Esztergom és Vidéke, 1890

1890-02-27 / 17.szám

a két szomszédmegye közel batárin je­lölre ki maga a természet. Ezt a vonalat ismertesse és ismerje meg leginkább a fővárosi turistaság s akkor .nagy szolgálatot tesz a főváros jövőjének. Három tájszépségekben leggazdagabb szomszéd esztergomi vidékre óhajtottam ma az átalános figyelmet felhívni s ezen vidékek népe számára természeli népleirási, kulturális, történeti és nép­költési jellemzésekkel a rokonszenvet kikérni. Az egyik Dömös, a második Szent, Lélek, a harmadik Esztergom. Esztergom szemefénye s minden tu­rista első látnivalója Esztergomban min­denesetre maga a főszékesegyház, mely az ország legnagyobb és legdíszesebb temploma. Hatvanhat méternyi magas hegyen áll az óriási méretekkel imponáló nagy székesegyház, mely alig egy nemzedék munkájával, egy emberöltővel har­niinczliat, esztendő alatt épült fel. A főtemplom belseje eredetileg vörös ter­més márványkő volt ; ez ellen már Kazinczy Ferencz is panaszt eme t, mi­dőn az építkezéseket 1830-ban meg­szemlélte. A finom aesi hetikai izlésü apostol ekkor ezt Írta: »Mely kár, hogy Esztergomnak fejéres vagy sár­gáló márványa nincs. A márvány erőre mutat, gazdagságra, mely maga is erő de azon föl ül, hogy ez nem kedves a szemnek, ezt még azon tekintet is saj­náltat ja, hogy a kik ide Almás felől jönnek, a megunásig látván mindenütt a veres márványt, itt általa meglepetve sem érzik magukat.* Kazinczy szellemében gondolkodtak mások is s a templom óriási falait szürke mesterséges márványmozőkkol vonták be. De ez ismét egyhangú szűr keséget mutatott s komor hangulatot keltett. A főszékesegyház ridegségét a mostani herezegprimás izléso szüntette meg. Díszíteni kezdték a nagy holt szürke márványfaiakat a renaissance-, stil kifogyhatatlan gazdagságú ós pá- j ratlan szépségű decorativ idomaival és j motívumai val. Az egyhangú szürke márványködöt, melyet a szem mindenütt Iái ott, sziues márváuybeszogóssel, meleg hangulatú márványinezőkkel s dúsan aranyozott stucco müvekkel oszlatták el. Azóta sokkal inkább érvényesül a világ egyik legnagyobb festményei közé tartozó fő­oltárkép, mely díszesen és élénken ta­gozott, uj foglalatban pompázik, azóta sokkal hatásosabb a főszékesegyház leg­szebb festménye, a szentségtartó oltár fölött látható Gngoletti-remek, mely a keresztfán haldokló Krisztust ábrázolja, sőt Pázmány Péter czukor fehérségű, bágyadt, fényű carrarai szobra is inkább kilép a háttérből s már inkább bemu­tatja a mostani olasz képfaragás filigrán kidolgozású, csipkében, selyeinfodrokban s egyéb kelmeiségben bravúroskodó mű­vészetét. Uj trónust emeltek a herczeg­primásnak diszes renaissanceban s uj életet leheltek a szentély hatalmas dongából tozatán elterülő nagy fresz­kókba. Szóval megfelelő diszbe öltöz­tet: ék azt, a mi eddig csak impozáns méreteivel tudott hidegen hagyni; me­legséget és pompát, élénkséget és fényt, hangulatot és gondolatokat hintették el oda, a honnan eddig nem a csillagos, hanem a ködös égboltozat nézett le reánk. Bárhová is tekintünk a bazilikában, a csodálatos szépségű és épségü, tör­téneti emlékű Bakács kápolnától kezdve egévsz a ragyogó kupola legfelső pont­jáig, mindenütt Simor János herezeg­primás díszítéseivel, restaurálásaival és renoválásaival találkozunk. Még a fő­székesegyház kincstárában is, melynek lemekei arról nevezetesek, hogy semmi­féle nyilvános kiállításon sem pom­páztak. Az ország első egyházi kincstárának részletesebb leírása nem tartozhntik fel­olvasásom keretébe. Itt csak a legfőbb kincsekre szentelhetek néhány sort, a többit bemulatom fényképekben, hogy a kincstár megszemlélőinek számát an­nál inkább megnöveljem. A kincsek kincse mindenesetre Hu­nyadi Mátyás kálváriája, ez a csodála­latos szépségű firenzei renaissance remek, mely háromszor is hirdeti olső tulajdonosát zoinánczos czimerekben. Zo­mánezos talpán görög mythologiai ala­kok, továbbá zsidó próféták, följebb a kínszenvedés láthatók. Kéíszáziizenhá­roin drágagyöngy díszíti a színaranyból vert páratlan ötvös müvet, melyet Cor­vin János Bakács Tamás esztergomi ér­seknek zálogosított el, kinek azonban azt később odaajándékoz!a. Az eskükereszt arról nevezetes, hogy erre szokták letenni a megkoronázott királyok az esküt. Ez a régi kereszt a XII. sz.-ból, színarany filigrán mű négy nagy zafírral és drágagyöngyökkol. 0 Felsége a király is erre esküdött 1867-ben Az apostoli keresztet templomi vagy koronázó ünnepen a király előtt szok­ták vinni. Pázmány Péter házioltára ébenfából, vert ezüst díszítésekkel igen előkelő augsburgi remek. Szelepesé ii yi György béke feszül etje a XVII. sz.-ból az uralkodó renaissance iziés müve. Ezt a feszületet az ország főrangúinak nagyobb ünnepekon béke­csókra nyújtották. Hat zafir, egy ame­thiszt, két szmaragd s tizeuöt keleti I gyöngy díszíti. lit van Bakács Tamás érsek pompás 'misekönyve is, melynek festett perga­men lapjai a Corvinák szépségeivel ver­senyeznek. A Simorkincsek száma több mint har­mincz. Legbecsesebb ezek közül az 1872-ben készült fogadalmi szentség­tartó, melyet súlyos betegségből való felgyógyulása alkalmából ajánlott fel. Ebben vaunak a koronázás emlékéül ő Felségétől kapott gyönyörű gyémánt i kereszt összes drágakövei színaranyban. A monstrauczia súlya hatszáz arany, van benne pedig százhafvanöt drb. gyé­mánt, tiz dal man tin, számos rubin, szmaragd és saphir. Az uj érseki palotában a turista sok műélvezetet fog találni. Itt van a primási képtár négyszáz művel, a könyv­tár negyvenezer kötettel, másfélszáz unicnmmal, számos incunabuliimmal és kézirattal; itt a régiségsár, melyben az Aquincumtól Bregetióig terjedő római sőt nevezetesebb prehisztorikus leletek a főegyházmegye területéről szépen egy­bekerültek. A főszékesegyház bibliothókájában több mint hatvanezer kötet van együtt. Alakult a XVIII. sz.-ban Kőszegy, Lip­pay prímás s a Fuggeiek könyvgyűj­teményeiből. Három nagy terem és ti­zenkét szoba egyesíti a nagy készletet, melyben löbb mint hal száz kötet az inkunábulum. Itt vau az 1456-ból szár­mazó Báj bori László féle első magyar bibliafordiiás hires kódexe is. Szóval van a kis magyar Rómában annyi műkincs, annyi tanulság s remek vidékén annyi természeti szépség, hogy a müveit turista nemesak a természet remekeiben, de a művészet nieslerinü­veiben s történeti emlékezetű ereklyéiben is nemesebb élvezetet s feledhetetlen gyönyört fog találni. KÖRÖSI LÁSZLÓ dr. Gazdasági levél. (Az asphalt jelentősége.) Azon iparágak közül, melyek nálunk csak a legújabb időben indultak fejlő­désnek, egy sem ért el oly kiterjedést, mint az asphalt-ipar. Ennek természetes okát abból kell magyarázni, hogy az asphalt-anyagnak építkezési és különösen burkolási ezé­lókra való nagyobb mérvű felhaszná­lása csakis néhány évtized óta nyert lendületet, midőn nagy tőkékkel ren­delkező társaságok alakultak az asphalt­anyag termelésére és feldolgozására. Az asphalt-anyag alkalmazást nyer ugyanis: kocsiulak, járdák, udvarok, magi árak, közraktárak, fürdőszobák, perronok, folyosók, lerrassok, gyárhelyi­ségek, hidboltozatok, Gase mattak, alagút­ból tozatok stb. burkolására; továbbá tengeri kikötő-falazatok, hullámtörők, gépalapzatok előállításánál, falak viz­mentesítésénél, vashajók, vastartók, ka­zánok, vasúti kocsik stb. bevonására, t. i: mint fénymáz, ezek rozsda elleni megvédése végett. E szerint az asphalt, a felhasználás módja, szerint három főirányban uyer alkalmazást, u. m. 1. burkoló anyag, 2. mint isoláló anyag és 3. mint fény­máz rozsda elleni megvédésre. Távolról sem alkalmazzák azonban az asphalfot hazánkban oly gyakran, mint külföldön és a mint az jeles tulajdon­ságainál fogva méltán megérdemelné. Az asphalt hozzáférhetősége és ter­melése sebol sem történik oly sikere­sen mint hazánkban. Mig ugyanis a svájezi, franczia stb. asphalt mélyen elzárt földalatti rétegekben fordul elő, addig a magyar felső-dernai (Bihar­megye) asphalt-telepén alig pár mé­ternyi mélységben található az asphalt kimeríthetetlen gazdag rétegekben, fi­nom szemcsés glimen-homokkal keverve, melyből 16 20% asphalfot nyernek, mig az előbb emiitett idegen aspbalt­bányák csak 6—8% bifumentes részt és 92—94% szénszavas meszet tar­talmaznak. Fontos az asphaltnak alkalmazása mint isoláló anyagnak, különösen vi­déki városokban, mert mint tudjuk, a hazai legiöbb vidéki városban a lakó­házak túlnyomó része nedves, a mi közegsszségügyi szempontból igen fontos. Oly helyiségek, melyeknek talaja és falai megfelelő magasságban asphalttal burkoltainak, állandóan szárazak ma­radnak. Ily helyeken nem fészkelhetik tudta mindig fejezni saját nemzeti egyéni­ségét s német eredetiségét abban, a mit csak kölesönben vett át műveltebb szom­szédaitól. Pedig egészen eredeti német építési stíl nincsen. A román synai származású, a góth stil franczia eredetű, s a renaissance olasz születésű. És mégis van német román stil, német góthika és német renaissance, még­pedig bámulatos szépségű. Nem érvényesülhetett volna akármelyik nyugat-európai stílben a magyar szellem is? Műtórténetiróink közül sokan fájlalják, hogy a román stil virágzását s önálló fej­lődését tönkre tette nálunk a gothikus jö­vevény. Vannak aesthetiknsaink, a kik azt állítják, hogy a román sülből kezdett épen kifejlődni a magyar stil. Hát csak o'yan jámbor optikai csalódás. A ki ismeri a középkori épületek rajzgyűjteményeit s mái­látott és összehasonlított is valamit a vi­lágon, az nem fogja magáévá tenni ezt az állítást, ha mindjárt nem is több a legtisz­teletreméltóbb chauvinisztánál. Mert a román stil valamennyi stil között páratlan akklimatizáló tehetséggel bírt s alkalmazkodásában minden nagyobb nemzet vagy kisebb nép hangulatát is annyira­mennyire ki tudta fejezni. Hanem azért nálunk még sem alakult át olyan formán, hogy kifejezte volna a nemzeti szellemet. I A művészetek egyéb ágaibanMagyarország kitűnő elöljárókat adott már a világnak. Vegyük sorra rövidedet!. Az építésben ugyan | nem adott semmit, csak átvett, de a kép- | faragásban Ferenczy, Izsó, Huszár, Kis, | Zala, Stróbl stb. óta már nemzeti önálló-! ságra kezdünk vergődni, ha mindjárt nem is adunk olyan mestert a világnak, a milyen Munkácsy a festésben. Wagner, Lietzen­mayer, Zichy Benczúr, Lötz, Ligeti stb. már kifejezték a nemzeti szellemet a vász­non s a magyar képírás stílje sohasem fejlődött biztatóbban, mint napjainkban. A negyedik művészetben, a költésben, már classicus példáink vannak. A nemzeti stil. a magyar géniusz. Petőfinél a lyrában, Aranynál az epikában s Jókainál a szép­prózában remek alkotásokban nyilatkozik s épen a költés művészete az, hol a nem­zeti szellem a maga fényes erejével és varázsával az egész müveit világot elra­gadja s tiszteletre serkenti azon nemzet tehetsége iránt, melynek ilyen hatalmas szómüvészei v;<nnak. Az ötödik művészetben, a zenében, még nincs odahaza a magyar stil. Költésünk a negyvenes években az émelygős görög­német utánzások káoszából a népköltés alapján érte meg renaissanceát. A magyar zeneművészetnek is csak egy utja van a magyar stil érvényesítésére: a magyar nép­dal. Sem a német, sem az olasz, sem a franczia zene ápolása nem fog nálunk nem­zeti zenestilt teremteni. Erkel alkotásai olyanok,mint a Garay-féle ballada kísérle­tek. Csinált virágok. A milyen különbség van Arany János balladái és Garay, Kölcsey első példái között, olyan különbség lesz érezhető a magyar zeneköltésben, ha Erkel után egy lángeszű magyar zeneköltő te­remti meg az igazi nemzeti zenét. Népda­laink és czigányaink bizonyítják, hogy van i már elég népies motívumunk, csak művé- i szeink is legyenek, a kik azokat a nemzeti • zenestil megteremtésére feldolgozzák. 1 A hatodik művészetben, a színészetben, nagyon sokáig csak a hazafiság és nemze­tiség szolgálatát kerestük s nem követel­tünk tőle annyit, mint napjainkban. Van már magyar nemzeti színészetünk is, csak­hogy nem mindig a nemzeti színház párisi magyar színpadán, sem a népszínház fran­czia operetteskedéseiben. Szigligetitől Csi­kyig és Tóth Edétől Rátkay Lászlóig már a legtöbb magyar drámaíró azon iparkodik, hogy a nemzeti szellemnek a magyar szín­padon kifejezést adjon. Az u. n. kismüvészetek, a művészeti ipar ezerféle alkotásai, melyek leginkább meghonosodnak hajlékainkban, mert leg­szükségesebbek s legjutányosabbak, nem a mieink. Nincsen bennök magyar gondolat, hazai reminiscentia, eredetiség. A magyar zománezmüvek ötvösművészei kihaltak, a népies készítmények motívumai pedig még csak most kezdenek terjedni. Tudományosságunk sokáig német volt, azzal a nagyképű, homályos, alaposkodó, száraz, körmondatos ábrázattal, mely ué­metül igen tanulságos, de magyarul két­ségbeejtően unalmas. Tudósaink kezdenek már valamit adni a nyelvre is, sőt vannak néhányan, a kik nem szégyenlenek Pázmány, Mikes és Faludi iskolájába járni egy kis igazi magyar prózáért. Szóval minden vonalon előre tör a ma­gyar szellem, a magyar stil, csak az épí­tésben s a művészeti iparban nem tud még mindig eligazodni. A jóakarat azonban már hozzá fogott az uttöréshez. A mit Kriza János, Petőfi és Arany előtt Erdély illatos Vad Rózsáival elért, hogy a magyar népköltés motívumai újjáteremtet­ték a magyar költést: azt érje el ön is, tisztelt uram, bámulatos szorgalmú, válasz­tékos izlésü gyűjtéseivel: a magyar stil ősi ábéczéjével, melyen még egyetlen ma­gyar lángész sem irt. A mit összeszedett a magyar portákról, bútorokról, cserépedényekről, kályhaíiókok­ról, hímzésekről, varrottasokról, kipingált holmikról, az a megteremtendő magyar építési és iparművészeti stil szétszórt ábé­czéje. Ázsiai eredetű s magyarországi fej­lesztésű a magyar népies stil - motívumok összessége. Virágos, mint a magyar beszéd ; képletes, mint a keleti képzelet; gazdag, mint a magyar szív. A magyar stil keleti gyöngyeivel ékes­kedik már rég óta a magyar nep. Magya­rosabb díszítő motívumokat ezeknél nem gondolhat ki más. Sok évszázad óta tenyész­tek a magyar ornamentika rejtelmes vi­rágai mestergerendás szobákban, magos paraszt ágyakon, czifra menyasszonyi láda* kon, festői kivarrásu szűrökön, mesterséges csutorákon, hímzett ruhákon, festett bú­torokon és színes cserépedényeken. Ki szórta oda ezeket a virágokat? A nemzeti szellem. Az a nemzeti szellem, mely a ma­gyar népdal alapján váltotta meg kötésün­ket a német betegségtől; az a nemzeti szellem, mely hivatva van a magyar nép­dal alapján megváltani mostani színtelen zeneművészetünket azon káoszból, a milyen a teremtést előzte meg s azon nemzeti szellem, mely elég erős arra, hogy magyar stílt teremtsen az építésben, az iparművé­szeiben s egyáltalán eredetiebbé, magva-

Next

/
Thumbnails
Contents