Esztergom és Vidéke, 1890

1890-01-16 / 5.szám

ESZTISRflOM Ali. ÉVFOLYAM. ^ 5. SZA CSÜTÖRTÖK, 18.90. JANUÁR J6 ESZTERGOM és VIDÉKE n ii Városi s megyei érdekeink közlönye, n , MKOllSLlSM-ft ll.P;tn:MK.Irrr K^zkn: I SZEIÜTESZTÓSEG : HIRDETÉSEK. I VASAIINAP ES CSU UHU OKON. BOTTYÁN-ÜTCZA VIOLA-HÁZ ^22. SZÁM ALATT, HIVATALOM HIKUKTIÍNKK :M M A < • Á N - I I H M > KT ÉN K K j lt',1.01 1 T/, l'.TK.íSl A lí : | « ,,t! > » l*p H7,«»IIKI"Í i-.éHv.tlt illeti" líii/li'iiitHU'tik luil<lmi<lflk, \ sv.ólól 100 mjfttg — fit 75 kr.; | '"egsUlajunláa ftxeriut legju-l tu« . . . 6 írt - kr. 1/1 A n miTwA TAI . 100-200 ig . I [ti 50 TtrJ j IÁIIJUMIIUII kitxtilutuek. ' ffi évre . . 3 írt - kr. KIAUUlllVA I AL . »00 - 800-ig . % írt 85 kr.i ! , i.egye.lévre . I írt 5? kr. SZÉCH KI IYI-T&R I • SZÁ M, Méjj-g-lij í(ö kr. jjj NYll.TTKIt aura 20 kr. : Ejy 5?flni arw 7 hr. , \ kova a feji IIÍVM,I;II«I>* S ;I uiagriii liinMiíNoi, a nyilMiirlio H/.ánl. kö/,- I ^ \\ ItílllÓH V H lí, ^l/iti/.fil ÓNI |it}ll/.c|< "UM I <Míl!MII:i l;ÍSI)l{ í 111 Ú'/.« II llftlí, || || Amerikai szölotelep és gyü­mölcsfa iskola. Esztergom, jaii. 15. Január Lávában, a szuny adó termé­szet ezen zordon korszakában vajmi kevéssé érvényesítheti az isten szabad ege alatt a legbuzgóbb gazda is régi tapasztalatain vagy tanulmányain sar­kalló törekvéseit. Jelenleg az aklok, magtárak és a fa­ragó helyiségek nyújtanak nagy részt, egyöntetű ugyan, de ez'-lszerii fölhasz­nálás mellett igen is előnyös foglal­kozást. Ily viszonyok közt önkényt fölmerül azon kérdés s ennélfogva, a gazdasági egyesületnek minden egyes tagja jogosan kérdezhet né az amerikai szőlőiden 1 bi­zottságától: vájjon a hétről-hétre rende­sen fizetett napszámosok különösen pe­dig a fizetéses telep vezetiő vinczolUr mivel foglalkoznak ex idő szeriül? Minden kétely elhárítása lek in leiéből készséggel értesítjük az érdeklődő igen tisztelt tagtársakat, hogy a kérdéses egyének egész időközben egyetlen egy napot se töltöttek hasznos foglalkozás nélkül. Ugyanis alkalmas időjárás mel­lett ezer számra gyűjtötték az utólagos téli ojtás és nyári szemzés utján neme­sítendő Riparia vesszőket, kedvezői len, havas, esős időben pedig egyelőre a Yenyigék tisztogatása és óvatos elhelye­zése később pedig ugyanazoknak a leg­keresettebb csemege vagy jelesebb bor­fajokkal párosítás utján oszknzlendő ój­tása körül a szobában találnak szinloly hálás, mint bőséges foglalkozást. A gyümölcsfa-iskolában a szabadban való munkát a fagyos időjárás eddig le­het,Ieniiette,ugyau a szobában végezhető ojt ásókat azonban annál buzgóbban tel­jesilik és teljesítendik szakembereink, még pedig remélhető oly sikerrel, hogy ennek folytán a tavasz megnyíltával az amerikai szÜ^ő tetei epet 14 — 15,000 nemesi lett Ripáiia oj ványnyaí, a gyü­mölcsfa, iskolának mull. évben ki nem ültethetett, az őszszel azomban kellőleg rdgolirozott r'szét pedig 7—8000 mind* annyi nemesített ojtványnyal reméljük gazdagíthatni. Végre azon reményben, hogy a lisz­téit közönség legbuzgóbb óhajának egy­szersmind az élet legsiírgősb kövei él­ményének fogunk megfelelni, léli leen­dőink programuljakóp elhatároztuk hogy Önként, jelentkező fiatalabb 30 földini­vest az amerikai szö'őfijok úgyszintén a facsemeték ezelszorü ojiása, ugy szom­zése körüli leendőkre szakszerű leg ki­taníttatni egyszersmind tettleg be fog­juk gyakoroltatni. Mely ebbeli czélból január 7-iől kezdve a hétnek három­első napján délelőtt szintúgy mini dél­után tizenként váltakozva a hivatalosan utasított telepvezető' állal minden dij nélkül elméleti, mint gyakorlati ut­mn I a l ásban részesíi lue k. Minthogy pedig az illetők a meg­határozott, órákon nemcsak pontosan megjelennek, do a munka czéls'erü végzése körül is lehelő legnagyobb buz­galmat lauusiiának, bizton és Örömmel roméli a bizottság, hogy az elpusztult és néhány év múlva rí páriák kai vagy egyéb amerikai fajokkal benépesített szőlőhegyeinknek ujjá alakításához, il­letve ojiás és szemzés utján leendő ujabb föI viragozt aI ásához m egkiván tat ó kellő számú szakértők annak idején hiányozni nem fognak. Végre tevékeny részt vesz a telep­bizottság — ha a szerénység sérelme nélkül fölemlíteni szabad, —azon nagy bizottság ü'ései, valamint teendőiben is, mely ő méltósága elnök gróf ur által a, bécsi országos kiállítás előkészítése majd rendezése ezé íjából kijelelve, azon ni"gnyugató hixzembmi folytatja fáradozásai', hogy Esz ergom jó hír­neve csorbái, o Úron se szenved. Az amerikai telep bizottság nevében, MBSZföNA JÁNOS. A győri kamarából. (Buftje^és.) Valóban méltán szégyenpír fnfhaíja el az ügyvédet állásának tisztessége érzetében akkor, midőn ily malitiozus rendelkezést olvas azon törvényjavas­latban, mely határozatlan összegig ter­jedő pénzkövotelések behajtásáról intéz­kedik ; ezen intézkedés méltó folytatá­sául jelentkezik a 15 évi rendszernek, mely az ügyvédi állás lehetetlenilését, látszik czélul birni, a helyeit, hogy azt rend szabály ózná s emelné oda, ahová annak előbb-utóbb kifejlődnie kell ; a helyett, hogy az ügyvédi kart a tör­vénykezés menetében, mint tényezőt kel­lőleg felhasználná. Meg kell érintenünk a javaslat azon fogyatkozását is, hogy bagatell ügyek­ben teljes felebbezésnek helyt nem ad, pedig ez képezné valóban biztosi tékát az eddigi botrányos állapotok megszün­jtének, mely szerint 20, sokszor 50 frtig nem volt igazság, — hibája a javaslatnak, hogy a bíróság terhét s a in n n kaim I in azt, mely a bíróságra a mai rendszer und lett hárul, nem könnyíti, pedig az ítélő bíróság terhét s a munka­halmazt, mely a bíróságra a mai rend­szer mellett hárul, nem könnyíti, pe­dig az itélő bíróság hivatása nem perelőkésztlő, nem tényállás kinyomozó, a helyes eljárás ugyanis az, ha a fél kész anyaggal, concrét panaszszal, eset­leg kifogással járul a bíróság elé s nem tétetik kölélességévé a bíróságnak a lényállás ki nyomozásnak igen nehéz és terhes munkája. Érzi ezt a javaslat is és határozott, szabatos előadást ki­van a féltől, mi egyébiránt a gyakor­lati életben csak annyit jelent, mint ha a betegtől az orvos szakszerű diag­nosist kívánna. Helytelen a javaslat azon iránya is, hogy a hitelező érdekeit szem elől té­veszti s inkább az adósnak kedvez, azt dédelgeti, mi okvetlen zsibbasztólag hat a vagyonbiztonság, kereskedelmi forgalom, hitel és közmorál szilárdu­lására. Egyedüli helyes irányát a javaslat­nak abban találjuk, hogy a 20 frtig terjedő ügyek elintézését ismét a bíró­ságra bízza, s részben felebbezést enged; o két irányban is azonban csak fél rendszabályokat ir elő. A fentiek, s még egyéb elő sera adott hiányoknál fogva az értekezlet a javasla, ot áll alánosságban határozottan elitéli, s a részletes tárgyalás alapjául nem veszi fel, s jóllehet a javaslat ií,,ÍsiíirEoiísíiiík'tárciája. hz eldugott levél. (Novelette,) Fellegh Adolár a ^Szépirodalmi Figyelö« felelős szerkesztője boszus hangulatban hagyta el a szerkesztőségi bureaut. — Hotry ez már mégis csak felkavarja a legbékésebb ember epéjét is. A mint ezek a fűzfapoéták és novellaírók boszantják özönszámra érkező zengeményeikkel az itókát! Ha a nyakára jön egy ismerőse, aztán letelepedik a sopbájára, elszija a dohányát azon ádáz szándékkal, hogy óraszámra fogja untatni s a legfrisebb pletykákkal kedves­kedni, hát ennek azt mondja, hogy rendez vousra kell mennie, alásszolgája; vagy ha beállít valami hitelezője (egy a sok közül) 8 hozza a rőfnyi hos*zu számlát még füg­gőben levő tartozásokról, ezt egyszerűen kidobatja a nyomdaszlegénynyel; de ha egy titkos novellaíró a szóbeliség alattomos megkerülésével kényszeríti, hogy vé^ig ol­vassa rémbeszélyét, a melyben á gyermek­gyilkosság miatt vádolt hősnőről a végén kiderül, hogy soha még férfit meg nem csókolt: ez mái sok ; ezt nem lehet eltűrni! Hová is lenne a szegény magyar litera­tura, ha az epés szerkesztők nem szabályoz­nák tűhegyességü bírálataik- és ollóélességü üzeneteikkel. Ilyen hangulatban ment vacsorázni. Itt méltó felháborodásában bekapott egy boenf breuset, bevágott egy omeleltet és beke­belezett egy giardiuettot, utána játszott két ötvenes partié karambolt, mind a kettő­ben rávertek, aztán elment haza. Hát amint lámpát gyújt s nyugvóra akar térni, nem egy levelet pillant meg az asz­talán? Czimezve a » Szép irodalmi Figyelö« mélyen tisztelt szerkesztőjének. Tartalma egy novella:»Az eldugott levél*. Hogy még a privát lakásán is üldözik már az embert! valóságos attentátém! Az az ügyetlen le­vélhordó is mit hozza ide az ilyen levele­ket; mért nem viszi a szerkesztőségbe? Megérezhetné, hogy novellától szaguk. Az­tán épen este elrontani egész éjszakai nyu­galmát ! Nem volt b : z az valami hires novella, de nem is valami nagyon rossz. Sok silá­nyabbat beadogatott már Fellegh ur a tü­rel Hies pub I i k u m n ak. De hát boszus volt már máma, no. Le is ült Adolár azon melegében s a következő szerkesztős üzenetet improvizálta: »E. L. »Az eldugott levél*. Eldugtuk, hogy senki meg ne lássa.« Ne neked poéta. Nyomtatásban akartad olvasni a neved ugy-e? Milyen pompában vette volna ki magát mindjárt az első ol­dalon. Az eldugott le vél. (A Sz. F. eredeti beszélye.) It. E . . . L . . . No hát olvasd a beszély ed czimét ki­nyomtatva. Utána mindjárta bírálat: * El­dugtuk, hogy senki meg n? lássa*. (Itt Felleg a saját válára veregetett.) Szellemes, igazán szellemes! Haha! A mint ilyenformán élvezné a kielégített boszu ugyan nem igen keresztényies, de emberi természetünkben gyökerező érzetét, egy légy repült be a nyitott ablakon és zümmögve elkezdett a lámpa körül kerin­geni, Mikor itt kimelegedett, Adolár papír­jára szállt, s mintha a legjobb helyen volna, stoikus nyugalommal berzengette tarka szár­nya cskáit a hátsó lábaival. Majd a még nedves üzenetet kezdte tanulmányozni, s a szarkalábak felé nyújtogatta bolyhos csáp­jait. A kis bolond! Még megkóstolja az anthrneen tintát! Keserű az nagyon, ne hántsd ! De bizony ivott belőle vagy kit kortyot; aztán gyorsan tipegve végigszaladt egypárszor a sorok hosszában, majd szárnyra­kelt, kétszer nag)' szelesen megkerülte a szobát, beieütodött egy szekrénybe, ott le­esett a sarokba és elcsendesedett. Adolár pedig éjjeli pongyolára vetkezve, belebújik az ágyba, obiveszi a lámpát és mivel szokva volt valami -»Itatohoz, nagyot ásítva belekezd az Akadémia legújabb kiad­vány ának olvasásába : »Csuvasz magánhang­zók a halotti heszéd tizenkettedik sorában « Persze az utolsó lapon kezdte. Rendes kö­rülmények közt aztán el is aludt még ugyancsak az ntolsó lapnál. Könyve ki­csúszott kezéből, feje a vánkosra hanyat­lott s jóizű hortyogás közt rohammal vette be Morpheus birodalmát. (Meg volt hagyva a szakácsnénak, hogy mikor o.ár hortyogni hallja a szerkesztő urat, jöjjön be és oltsa el a lámpát.) Hanem ezúttal nem igy történt. Alig hunyta be ólomsúlyu szempilláit, a mi legyünk megunta várakozó álláspontját és egyenesen Adolár orrára szállott. Fellegh félálomban azt hitte, hogy ennek elég lesz, ha egyet randit a bajuszán. (Mint már ezt szokták az alvó emberek). Hanem a mi kis szemtelenünk csak továbbra is ott maradt Mikor meg a kezével legyintett feléje, el­ugrott, de csak azért, hogy megpróbálja, vájjon a füle ezimpájáu kényelmesebb ülés esik-e. — Elmégy sz te pokolra termett? — szól Adolár és meg akarja fogni. Hanem a légy nyugodtan elszáll a lámpára s onnan vissza Adolár kezére és födetlen karján kényelme­sen sétál fölfelé nyilván azon szándékkal, hogy előbbi helyzetét reokkupílja. — Ez már több a soknál! Ez fölér né­mely kocza novellista orczátlanságával!— kiált haragosan Adolár, felugrik s légycsa­póért siet. Kis hősünk gyanútlanul mászkál ezalatt a pamlagon. Mielőtt ázzon ban a halálos csapást mérné [rá megállapodik és közelről szemügyre veszi az áldozatot. Azt meg kell adui, hogy na­gyon csinos kis légy volt. Derékban karcsúbb egy jól fűzött kis­asszony mii.Szárnyai átlátszók, mint az üveg, ! pókhaló vékonyságú finom erecskékkel, a melyek a finom lemezekbe az éltető nedvet vezetik. E csatornák köre a szivárvány leg­gyönyörűbb színeivel ékes: megtalálhatni ott a pirostól az ibolyáig valamennyit, de la sok közt dominál a gyöngéd karniin 3 a festők legbravourosabb sziueit kigúnyoló zöld. A szárnyak mögött látszik kissé el­mosódva a négy részre osztott potroh, sárga alapszínű és sötét sepia meg sienával tarkázva. Tora hosszában bordázott, mint a ! Csíkos matrózing. Hat még a kis fej! Ennél komplikáltabb és okosabb gépezetet meg épen képzelni sem lehet. Adolár — talán először életében — el­ismerte, hogy egy légy is szép lehet ós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents