Esztergom és Vidéke, 1890

1890-12-03 / 96.szám

lábát, jól be van - e kötve ? , . . Margit ugy verte észro, bogy a kis rongyocskán egy vércsepp meg volt fagyva, mert egé­szen száraz volt. De ahelyett, hogy csúnya fekete lett volna, inkább fénylett, mint a tűz és átlászó volt, mint az üveg! — Oh anyáin, jer, nézz csak ide ! — kiáltá a kis leány. Az anya ép ugy meg volt lepve, mint leánya. Alig akart szemeinek hinni; meg­fogta a vércseppet s íme az kezében maradt! Az anya keresztet vetett magára s Isten segítségét hivta, hogy bizonyos legyen benne, hogy ez nem sátán műve. A vér­csepp valóságvs drága rubin kövé vált és azontúl minden reggel egy olyan vércsepp volt a madár sebén és minddn este egy ujabb értékes kö gazdagitá a szegény asz­szonyt és leányát. Nemsokára tele volt egy nagy doboz ezekkel a fénylő rubinkövekkel. A dolognak hire futott és jó emberek ta­nácsára a szegény özvegy gyermekével együtt elment a királyhoz és magával vitte a bőveket, — Ki adta neked ezeket a gyönyörű rnbintokat? — kérdé a király, csodálkozva, hogy ily szegény asszony ily nagy értékű s ritka drágakövek birtokában van. Erre a kis Margit egyszerűen elbeszélte a madár történetét s a király igen meg­szerette a uemes szivű, eszes leánykát, a kövekért egy zacskó aranyat adott az öz­vegynek, s leányával együtt a királyi ud­varnál akarta tartani. De az Özvegy csak vissza kívánkozott falujába. Otthon szép nagy házat építtetett s naponként sok pénzt osztott ki a szegények közt, Ezalatt a vércsöppek, vagyis az ezekből támadt rubintok folytonosan szaporodtak és nemsokára az egész ország tudott a mesés tüneményről, hogy Isten mily cso­datevő hatalommal jutalmazta meg a kis Margit jószívűségét. Kíváncsiak és irigyek — mert ezek mindig vannak — tömegesen jöttek a szép házba, — hogy megnézzék a különös madarat. Természetesen sokan szerették volna a madarat birtokukba ke­ríteni, ígértek is érte tömérdek pénzt; de az özvegy már akkor nagyon gazdag volt és Margit hallani sem akart róla, hogy kedves madarától megváljék. Az a rosz fiu, aki meg akarta a madarat elevenen sütni, az volt a legirigyebb. Verte fejét öklével, mert azt hitte, hogy a sze­rencse őt érte volna, ha a madarat el nem adja Margitnak. Folyvást a szép ház közül ólálkodott s azon törte a fejét, hogyan lehetne a madarat megszereznie. Egy este észrevétlenül beosont a házba s ellopta a madarat. Rohant vele a sötét éjszakában s meg sem állt, mig egy ren­geteg erdőbe nem ért. Ott aztán lefeküdt a rossz fiu és rubintokról, roppant gazda­ságról álmodozott. Nem bántotta a lelki­ismeret, sőt inkább örült, hogy Margitnak szomorúságot okozott. A bánat bizony nagy volt Margit és mamája szivében; mert ők a madarat iga­zán szerették önmagáért, nem csupán azért, hogy gazdaggá tette őket. De a gonosz tolvaj nem törődött ezzel. Nappal bujdosva, éjjel folytatta útját és gyűjtötte a rubintokat. Mert a madár vér­cseppje most is folyt s minden este drága rubintkővé változott, sőt a rubintok most még nagyobbak és ragyogóbbak voltak, mintha a jók segítője a rosszat is meg akarná jutalmazni! Hosszas bujdosás után végre a tolvaj egy o a gy idegen városba ért, a hol épen a hazatérő királyné ünnepélyes fogadtatá­sára készültek. — Ez jó alkalom! — gondola a tolvaj. A királynénak drágán eladom a rubintjaimat. — Hol vetted e bámulatos szép köveket? — kérdé mohón. — Egy csodálatos madártól kaptam, melynek életét megmentettem ! — válaszolt bátran az ifjú. De ekkor a midár egyszerre kiröpül a fiu zsebéből és a n irály né felé szállva tiszta, érthető hangen ismétlé; »Tolvaj, tolvaj, szívtelen! Tolvaj, irigy, szívtelen!« A rossz csont nem tudta, hogyan mene­küljön minél gyorsabban. A királyné szi­gorú tekintete megrémítette . . . Rohant kifelé ... Es amint a palota udvarán ke­resztül futott, nem vette észre a nagy nyitott kutat, mely tele volt vízzel, bele­bukott és többé nem is került ki belőle élve. Csak később'találták meg holttestét... a rubintokat görcsösen szorong atá marká­ban . . . Kivették belőle, hát akkor látták, hogy a drága rubintok mind hitvány ka­vicsokká változtak, A rubintos madár pedig nyomtalanul eltűnt . . . . . . ötödnapra Margit valami kopogást hallott ablakán. Odament, kinyitotta s a következő pillanatban a rubintos madár repült be rajta. RTJDNYÁNSZKY GYULA. először, hogy idegen munkások, kiknek segélye nélkül iparunk nem fejlődhetik nem jönnek Magyarországba, a hol lé­tük gazdasági feltételei betegség esetén védelem nélkül vannak ; másodszor, hogy még hazai munkásaink is inkább oly államokba mennek, hol a beteg­segélyezés és a baleset elleni biztosiiás törvényesen be van hozva. Tehát minden tekintetben jól meg­okolt a javaslat, melyet a közgazdasági j bizottság elfogadott, Őszinte örömmel, üdvözöljük ezen első lépést a szociális törvényhozás terén, mely bizony nyal nem j fogja megtagadni jótékony hatásását a társadalom pacifikálására s a munkás­osztály kibékülósére a létező renddel. Technikai közlések. (U j találmányok.) (Bergl Sándor mérnöki éa szabadalmi irodája tudo­sitása, Budapest, VIII. kerepesi-ut 79.) Télen vagy nyáron kivá­gott fa tartósabb-e? Általáno­san el van terjedve azon téves nézet, hogy a télen kivágott fa az építkezések­nél tartósabb, mint a nyáron kivágott. Ezen igen is téves nézetet iparkodik Graf F. megdönteni, mennyiben a fának nyári és téli állapotát tárgyalja. Graf és vele minden olyan ember, ki a bo­tanikában csak kevéssé is jártas, azt mondja, hogy a télen kivágott fa nem tartós, mert. a fatörzs télen keményítőt tartalmaz, a mi könnyen feloszlásnak indul, a káros rovarokat magába fo­gadja ós a nedvességet beszívja. Ellen­ben nyáron a fatörzs czukrot tartalmaz és nem korhad. Ezért czélszerübb az építkezésre szánt fiit nyáron kivágni mert könnyen szárad és ha a kéreg el van távolitva nincs kitéve a rothadás­nak és a káros rovaroknak. A sziléziai hegyekben kizárólag csak nyáron irta­nak, mely időszak a munkára is hasoulit­hatlanul alkalmasabb. A nyáron kivágott fák az épületekben egy századnál tovább is eltartanak ; 50 éves oszlopok más építkezéseknél írjak helyett használ­hatók. (Villamos a 1 á g yu j t ó ké­szülék.) A modern technika egyik előbarczosa oly világra szóló találmány­nyal rukkolt ki, melyért a konyhahöl­gyek kórusa örök hálával fog neki adózni. Ugyanis egy amerikai eleetro­technikusnak sikerült egy oly villamos készüléket feltalálni, a mely a villamos áram által alágyujtja a tűzhelyek és kályhákba berakott tüzelő anyagot. A vezeték egy órához van erősítve ós aképen elrendezve, hogy a villamos áram működósbehelyezése hasonlóan mint az ébresztőóráknál automatikus módra töri ón ik. (Szines fénykép.) Egy angol fényképész puszta véletlenségből oly fényképet nyert eszközéből, a melynél a lemezre vetített kép teljesen és az összes természetes színeket tüntette fel. Ezen sajátságos esetet egy sölét felhő­ből alá czikázó vakító villám idézte elő, mely természeti tünemény állítólag másik fényképészt is bámulatba ejtett munkája közben. (D e 1 e j e z e 11 kalapács.) A delejezett kalapács kárpitosoknak és olyan iparosoknak, kik apró szegekkel dolgoznak, igen nagy szolgálatot tesz. Az apró szegek, melyeket kézben tartani nem lehet, fejükkel a delejes kalapács­hoz lapadnak, mi által az illető tárgyba könnyen beüthetők. (Üveg vezeték.) Egy drezdai gyáros 5 mm. vastagságú és kívülről 1 cm. vastag asphalt réteggel bevont üvegcsöveket ajánl vezetőknek. Az asphalt réteg az üvegcsövet a mennyire csak lehet mogólalmázza az eltöréstől, Annyiban czéls/erü az üveg vezetéket használni, inert ezekre a talaj nedves­sége, a savak és alkáliák nincsenek be­folyással. Egyúttal az üveg vezetékek­kel csökkentjük a bennök folyó viz, gáz absorbálását. (Kitűnő ablak- üveg tisz­tító szer.) Kitűnő ablak-üveg tisz­tító szert készíthetünk, ha kalcinált megnésiát tiszta benzinbe mártunk ; ekkor oly pép keletkezik, melyből egy csepp kivéve és összesajtolva gyöngy alakot vesz fel. Ezen tisztitó szert akként használjuk, hogy belőle egy keveset pamutra öntünk és azzal együtt az ablak-üvegre dörzsö'juk. Az ablak­üveg megtisztítás után szép fény nyel bír. Ezen tisztító szert üveg palaczkba tehetjük el, melyet azonban beköszö­rült dugóval keli ellátnunk, nehogy a ben sin elpárologjon. (U j tüzelőanyag.) A szt. Péfervári angol consul jelenti, hogy Oroszország belsejében épp ugy, mint délkel üti és keleti tartományokban a naphta maradékokat használják tüze­lésre. A Kaspi tavon és a Yolgáu járó minden gőzös ezen maradékot használja tüzelésre ugy szintén Moszkvában ós környékén levő technikai gyárak is, mert egyrészt olcsóbb a fánál és szén­nél, másrészt pedig ugyanazon sulyu tömeg kisebb helyet igényel. A naphta maradékok egyes helyeken földalatti czisíernákban (kamrákban) vannak el­helyezve,- melyek a tüzhelylyel csövek állal vannak összekötve. Moszkvában a naphta tüzelés 35%-al olcsóbb, mint a fa- vagy széntüzelés. Vladmir városá­ban szintén a naphta maradékokat hasz­nálják a tüzelésre ugy szintén Tamboro és Riazáu vidéken közlekedő vasúton is. 1888-ban a Volgán 54.000,000 pud (1 pud =16-38 kg.), 1889-ben pedig 70.000,000 pud uaphta maradókokat használtak el. Az illatszerekről. Hogy mikor jött az illatszerek ké­szítése és használata díváiba, azt bi­zony nem tudnám megmondani. Annyi bizonyos, hogy már az ős korban is­meretesek voltak s nagy becsben állot­tak. A legrégibb egyptomi ós assyr emlékekben oly képek és jelek lalái­hatók, melyek az illatszereknek már az akkori időbeli ismeretét bizonyítják. Ezen illatszerek akkor még uem le­hettek egyebek, mint a természet egy­szerű terményei, növények, de a melyek már akkor is nagy becsben tartattak ; ugy, hogy a hódítók által ejtett zsák­mányok,-valamint a királyok ajándékai közt mindenkor az arany s drágakövek értéke sorában emlitletnek. Az illat­szerek a hiúság eszközei lévén, szinte hajlandók vagyunk elhinni, hogy ezek használatát is nők találták fel s hozták divatba, a történelem azonban mást bizonyít. A legrégibb időkből fennma­radt emlékek szerint ugyanis az illat­szereket az egyptomi és assyriai kirá­lyok testük és szakálluk kenésére hasz­nálták, — későbbi időkben is, a régi rómaiaknál a férfi piperéhez tartoztak ós a római fürdők között léteztek olya­nok, melyekben a férfiak órákig ke­nőitek azzal testüket: a görögök pedig annyira vitték illatszerekkel a luxusl, hogy testrészeiket, külön külön más és más illatszerekkel kenték egy ós ugyan­azon időben. A rómaiak ós görögök bukása után az illatszerek használata is alábbszál­lott, legalább a nyugoti földrészen, azonban a XV-ik században kezdett az ismét lábra kapni Francziaországban. Itt nevezték az illatos kenőcsöket elő­ször pomade néven, egyidőben ott ugyanis a rohadt alma (potnnie) szaga volt divatban s hogy azt illatosabbá tegyék, a rohadt almát szegfűszeggel, fahéjjal tűzdelték tele, s azt összezúzva és zsírral keverve haj kenőcsül használták. Keleten azalatt az illatszerek hasz­nálata folyton dívott; az előállításukat ott tökéletesítették is, Perzsiában fe­dentók fel a rózsaolaj készítés módját, innen származott át Európába a növényi illatos olajok készítenek ismerete. A rózsaolaj után legbecsesebb illata van a narancsvirág, vagy norelli-olaj­uak. Ezután következnek az ibolya, rezeda, jázmin, akácz világ, mentha, levendula. Legtöbb ilyen olajat készí­tenek Nizza és Cannes vidékén. Canuesi illatszergyáros évenkint 140,000 font narancsvirágot, 12,000 akáczvirágot, 140,000 rózsaszirmot, 22,000 font jázmint, 20,000 font ibolyát s számos más jóillatu növényt, Nizza és vidéke több mint 80,000 font narancsvirágot használ fel olaj készítésre. Az illatszerek nemcsak a pipere ki­elégítésére szolgálnak, hanem egyszer­smind élvezetet is nyújtanak és mér­sékelten használva az egészségre is jóhatássat vaunak, minélfogva nem csodálható, hogy minden időben ked­veltettek. Ujabb időben azonban kez­denek lassan a divatból kimenni. Amióta ugyanis a vegyiau segítségével kát­rányból, sőt állatürülékekből is tudnak illatszereket előállítani, — azóta némi undor s idegenkedés kezd a női körök­ben ellenük mutatkozni. Jó is teszik, -— mert legbecsesebb s legkedvesebb illatszer a tisztaság és egészség ! HÍREK. — A nerczegprimas — mr sze­rint — a főrendiházban fog nyilat­kozni az elkeresztelósi ügyről. Ez al­kalommal fognak a pápai okiratok is nyilvánosságra kerülni. A herczegpri­máson kivül Schlauch nagyváradi püs­pök is nyilatkozni fog a főrendiházban, ha az éles nézeteltérések kiegyenlítése rövid idő alatt meg nem történnék. — Rendkívüli ájtatosság. Decz. 8-án, a szeplőtelen fogantal ás ünnepén a vizivárosi zárdalemplomban a foga­dalom-megújítás alkalmából délután fél­ötkor ünnepélyes lelenye tartatik, mely előtt szt. beszéd lesz. A szt. beszédet városunk egyik legjelesebb hitszónoka, Rajuer Lajos prépostkanonok fogja mon­dani. Az ájtatosságot t. olvasóink figyel­mébe ajánljuk. — A Városi Kör alapszabály tervé­setei már a közönség tulajdonába men­jek, ötszáz példányban küldték szét a i tervezeteket a felhívásokkal s már tegnap tömeges jelentkezések történtek Magos Sándornál, a Városi Kör elnö­kénél. Minden jelentkező választópolgár, i ki külön felhívást kapott s a jelent­kező ivet aláírva beküldi, tagja lesz a Városi Kor alakuló közgyűlésének, mely most már esak igen rövid ideig fogja váratni az érdeklődőket. — Müfaragvány. Palkovics Károly Esztergora város kormánybiztosa a sza­badságharcz alatt s fönkelt szellemű polgármestele a közel mult időben, üres öráit faragással tölti s e részben való­ban figyelemre méltó dolgokat alkot. Faragványai az iparművészet körébe vágnak s nemcsak szolid és bizos tech­nikáról, de választókos ízlésről is ta­núskodnak. Legújabb faragott szekrény­kéjét Brutsy Gyula diszmű üzletében állították ki. A pompás kis diófa szek­rény átalános tetszésben részesül, Pal­kovics Károly ezt a mesterséget Aradon tanulta az elnyomott szabadságharca után rögtönzött börtönben s igy érde­kes munkálatait még érdekesebbé teszi azok eredete és szomorú iskolája. — munkatársainkat tisztelettel kér-

Next

/
Thumbnails
Contents