az engesztelő szent mise-áldozat pedig f. hó 9-éu d. e. 10 órakor fog a szent Ferencziek templomában az­Urnák bemutattatni. Esztergom, 1890. márcz. 6-án. Áldás és béke poraira! Gyula, Zsófia, Mária gyermekei. A kir. felmérő felügyelőség tisztikara a kö­vetkező gyászjelentést adta ki : A m. kir. III-ik felmérési felügyelőség tiszti­kara fájdalomtelt szívvel tudatja, sze­placetumhazai törvényeinkben semmi alapra nem talál s hogy sérti az egyház törvény­hozói hatalmát. Ennélfogva kéri ö felségét, hogy a magyar papságnak a pápával s vi­szont való közlekedése teljesen független és szabad legyen. S ez alól csakis azon pápai iratok vétessenek ki, amelyek a király főkegyúri jógáit érintik, s amelyek a lelki hatalom körét túllépnék. E kivételes pápai iratok kihirdetés és végrehajtás előtt a prímásnak, vagy üresedés esetében az idő­sebb érseknek közvetítése által ő felsége elé terjesztessenek átnézés és jóváhagyás végett. S erre vonatkozólag az érsekek és püspökök föltétlen bizalmat érdemelnek. Mert a történelem tanúsága szerint, vala­hányszor a római sz. szék oly rendeletek­kel és követelésekkel állott elő, amelyek az apostoli király, a hazai klérus jogaival, vagy a törvényekkel és az ország törvényes szokásaival ellenkezni látszottak, a haza főpapsága, igy Pázmány, Lósy prímások is, mindannyiszor védelmére keltek az apostoli király s a magyar egyház jogainak. Végül kifejezi az összes püspöki kar abbeli közös óhaját és kérelmét, miszerint az általános pápai bullák és brévék a világi difeasterium közbenjötte elmellözésével egyenesen az ország prímásához, ennek utján pedig a püspökökhöz származtassanak át.*) A püspöki kar e kérvénye hosszas tár­gyalásokra adott alkalmat, amelyek bizo­nyára örvendetes eredményt létesítettek volna, ha a bekövetkezett 48-as idők zava­ros hullámai az ügy menetét meg nem gátolják. Ámde a vihar letűnt a hon egéről, *J ßoskw.Jiyi, i. ím. Ili 888. s. k. 1. s a magyar egyházra felragyogott a rég várt őrömnek napja. Ferencz József, dicsőén uralkodó királyunk 1850. ápr. 18-án kiadott rendeletével a kath. egyházat Magyaror­szágban visszahelyezte régi jogaiba. Ren­deletének első §-a igy hangzik: »Szabad­ságában álljon ugy a püspököknek, mint a gondjaikra bizott híveknek a pápával közlekedni, és ennek rendeleteit vagy ha­tározatait elfogadni, anélkül, hogy e czélra a polgári hatalam előleges beleegyezése megkívántatnék. A placetum tehát, amely nehéz teher­ként 70 éven át nyomta az egyháznak vállait, ő felségének az egyház iránti jó­akaratából megszűnt létezni hazánkban. Hogy a nap, melyen a magas rendelet napvilágot látott, nemcsak a püspöki kar­nak és a papságnak, hanem minden őszin­tén érző kath. kebelnek valóságos ünnep­napja volt — ki csodálkoznék ezen? — kz egyház visszaszerezte azt, amit tőle zsarnoki módon elraboltak: törvényházé hatalmának függetlenségét. E nap a magyar egyház diadalának napja volt — ellenségei felett! Ez idő óta hazánkban a placetum, mint tényleges jogfosztó tényező, elenyészett... Azonban roszakaratnak, mélységes hitkö­zönynek, és a liberális gondolkozás követ­kezetesen ferde irányának kell tulajdoni­tanunk, hogy a kormány részéről mégsem hiányoztak törekvések, amelyek a sirba döntött placetumot feltámasztani igyekez­tek. Ez egyházellenes törekvésekről, ame­lyek azonban semmi eredményt sem értek el, illő megemlékeznünk. Ismeretes, hogy a IX. Pius pápa alatt tartott vatikáni zsinaton, amelyen többek között a magyar püspöki kar is ellenzéki álláspontot foglalt el, ki lőn hirdetve a pápa csalhatatlanságáról szóló dogma. Ez eseményt néhány kormány űrügyül hasz­nálván fel általa a placetumot felelevenít­hetni vélte. Igy a magyar kormány is. Br. Eötvös József vallás és közoktatásügyi mi­niszter 1870. aug. 1-én értesítette Simor Jánost, az ország herczegprimását, hogy a pápai csalhatatlanság dogmájának kihirde­tése alkalmából az állam jogainak megőr­zése és előfordulható komoly körülmények békés elintézése szempontjából szükséges­nek találta Ő felségének a placetum regium újra életbeléptetését javasolni, kifejtvén az okokat, amelyek Őt e lépésre birták. E miniszteri tudósítás oly hirtelenül és váratlanul jött, hogy a herczegprimásnak nem is volt ideje a püspökökkel ez ügyről tanácskozni, és néhány nap múlva máris megjelent gróf Andrássy Gyula miniszter­elnök hivatalos leirata, melyben tudtára adja az érsekeknek és püspököknek, hogy ő felsége apóst. kir. jogainak megőrzése tekintetéből aug. 9-én a placetum regium gyakorlását elrendelte ; és hogy e királyi határozat értelmében hazánkban a római zsinatnak vagy ő szentségének semmiféle intézkedései vagy határozatai szét nem küldhetők s ki nem hirdethetők, mig azok szétküldésére és kihirdetésére a kormáuy utján ö felségétől engedély nem adatik. Az indokolásban a miniszter különösen három oly föérvet hoz fel, melyeknek semmi alapjuk sincsen. Azért szükséges, — úgy­mond — a placetum, hogy Ö felsége apóst, kir. jogai az infallibilitás kihirdetésével szemben épségben tartassanak, hogy a nép-* ben e dogma miatt veszekedések, egyenet­lenségek elő ne forduljanak; és hogy a püspököknek legyen mentségek, ha a pápa által a dogma ki nem hirdetése miatt kér­dőre vonatnak. E királyi rendelet, illetőleg miniszteri sugalmazás ellen az ország herczegprimása egy nagyszabású, hatalmas és érvekben gazdag tiltakozást nyújtott be ő felségének. Sorba veszi a miniszter érveléseit, s a czá­folat nyugodt, de biztos erejével semmisiti meg azokat. Kimutatja, hogy a placetum regium gyakorlába sem tulajdon czéljának meg nem felelő, sem az alkotmány és tör­vényekkel, valamint a lelkiismeret törvényes szabadságával meg nem egyező, és hogy utolsó elemzésben az semmi más, mint a kath. egyház alkotmányos szabadságának és szerves működésének korlátozása. Nem félti az ország népét a zavaroktól, mert meg van győződve, hogy a magyar katho­likusok hite és vallása sokkal szilárdabb, semhogy zsinatilag elfogadott dogmát saját egyéni itéletöknek alávetni s az egyház parancsainak ellenszegülni képesek volná­nak. Továbbá a püspöki kar a placetumban nyújtott mentségre a pápa előtt — nem szorul. Mert igaz ugyan, hogy a zsinaton ellenzéki álláspontot foglalt el a dogma kihirdetésével szemben, minthogy a jelen viszonyokat arra alkalmasnak nem találta, mindazonáltal a zsinatilag kihirdetett dog­mával szemben minden további ellenkezése semmis, sőt lelkiismeretben kötelességének tartja a zsinat határozatainak eleget tanni. (.Vége kov.)

Next

/
Thumbnails
Contents