Esztergom és Vidéke, 1890

1890-03-02 / 18.szám

Midőn (ellát a gazdatiszteknek törvény által való oltalmazását kérjük, nem lehet intentionk érdem nélkül való jutalmakat vagy előnyöket kierőszakolnunk ; csakis méltányosságot és igazságot óhajtunk védtelen helyzetünkben a méltatlan bánásmódokkal szemben, hízva a nagylelkű ós nemesszivü uraságok, továbbá az igazságszerető törvényhozók elfogulatlan ítélő tehetségében, szemben a gazdatiszti állást csak amolyan megtűrt existentiáknak tartó földesurakkal. Most, azonban vessünk számot a felmerülhető ellenvetésekkel. Ki merné állítani azt, bogy bárkinek is jogában állana a Földesurakat, vagy bérlőket a tulajdonnal s birtokkal járó szabad rendelkezési jogukban gátolni? Jogcsonkitásról tehát szó sem lehet, hanem csak a gazda tiszti kar erkölcsi értékének törvényhozás utján való emeléséről, a mi végeredményében ugy a földesuraknak, mint a gazdatiszteknek érdek ükben áll. Azt moudbatná valaki, bogy a gazdatiszt értelmiségénél fogva nem szorul — mint a cseléd, iparos-tanonez stb. — a törvény oltalmára, hanem biztosítsa magát uraságával szemben szerződés által. Ez igen helyes és czélrávezető mód volna, de a gazdatisztek helyzetén nem segít semmit; mert e pályán oly nagy a túltermelés, hogy a ki föltételekhez kötné szolgálaiba lépését, az biztos lehotue arról, hogy állás nélkül marad. Mert már is sok és mindig több lesz azon birtokosok száma, kiknek értelmes gazdatisztek nem kellenek, mivel ezek nem azt tekintik, hogy képzett tisztjeik legvenek, hanem azt, hogy minél kevesebb fizetést kelljen adniok s igy valóságos árlejtést tartanak a gazdatiszti állásokra. A mit a fizetéseken megkímélnek, azt a czimekeu kárpótolják, mert nagylelküleg adományozzák a legnagyobb gazdatiszti rangfokozatokat olyau egyéneknek, a kiket még a gazdatiszt elnevezés sem illet meg. Volt rá eset, hogy egy ilyen nraságnál a gazdatiszt fizétés-javitásért folyamodót s a válasz az lett, hogy kineveztetett tiszti an óvá, de egy krajczár fizetés-javítást, sem kapott. A magyar zongorareformátor. Esztergom, márez. 1. Kedden este matatja be Esztergomban Jankó Pál hazánkfia világraszóló magyar találmányát, mely óriási reformot jelent a zougorajátszás technikájában. A zseniális feltaláló uj klaviatúráján, mely lehetségessé tesai a lehetetlen! egy igen jóhirnevü fiatal zongoraművésznő fogja a találmány praktikus voltát, bemutatni. Min (b-n müveit esztergomi embert és családot örvendetesen fog érinteni ez a kedves művészeti esemény s a művészeti élvezetekben régóta böjtölő város bizonyára meg fogja ragadui a kedvező alkalmat annak bebizonyilására, begy a világhírű művészek nem távoztuk el felejteni való emlékekkel Esztergomból. Jankó Pál magyar ember, művészeti találmánya is magyar s igy van jogunk közönségünk hazafiságára hivatkoznunk első sorban. De a zongorareformálor találmánya már megnyerte az egész müveit világ tetszését és javalását s igy másodsorban a találmány művészeti jelentőségére és becsére is fel kell hívnunk előkelőségünk figyelmét. Tanulságos egy este lesz a Jankóféle zongorahangversony. Először szólal meg városunkban a jövő zongorája s elős'ör mutatja be egy olyan jeles zongoraművésznő, mint Gulyás Gizella k. a., hogy milyen hivatása lesz a magyar találmánynak az egész művelt világon. Ezek után már senkinek sem kell azt mondanunk, hogy adjon a baladásnak, a magyar felIalá ó ész elismerésének s a magyar zongorajátszás művészetének találkozót az esztergomi redőit (ban. A vén czigány halála. Esztergom, márcz. 1. Tegnap délelőtt temetlék el a hetvennégy esztendős Miska bácsit, akit azelőtt Balog Mihálynak hívtak, mikor valami hatvan esztendő előtt kifújta a keservest klarinetjén a bánatos szivekből. Balogh Miska volt Esztergom első zenés czigány a, a ki idevetődött fiatal korában s nem is mint prímás, hanem mint klarinétos, czigényzenekart teremtett s azóta több mint ötven esztendőn keresztül a város örömének és bujának hű tolmácsolója volt, hol ujjongó, hol rivó klarinétján. A klarinétosokat a magyar példabeszéd szerencsétlen flótásoknak tartja. Miska bácsi nem tartozott ebbe a bandába. A mit megalapított, az túléli; első zenekara vejei vezetése s különösen Jónás Pali jó hegedüszava mellett túlélte az alapitót s ezt tegnap még az öreg czigány sírja szélén is hirdetle. Balogh Miskát az egész megye ismerte és szerette s halála által valóban szegényebb lett egy igen jóravaló erővel a magyar uépzene, mely ez idő szerint még mindig a mi nemzeti zenénk. De bejárta az öreg a világ jó részét is s a dalkedvelő külföldön becsületet szerzett a magyar népzenének s kedveltebbé tetie a magyar czigányt. A jó öreg nagyon fáradtan érkezett, sírjába. Ötven esztendőn felül mulattatta, vidámította az egész várost s a szomszéd megyék jókedvű közönségét Illő tehát, hogy sírjára mi is elhintsünk néhány szálat a megemlékezés virágaiból. A kitűnő ezigány nagyon vén korában búcsúzott el a világtól s ekkor Italt meg másodszor. Mert először akkor szűnt meg élni, mikor néhány esztendő előtt örökre kiesett a kezéből a klarinét. Azóta csak eleven árnyék volt. Búcsúztassák el szépen szegény M ska bácsit a magyar dal igazi pajtásai, az énekes madarak, a kik uj sirja fölött nem fognak elszállani, a nélkül, hogy meg ne emlékeznének örökre elnémult ven czimborájukról. A NÖKRÖL A NŐKNEK. (Egy nő gondolataiból.) A nők életét nem lehet a naptár szerint meghatározni, mert néhány nap alatt évekkel vénülnek, de hogy aztán ismét évek mint napok repülnek tova azokból uj ifjúságot éreznek visszasugározni. Ennek oka az, hogy mi nők szívvel élünk. Ki valódi korunkat ismerni akarja, annak tudni kell szivünkbe pillantani s annak sebhelyeit megolvasni. * A szép nőkkel való társalgás az élet költészetéhez tartozik, olyan az, mint a kitűnő bor élvezete: valódi férfi nem nélkülözheti. * A sziv élete csak akkor kezdődik, midőn nyugalmunkat elveszítjük, mintha a szerelemnek bölcsője, a nyugalomnak koporsója volna egyszersmind, a sziv e kettőt nem egyesítheti. * A szeretet életünk egyetlen boldogítója s fénypont, mely eleiünket besugározza, mint a nap meleget, világot s életet terjeszt határain a gyönyörteli perez, mely habár évek szenvedései után jő fel, uem mondhatjuk, hogy hasztalan tűrtünk. Ki még nem szenvedett, nem tudhatja, hogy mily kevés kell ahhoz, hogy magunkat boldognak érezzük. A hős Achillest sarkán, a jelenkor puüább fiait drámáikban és vígjátékaikban vagy verseikben lehet halálosan sebezni, az asszonyt a múltban, éppen mint a jelenben : csak szivén. * Az asszony életének egyetlen czélja a szeretet, egyetlen hivatása, hogy boldogítva, boldogulni törekedjék; s elérheti-e gyakran ezen czélt külső kellemek nélkül ? remélheti-e, hogy szerettetni fog ha arcza nem szép, bármi fogékony legyen is keble a boldogságra ? J * Az asszonyt oly ferde helyzetbe állítják társadalmi fonák vászonyaink, hogy egy lépéssel házi körén kivül, szive már összeütközésbe jő nemcsak a világ előítéleteivel, melyeknek kisebbnagyobb mértékben mindnyájan rabjai vagyunk, de magával sorsával is, melyet neki, mint gyöngébb félnek, osztályrészül ada az elnyomatást. * * * Oly kevés férfi tudja, vagy akarja tudni, hogy az asszonynak legfőbb ereje s gyengosége: a szerelem s kicsinyben és nagyban ez egy erő vezérli tetteit. * Ha a férfi, ki gyakran, hogy egy ötlete kárba ne veszszen, oly könnyedén elméuczkedik gyarlóságaink felett, megemlékeznék, hogy az is asszony vala, kinek lételót köszönheti s ki oly hű gonddal virrasztott bölcsője mellett, talán méltányosabb volna irántunk ; hiszen lehetnek, s bizonyosan vannak is hibáink, de azért nem érdemeljük, hogy éppeu azok Ítéljenek el, kik életüket s boldogságukat hűségünknek és szerelmünknek köszönhetik. HÍREK. — A herczegrimás a városrészek egyesítése ügyében olyau jóakarattal nyilatkozott városunk polgármestere előtt, ki ez ügyben csütörtökön kért audiencziát, hogy azóta a városrészek latából minden kételyt kizárólag következtethetjük. Ismeretes, hogy Zsigmond király és IX. Bonifáoz pápa politikai ellenfelek voltak, amennyiben Bonifácz minden áron nápolyi Lászlót, mint aki közelebb állott az Árpád családhoz, szerette volna Zsigmoud ellenében trónra emelni. Innen eredt a feszült viszony a pápa és Zsigmond között. Zsigmondnak nemsokáig kellett alkalomra várnia, amelyben méltatlankodását éreztesse Bonifácz pápával szemben. Az úgynevezett »bullatiei«, akik pápai bullákkal ellátva egyházi büntetés terhe alatt is csikartak ki ez időben az országban kövér eyyházi javadalmakat,, annyira ma»uk ellen zúdították nemcsak az egyháziak, hanem világiak haragját is, hogy ezek keserű panaszokkal fordultak a királyhoz oltalomért. Ekkor ridt.i ki Zsigmond emiitett rendeletét, amelyben erélyes hangon szólva meghagyja: minthogy az elkeseredés és panasz miiidsürrtbiien hangzik fel a bullatusok és mások ellen is, akik tőle nemcsak a tiszteletet tagadják meg, hanem öt koronájától is megfosztani törekedtek és törekszenek; ós minthogy a neki és alattvalóinak okozott szomorúságot és keserűséget továbbra el nem tűrheti, azért bárminemű javadalmat az ö határozott beleegyezése nélkül senki sem kaphat, úgyszintén a pápának és hivatalnokainak rendeleteit ugy javadalmak, mint bíráskodási dolgokban senki elfogadni, kihirdetni ós végrehajtani az ö beleegyezése nélkül ne merészelje, ha javadalmát elveszteni, vagy felségsértést elkövetni nem akar.* * Batthyáu. L?g' s Eocl. Regi Hungáriáé 1.472 JMint a rendelet szövegéből kitűnik, a ! király egyrészt véget akart vetni a bullatusok túlkapásainak, de másrészt keserű hangon tesz czélzást a pápára is, akit e rendeletével javadalmak admányozásából és bíráskodási ügyek elintézéséből kizárni akart. E történeti tényt tagadni nem lehet. Ámde ebben a modern értelmű placetumot nyilvánulni nem látjuk. Mert jól jegyezzük meg, Zsigmond király rendeletének czélja nem annyira a pápa iránt való bizalmatlanság kifejezése volt, mint inkább a bullatusok által előidézett panaszoknak és nyugtalanságoknak megszüntetése, amit bizonyít az is, hogy a rendelet csakis a javadalmak és bíráskodások ügyére irányult; ellenben a pápa minden más iratait, határozatait a király előleges beleegyezése nél! küí is el lehetett fogadni, hihirdetni és j végrehajtatni. — Amint a hullatusok által l okozott zavarokon enyhítve és segítve lön, [s amint a pápai széken trónváltozás történt, Zsigmond király e rendeletének nyomára többé sehol sem akadunk. Ezekből láthatjuk, hogy Zsigmond emiitett rendelete seinmikép sem volt egyházi természetű, hanem létének alapját első sorban a bullatusok túlkapásainak megszüntetésében, másodsorban tisztán politikai okban kell keresnünk. Hiába hivatkoznak némelyek a XV. században hozott egyházi ügyekre vonatkozó hazai törvényekre is, mert ezekben távolról sincsen szó a királyi placetumról. E törvények csak azon visszaélések megszüntetéséről szólnak, amelyek a peres feleknek Rómába való idézéséből eredtek. Sokan ugyanis ez időben, egyháziak úgymint világiak, kiknek peres ügyeik voltak, az ugynevezett »idéző paranesot« szerzek meg maguknak, melynek értelmében a másik perlekedő félnek egyházi büntetés terhe alatt Rómában kellett megjelennie ügyének elintézése végett. Természetes, hogy a Rómában való megjelenés rengeteg pénz és sok fáradsággal járt, miért is a megidézett fél gyakran volt kénytelen sokszor nagy pénz árán is inkább szerződésre lépni ellenfelével, kinek megidéző parancsa nem ritkán, gyalázatos hamisítvány, aljas koholmány volt. E visszaélések és csalások meggátlására hozattak a királyi rendeletek és törvények, Igy 1492-ben II. Ulászló alatt hozott egyik törvény elrendeli: hogy senki se merészeljen akármily ügyben bárkit is a római kúria elé idézni, mielőtt érseke, megyés püspöke vagy ennek vikáriusa előtt ügyében el nem járt, s csak akkor, ha ezek ítéletével megelégedve nincsen, fordulhat a római kúriához, »de csakis fellebbezés czimén és nem máskénU ; akik ellenkezőleg cselekesznek, kellő büntetéssel sújtassanak.* E törvény tehát, amint látható, nem elrendelése a placetumnak, hanem az egyetemes egyházjognak korlátozása, amennyiben az egyetemes jogot, mely szerint peres ügyekben in prima instantia egyenesen a római székhez lehet fordulni, akként módosítja, hogy a hazai egyházi itélő forumok elmellőzésével egyenesen a római kúria ítéletét igénybe venni ne lehessen. Ily tartalmúak a placetum hívei által idézett többi törvényeink is, * Baltbyan, i- in, 533. 1, Aki a placetumot határozott királyi rendelet alakjában hazánkba behozta, II. József császár volt. Számos rendeleteivel az egyházat a legméltatlanabb szolgaságba akarta hajtani, ennek különösen törvényhozói hatalmát zsibbasztva meg a piacet behozatala és gyakorlása által. Kormányzásában zsinórmértékül tartotta ez axiómát: Szükséges, hogy általam kormányzott országom az én elveim szerint kormányoztassák. Elveinek lényege pedig az volt, hogy alattvalóinak anyagi jólétét, boldogságát a tőle telhető módon előmozdítsa, amely elvek szerint rostálta azután meg, javította (iletőleg rosszabbította) és semmisítette meg az egyháznak legüdvösebb parancsait és határozatait. Hogy mennyire akarta ez elveit megvalósítani, kitűnik abból, hogy a placetumra vonatkozó rendeleteinek száma az 1781. és 1782. évben körülbelül tizenhatra rug. Melőzve az egyházi ügyekre vonatkozó újításait és rendeleteit, csak azokat emiitjük, melyek szorosan tárgyunkhoz tartoznak. Legelső rendeletét, mely a placetumra vonatkozik, 1781, márcz. 30-án adta ki. Ebben megparancsolja, hogy a római szent széktől kibocsátott minden bulla, breve s egyéb okiratok, mint amelyek az államra kétségtelenül nagy befolyást gyakorolnak, ezentúl kihirdetés előtt a kir. helytartó tanács által vizsgálat s kir. tetszvény megnyerése végett ő felsége elé terjesztessenek. E czenzura alól csupán a római poenitentiária azon iratai vétettek ki, amelyek szorosan a lelkiismeret fórumához tartoznak. (Folyt, köv.)