Esztergom és Vidéke, 1890

1890-02-09 / 12.szám

RSZTURfiOM XIL ÉVFOLYAM. 12. SZÁM. VASÁLtNAP, 1890. FEBRUÁR 9. „ i Városi s megyei érdekeink közlönye. q n MFOIBI»RNÍK METKNKIN-r KftTS-ZF.R : I SZERKESZTŐSÉG : ¥l R D E T E S E7(7 VASÁRNAP E8_CSÜIÖRrOKON. BOTTYÁN-UTCZA VIOLA-HÁZ <SJ22. SZÁM ALATT, íj HIVATALON IIIIHHWKHKK AIAOÁN IIIIÍDKTIONKK i I

1

'.I •<") I

1 I 7.

KTlí'SiI Á Ii : im»« !« H7.(«li<«ni< réw/tir. ill(ilí) k«"»y.l*••••«>•• v«*lf kül«l«mlök. I s/.ófól 100 H/ÍUJJ — frt ?i kr.ji i»ieAiílljij»«.lií* HKeiitit legjii-. II Mfffcr 6 fit — Ur. IMAnffillí/ATAI • UK)-200 ig . f frt Slfkr.j ] »/myo^U,«,, kfl*«ll»r.iek. J fliege 3 fit - kr. KIAUUHIVA

IAL . 200 XOO-tg I írl.ílS kr.j j , '< RtgfáÚvii '. '. '. !'.'.!'.! '. .' \ I fit no kr! SZ ÉCH El 1 Y I -' l'fc R í 5: J I. SZ Á M, Hélj«K«j «0 kr. íj NYII.'ITKR Hora aO kr. | _ií ^yy *'álii_ár« 7 U

r. h»»á a lap hi ratal WH S a magán liinliUésoi, a n v i I' 1 «'u L« szánt kftk- 1

1 ~

~ ______ZZ___________ j; leiminyok, olöli'/.iilési i»4ii/.t'k én ruoiainaiiiKok iiilóy.tiinlílk. Államvasutunk. Igy nevezzük, mert a mienk, habár nem is mindig. Esztergom csak ezen a vonalon közlekedik s igy mindenkit érdekelni fognak a következők : Hegedűs Sándor képviselő meginterpellálta a közös igazgató tanácselnökét az utóbbi időben a hírlapokban megjelent, a társaságra káros híreket illetőleg ; a válasz, melyet Joubert adott épp oly kimerítő és beható volt, mint szabatos és világos és az igazgató-tanács azt csak a legtökéletesebb megnyugvással fogadhatta. Az igazság világossága, mely Joubert előadásából az ügyre esett, egyszerre eloszlatta a legalaposabban mindama felhőket, melyekkel egy eszközei megválasztásában nem igen válogatós centre minő spekuláczió, támogatva a társaságnak néhány hamis barátja állal, kik a zavarban néhány aranyhalacskát szerettek volna halászni, azokat mesterségesen burkolni tudta. Mindabból, a mit a társaságról koholtak, semmi, de éppen semmi sem igaz. Nem igaz, hogy az osztrák kormány a társaságot hibás könyveléssel és helytelen mérlegkészítéssel vádolta vagy ezt éppen bebizonyította volna : az osztrák kereskedelmi minisztérium csak néhány, neki nem világosnak látszó könyvelési számról kivánt felvilágosítást, a mi meg lett neki adva oly módon, hogy nemcsak az eddigieket kell kifogástalanul hagynia, hanem a mérleg számainak egy uj kételyt többé nem keltő csoportosítása folytán a jövőre is minden ok a kételyre meg lesz szüntetve. És ez a helyesbítés, ha már minden áron igy akarták nevezni, a legcsekélyebb pénzáldozatba, utólag egy krajczárba sem kerül. Magyarországnak és a társaságnak »jó barátai* mindenképpen el akarták hitetni a világgal, hogy a társaság viszonya a magyar kereskedelmi miniszterhez a lehelő legroszabb és Baross teljes sulylyal ejti nehéz kezét az idegenek nyakára. Ez insinuatiónál mi sem valótlanabb. Mindenekelőtt vállalattal szemben igazságosabb, barátságosabb nem lehet az ember, mint a milyennek Baross bizonyult a társaság iránt. 0 mindenesetre megköveteli a szerződésileg megállapított dualizmus szigorú keresztülvitelét az osztrák-magyar államvasut-társaság igazgatásában, do ez irányban az utóbbinak igazgatósága sem mutatkozott soha renitensnek. Ezt a magyar miniszter is a legnagyobb méltánylattal elismerte ós midőn tudomásul vette a társaság azon jelentését, hogy megszünteti az eddigi közös építészeti igazgatóságot, a legnagyobb előzékenységgel megadta a szükséges halasztást az uradalmi igazgatóság kettéválasztásának eszközlésére. A társasági vállalat jövedolmét illetőleg sincs inasként. A ködcsiuálók a legkellemetlenebb állításokat bocsátották világgá az uj vonalnak jövedelmező" tlenségo és a régi hálózatnak biztos bukásához vezető visszaesése felől. Ennek épp az ellenkezője igaz. Az összes uj vonalok életképeseknek részben brilliáns jövőt Ígérőknek bizonyullak, üzemük kielégítő és közvetett hasznuk, nj szállítmányok vezetése a fővonalokhoz, felette becses. A mi pedig a régi hálózatot illeti a versenynek és a nagy közönség folyton fokozódó igényeinek dúsan kell ugyan adózni, a rossz arafás és üzletév is érezhetővé tette magát; mindazonáltal megczáfolhatlanul megállapittatott, hogy az 1890. óv pénzbeli eredménye jelentékenyen fölülmúlja a megelőző évit. Mindezok után a szab. osztrák-magyar államvasút társaságnak nincs oka a megállapodásra vagy éppen a visszafordulásra, sőt, inkább uj bátorsággal és uj erővel fog tovább haladni az eddig követett utón és a jövő hó elején részvényeseinek egy rendkívüli közgyűlésén, 30.000,000"frtnyi elsőbbségi kötvények kibocsátására felhatalmazást fog kérni és kapni, helyi érdekű vasutak építésében követett rendszerének folytatására. Az Eötvös alap. Budapest, febr. 8. Ez évben is megtartotta a tanítók Eötvös-alapját gyűjtő és kezelő országos bizottság az Eötvös József báró halálának évfordulóján á hálás kegyeletnek lelket emelő ünnepét. A. VI. ker. ál'ami tanítónő-képző intézet dísz-terme zsúfolásig megtelt Eötvös emlékezetének tisztelőivel. Jelen voltak a bizotiság tagjain kül Zichy Antal, dr. Ballagi Mór, dr. Ballagi Aladár, br. Eötvös Loránd, Markusovszky min. tanácsos, dr. Yerédy Károly és Tóth József tanfelügyelők, Komócsy József, Suppan Vilmos, Tóth Józsefné, György Aladár, az állami tanítóképzőintézetek tanári karának és a.főv. elemi és polgári iskolák tanítóinak több kiváló tagja. Az ünnepies gyűlést a »Paedagogium« ifjúságának szabatosan előadott kardala után Péterfy Sándor az »Eö! vös-alap« elnöke nyitotta meg lelkes szavakkal, melyekben az ünnep kegyeletes voltát, ecsetelte. Erre Szász Károly ev. ref. püspök emlékbeszédo következett, melyben a mégdicsőültet, mint a magyar közművelődés apostolát, ki váltképen pedig a it ép nevelésügynek ujjá alkotóját tüntette fel. Az elnök Péterfi S. meleg szavakban mondott köszönetet a kiváló taftférfiúnak beszédeért. Lakits Vendel, mint a számvizsgáló bizottság elnöke a következőkről tett jelentést. Az Eötvösalap bevétele volt az 1889. évben 7849 frt 50 kr kiadása 4637 frt 95 kr. Az alapszabályok szerint 2010 frtot fordíthat az »Eötvös-alap« ez évben tanítók, tanítói özvegyek és árvák segélyezésére és jelesen tanuló tanítói gyermekek támogatására s számvizsgáló bizottság javaslatára Orley János pénztárosnak buzgó ós lelkiismeretes működéséért köszönet nyilváníttatott s részére a felmentvény megadatott. Az »Eötvös-alap« vagyona jelenleg 40,661 frt. A tanítók ezen jótékony intézet 14 évi működése alatt 152 róm. kath., 74 ev. ref., 66 ág. ev., 6 görög kel., 7 unit. és 49 izr. vallású tanítói család gondjait enyhítette és 354 esetben 29,179 frtot utalványozott ki a legizJsitcrpiiiésíiÍ5lárciá]i ELHERVADT VIRÁGOK. Elhervadt virágok, eltépett levelek, Suttogják, regélik, hogy újra szeretek, Eltépett levélke, elhervadt virágszál Kedvesebb, ragyogóbb a legszebb virágnál. Elhervadt virágok, eltépett levelek, . Suttogják, regélik, mily forrón szeretek, Elhervadt virágszál, eltépett levélke! Istenem, ha ő is oly forrón szeretne. ANNYIAN BESZÉLIK . . . Annyian beszélik, annyian dalolják, Hogy mi a szerelem, hogy mi a boldogság, Minden kis virágon, minden kis levélkén, Szerelem, boldogság jelképe int felém. Mi soh'sem beszéljük, én soh'se daloltam, Elég ha ringatlak ölelő karomban, Elég ha enyém vagy, elég ha szeretlek, Elég ha szemedből sejtem a szerelmet. LÉVAI SÁNDOR. A loj&Us kis pipi. (Mikszáth Kálmántól és Mikszáth Kálmánról.) Mikszáth Kálmán a legkedveltebb magyar elbeszélő s a legelfoglaltabb ember is. A legnagyobb erély juttathatja be hozzá még barátait is. Nagy Miklós a »Vasasnapi Ujsag« szerkesztője, hires kézirat sürgető, csak SZÍVÓS kísérletek után juthat hozzá. A bejutás hozzá nemcsak azért nehéz, mert otthon dolgozik, de azért is, mert kitűnő család-apa. Gyermekeivel sok időt tölt s apai szeretete vezette a gyermekirodalom müvelésére is. A Légrádyaknak gyönyörű gyermekverseket irt karácsonyra, a melyeknek minden sora a gyengéd apát árulja el. E sorok irója csak fiai protekcziójával juthat be hozzá legtöbbször és jó barátsága daczára is csak rövid ideig lehet ott. Mostanában különösen sok dolga volt. A gyermek-verseken kivül egy kötetet irt a Révai-testvéreknek, az ifjúság számára, »Varak törtenete« czimen és még egy kötet karácsonyi verset. E mellett Kürthy Emil társaságában »A beszélő kontös« czimű regényből látványos színdarabot irt. Ott van ezenkívül az »Osztrak-Magyar monarchia«, a » Vasárnapi Ujsag«, a t. Házból, továbbá az akadémiai pályázatok egy részének bírálata s a bizottság jelentésének elkészítése. A képviselőházban pontosan megjelenik s a klubb életnek is lelke. Most sikerültebb adomáit rendezi sajtó alá, Sietek ezt a jóizű adomát, addig is, mig a várva-várt kötet megjelenik, közzétenni. Tessék tehát, itt van. A loyális kis pipa. Bizony loyális nálunk még a »Kis Pipa« is, pedig ez az egyedüli Szittya-konyha még, ahova mint valami szigetre menekülnek a zsíros, nemzeties eledelek kedvelői. Maga a vendéglős, a derék Karikás bácsi, igazi eredeti ember, aki keményen g jó szellemben kormányozza a régi magyar élet utolsó bástyáját. Ami kitetszik az alábbi kis párbeszédből is, mely fiilem hallatára folyt Miska bácsi s egy vendége között az »extrá«-ban. — Hova lett, Karikás bácsi, az a tömzsi borhordozó fiu, onnan a harmadik asztal tói ? — Az? Hova lett volna? Elcsaptam. — Mit csinált? — Hagyja el kérem! Nagy szégyent hozott a fejemre a gaz kölyök . . . nagy szégyent. — Ugyan? — Hát tudja, nem volt egészen tiszta esze, nem volt semmi Judicium». Képzelje, kérem, levelet irt a királynak, hogy vegye szolgálatába . . . valami kályhafűtőnek vagy minek . . . — No bizony, ezért kár volt elcsapni. — Hiszen nein is csaptam volna én el, hanem rá két hétre fogadtam véletlenül egy másik pinczért, aki meghallván ennek a dolgát, vérszemet kapott a bolond, s ő már a királynéhoz irt levelet. — Hát aztán? — Ejh, hát erre már megijedtem, — mondja Miska bácsi mogorván, — mert feltűnő kétszer! — hátha megboszankodnak, mondom, ő felségeik s azt találják mondani : »De már ez mégis csak szörnyűség, hogy mindig ezek a Kis Pipa kellnerei alkalmatlan kodnak«. . . . S ezért bocsátotta el Karikás bácsi azon melegibe a két kunyorálót, mert mégsem szeretné, hogy király ö felsége nehéz szívvel legyen a »Kis Pipa« iránt. á bácsi ms&yaasso&ya. (Elbeszélés) A budai vár egyik ódon épületének ó divatú, szegényes, de kényelmes félig iskolaszobát képező helyiségében mindig hang uralkodik, a zongorán vigan kalimpálnak és a skálákat hangos kaczaj-kisérettel játszogatják, hol franezia ige-hajtogatást és történelmet tanulnak reggel, hogy estére ismét könnyedén elfelejtsék. Ebben a pillanatban lobogó tűz világítja meg a táblázott falakat s a rajtuk függő képeket, olykor-olykor a távoli zugra is esik egy-egy fénysugár, hol az árny tartotta fenn uralmát. A fénysugár világítása mellett kopott teritős asztal tűnik szemünkbe, melyen tarka vegyületben íeküsznek különféle tárgyak, atlaszszal bélelt dolgozó kosárka, félig elkészült hímzés, kopottas tálon nagy kanál, franezia feladat, rongyos harisnya, pohárban szirup, ócska szótár és egy felnyitott regény. A bizonytalan világításban festői látványt képez az asztal; a három leányka, testhezálló egyszerű ruháikban szintén fesfcőileg néz ki, mintha ruháik szövete a legfinomabb selyem, vállfodraik gyéretlenek volnának, kezeiket pedig ártatlan tintafoltok borítanák. Félkörben ülnek a szőnyegen, áljaikat kezükre támasztva, csodálattal tekintve pár jóságos kifejezesd szemre fölöttük. Az ifjú, ki tulajdonosa volt ennek a pár szemnek, kényelmesen bátradőlve ül az iskola-szoba hintásszékén, mosolyogva tekint csinos nővéreire, kiknek vidámsága magával ragadta őt is.