Esztergom és Vidéke, 1890

1890-06-08 / 46.szám

világot természetes utón igazgatja emberek által, mintegy megosztja a hatalmát, valamint a király megosztja a hatalmát le az utolsó hivatalnokig. Ez volna az erkölcsi fensége a tekiiikiutélynek, mert egyenesen Istentől származik. Ez nem alterálja az ember fogalmát, mely megmarad ugy is ott, hol a hatalom viselőről csak mint emberről vau szó. De miért tisztelendő a »hatalom« miért követelhető a tekintély és miért kell azt megóvni? Anyagi szempontból is kell azt tisztelni; mert azt ingyen nem adják. Nem szabad itt a protekció vagy hasonló kinövésekre reflectálni, hanem a tényleges állapotot kell tekintetbe venni, azt tudniillik, hogy a »hatalmat« azaz rövidebben mondva állást csak az kapja, a ki erre bírja a qualification Ezt pedig szerezni kell. Vegyük az iskolák a tanulás, képzés, a gyakorlat hosszú útját, ennek fárad limait, enuek a teher alatt elhulló áldozatait, sokszori nélkülözéseket és (különösen manap) az anyagi áldozatokat ; a hosszú -évek munkáját, szorgalmat és mi a legfőbb, a — lelkiismeretet és becsületességet. Ezek ós ehhez hasonlók megérdemlik, hogy az oly egyének -előtt »kalapot emeljünk* és azou a tiéveu, hogy ők is »csak« emberek, nem szabad őket hogy ugy mondjam a »közemberek* glédájába állítani és velők csak amúgy félvállról elbánni, mert hiszen ők is »csak« emberek és különösen akkor, ha esetleg az ő veleszülött gyakorióságaiknál fogva az »omberi« rósz talál kidomborodni bennük! Azon bau itt a baj manap, hogy sokan, kiket állásuk az emberi társadalomban mint a gyertyát a csilláron magasba helyezett, nem vigyáznak magukra ós gyarlóságaikuzk szabad folyást engedve a mécses kóczkanóczává lesznek és fenyőket vesztve, csak pislognak. Sajnosán tapasztaljuk, hogy sok »állásbeli« embernek gondatlansága által és miatt, mennyit szenved a tekiutély ! Villamos levélposta. (Bergl mérnök közleménye.) Egy uj villamos szállítási rendszer mintája állíttatott fel röviddel ezelőtt próbaként Bostonban. Dolbear tanár, ki ezen uj szerkezetet megbírálni volt hivatva, biztosította a jelenvoltakat, hogy a kérdésben forgó találmány teljesen józan és tudományos elveken alapszik és gyakorlati hordereje is nagyon jelentékeny. A feltaláló egy villamos huzalorsó ismert delejességét használta fel, melyet az, egy hozzá közelítő vaspálCzára gyakorol. Ha a, folyam az orsótól megvonatik, megszűnik természetesen a vonzerő is ós a pálcza ismét szabadon bocsáttatik és ha most egy másik villamos árammal telt huzalorsót helyezünk a vaspálcza közelébe, tapasztalnunk kell, hogy ezen orsóhoz vonzódik a szabaddá lett vaspálcza. Ilyetén orsót orsó után alkalmazva, a vaspálczát tetszés szerinti távolságra mozgathatjuk előre olykép, hogy a háttérben maradt orsóktól a villamos folyam megvonatik és a vaspálcza előtt levő orsóknak adatik át, darabról darabra. íme az uj rendszernek alapeszméje, melynél azonban a vaspálczát egy kis kerekekkel ellátott aczéldobozka helyettesíti, a mely egysiues pályán szaladva, alkalmas levelek és kis csomagok továbbítására. Az ekép szerkesztett kis kocsi két bevágott kerék közvetítésévé! vezettetik egy felső sinen az egy vonalt képező huzalorsók nyomán, a mely elemi befolyások ellen faköpenyege által védetik. A villamos folyam megszakítása, illetve végleges elzárása czéljából minden egyes orsó egy önműködő kapcsoló készülékkel van ellátva. A vezeték, melynek főrészét az or(sók képezik, egy közvetítővel van szoros összefüggésben egyrészről, mig az ellenkező vég egy csap körül forgó mágnessel van összekötve, melynek feladata, a közvetítő érintése folytán a villamos áramot megszakítani, vagy teljesen lezárni. Olvasó asztal. — Eltérve a divó szokástól, mely szerint a sajtó alatt lévő muukák még mielőtt napvilágot látnának és részrehajlatlau elbírálás alá eshetnének, agyondicsértetnek, — midőn alulirt kiadóhivatal A Sátoros Czigány czimü humorisztikus néprajzot sajtó alá bocsátotta és erre a t. olvasóközönség figyelmét felhívja, hivatkozik egyszerűen a mű szerzőjének, Zámolyi Varga Mihály pozsonyi kanonok, volt eszfcergomvizívárosi plébános, irodalmi működésére, kinek eddig megjelent paedagogiai művei : Tóbiás a jámbor családfő, oktató elbeszélés a szülők részére ; A keresztény kftih. család, A házi nevelés példákban (2 kötet) — köztetszésre találtak. A kiadásunkban megjelent mű a magyar irodalomban páratlan, akár a tárgyat tekintjük, akár a nemes intencziór, mely nem más, mint hogy a törvényhozás által is többször felvett korkérdést megvilágítsa, vagyis a czigányoknak a magyar társadalomba való beolvasztásának útját egyengesse. Minden dicséret helyett közöljük a mű tartalmát, s hozzá teszszük, hogy zamatos nyelvezettel van írva és mindvégig jszórakoztató, érdekes hangon tartva. Tartalom : Előszó. — A czigány faj a történelem kétes világánál. I. Kevéssé ismerjük őket. — II. Nézetek származásukról. — III. Ősi hazájuk India. — IV. Anyanyelvűk. — V. Vándorlásaik. — VI. Átlépik Európa küszöbét. — VII. A bujdosás okai. Ajánló leveleik. — VIII. Neveik Európában. - IX. Üldöztetnek. — X. Folytatás. — XI. Számuk és tartózkodási helyük. — A czigány egyénisége. I. Testalkata. — II. Betegségei. — III. Ruházata. — IV. Asztala. — V. Itala. — VI. Szellemi tehetségei. — VII. Osi vallásuk. — VIII. Folytatás. A czigányok foglalkozása. I. Henyélés. — II. Kovács, lakatos, faragó, lókupecz. — III. Folytatás. — IV. Mint katona. — V. Folytafás. VI. Zenészek. — VII. Koldulás. — A czigányok hibái. I. A lopás. — II. Rab'ás. — III. Kevély, hazug, könnyelmű. — IV. Veszekedés, Párbaj. — A sátor szülöttjei. I. Házasságkötés. — II. Az apróság. — III. Elhalálozás. Temetési szokások. — A czigány, mint világpolgár. I. Az atyai hatalom. — II. Régi elöljárók. — III. A vajda. — IV. A vajda hatalma. — A czigányfaj jövője. I. A nomád-élet. — II. Mária Terézia kísérletei. — III. II. József reformjai. — IV. Mi a teendő ? A munka 8 ós % ivuyi terjedelemben már megjelent. Ára bérmentes küidéssel 1 frt, mely az alulirt kiadóhivatalhoz küldendő. — A »Népnevelo« t. előfizetői, a tanító urak és a papnövendékek 70 krért kapják bérmentve. A »Nepuevelo« kiadóhivatala Budapest, VI. Érsek-utcza 2. sz. HÍREK. — Egyházi szónoklatok. Pater Ries jézustársasági kitűnő hitszónok Jézus szent szíve üunepén "f. hó 12-én kezdi meg szónoklatait a vízivárosi templomban, hol kílencz napon keresztül fog mindennap esti hat órakor szónokolni. A Jézus szent szivéhez szóló így házi áhítatokat nálunk Sujánszky Antal praelatus kanonok alapította meg. - Űrnapja a főszékesegyház ünnepe volt, melyet a nagy körmenetben fényes egyházi pompával ültek meg. A főszékesegyház telve volt külön vonatokon érkezett fővárosi kirándulókkal, lobogók alatt kivonult egyesületekkel, plébáuosok által vezetett processiókkal. A nagy misét a herczegprimás segédpüspöke, Palásthy Pál mondta. Kilencz óra után megkezdődött a diszes körmenet. A herczegprimás nehéz egyházi díszben vitte a szentséget a baldachin alatt. A növendékpapság élén Szt. István zászlaját vitték. Urnapi énekeket zengedezve haladt a körmenet végig a főszékesegyház díszkapuján. A főkáptalan tagjai után következett a herczegprimás, ki fölött a baldachiut primási és káptalani gazdatisztek tartották. A herczegprimást követték a törvényhatóság részéről az alispán és főjegyző, a város részéről a polgármester, főügyész és kapitány diszmagyarban, azután az egész közöshadseregbeli tisztikar az ezredes vezetése alatt. A főszékesegyház előtt díszszázad állott, mely a szentség előtt katonásan tisztelgett. A végtelen hosszu festői körmenetet a főgymnasiumi fjuság, a reáliskolai növendékség s a tanítóképző intézet hallgatósága nyitotta meg a leányiskolák növendékeivel. Az urnapi oltárok a kanonoki paloták szélső házainak kapui alatt voltak díszesen fölállítva. A körmenet utja virágokkal, a paloták gallyakkal, guirlandokkal, zászlókkal és szőnyegekkel diszitve. A herczegprimás a tropikus hőségben a súlyos ^egyházi diszöltönyökbeu s a hosszu uton másfél óráig gyalogolva, bámulatos feláldozással vezette a nagy körmenetet, mely miudegyik oltárnál megállapodott. A szentség felmutatása- , kor a katonaság sortüzet adott s az uralkodó ház hymnuszát játszotta. Végre a nagy körmenet ismét visszatért a várhegy utján a főszékesegyházba, honnan a herczegprimás áldást osztva vonult végig a nagy közönség között s diszfogatán palotájába hajtatott. A fe. művész. Chopin a költő és KulifFay Bella a zongoraművésznő, ki a melanchólikus múzsára szívesen hallgat, mint azt románcza is bizonyítja, teljes harmóniában maradtak egymással az egész ábrándon végig. A publikum csak azou vette észre magát, hogy vége Chopinnak s most kezdődik az ö szavazata. Tapsolt is, éljenzett is; sokan fölemelkedtek helyeikről s ugy tüntettek a fiatal művésznő mellett, akinek háromszor meg kellett jelennie az elragadott kritérium előtt. Kuliffay Bellát nagyon apró kezekkel tüntette ki a természet. Es mégis hogyan tud bánni ezekkel a kis nagyhatalmakkal! Szárnya van minden ujjának, mikor játszik s rhitmikus grácziával röpülnek kezei végig a zongorán, mely beszélni, dalolni, sirni, és zokogni tud a delejes ujjak érintésére. A fiatal művésznőnek valóban szép jövője van, mert nemcsak a zongora, hanem a sziv húrjait is rezgésbe képes hozni bájos játékával. Salvy foglalt aztán helyet a zongora mellett, hogy Maleczkynét kisérje a Traviáta egy szenvedélyes fájdalmu áriájában. Pódiumon énekelni nemcsak feladat, de áldozat oljan művésznőnek, a ki a színpad számára termett s a ki játszani is szokta azt, a mit énekel. Maleczkyué a Traviata áriájában meghozta ezt az áldozatot s mindamellett briliánsul tündököltette érczes hangja sokféle moduláczíóit. A kitörő tetszésnyilvánulások után ismét a zongoraművésznő "lépett a közönség elé. Kuliffay Bella k. a. előadó művészetének eredetiségét és önállóságát alig lehetne szebben jellemezni, mint azzal, hogy játékában saját egyéniségét is kifejezi. Előkelő intelligenczia, finom praecisitas s egy női költői kedély bája és közvetlensége nyilatkozik játékában. Reinhold, Liszt es Schumann igenis különböző stilü compositeurök s mindegyiknek más és más zenei problémái vannak. Chablon szerint egyformán, színtelenül és jellemzetesság nélkül szokták előadni, a kik csak jó technikával rendelkeznek. De a művészi felfogás kidomborítja mindegyik mester stíljét s visszaadja őket eredetben. Kuliffay Bella egymásután mutatta be Reinhold Impromtujét, Liszt Le rossignolját és Schumann Aufschwungját s mindegyik bemutatója csakugyan kifejezte a különböző zeneköltők szellemét. A szép közönség elragadtatással tapsolta meg a jeles művésznőt, a ki a szellem és technika legfelső szabatosságával remekelt. A következő piece Strumpfler és Salvi második duója volt. Strümpfler művészetének tiszta és nemes Ízlésén nemcsak kiváló m6gond, hanem alkotó szellem ömlik el, Classicitása nem hágy hidegen, mint annyi sok hegedűművészé. Biztossága és jártassága nagy tanulmányokra vall, melyeket Európa legnagyobb iskoláiban szerzett. Előadása rokonszenves, mint természetes egyénisége, melytől egészen távol áll minden czikornyás túlzás és boszorkány kodás. Salvi pedig mindenben lépést tartott vele s a zongorakiséret művészetét produkálta. Maleczky Vilmosné úrnőé volt a concert utolsóelőtti pontja: Thomas Hamlet balladája, melvben a művésznő rendkívüli hanganyagával ragadta el a közönséget. Az operaénekesnö a színpad aristokratája. Fölcs'gázott várakozásokkal szokta a publikum tőle a legtökéletesebbet követelni. És Maleczkyné még a legkövetelŐbb igényeket is túlszárnyalta. Székely magyar ;ábrándja után Kuliffay Bella mint zeneszerzönő mutatkozott be, a ki hangulatos románczához maga költötte a szöveget is. Maleczkyné énekelte a költőnő kíséretében a magyar stilü szerzemény t, mely panaszos elégiájával s nemes melódiájával megindította a közönséget. Alig végződött el az első strófa, a terem tomboló lelkesedésére meg kellett kezdeni a másodikát is. A mennyi érzelemmel van teremtve a költői dal, annyi művészettel énekelte azt Maleczkyné, ki a szöveg minden szótagját is élvezhetővé tette pompás előadásával. A kis románcz diadalt aratott s valóban megérdemli, ha mielőbb megszűnnék szerény kéziratban lappangani. A harmadfél órán túl terjedt, meglehetősen túlterhelt, de feledhetetlen emlékű hangverseny művészeit még néhányszor kitapsolta a lelkes közönség s ugy búcsúzkodott tőlük a legnagyobb lelkesedés hangján — az őszi viszontlátásra. Ez volt a szerdai hangverseny rövid története. Eddig terjed Irengversenyi levelem is, melyet még néhány érdekes tárczasorral kell kiegészítenem. Kuliffay Bella édes anyja, özv. Kuliffay Edéné-Beniczky Irma kíséretében érkezett Esztergomba. A tisztes matróna a leghasznosabb magyar írónő, a ki egész életén át oktatta a serdülő ifjúságot, tanította a tapasztalatlan leányt s jó tanácsokkal látta el az életbe lépő nőt. Lapjai, naptárai, könyvei és füzetei egész kis könyvtárat tennének ki s a fáradatlan munkásságu írónő még most sem pihen. Gyönyörét találja abban, a mi egész életét megaranyozta: az irodalomban. És büszkeségét találja leányában, a ki hivatva van a művészet történetében is megaranyozni az irodalmi családi nevet. Maleczkyné férje, Maleczky Vilmos társaságában érkezett. Szeretetreméltóbb lengyel aligha van több a világon. Alig mult, negyvenhárom „éves, valóságos gladiátor, csupa életöröm és kedély és máris az' opera nyugdíjas tagja. Nyugdíjas, anélkül, hogy rokkant volna. De a Maleczky-családban paralizálni akart valamit a sors. A milyen sokáig győzte Maleczkyné édes, atyja, Elliger, a szózenét, olyan gyorsan végezte be művészeti pályáját a férje. Maleczkyné azonban megmaradt közbülsőnek s a mit családi örökségben kapott: művészetével megalapította egész életére kiaknázhatatlan aranybányáját. A szellemi karaván Párkányban, özv. Istvánffy Kálmánné úrnőnél talált igazi magyar otthonra. Innen is, onnan is jól kibővített csoportozatoknau szikrázott a művésznők és művészek szelleme. A szeretetreméltó, előkelő műveltségű és lelkű háziasszony, a ki franczia cinkkel egyesíti az igazi magyar vendégszeretetet, mej tudta hódítani az összes művészeket, í kik pedig maguk is született bódítók. Vol a társaságban egy vén oroszlán, egy negy vennyolezas őrnagy, még a szabadságharc zivataraiból, a háziasszony édes apja, \ kit a magyar művészek kegyelettel vetted krül. Nyolczvanadik évét járja a jó öreg de szebb tavaszt aligha ért élete alkonyán