Esztergom és Vidéke, 1890

1890-06-15 / 48.szám

KSZTlWtiOM Ml. ÉVFOL YAM. 48. SZÁM. VASÁRNAP, 1890. JtMÜS 15. i Városi s megyei érdekeink közlönye. P MF*? IIK MiJ'ra IK INT KftT.S7.Fn : S Z E RKESZ T¥S É 6 : HIRDETÉSEK. VASÁRNAP ES CSU I OR I OKON. PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT HIVATALOS IIIIM>KTKNKK -jjj AIAOAN utir.itieTi.NKJi n- V,1 .<) I' * IV. ' l«*Si I A |! : IM.VM * H7.«ll«m' iHN/t»i ilMK küy.|«<ni<«iiY<>l< kiiMomlfik ÍI s/.ólól 100 M/.ói^r _ fi t 75 kr.i|: i»yg;ilta}>o<l;ía szerint, J j tti* 6 fit - In. j l/IAnmmTATAI . ilOö-íOO ig . I frt 90 klvjR tónjoiiiMiMi l<ii/iilM,.ek. I I íii éu« 3 fit - kr. KIADUHIVAlAL : \ym -íioo-ig . Mrt«fi*r.jj .— iiwgyedávm I fit no kr. jj SZftCl !FJIYI-TfóR .'Kii- SZÁM, Hély^.lij 510 kr. jjj NYII.TTKIÍ sura 20 kr. _. , My_jfjj'j..* 1 J_l- • ii - IKIIÍÍ ft Infi Iiiv.'ii.'tldH s « iiiíig.iii lunluiései, ÍI nvM"«rli« N/.ánt kfifi- ' " _______________ I jj l«nitínv«k, ulíílizelesi |>én*«k ÚR roiilíiiiiiili'iHok iiilézciiilíJk. Dolce far niente. Esztergom, jun. 14. Országszerte minden vonalon meg­kezdődik u nagy vakáczió. A poli­tikusok uj eszmékért kimennek a zöldbe; B8 államférfiak üdülést keresnek kime­rült idegeiknek ; a miniszterek szabad­ságot vesznek egy kis dolce far nientere; zajosabb kapacziiásaink »európai ta­nulmányutakra* indulnak — Buda­keszire ; reklám művésznőink »körulat tervezitek Amerikába« s harisnyát köt­nek valami csöndes sváb falu gesztenye­fái alatt; kiválóbb képzőművészeink óriási tanulmányokat csinálnak valami békés nyaraló kuglizó kompániájában ; professzorok és tudósok pihenni kezde­nek ; akadémikusok és írók Iái hatatla­nokká válnak : szóval minden vonalon megkozdődik a nagy vakáczió^ mely már előre megrémíti a sajtó embereit, a kik nem szoktak nyaralni. Esztergomban is elkezdődik néhány nap múlva a hivatalos dolce far niente. A növendékpapok, a gymnusisták, a, zárda növendékei, a realisták és nor­malisták iskolái egyszerre megnépfelő­liednek s az iskolai port, mely tiz hó­nap óta termett gondosan tisztogatják a falakról, padokról és padlókról. Né­hány száz család egészen visszakapja az iskola gondjaira bízott fiatalságot s a vakáczió magasztalása népszerű dallá válik. A tanitók hivatalos szabadságidejét megirigylik a tisztviselők is és nyakra­főre kiveszik a szabadságukat. Betelje­sedik a törvényszünet is s a kliensek és az ügyvédek fegyverszünetre lépnek ellenfeleikkel. Sokan elutaznak, ki Európába, ki Hutára; ki tanulmányútra, ki még na­gyobb pihenőre. A nagy vakácziót, mint a vasárnapot csak azok érdemlik meg igazán, a kik egész eljöveteléig dolgoztak, küzdöttek, fáradtak. És mégis mit látunk? Azt, hogy legmohóbban veszik ki a hivata­los vakáczióból a maguk részét azok, a kik egész esztendőn keresztül a dolce far niente hivei voltak. Saison morteról beszélnek a nagy­városi emberek. Szólhatunk-e gnny nél­kül a nagy vakáczió alatt holt évadról Esztergomban ? Hiszen nálunk rende­sen nem két, hanem tizenkét hónapig tart a vakáczió, mert egész esztendőben nem történik semmi az Ígéret földjének fo 1 y tonos mutogatásánáI. Mihelyt Esztergomban kisebb lesz a vakáczió, mindjárt nagyobb a haladás, melyhez azonban most a hivatalos lét lenkodés két hónapja alatt, semmi jus sunk sincsen. Szőlészeti levél. II. (Uj ültetési mód. A beültetendő planirozás és felfor­gatás utján ültetésre elkészített tele­pünket oszsznk be párhuzamosan egymás­tól egy méter távolságra menő hossz­ós keresztvonalakkal, a vonalak keresz­tezésénél található négyszög méterekre. De ne ültessünk egy kataszt. holdra 5760 drb. vesszőt, hanem kihasználandó a ripária bokros és hosszú növése nyúj­totta természetes előnyöket egy kataszt. holdra csakis 640 drb gyökeres vadon­ezot, mert 2—3 év alatt ezek mind­egyikéből ojtásra alkalmas 8—10 szál vesszőt bizton termelhetvén, az elülte­tett 640 és ebből 8-ávaI nyerendő 5120 vesszővel be lesz ültetve az egy kataszt. holdra igényelt 5760 tőke. Az ültetést következőleg eszközöljük: A hossz- és keresztvonalak által egy­egy négj^szög méterre beosztott tele­pünkből vegyünk szemünk elé 3 hossz­as 3 keresztsor vagyis minden sorból 3 tőke távolságot és az igy előttünk fekvő 9 tőkének megfelelő négy négy­nógyszögméter által képzett koczka kellő közepén a kör helyén egy-egy tőkét tegyünk le, az 1 —8 számmal jegyzett pontokon pedig ültessünk föl­dünk minősége és termőképességéhez mérten takarmány-répát, babot, krumplit vagy kukoriczU és pedig a hegy lejtő­jével kereszt irányban ekével történ­hető bemunkálása végett földünk jobb és bal szélén két-két méter fordulásra kihagyván, egy kataszt. holdra 640 drb gyökeres ripáriát és 4816 fészek kuko­riczát. Hogy a szőlővesszők alá egy kosár, a többi ültetési pontokra egy-egy marok jó érett trágyát adni nem fogunk sajnálni, magától értetődik. Ezen mű­velési módot 2 — 3 éven át gyakorol­ván, a különben parlagon heverő föl­dünk fokozódó jövedelmezése mellett ripáriánk annyira fejlődend, hogy min­den tőke 8—10 ojtható veszőt ád. Ezen eredmény bekövetkeztével jun. elején egy-egy méter hossszuságban ojtsuk be készletünket zöld nemesítés vagy a termelendő tőke biztos tartóssá­gát tekintve gyűrűzés utján. Megérve behordván kukoriczánkat, szeptember végén, a tiz ojtvány közül bizonyára megeredt nyolez szál vesszőből iz első hossz-sorba 1, 2, 3, a második hossz­sorba a tőke mell- és hátlapja felé 4, 5, a harmadik hossz-sorba 6, 7, 8, szám helyére egy-egy ojtványunkát az ojtás forrpontjáig bujtsuk le ngy, hogy a le­húzás után mindenütt az eleve kijelelt egyenes sorok és a mondott tőke távol­ságok támadjanak. Az ezen ültetési módnál már az ül­tetendő vesszőkuél tetemes megtakarítás mellett azon kellemes helyzetben vagyok, hogy az uj szőlő a planirozás és föld­fordítás okozta legnagyobb kiadáson tul, minthogy földünk az élénkbe tűzött czél eléréséig jövedelemmel műveltet­hető, mint az ezen műveletből kifolyó mellékproducium mibe sem kerül. A minden 8 nemesített tőke közép­pontjául elhelyezett vadoneznak azon kedves következménye van, hogy az mintegy" fiastyuk a közepén ül 8 cseme­téje között, mely közül ha valamelyik elpusztul, az anyatőke friss hajtásából könnyen pótolható, a beojtásra nem szükséges vadvessző pedig akár további vadültetésre, akár pedig beojtva uj tábla készítésére fordítható. Az e módon történendő ültetéseknél az anyatőkéül elültetendő : 640 gyökeres ripária kerül'(25 frjával) . 16 frt — kr. ennek ültetése... 6 ,, 40 a 640 anyatőkéből 8-ával nyerendő 5120 BIZTATÓ. Anyám: szegénység; nyomor: a fia Koldustarisznyát kelle adnia. Két vezetőm van : országút alant S felhők felett: egy kicsinyke lant. Ha már fejem itt nyughelyt nem talál Elvesz Örökbe majd az éhhalál. ED ES ANYÁMNAK. Régi fűzfa állsz még most is? . . . Istenem, be megvénhedtél ; Nem is csoda, megtépdeste Lombodat a zúgó felszél. Kis házikónk görbe hátát A vén idő hogy megülte! Tépett zsindely, pozdorja, nád, Szélhányta gally körülötte. A vidék is, mintha lelkem Bánatos jelképe volna —• Száraz csalit sir a szélben, Hervadt már a menta, rózsa . . . Csak a szived, lelkemanyám, Egyedül az változatlan : A bocsánat angyala él Minden, minden Kis szavadban ! DOKTOR FERENOZ. A Y égre aáe let. (Költői rajz.) I Mozart estélyen valék egyszer. Egy fiatal rajongó zeneköltő, a nagy művész életraj­zát olvasta fel s néhány symfoniáját mu­tatta be. Az estély épen olyan érdekes s épen olyan unalmas volt, mint a többi estélyek és hangversenyek. A sürü pad­sorokban ülő közönség, műértő arczczal hallgatta végig mind a kettőt, de tapsaiból s éljeneiből kiérthette mindenki, hogy in­kább örül a hangverseny után következő közvacsorának, mint az azt megelőző mű­élvezetnek. A zongora húrjainak zengését csakhamar a kések és a villák zörgése váltotta fel s a pálmafákkal és déli növényekkel díszített terem hosszú asztalai körül ülő társaság (minden tagja, vagy a tányérba szögezte szemét, vagy a pohárba nyomult az orrával. »Szép szomszédnőm« épen nem vala szép s a szentírás ama szavaihoz: »A te beszéded legyen: igen, igen és nem, nem« nagyon is szigorúan ragaszkodott. Miután minden elmésségemet kimerítettem s a társalgás fonalát mégsem sikerült felfedez­nem, a levegőt kezdtem bámulni s tekin­tetem a csillár arabeszk szerű ágain futott fel egész a tetőig s ott? . . . Mi az, a csillár aranyos koronája körül : Mintha valami mozogna. Mintha valami rózsaszinű fátyol húzódnék az ablaktól a terem közepe felé s a fátyolon tul, mintha a hajnalpír ragyogását látnám! Oh, most már világosan látom, egy uszályos atlasz­i ruha s a ruhából egy gyönyörű, egy ked­ves női arcz mosolyog édesen alá. A légies alak könnyed röppenéssel ott terein a csil­láron, ráül a karjára, uszályával szemér­mesen elfedi lábacskáit s mintha régi is­merőse volnék, bizalmasan int felém és üdvözlése — kimondhatatlan kéjjel árasztja el szivemet. De hát Istenem, a társaság közül csak én látom őt egyedül ? Körül­tekintek — s meggyőződöm, hogy eddig senkit se vette észre. Egy műkedvelő hölgy közkívánatra, érzelemmel s lelkesedéssel énekli szép magyar dalainkat s a társa­ság? . . . Hogyan ? Az előbbi társaság ez? Mindenki felugrál, tapsol, éljenez, örül, az énekesnőt üdvözli, kaczag s élezel, szom­szédnöm poharamhoz koczintja poharát, jóizűt nevet, arezom bámuló kifejezésén, szemei fénylenek, fogai valóságos gyöngyök, ajkai, tekintete, a midőn pajkosan hátra veti fejét — a szoros értelmében fejembe kergetik a vért. Ilyen szép nőt még nem is láttam, szenvedélyesen ajkaimhoz szorí­tom hófehér kezét és ... a többiek­kel együtt őrjöngve járom a csárdást. Az én hölgyem valóságos tündér, egy egész boldogságot viszek a hegedű varázs hang­jai mellett a karjaini közt: szellem, szép­ség és üdv minden köröttem. Vájjon mi idézte elő e változást ? Talán a csilláron ülő tündér? Ah, örömömben egészeu megfeledkeztem róla! II. Az íróasztalom mellett ültem máskor. Tiszta papiros feküdt előttem s néhány sor irás feketéllett rajta. Egy elbeszélés kezdete . vala — melynek vázlatát már rég kidolgoztam fejemben. Ablakom nyitva volt, az akáczfa pazaron lehelte illatát ott­honos szobámba s fejem fölött szerelmes kanári pár csicsergett kedvesen. A ragyogó nap fényes sugárszalagokat rajzolt a kert talajára s a lombok részein át a Duna csendes tükrének kék szine mosolyga fe­lém. Az ifjú nyár, az üde lég szárnyakat kölcsönöztek gondolataimnak: tollam nyil­sebességgel haladt a papiros sima felüle­tén ; elbeszélésem alakjai bizalmasan vettek, körül s a legkedélyesebben társalogtak egymással, Egyszerre olyan érzelem fogott el, mintha nem tudnám kellő gyorsasággal; leirni azt, a mit valaki lágy hangon sug a fülembe. Izgatottan tekintek körül s ime. ott ... a kandalló párkányon, ott ül ismét az a titokzatos lény, a kit a Mozart estélyen a csilláron láttam először. Ábrán­dos szemei mintha benső világába tekinte­nének, mitsem törődnek a környezettel; parányi kezei a nap heve által mozgásba hozott porszemeoskékkel labdáznají s eszie sem veszi, mily vágyó szemekkel; nézem kedves alakját* sőt még arról sem vesz tudomást, hogy az ablaktáblákat beteszem, s csendesen felemelkedve lábujjhegyen az ajtóhoz lopódzcuii és bezárom, Ah> mégis v a zárban for,du]ó kujoször-.„ gésre fölemelte szemeit s, csodálkozva, do. egyszersminfc kárörvendve tekint reám. »Nos, uram?« kérdi, kezeit mellén ke-, resztbe téve, a legközönyesebb,ég elfogu-. latlanabb hangon. »Kedves nagysád.!* kezdem nem. minden ( zavar nélkül, »ma másodszor van önhöz. csodálatos módion szerenesém, s miután . névjegyem az ajtón lévén kiragasztva — ön bizonyára tudni fogja, ki vagyok, meg-.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents