Esztergom és Vidéke, 1890

1890-02-27 / 17.szám

ESZTKROOM XII. ÉV KOL YAM. 17. SZÁM. CSÜTÖ RTÖK, 1890. FEBRUÁR 27. ESZTERGOM és VIBÉEE ! ^ ji Városi s megyei érdekeink közlönye, j „ Mn«f5.iEl..R;ii||< 11 H'/IPJ IK INT KÍITS^F.R : f SZERKESZTŐSÉG: f H I R D E T E sTkT VASÁRNAP ES CSÚTQRI OKON, BOTTYÁN-UTCZA VIOLA-HÁZ 322. SZÁM ALATT, IHIVATALOS iiHWJcri&KKMAUÁN IIIKI>JI;TJ<>ÍKK lí I if) V17. V'l' KH1 Á U : l, " vn " l»j» «>!«ll«m' részét, illető lcö/.lom«iiy«lí kiililmiiiftfe. | s/.ólél 100 HV.<SÍ<( — frt 75 kr.íj; •"•jgállnjMMliÍH Nzeriiit l«gj» j *v,« 6 írt - kr. 1/1A n ÍSIT7I7A T n i . 100-200 ig . Ifitri0kr.fi tnuy«M**lrtw k»y.tilL„t..«Íc. ; íí\ «vre I írt, — kr. KIAUUHIVA lAL . »«O-»O0-Ig '2 frt SR !,, .— ! uegjedévio 1 írt 50 kr. J SZÉCH KI 1Y FPÉR 331 • SZÁ M, Béljr^ilij .fO Mr: jj NVlI/IT-ßl? mir» t\) kr. I _J E.Uy 8z ^ l j l _?. r J t _Z_b r " hová a hp hivatalon s a magún hil iletóflöi, a nyilMérlio 8/,áut köz- _. JZZ__ _ II leményuk, elßlizeteni iién/.ok és i« uliUMuJswittk inlé/omlők. Művészeti élvezeteink. Esztergom, febr. 26. Ha az esztergomi embernek vágja támad zenei vagy irodalmi, művészeti vagy szellemesebb társas élvezetekre, akkor Budapestre' kell rándulnia, mert idehaza alig van egyéb rendkivülisé­günk pompás tájszépségeinknél. Vagyunk jócskán Esztergomban, akik a téli saisou alatt; óriási szellemi böj­tölésre voltunk kárhoztálva, holott ép­pen nálunk nyújthatna többet maga a muzikális társadalom s néhány előkelő család, a ki szalont tarthat, irányt és nemes szórakozást nyújthatna a város jó részének. De hát hiába minden panasz. Nin­csen egységes szellemünk s igy hasz­talan sóvárgunk harmonicas társadalmi gyönyörökért. Az egész téli saisonban alig volt concert, alig volt fölolvasás, alig volt szavaló estély, alig valami tartalma­sabb szórakozás. Volt vagy tizenöt bál valami busz társadalmi kaszt számára. Ez az idei téli aratás. Szlavjanszkij Agreneffék még Komá­romba is ellátogatnak. Esztergom nem igen mutat hajlamot a müveit világ elismerésével és hódolatával kitüntetett világhírű társaság meghívására, sőt van­nak még oiyan jeles "kritikusok is, akik a fekete kávénál megvető hangon nyilatkoz­nak az orosz dal ünnepelt troubadour­jairól. Kinek van igaza, Európának-e vagy annak az u. n. kritikusnak, a ki talán nem is hallotta őket ? Ide akart jönni a télen Strakosch Sándor is, de a farsang meghiúsította a rendezők jó törekvéseit. Volt itt néhány bűvész karaván és saenger trupp a téli saisonban, sőt o yiknak még fényes közönséget is si­került becsapnia. Van itt már hetek óta valami világszínház s a magyar színé­szet egész szerényen koldus bottal -zör­get részvétünk ajtaján. Vájjon nem látható-e már előre is a legtökéletesebb bukás ? Folytathatnók a szomorú képeket egész a végtelenig. Elvégre is, itt az ideje, hogy változ­tassunk sivár helyzetünkön. Annyi az egyesületünk, hogy ha csak egy tized része is nemes ambiczióval venné át művészeti élvezeteink megszer­zését, rendezését ós biztosítását, akkor meg lenne a siker s Esztergom nem tartóznék az ország legínségesebb mű­vészei i állomásai közé. Esztergom tájszépségei. (Felolvasás a Kárpát egyesület, budapesti osztályának felolvasó estéjén febr. 8-án) (Befejezés.) A városnak már a legrégibb időben virágzó kolostorai voltak, melyek azon­ban még alapköveikben sem hagytak halra, nyomot. Majd minden magyaror­szági szerzetnek volt itt klastroma. Szt. István korában benézők, lazariiák a XIII. században czisztercziták, a vál­lövében templomosok, kik épp ugy, mint a johanniták s az esztergomi káptalan tagjai az aranybulla egy-egy példányát őrizték, a döntések és augusztinusok szintén a városon kivül tetemes java­dalmakkal bírtak ; a barátokat IV. Béla honosította meg s templomuk ha óhajtotta temetkezését. Mindezek a ko­lostorok elpusztultak. A mostani feren­czes templom és székház nem áll a régi helyén. A pálosok zárdája csak hatvan évig állott, de a jezsuitáké majd száz évig. A jezsuiták temploma a mos­tani primási palotával egybeépült vizi­városi plébánia templom s régi zár­dájuk helyén keletkezett az uj érseki palota. A jezsnitákat, a középiskolai ok­tatásban a benczések váltották fel. A milyen emiékezeles a Margit-sziget az Arpádházi királyleányok történeté­ben, olyan nevezetesek az esztergomi szigeten, a dunagőzhajó állomástól föl­felé vagy ötszáz lépésnyire fekvő régi romok. Itt állott valamikor a Duna kies és csöndes szigetén, elzárkózva a a világ zajától a szigeti apáczák tem­ploma, a hol Salamon és Greyzának béke­csókra nyújtották a feszületet. Vak­Béla is többször megfordult a klastrom­ban. A királyok a főúri sarjakból álló klastromnak külön kiváltságokat adtak. Igy a szigeti apáczák vámszedő jogot is gyakoroltak. Klastroinukat a török világ zivatarai dönlőtték romokba s az első apáczazárdát hosszú évszázadok múlva Szcitovszky prímás alapította újra Esztergomban. Azóta az irgalmas nénék nemcsak az első nőnevelő intézetet, a vizivárosi zárdát, de a Szent Annáról nevezett elemi leányiskolát, továbbá a kórházakat és árvaházakat is gondozzák. Esztergom liz-tizenkétfóle régi szer­zeteiből most csak kettő maradt megj mindössze az apáezaklastrommal. Előnyös fővárosi vasúti összeköttetés­sel Esztergomra s a megye kiesebb fek vésü vidékeire, melyek oly közel van Budapesthez, szebb jövő várna, mert akkor a Vácztól Szobig terjedő sivár nyaralóvonalnak meg kellene változnia s a nyaraló Budapestnek Dömös, Szt.­hélek és Esztergom összehasonlít hatat­lanul festőibb és alkalmasába panorámáit kellene megszállaui. Budapestnek s átalában az országnak még mindig nincsen pensiouopolisa. Pe­dig Esztergomot ugy egészséges fekvé­sénél, mint gyönyörű környékénél, ugy ásványvizes fürdőinél, mint pompás séta­tereinél, ugy olcsóságánál, mint hozzá­férhetőségénél íogva, erre jelölte ki a természet. Esziergom kies és egészséges fek­vésénél fogva kitűnő szanatóriummal, meleg ásványvizeinél fogva jeles fürdő­teleppel, kImájánál és környékénél fogva nevezetes hidegvizgyógyitó intézettel bírhatna. Szőlője világhírű, csakhogy uem az éppen uem élelmes esztergomiak, hanem a filloxéra megette nagymarosi svábok vállalkozó szelleme által, kik már évek óta esztergomi szőlővel látják el külföldi piaczaikat a nagymarosi vasúti állomásról s nagymarosi firma alatt. Ritka fővárosnak van négy-öt mért­földnyire annyi érintetlen ós kiakná­zatlan természeti szépsége, mint Buda­Pestnek. A homokos pesti sivatagok s az elfog'alt budai erdős vagy emelke­dettebb fekvésű nyári lakok lultömött­sége után a természetes terjeszkedést izjsitorjomssliaskrtarczája. (Ajánlva Huszka József tanár urnák) Nagy gyönyörűséggel olvastam, tisztelt uram, legújabb röpiratát a magyar stílről és éber figyelemmel lestem, hogy ugyan miként fog végezni vele a magyar sajtó. Mert hogy a mágnás kaszinó, melynek a füzetkét dedikálta, versenyezni fog a közön­ség közönyével, az több mint bizonyos. Napi kritikánk körülbelül olyan gépies­séggel szokott elbánni az irodalmi termé­sekkel, mint a mostani átmeneti várme­gye a maga ügyeivel. »Tudomásul vefcetik« minden, nagyobb érdeklődés, mélyebb bon­czplás, tartalmasabb hozzászólás nélkül. Ez a bürokratikus szellem vette röviden tudo­másul, hogy valahol Erdélyben a farsangi botrányokon kivül, melyekről minden nap érdemes írni, egy nem mindennapi ideák­kal szaturált kis röpirat jelent meg, mely­ről azonban már nem érdemes irni, mert tele van illusztrált — utópiákkal. Ha a mindennapi kritikától függne egy­egy nagy jövőjű eszme sorsa hazánkban, akkor ugyan végzetes sorsuk lenne nzoknak, a kik anyagi vállalatok helyett ideákkal s közönséges másolás helyett eredeti fel­fogásokkal szolgálják lázas tevékenységű, de sok tekintetben iránytalan évtizedünket. Üdvözlet és hála önnek, tisztelt uram, a ki olyasmiről mer beszélni nálunk, a mi még nem elég népszerű, mig a totaliza­teurök s a kártyagyárosok villákat építe­nek az izgalmas passziók nyereségéből. De el kell következnie annak az időnek, midőn a magyar stil s annak minden kitűnő úttörője az egész ország elismerését fogja kiérdemelni. Mert belemegyünk nemsokára a második évezredbe magyar tudomány s magyar építést s iparművészeti stil nélkül. A párisi világtárlat architektúráját és plastikáját — »la soif du vrai« — már a jövő évezred programm eszméi jellemezték. Az igazság szomjúsága, az igazság után való vágy az, a mit a kő meg a vas ki­fejez. Félre minden hazudsággal, minden czifra sallanggal. A mi kő, az ne legyen hazug vakolat; a mi fa, az ne hazudjon fémet; a mi márvány, az legyen igazi; a mi bronz, az ne csaljon tovább törékeny gipszszel; a mi vas, az maradjon vas; a mi kő, az maradjon kő s a mi hazugság, az takarodjék oda, a hová a czopf stil vas­kalapos filiszterei tűntek el, hátrahagyva ostoba kaszárnyáikat palotákban, ízetlen csűreiket templomokban s a maguk gyászos emléküket egész nemzedékek Ízlésének tönkretételében. A párisi világtárlat polychromos épületei nagy zavarba hozták mindazokat, a kik chablonokra esküdtek s a megállapodás dogmáit vallják a művészetek megítélésénél. Az emberi szellem sem a művészetben, sem az irodalomban, sem a tudományban nem fog sokáig vesztegelni soha. A törek­vés vágya, az iparkodás láza, a tökéletese­dés ideálja veleszületik a szellemmel s nem tűr megállapodást és tespedést, hacsak sze­rencsétlen politikai viszonyok ügyetlen had­járatok, vagy erkölcstelen államférfiak meg nem zsibbasztják a nemzet szívverését év­tizedekre, mint nálunk a mult század ha­nyatló korában. Paris bemutatta, hogy sokkal több mil­liárdja van szellemi világában, mint a mennyit Sedan után kifizetett érczben. Mig a modern stil igazságát és szépségét cso­dáltuk, mig a remek vas és kö épületek nagyszerűségén merengtünk : eszünkbe ju­tott az, hogy a művészetekben csak olyan nemzetnek lehet vezérszerepe, melynek ma­gának is saját nemzeti művészete van. A görög nemzet dicsőségének örökkéva­lósága nemzeti művészetének fölülmu Iha­tatlan szépségében és eredetiségében nyi­latkozik. A dór, ioni és korinfehi stil a gö­rögök nemzeti szellemét fejezte ki ép oly fényesen, mint Phidias, Lisippos és Skopas a vésővel; mint Homár, Pyndar, Aeschylos, Sophokles, és Aristophanes versekben ; mint Herodot, Xenophon, Plutarch prózában; mint Pythagoras és Archimedes tudomány­ban ; mint Sokrates, Platón és Aristoteles bölcseségben; mint Perikles és Demothenes ékesszólásban s mint Themistokles, Alkibia­des, Leonidas és Nagy Sándor fényes fegy­vertényekben fejezték ki a görög nemzeti szellemet. A világhódító rómaiak nagyok voltak saját szeilemök alkotásában, a jogban s az impozáns építésben, de kicsinyek mindab­abban, a miben a görögöket utánozták. Nemzeti egyéniség és nemzeti eredetiség j nélkül nincs önálló nemzeti művészet. Hellas bukása óta a szellemi élet ere­detiségét és egyéniségét az olasz renais­sance kezdi legelőször érvényesíteni. Azóta a szép, jó és igaz régióiba csak annak van jussa belépnie, a ki oda eredetiségét és egyéniségét tudja bevinni. Nálunk Magyarországon az architektúrá­ban legkevésbé sem birt érvényesülni a magyar szellem. Szent István király idejé­ben meghonosodik az ó-keresztény stil, ezt a román épités követi, melyet a tatár­járás után a góthikus vált föl. Hunyadi Mátyás korában az olasz renaissance ven­dégszerető országra talál hazánkbari, a fé­nyes Corvin codexek ornamentális díszei, Mátyás király kincsei, köztük a Corvin kálvária és több építkezés bizonyítja, hogy az épités, képírás és képfaragás újjászületé­sét Magyarország is felfogta, méltányolta és meghonosította. De nem csinált belőle önálló nemzeti stilt. Az olaszok román stilje és gothíkája egészen más, mint a németeké s az an­goloké ismét annyira eltérő, mint nemzeti egyéniségök. Csak a magyar másolja hiven mindazt, a mit a művelt nyugateurópai nemzetek képzőművészei kigondolnak. Ügy járjunk-e, miut a török, a kinek Konstantinápoly legremekebb épülete, a görög-keresztény Sophia templom szolgált mecsetmintául, vagy mint a zsidóság, mely stil hiányában byzanti és mór motívumokból állíttatja össze zsinagógáit? Ha végig tekintünk a művészeteken, azt tapasztajuk, hogy épen az architektúra az, melyhez a magyar szellem nem adott semmit. Németországnak német román stílje, német gothikája, német renaissance, sőt még barokkja és cz opfja is volt, mert ki A magja; stílről.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents