Esztergom és Vidéke, 1890

1890-07-03 / 53.szám

teljes szigor uralkodik s tökéletesen alaptalan az a vád, mint ha ott átalános elnézést gyakorolnának. A tanári könyvtár 93 tétellel, az ifjúsági 59 téíellel gyarapodott. A terinészi'trajzi gyűjtemény 17 tétellel, a természet tűni egy s a szabadkézi rajzgyűjtemény két tétellel gazdagodott. A meglehetős mostoha segítő viszonyok között levő reáliskola jótevői voltak a mult évben : először is maga a város, mely lizenkilencz szegény tanuló tandiját egészen s egyét felerészben elengedte; azután a Takarékpénztár, mely a reáliskola alaptőke növelésére száz forintot adott; az Iparbank busz frtot adományozott szegény sorsú szorgalmas tanulók jutamazására; Magurányi József 37 drb 62 kötetből s két 'füzetből álló könyvajándékkal s Bartal Rezső 11 drb % kötetből s 8 füzetből álló művel gyarapította a tanári könyvtárat. De elismerés illet több esztergomi családot is, hol az egész szegény sorsú tanulók élelmezésben részesültek. Ösztöndijat a Szlávy-fóle alapítványból csak egyetlenegy tanuló élvezett. A segitő-egyesület minden valószínűség szerint már a legközelebbi jövőben meg fogja kezdeni áldásos működését, melyre alig van bármely esztergomi tanintézetben is égetőbb szükség, mint a reáliskolában. A programmért ekezés cziine ; A human ismus a reáliskolában. (III. FelsőLb nőnevelö intézetünk.) Az érseki felsőbb nőnevelő-iutézet igen sikerült képével díszített programra az intézetbe való felvétel módozatait tudatja. Külön értesítő jelent meg a herczegprimás pártfogása s az irgalmas nővérek vezetése alatt álló leánynevelőről s egyéb iskolákról. Ezen értesítő szerint a külső iskola osztályait 247, az externalot 81 s a belső intézetet 69 tanuló látogatta. A tizonegy nővér, négy világi tanítónő, egy. tanár s három taniló vezetése alatt álló virágzó intézetet Walter Gyula dr. hittanár 300 frt értékű természettani eszközzel gyarapította. Mint rendesen, ugy a mult évben is tizenhárom szegény árva leányka az intézetben díjtalan ellátásban részesült. Az ifjúsági könyvtár részint vétel, részint ajándékozás utján igen örvendetesen gyarapodott. Az összes növendékek száma 397 volt, a mi az intézet legszebb virágzását jelenti. Külön helyen soroljuk föl a vízivárosi nőiskolák legkiválóbb tanú lóit, kiknek tekintélyes száma azt bi zonyilja, hogy az előmenetel állapot; kitűnő volt. (IV. Kath. leányiskolánk Szt. Annánál.) A herczegprimás által tizennyolcz éi előtt emelt intézetben két ovó helyiség volt fiuk és leányok számára, további rendes népiskola négy osztálylyal, végn munka és ismétlő iskola. Az alapiti nagylelkű intézkedésénél fogva az ovó ban ós iskolában nem fizetnek tandijat a mi az esztergomi szegényebb föld mives osztályra valóban nagy jótékony ság. Öt nővér s egy hitelemző vezette az' intézet tanítását. Hogy mennyire látogatottak voltai, az intézet helyiségei, azt a következe sokatmondó adatok hirdetik. A Szt. Annái érseki nevelőintézetben volt 125 fiu és 160 leány az ovóosztályokban ; 214 leány a rendes négy osztályban és harminczkét tanuló a munka-osztályban és ismétlő-iskolában. Összesen 531. Az apáczák nevelése alatt állott tehát a lefolyt tanévben közel ezer (928) növendék s ennél szebb adatot iskoláik virágzásáról már nem adhatunk. (V. Közös iparos iskolánk.) Esztergom sz. kir. v., Szenttamás, Víziváros és Szt-Györgymező, városok állami segítségében részesülő közös iparos iskolánk tanitó testülete nyolez tagból állott s a tanulók száma valamennyi osztályban 387-re emelkedett. Ezekből a tanév végén 334 tanuló részesült oktatásban, a többi évközben kimaradt vagy felszabadult. Igen érdekes, hogy milyen iparágakra mennek legtöbben. Asztalos van pl. 26, czipőkószitő 57, csizmadia 60, hentes 19, kőmíves 16, kovács 10, lakatos 24, szabó 51. Az összes tanulók közül vallásra nézve, rom. kath. volt 351, helvét 25, ágostai 1, izr. 10. Nemzetiség szerint magyar 344, német 23 és tót 20. Születéshely szerint sz. kir. városi 49, vízivárosi 4, szenttamási 40, szentgyörgymezeí 19 és vidéki 275. Az iparostauulók zöme tehát vidékről kerül hozzánk iparosságot tanuIni. A mi a tanulmányi előmenetelt illeti, jeles volt 23 tanuló, elsőrendű 146, másodrendű 156. A munkakiállitásban ötvenhét tanuló vett részt. E

z

ek közül 32 részesült jutalmazásban. Jó erkölcsi magaviseletért és szorgalomért 49 tanulót tüntettek ki jutalommal. Az iparostauulók serkentéséhez járultak : a fökáptalan 25 frttal, Major István püspök 3 drb. cs. és kir. aranynyal, 9 ezüst frttal és 20 drb. könyvvel. A Takarékpénztár ós Iparbank 20 —20 frtot adott ; az Ipartestület 26 frtot ; a magyar asztaltársaság 3 drb. ezüst kétforintost; Földváry István dr. 10 frtot olvasókönyvekre; Schönbeck Mihály 5 frtot; Walter Gyula dr. 2 imakönyvet, két névtelen szintén két drb. imakönyvet adott. Az értesítő programmértekezése Az iparostanuló nevelése eszközeiről szól Gyarmathy Józseftől. * * * Az ismertetésre beküldött értesítőket feldolgozván, minden nevezetesebb iskolai eseményre tekintettel voltunk s igy az érdeklődő közönséget iskoláink belső életéről, vérkeringéséről — kimért terünkhöz képest — elég részletesen tájékoztattuk. Nem mulaszthatjuk el azonban sajnálkozásunkat nyilvánítani, hogy sem az érseki tanítóképző, sem a városi és testvérvárosi elemi iskolák, sem a zene iskola értesítőivel be nem számolhatunk, mert; azok nyilvános programmot még mindig nem adtak ki. Napjainkban a nyilvánosság jellege már oly erős s az értesítés annyira elterjedt, hogy a programmal be nem számoló intézetek szinte hiányoznak tanév végén a nyilvános életből. Kár, hogy a kulturális eseményekért érdeklődő művelt közönség és a sajtó meg van fosztva mindazon élvezetektől, melyeket az emelkedő és virágzó tanintézetek szoktak tanév végén a közönség elé tárni. Reméljük azonban, hogy jövőre nemcsak öt, hanem kétszer annyi esztergomi iskolai értesítő fog beszámolni tevékenységéről a nagy nyilvánosságnak, melynek érdeklődósét és rokonszenvét az iskolai ügyek iránt éppen az iskoláknak hivatása fokozni. * * A fővárosi sajtó az összes hazai iskolai értesítők feldolgozása alkalmából, a jeles tanulók névsorát is közölni szokta. Buzdítás és serkentés a ezé Íja. Szívesen cselekszünk mi is hasonlóképen, midőn legjobb tanulóink névsorát bemutatjuk. A legszebb jövőjű tanulók megérdemlik még azt a kitüntetést is, hogy a nyilvánosság előtt követendő példákul állítsuk őket oda a többieknek. Az itt ism.orl.ctt esztergomi értesítők ezerhétszázkilenczveu tanulóról adnak jelentést. Ezek közül ugy viseletben, mint előmenetelben leginkább kitűntek a következők : (I. A főgymnasiura legjobb tanulói.) Jelesek az első osztályban: Berkó Antal, Homolka Kálmán, Linter János, Mattyasóvszky Béla, Mattyasóvszky Kázmér. — A második osztály jelesei: Andrássy József, Kirz Zoltán, Kiss Pál. A harmadikban : Paxián József, Sartorius József és Szlávy István. A negyedikben Jezsó-Párovszky Domonkos. Az ötödik osztályban : Horák Ede növ. nap és Sztojauovics Ödön. A hatodikban: Frászt István növ. pap, Groinann Lajos növ. pap és Tóth Ferencz növ. pap. A hetedikbeu : Albecker Károly ós Gábriel Antal növ. pap. A nyolczadik osztályban : Cenuer Jenő növ. pap ós Zubriczky Aladár növ. pap. (II. A reáliskola legjobb tanulói.) Jelesek voltak a második osztályban: Romot János. A harmadikban Homolka Ernő és Osztovics György. (III. A vízivárosi nőnevelö int. legjobb növendékei.) A belső intézetben jelesek Ströhen tz Borbála, Tbeodorovits Melissa, Tillmann Margit, Vaskovics Gizella, Fekete Alice, Fischer-Col brie Berta, Jancsár Mariska, Sleinbach Gabriella, Andrássy Mariska, Mái nay Teréz. — Az externátban kitűnő : Brenner Juliska; jelesek: Zwillinger M., Einzinger Lujza, Rauch Emma, Somogyi Anna, Selirei u

er Maria, Wagner Katalin, Trautweiu Irén, Milánovits Szeréna, Niedermann Vilma, Weisz Irma, Bártfay Erzsébet, Lendvay Irma, Putz Anzelma és Síinké Aranka. (IV. A külső leányiskolák legjobb növendékei.) A külső iskola 24 tanulója közül kitűnők: Klotz Emma és Klein Emilia; jelesek: Daday Borbála, Fülöp Mária, Kiszlingstein Teréz, Nagy Gizella, Gunszt Róza, Heiuczínger Mária, Makk Mariska, Misák Francziska, Patikárus Gizella, Plesek Fáni, Szvoboda Margit, Véber Erzsi, Hadra Mária, Kovát s. Erzsébet, Kutnik Borbála, Palik Julia, Plesek Mária, Tóth Borbála, Tóth Erzsébet, Mauler Teréz, Prokopp Matild, BergerEmma, Erdélyi Szidónia, Frank Irén, Kirschner Mária, és Kiszlingstein Vilma. (V. Az jparosiskola legjobb: tanulói.)

1 Glaubitz János szabó, MatkovitsGy. szabó, Sárgái Lajos hentes, Holecz József kovács, Menyhai Alaj,os könyvlyei voltak, sőt sokszor szabad egyéneket is oda zártak, Augusztus és később Tiberius császárok gyakori ellenőrző vizsgálat alá •vetették azokat. Hadrianus el is akarta azokat többször törölni, de soha sem sikerült egészen. Az ergastulummal egyenlő rangú volt akár városban akár gazdaságnál a pistrinum — szárazmalom. — A bilincs itt sem maradhatott el. Az élet azonban még gyötrelmesebb volt a kőbányákban. A kinzás szintén egyik főeszköze volt: fidiculi — nervi = zsineg; — melylyel a bűnöst oly módon kötötték egy alkotmányhoz, hogy tagjait a csuklyóuál könnyen kiránthatták. Az equuleus fa-ló, melyre fel kellett ülni, hogy a lábakra akasztott sulyok által a tagokat kiszakíthassák. A vértanuk kínzásainál gyakran alkalmazták. Tálam (ium) kínzó eszköz, melylyel a kinzandó bokáit összeszorították vagy kifeszítették. Nem csoda, ha a szerencsétlenek vagy menekülni vagy bószüt állani iparkodtak. De a szökés gyanúja oly általános volt, hogy ellene minden előkészületet megtettek. Nagy büntetés volt azokra szabva, a kik befogatták volna őket. Tehát az ily szerencsétlen bűnösnek vagy ura valamely barátja közbenjárásáért kellett könyörögnie, vagy későbbi időkben a császár szobrához menekülnie, mely asylum-joggal birt. A testi fenyítékek közé tartozott még: stimulus — szurkálóbot vassal vagy tövissel, — fustis, ferula — nádpáleza, — virga, scutiea, ulmeus, lórum — innen lorarins, — habena. A lóriimmal ugyanaz volt a scutiea = szijjkorbács. A flagellum vagy fiagrum kötélből vagy drótból font kancsuka. Ez utóbbi rövid nyéllel birt, a a végén érezgombokkal ellátott lánczokkal. E büntetések oly gyakoriak voltak, hogy azokat sokan már föl sem vették, sőt gúnyolódtak is. A fólmérgesedett ur dühében sokszor nem ismert határt. Gyakran alkalmazták az arczulütést és ökölcsapást, csak arra ügyeltek, hogy az illető fogait ki ne üssék, mert akkor a vásáron sokat vészitettek rajtok. (F u r c a.) Szokásos volt a furca hordozása is. Ez korábban mint házi büntetés csak megszégyenítésül szolgált, tudniillik avval vezették körül a bűnöst a nyilvánosság előtt. A furca kezdetben a négykerekű kocsi rúdjának az a vége volt, melylyel a tengelyhez volt erősítve. Az alakja V betű volt; a nyakra és vállakra lehetett tenni, mig a bűnös kezei a ezombokhoz voltak szorosan kötve. De az igy megbilincselt és körülvezetett egyén gyakran még testi büntetéssel is lakolt. Ez a büntetés előfordult még a szabad egyéneknél is, pl. ha valaki a hadseregből megszökött, de ugyanakkor meg is vesszőzték, a mi a halálbüntetést szokta megelőzni; néha a veszszözés halálbüntetéssel volt egybekötve s jelenté a kiutasítást a polgárságból, ez volt a sub furca caedi. A halálbüntetést császári rendelet szerint csak a hatóság mondotta ki. Ha valaki főbenjáró vétséget követett el, vagy különösen gyilkolt, rendesen a felsőség ítélte el az általános büntető törvény szerint. Azonban mégis keményebben szokták az ilyeneket büntetni, mert néha nem alkalmazták rajok a szokásos büntetést, pl, pénzbírságot, száműzetést. Kisebb vétségeket, pl. lopást a columna Maenia mellett szokták a Triumviri capitals által megbüntetni. A rabszolga az ura ellen vádlóként nem léphetett föl, csak pénz — vagy végrendelethamisitás és fölségsértés esetén, — ez utóbbi esetben mindenki ellen felléphetett, — vagy urának gyilkosai ellen. A vesszőzés sokszor csak előzménye volt a keresztrefeszitésnek, melyet csak a keresztény császárok szüntettek meg; véglegesen Nagy Theodosius. (P a t i b u 1 u m.) A furca a patibulumtól, lényegesen különbözött, jóllehet az utóbbi gyakran furcu-nak is neveztetett, de ilyenkor helyette a patibulumot alkalmazták. A patibulnm — pátere — a középen nyilassal biró, két részből álló fa volt, melybe a bűnös nyakát betették, a karokat és kezeket a ket végéhez kötötték vagy szegezték. A A keresztrefeszités igen gyakori volt; a furca pedig később bitófává lett. A patibulum eleinte nem volt más, mint az ajtó elé tett keresztgerenda. (Keresztrefeszités.) A crux alatt csak a palánkot — a törzskarót — értették, mely a kivégzés helyén előre fel volt állítva (palus stipes). E mellett szokták a fölfeszitendőt megvesszőzni. A fölfeszités közönséges módja az volt, ha a bűnöst a patibulumhoz kötve felhúzták a palánkra ugy, hogy ez, ha elég szilárdul állt, a kereszt törzsfáját képezte. Tehát a mit a bűnös vitt, az csak egy dorong, s nem keresztalaku fa volt. A keresztrefeszitésben is volt különbség a szerint, a mint csak a fához kötötték a bűnöst, vagy hozzá is szögezték. Régiségtani hiba tehát — Cobet szerint — Krisztust keresztet vive ábrázolni, mert csak patibulum fertur és soha crux fértur.. Ellenben crux ponitur, figitur, statuitur, erigitur, mint a föntebbi példában: Patibulum ferat per urbem, deinde affigatur cruci. Miután az elitélt a patibulumot kivitte a kivégzés helyére — Rómában extra portám Esquilinam, — egy rúd segélyével a már előbb felállított törzsfára, a cruxra emelték vagy felhúzták. A hulla a kereszten maradt, — melynek felső részén egy táblácskára a bűnös nevét s a bűn nemét jegyezték föl, — mig elrothadt vagy a vad állatok zsákmányává lett. Mellette egy katona szokott őrt állani. A kezeket és lábakat többször szokták leszegezni, mint hozzákötni. Sen. Cons, ad Marc. 20. háromféle nemét említi a keresztrefeszitésnek: »Latok itt kereszteket, nem ugyan egynemüeket, hanem mások által máskép gyártvákat; némelyek a fejjel a föld felé fordítottakat függesztek föl, mások a karót rut helyre szurák, mások karjaikat akasztófának nyujták ki.« A keresztrefeszités legutolsó módja igen gyakori volt. Ilykép feszitették meg Krisztus urunkat is. - A financz nem szalutál. A pénzügyminiszter rendeletére ezentúl a pénzügyőrség, mely nem katonaság, hauein polgári őrség, a hadseregbeli tiszteknek nem fog szalutálni.