Esztergom és Vidéke, 1890

1890-06-19 / 49.szám

gS ZTm?(i()M XI I. ÉVFO IiY AM, _ 49. S/ÍM. - CSÜTÖRTÖK, 1890. JUNIUS 19. IB , ., Városi s megyei érdekeink közlönye. f! , ' Mr<:,|r U ;:iiiK i np'iv.i n< INT KP;TSZF:R- S Z E RKESZTÖ8 É G : HIRDETÉSEK. VASÁRNAP ES CSU I ORI OKON. PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT I, HIVATALOS II I IM HOT KS MK :j {\ MAU AN H IU 111<JT I'lfS l<; h |t;|,<")|i|y,)i','|'|t'SI Á |i • tm*i « l»p *MII<MN< ras zár, iltolli kiizli'mmiv«!' kiiMiMtfWk, | 1 H/ÓÍÓ I 100 «/óiu - fit 7ö krjH «'»e^.i llí»po«i;'is szerint legju '. . fi f.t - kr. l/IAnnmVATAI • j 100 -• SM) ig . J frt »0 kr.; j Uiiy««*M,iiji közöltetnek. |í fél é\i« 3 írt - kr KlADuHIVA I AL . - 800 - ftW-ig . 8 -frt Sr. kr „; i , : : t.nnjMi«M '. '. \ I fit »0 kr* ! SZlilCHKIIYJ-TfcR Wl- SZÁM, Uely-f-lij ill) kr. UJ NYILTTUR son.. aO kr. ^ j jj^JL'A P 1 ar » 7 k r. I IMIVM ;I hip hi wihilos s ;i mngiin liii<lnltWi, ;t ny illióriio szánt, kii/,- ^ _____ H _ jj lonienyek, elöli/.eíési pénzek ós re«pu>iíil;ÍBuk inl.ezeiidíik. ! l j Tanítók árvaháza. Esztergom, jun. 18. A kaih. tanifók országos árvaháza és aggjainak menedékháza ügyében igen nemes és pártolásra méltó mozgalmat indított meg Komlóssy Ferencz dr. or­szággyűlési képviselő. Csak az imént közöl lünk egy érdekes közleményt, mely a tervezett országos árvaház helyéül Esztergomot ajánlja. A lapunk által fölvetett eszmétől maga Komlóssy or­szággyűlési képviselő sem idegenkedik, mert említett, közleményünket a Nép­nevelő legújabb számában reprodukálta s most a következő fölhívást küldte be hozzánk : Minden téren lá'juk a tömörülést; a létért való küzdelem és az ön fen tar­tási őszi ön lázas tevékenységre serkenti az érdek társakat. Az állam gondoskodik hivatalnokai­ról és tisztviselőiről, elaggott harezo­sairól és a katonák árváiról ; a tár­sadalom és a felekezetek versenyeznek a humanitárius intézmények létesítése körül. Nem tagadhatja senki, hogy a fele­kezetnélküli intézetek nagy része katho­likus pénzből lelt felállítva, az álla­miak nagy része kath. alapokból segé­lyezve, fenntartva. A gyermekmenházak, kórházak, »Ba­silika« és »Jó sziv«-sorsjegyek leg­nagyobbrészt katholikusok pénzéből összehozva; a mí nyilvánvaló, hisz katho­likusok képezik az ország lakosságá­nak zömét. S e mellett mit látunk ? A protes­táns avagy zsidó jellegű árvaházakból a katholikusok ki vannak zárva, míg­len a kath. jellegű árvaházakban mint pl. a budapesti Mayer-félébe nem katho­likusok, sőt zsidók is bevétetnek. Ily körülmények és viszonyok mellett senki sem mondhatja, hogy nem volna jogosultságunk az orsz. kath. tanítók árvaháza és aggjainak menedékházára. Létrehoztuk az orsz. kath. segély­J alapot melynek áldásos működése már is érezhető. Főpászforaink közül többen tettek alapítványokat a szegényebb ellátású ta­nítók segélyezésére. Magyarország herczegprimása a le­folyt évben is 6000 frtou felül osz­tott szét alapítványa kamataiból egyház­! megyéje tanítói közölt. Nagyszombatban a tanítók árvái részére mintaszerű árva­I házat alapított. Samassa egri érsek ;mult évijén 40 ezer forintnyi alapít­ványt tett egyházmegyéje tanítói ré­j szere. A veszprémi püspök, Hornig báró .szintén a mult évben szervezte újból a (jondviselés czimű nyugdíjintézetet. Magasztos és dicső alkotások ezek, de csak helyi érdeküek. A szegényebb , ollátásu püspökök nem tehettek ily alapítványokat és igy az aránylag sze­"gényebb sorsú tanítók, kik egy ilyen egyházmegyében működnek, árváikat el­helyezni nem tudják. Valamint tehát az orsz. katholikus segélyalap helyi és személyi tekintetek nélkül segélyez mindenkit, a ki segélyre érdemes, épp oly czélszerü és kívána­tos, hogy a kath. tanítók árváiról is gondoskodva legyen, ők maguk pedig agg korukban biztos menhelyre számit­hassanak. Erre ők igényt tarthatnak, mint leg­érdemesebbek a társadalom tényezői között ! Ok vetik meg alapját a a haza nagy­ságának, a polgárok boldogságának! Legyen a kath. tanítóknak országos árvaháza és aggjainak menedékháza! Könnyű ezt kivinni, gondolja egyik­másik olvasónk, de ebhez több kell a jóak iratnál, pénz, pénz és pénz kell hozzá ! De hát hol vegyük ezt? A kath. társadalomtól ! Nincs kath. ember, a ki hálára ne volna kötelezve, volt tanítója irányában. Ok oltották belénk a jónak, szépnek és hasznosnak csiráit, melyek alapján erkölcsi és anyagi tőkére tett szert mindegyikünk, adjuk nekik vissza leg­alább a kamatok egy részét! Fogjunk a nagy munkához, építsük fel a templomot, melynek homlokán a hála és kegyelet felirata a gyémánt­nál is jobban csillogjon ! Ne ijedjünk vissza az útba eső aka­dályoktól; a szeretet, moly a hálát és kegyeletet őrzi, vezéreljen a feladat megoldásában is. Gfyüjfsunk, mint a hogy már gyűj­tés utján oly sok közművelődési és humanitárius intézetet megalapítottunk! Mi papok, álljunk a jó ügy élére, hisz a tanítók legközelebb állanak mi­hozzánk, ők a mi munkatársaink. Emeljük őket, ne bánjunk velők mos­tohábban, mint a hogy az állam az ő munkásaival ! Szólítsuk fel híveinket az adakozásra, mint a hogy eztmegteszszük ha afrikai vagy chinai missióra gyűjtünk és né­pünk meg fog érteni. Legyen ambi­czióuk, hogy annyi krajezárt beszolgál­tassunk a jelzett czél ra, a hány hivő felett rendelkezünk. Ez uton, 9 millió katholikus után -— ha mindegyik egy kvajczárral járul — 90 ezer forintot gyűjthetünk. A tanítók is missiót végeznek, erre a kath. missióra - mely nem lehet reánk közömbös — gyűjtsünk hát! A tanítók pedig -fogják fel ez esz­mének nagy horderejét, ne vonják ki magukat az őket legközelebbről érintő érdek alól. Áldozzanak ők is — 1 írttól 5 frtig egyszer s mindénkorra tehet­ségük szerint s ez uton ismét 50 ezer forintot 'összehozhatunk. íme meg van az alap, melyhez hozzá fognak járulni az alpapság és a jobb módú világi katholikusok adományaikkal. A püspöki kör nagylelkűségére bizo­nyos összegig szintén lehet számitnunk. A tanítóegyesületek pedig rendezze­nek mulatságokat e czélra, nagyobb városokban ,jótékonyczélu szini elő­adásokat. Tanuljunk a világ fiaitól, legyünk gyakorlatiak ! A kormány segélyét csak annyiban óhajtjuk igénybe venni, hogy sorsjegyeket bocsáthassunk ki e czélra százezer frt erejéig. A katona-árvákon ily módon lett segítve. A mennyiben egyes egyházmegyében volnának ily ezé la alapítványok —• árvák ós elaggott tanítók részére •— azokat kommasszálni lehetne, illetve A boldogság itja. (Mutatvány Kalocsa Róza uj könyvéből.) Boldognak lenni az emberi sziv első és legfőbb vágya. Isten maga oltá be lelkünkbe ezt; de egyúttal ugy intézte, hogy ez a boldogság után való vágy itt e földön soha se nyerjen teljes kielégítést, hanem vágyakozzék egy jobb, nemesebb hazába. Azonban jó emberek már itt a földön is elérhetik a boldogság legnagyobb fokát, ha megelégedés lakozik szivükben. Igy mi e helyen a boldogság alatt ko­rántsem értünk dusgazdagságot, sok pénzt, gyakori mulatságot és zajos örömöket, ezek nem teszik az embert elégedetté, ellenke­zőleg boldoggá teszi az embert a szép egyetértés és békés családi élet. A valódi családi boldogság abban áll, hogy mindazok, kik a házhoz tartoznak: apa, anya és gyermekek, meg legyenek elégedve a családi körülményekkel, legjob­ban érezzék magukat otthon s örömüket egymás boldogitásában találják föl. A nő, az anya van első helyben hivatva a családi boldogság megalapítására, az Ő szorgalmától az ő szeretetteljes gondoskodá­sától függ legnagyobb részben a család benső életének boldogsága. — De a serdülő leány is nagyban hozzájárulhat e boldogság megalapításához vagy fokozásához. Ha a leány szorgalmas, iparkodó, jóakaratú, engedelmes és előzékeny, — akkor jobb keze anyjának, gyámolitója, vigasza; ha vallásos, szerény, derült és nyájas, enge­dékeny, mások kedvét kereső, — akkor kedvencze atyjának és képes annak gond­terhelte homlokáról elsimítani a borús fel­legeket; ha békeszerető, szívélyes, részt­vevő és szolgálatkész, akkor testvéreinek öröme, védője és drága mintaképe. De ha a leányban nincsenek meg ezek az erények, hanem inkább könnyelmű, mulatságvadászó, gőgös, alattomos, hanyag, rest, akkor bizony súlyos kereszt a háznál és magaviseletével oka annak, hogy há­zuknál nem lehet boldogság. Ezért törekedjék a leány szivjóságra, mivelt, nemes jellemre és józan értelemre. Többet érnek ezek a drága aranyékszerek­nél és nagybecsű keleti gyöngyöknél. Szózat a leányhoz. I. (Vallásosság.) Kiléptél gyermekkorodból, de még a zsenge ifjúság, túlcsapongó, játszi kedvével eltelten. — Tartsd meg ebből a vidám, derült kedélyt s ápold azt, óvd, hogy ki­sélőd legyen halálod napjáig: dehogy ezt tehesd, őrizd meg lelked vallásos érzületét; Isten legyen utolsó gondolatod, ha lefekszel. Az élő Isten tudata legyen ébren lelked­ben minden tettednél, igy nem tántorodol meg, vagy legalább nem bukol el abban az életben, melybe most léptél bele és melynek fáradságait, gondjait még nem '"smered. Most édes álmok, bűvös bájos remények tündér világában élsz; ámde ezeket meg lehet, csakhamar Összezúzza a való, a min­dennapi élet küzdelme, a rózsás, tündöklő tündérvilág csakhamar elborul, könyektöl, gyakran kétségbeesés váltják föl, ekkor menekülsz Istenhez : imádkozzál! Tartsd szemed előtt Arany Jánosnak amaz aranymondatát szüntelen : „Kinek az ég alatt már senkije sincsen, Ne féljen; felfogja ügyét a jó Isten." II. (A. lélek nemessége) Óvd meg lelked tisztaságát minden mo­csoktól. — Tiszta öntudat, nemes önérzet a legfőbb jók egyike. — Isten áldása, az emberek szeretete fog igy kisérni, el­lenkező esetben lelked nyugalma föl leend dúlva és az emberek gúnyja megvetése, minden lépten-nyomon való megaláztatás kisér. Vigyázz, imádkozzál: »Es ne vigy minket a kísértetbe.« Tiszta lelked tükröződjék vissza egész lényedben — szerény magaviselet és be­széd, nemes tekintet s jóizlésű, szép, tiszta, de egyszerű ruházat ékesítsék külső ala­kodat. Csak olyan uton járj, melyet mindenki előtt bevallhatsz. Minden tett, mely nap­világot nem tűr, már kezdete a bűnnek vagy bűn is már. — Fiatal leányokat kü­lönösen két veszedelem fenyegeti szüntelen: rossz irányú olvasmányok és nemtelen ba­rátságok. Te még ifjú vagy és igy fogalmad sincs róla, mily elvetemült lehet a világ. — Barátaidul ne fogadj olyanokat, kik közönyösek a vallás iránt vagy éppen ki­gúnyolják azt. — Ne társalogj trágár be­szédű leányokkal, vagy a kik túlságosan szabadok ruházatban és a férfiak iránt való magaviseletben tűnnek ki; általában kerüld az olyan társaságokat, melyeknek hangulata nemesebb érzékeiddel ellenkezik. Emiitettük fenn a rossz irányú olvas­mányokat. — Ezek a könnyelműséget, bűnt érdekes, kedvező színben állítják elő s igy itélő tehetségedet, jellemedet megmételye­zik, hiúvá tesznek, benned olyan vágyakat keltenek, melyeknek kielégítése téged nyo­morba, szégyenbe és gyalázatba dönthet­nek. E mellett téves világismeretre vezet­nek és ami szintén felettébb lényeges dolog: elvesztegeted a drága időt, a vissza nem hozhatót, a melyet pedig saját és családod számára okvetlenül hasznos mun­kával elfoglalni szigorú kötelességed. Ellenben szivet és lelket fölemelő, ne­mesítő olvasmányok munkád elvégzése után, csak javadat mozdítják elő. III. (Szorgalom és munkásság.) Daczára a szerény körülményeknek,, me­lyekben fölnevekedtél, gazdagabb vagy te, mint magad is gondolnád. Ifjúságod leg­szebb virágában vagy és a jó Isten meg-, áldott téged munkához ép egészséges ke­zekkel és értelmes fejjel. — Ez hármas tőke, melyből íparkpdással és szorgalommal nagy kamatot nyerhetsz. Hanem mégis ne feledd, hogy munkás-, ságodhoz minden rendelkezésedre álló esz-, közök között első és legdrágább az idő! Minden óra nagy értéket képvisel. Hasz­náljuk föl mindezeket dologra vagy olyan tanulásra, mire szükséged van és minek az életben később hasznát veszed. Ne pa­zarolj el egyetlen órát sem hiában vagy tétlenül. — Az elpazarolt óra vissza nem tér többé soha. — Bár minden egyes óra­ütés az idö futására emlékeztetne ós szor­galomra buzdítana.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents