Esztergom és Vidéke, 1890
1890-02-02 / 10.szám
ESZTBRflOM XII. ÉVFOLYAM. , 10. S7Á.VÍ. VASÁRNAP, 1890 . FEBRUÁR 2. ESZTERGOM és VIDÉKE i, _ ; ____ I Városi s megyei érdekeink közlönye. fi £• MF<^IJ? : 1UK lili/IF.riKlNT KÜTSlt*™ : SZERKESZTŐSÉG : Hl R DE T £ SE K. VASÁRNAP ES CSÜTÖRTÖKÖN. BOTTYÁN-UTCZA VIOLA-HÁZ ^22. SZÁM ALATT, !HIVATALOS IIIUDKTKSKK :.;[] .MAIJÁN IIHM»KTI«:SIÍK íj 11:1,(")vy/,|r,Tií;si ÁH : * ln.|»''HK<*lt«*«p r •**•»« illntíí kSxl .»»v«»' luii.Umlflu . I I s'/.ólól 100 MVMÍÍ - írt 75 fcr.lji »»«|n»ll»|»v«lftH «xwrint legj»-| évi* 0 frt - kr. iMAnnim/ATAI . ; 100-200 . IfrtßOkr.jl t»íuy«»»«l.l,ai, l««/.»lt«|.i,ek. j ffl é\ie ... 8 fit — ki. KIADUHIVA IAL : *IM>-8flO-l$ . *"írt*B ftr:|h , ne K .ve.lévi« '. '. I frt »0 kr. SZÉCHICI IY I-TfcR ,'i31- SZÁ M, ütíl. V M g ,lij }{()• kr. ||| NYII/ITKII nora 20 kr. j Egy flzflm är« 7 Ju'. hová a lap hivatalon s a magán liinitHéfwi, a nyillíórne H/.ánf. kii/,- II Ii I um én v H If, olfíli/.ol éxi pénzek ÓH rcu'Li mn IMHOU inlézeiiilok. Az intelligenczia. Esztergom, febr. 1. A demokratia fogalmát a demagógusok magja rázzák leginkább félre s magasra csigázott hamis páthoszszal ülik a mellüket, mikor azt látják, hogy uetn tartanak velők azok, a kik büszkén vallják magukat demokraláknak. Az igazi demokrata, a kire ez a ritka czim a mai but eges czinikórságos világban még ráillik, mindenekelőtt diplomát szerzett magának a műveltség és-tanultság végtelen iskolái bű n arra, hogy ezt a ritka és megtisztelő czimet méltán viselhesse is. A demokratia intelligenczia nélkül csakugyan olyan ostobaság napjainkban mint a vagyon a kereskedőnél spekuláczió nélkül. Ezt vallják legalább azok is, a kik ugyan sohase tartoztak az intelligencziához a szó legkövetelőbb értelmében, hanem azért most már a felsőbb régiókhoz számitódnak, a hol nem mindig fődolog a szellem. Az igazi demokratia megadja ugyan mindenkinek azt, a mit elvár, de magával szemben nevetségesnek talál minden czimet, sal lángot, formais;igot, szertartást, bálványozást, sőt van annyi szelleme és satyrája, hogy mindazt egyenesen eltávolítsa magától, ha lábai elé rakják. A szájhősök különösen a kávéházak ismert feketekávé - királyai s kártyatábornokai természetesen nem értik meg és nem fogják fel, hogy miért nem találkoznak ők az általuk úgynevezett demokracziábau mindazokkal, a kik ugyan polgári vérüek, de azért mégsem érzik magukat jól a szereplő tudatlanság körében. Innen van az az eczet és olaj a társadalomban, mely nem fog soha összekeveredni, mig az eczet csak savanyu s mig az olaj csak drágább portéka. Nálunk a közélet egy csúcsára állító't pyramis. A közélet szereplői nem mindig kérkedhetnek annyi intelligenczia val a mennyi korunkban egy város vezetésére szüksóges. De a 1 ál szó Ingos többség azt meg nem is követeli. A többség csak néhány hónap előtt városi tisztviselővé avatott egy olyan embert, a ki a helyosirás elemi szabályaiban is tökéletesen járatlan. Már most mit követeljünk az ilyen elemektől, az inlelligenczia számára? Vau-e ott tisztelete a tehetségnek, tanultságnak és műveltségnek, a hol igy gondolkodnak és intézkednek ? Az igazi demokratia sokszor kétségbe esik azon, a mit a demokratia parasitái, a demagógnsok a haladás és kultúra rovására elkövetnek. Jusson majd csak egyszer s/óhoz az intelligenczia, akkor mindjárt vége a mezővárosi politikának és tespedésuek. Culturális érdekeink. Budapest, jan. 31. Élénk, de azért nem viharos hullámcsapással mozgott a vita a magyar képviselőházban a vallás és közoktatásügyi minisztérium folyó évi költségvetése fölött. A kulturkérdósnek, mely a magyar nemzetnek nemcsak szellemi életére, hanem egész életképességére is oly felette fontos legmélyebb fenekéig hatoltak a nélkül, hogy iszap is került volna felszinre és épp oly rut, mint értéktelen salak is tapadt volna a tárgyaláshoz, mint képviselőink más vitáinál. Éppenséggel mythologiai nyugodlságu és méltóságú valóságos Neptunkónt, téveíyt s kifogást nem ismerő tökéletes kötelesség tudata által mindenkinek imponálva uralkodott a vita fölött gróf Csáky Albin vallás és közoktatásügyi miniszter; ő maga indította a vita hullámait, minél gyorsabb s erősebb fels aláhrtinpölygésre, intése azonban, bölcs és érzéstől meleg szava mint olaj csillapította le ismét a hullámokat, ha azok nagyon is bodros gyűrűket vetetlek. A magyar törvényhozás e költségvetési vita folyamán újra fölfedezte gróf Csáky Albint, és oly lelet, volt ez, melyben tiszta örömo volt az egész képviselőháznak, a mint hogy a miniszter állal mondott szavak varázsa alatt a házban teljesen eltűnt az egész politikai pártkülöinhség, a képviselők tárgy szerint csoportosultak egy-egy eszme mellett vagy ellen, egy-egy rendszer mellett vagy ellen, de emellett mindannyian átengedve a miniszternek, mint legnagyobb, immár összes vitatkozók által legilletékesebb tekintélyként elismert bírónak a végleges döntést. A felette érdekes vita eredménye, mely vita eleven folyamán a magyar törvényhozás valóságos kincsét tanúsította a tudományosségnak, természetes észnek, izzó hazaszeretetnek és az emberiség legfőbb eszményei iránt való lelkesedésnek, a következőben zendő: Magyarország törvényhozása a legtökéletesebb bizalommal tekint gróf Csáky Albinra, mint az ország kuliurérdekeiuek ápolójára; czéltudatos, erélyes és emellett körültekinő tevékenységétől várja a katholikus autonómia és az egész népnevelés re formatori felépítését: helyesli módszerét, mely szerint az épületet az alapnál és pedig akalholikusok autonómiáját illetőleg a hitközségnél,, a népnevelésre vonatkozólag a kisdedevóknál kezdi, azután az esperességeken, egyházmegyéken és föogyházmegyéken át emeli fel, illetve a nép-, közép- és főiskolák által folytatja és végezetül a korona és az állam legfőbb ingerencziájával koronázza meg. E módszer mellett a nemzet géniusza épp ugy megtalálja a teljes, legbecsületesebb figyelembevételt, mint a valódi emberi, a század szellemének megfelelő műveltségnek magasztos, nemzetiségi külömbséget nem ismerő szelleme. Gróf Csáky Albint jóformán mindenki ismerte és becsülte, még mikor Szepesmegye főispánja volt; és mikor hosszú kérés után Tisza megnyerte őt kabinetje számára, ezt általán nagy nyereségnek tartották a kabinet és az ország kormánya számára. De mégis kellemesen meglepett, hogy ez a kitűnő adminstrator oly gyorsan s oly alaposan beleélte magát a vallásos közoktatásügynek rá nézve korábban egészen idegen reszortjába 8 felette legelágazóbb részletekig oly szuverén szellemmel s oly imponáló erővel uralkodik. izj2itcrföDi5slliiíks Aí tirczája. ERDÓ SZELÉN . . . Erdő szélén te kis virág, Mondd el neki, ha erre jő, Mondd el neki szerelmemet, Melyről zeng a bokor, erdő. Erdő, bokor, mind azt zengi, Hogy te vagy a meny országom, Szivem vágya, lelkem üdve, Egyetlenem a világon. Szálló madár menj el hozzá, Kopogtasd meg az ablakát, Kivánj neki a nevemben Kedves, boldog jó éjszakát. OZORAY ÁRPÁD. Falusi tréfa. Bucsu volt Oszlopon, s igy sok volt a vendég az özvegy ispánné házánál is. A jókedv a gazdag vacsora után emelkedett legmagasabbra. A czigány húzta az andalgókat, frisseket s a fiatalság járta lelkesen a nagy szobában. A két házi kisasszony, a szőke Linka s a pajzán Minka mutatták a jó példát, de az utóbbi nagy .szemében azért néha daczos, haragvó tekintetek villámlottak a benyíló ajtaja felé. Ott a házi asszony nagybátyján kivül, aki bóbiskolt pohara mellett, kártyázó társaság ülte körül az asztalt; a szomszédfalusi kedélyes tisztviselő, meg a mindig morgó dektor, kiknek természetén nem változtatta a kártya bármily járása sem, a tekintélyes hasú gyógyszerész, ki ha egy kis ferbli hirét hallotta, mindjárt heesukta a patikáját, a furfangos eszű jegyző, ki épen most a kártyákat keveri s a fal mellett egy idegen ur, ki folytatja kézelői huzogatását, a tánczoló hölgyekkel való kaczérkodást és a maga személyének és nézeteinek bemutatását. (Héthársy ur volt, tűzkár-becslő-biztos, ki a gróf pusztáján néhány leégetett pajta körül tegnap végzé dolgát. »Friss pénz!« — sugá kézdörzsölve a patikárus a pap fülébe, mikor a finom ur az asztal mellé ült. »Atkozott disznója van!« — morgá a doktor, mikor ugyan az az ur folytonosan nyerve, az utóbbi kasszát is beseperte.) — Ugy van, uraim, folytatta tovább Héthársy ur — mi a vizi? Teszem! Elvem a munka és az élvezet — adom a blindet! — utóbbira jogot ád nemesi származásom, előbbire kötelez a kor s a hazám iránti kötelesség — vissza három forintot! — Ugy van, uraim, mindnyájunk közös munkája a haza s nemzet fen tartó gerendelye — senki sem adja? viszem! A szerencse ma szokatlanul melegen molyog reám, de még fényesebben villognak a tánczoló hölgyek szemei, képesek elpártolásra birni a szerencse istenasszonyától — nem is birok ellentállni, — uraim, eddig az önöké voltam, most a hölgyeké leszek! S ezzel felállt, (lefőztem a vidéki népet! gondolta magában ragyogó képpel) s számtalan bókok és mosolyok közt sasirozott át a tán,czoló párok közt, a háziasszony vidám menyecskékből álló köréhez. A patikárus kedvetlenül keverte a kártyát, mert a pap viczcze, hogy: »hol van hát a friss pénz, méregkeverő uram ?« nagyon megboszantotta. — Átkozott pech ! mérgelődött a doktor. Majd hajtásba kerül rnég! vigasztalt a jegyző. S a játék folyt tovább. A czigányok húzták, a tánczok váltották egymást, Héthársy ur igéző gavallérként tette a szépet a hölgyeknek, de leginkább a barna Minkát tüntette ki sokat mondó mosolyokkal, elbájoló bókokkal s mikor tánczra kaphatta, letánczolt volna mindenkit, ha félre nem állnak előle. (De könnyen ficzánkol az a nemes ur! — dohogott a doktor. — Frissíti a' friss pénz! nevetett a pap. Apatikárus morogva tette ki az uj vizit.) — Nőválasztás! — kiáltott a tanitó-segéd. A barna Minka a benyílóba röppeni s tánczra kényszerité a jegyzőt: jöjjön maga, kegyetlen princzipális, hová tette, küldte Balog urat? A jegyző nevetett: hát ezért a boszus pillantások, kis tündér: A segéd miatt szenvedje a jegyző a maga haragját? — No, ne haragudjék, most már meg kell érkeznie! — Nem is azért haragszom éppen, de ez a kikeményített derekú Héthársy untat szerelmi ömlengéseivel!— No, no, hisz az csak a maga szépségének hódolat, kis tündér! — De én ezt tolakodónak, szemtelennek találom! A jegyző visszatérve a kártya asztalhoz, gusztálás közben kártyái fölött a tánczolók felé pillant: nem hiába panaszkodik a kis tündér, Héthársy csakugyan tolakodó! — a pap botránkozik, a doktor s patikárus szemei néma boszuságból villognak. — Játszanak tovább. > A fiatalság később valami zálogosdi társas játékba kezdett. Héthársy összes télieméit kifejté a háziasszony körül, de miután hiáha való volt minden szellemeskedése és senki sem vonta be a játszók közé, ismét csak visszakerült a benyílóba. — Az ifjúság játszik, mind Árkádia ligeteiben a nimfák és a pásztorok, nem akarom a helybeli fiatal emberek sanszait rontani, kérek kártyát, adom a vizit! — egy Héthársy, egy ur, mindig csak önkényt vonni vissza, —• pedig az a kis fekete házikisasszony finom falat, de az idő rövid,amugy meg meszalliansz lenne — blind egy forint! — az urak tudják, hogy nemzetségem egy a szomszédmegyebeli Héthársyakkal, ivásban, szerelemhen, bajvivás-* ban, egyformán legyőzhetetlen — vissza három forintot! én, a kor fia, munka embere, puszta passzióból tanulmányozom a biztosítást, hogy később egy általam alapítandó bank élére álljak, önök ismét vesztettek ! Hiába, a Hétliársyak a játékban is nehezen leküzdhetők ! De a hölgyek se tehessenek udvariasságom-ellen kifogást: egy perezre engedelmet, uraim ! S összeseperve a pénzt, nyakkendőjét igazítva s haját borzalva, ismét a hölgyek felé tartott. — Ugy tetszik nekem, hogy "ez az ur meglehetősen szájhős — mondja a pap. — Szemtelen disznója van. — morog a doktor. — De szemtelen maga is, a kis tündér panaszkodik, — mondja a jegyző. — Rebarbara a hasába! szitkozódik a patikárus. — Helyes, kitűnő eszme, bőszüljük meg! — kiált fel : nevetve a jegyző, -r- doktor, önnek valami jó hasesikaró szert kell adnia! összege-
