Esztergom és Vidéke, 1889

1889-03-14 / 21.szám

JjUúlLIiuU I ff es ^ ^ j J MR^-JELENIK METIIINKINT KIÜTSZP.R VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. ICj/llT/T/tTSI Ál! : egem- évin . 6 fit — kr. fél évre B frt — kr. negyedévre . . . . • 1 írt 50 kr. Eyy szám áru 7 krv Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZF.HT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, liitvá n lap s/.nllumi részéi; illeti) közleményeb kiildendfik. KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, fi nyiítfórbe szánt köziümétiyok, éli"JÍzul.ŐHÍ pónzok és redamál.ásük iutózeiidíSlr. HIRDETÉSEK. I HIVATALOS III1U>UTI<I,SI0K :\\\ M AMÁN-IN ItDKTÍlHIílí ! j szótól .100 szóig — frt 75 kr.i M megnllawodán szerint legju 1100—200-ig . í frt 50 kr.i [í lányosabban közöltetnek. j 200-800-ig. . 2 írt 25 kr.i M , Bólyegdij 80 kr. \\\ NYII/ITKll sora a0 kr. Mérésiig 16-lki. Esztergom, márcz. 14. Nem méltó-e rá, hogy a haza Szivében hordozza annak emlékét, Ki a hazát szivében hordozá? . . . (k. 1. dr.) Szabad-e megfeledkezni azokról, a kik vérük bíborával váltották meg a szebb jövőt, a kik mindenöket feláldozva, meghaltak érettünk, mint az 1848. márczius 15-én született legmagasztosabb eszmék apostolai és vértanúi? Ha még egyszer olyan fagyos szivvel és rideg szemekkel is tekintenénk a negyven esztendő előtt végbement csodákra ; ha a mindennapi önzés haszonlesés, még egyszer oly hatalmas lenne, hogy elfordítaná szemünket a hősöktől a hősködőkre, a félistenektől a hamis bálványokra, a nemzet halhatatlanjaitól saját magunk apró háziistenkéire : még akkor is meg kellene hallanunk, értenünk és tudnunk, hogy volt márczius tizenötödike s örökre élni fog annak emlékezete, még akkor, is, midőn képzelt nagyságunkat, önző jólétünket s mindennapiakért megalkuvó szellemünket már régesrég elfelejtették.. . Mert a ki nem tud lelkesülni márczius 15-ike ünnepén, a ki immár nem akarja megérteni azon eszméket, melyekért négy évtized előtt verőket ontották, az nem méltó arra, hogy csak annyi része is legyen a dicsőségbe u és halhatatlanságbau, mint egy lehulló falevélnek . . . Más idők, más emberek voltak azok. Akkor mindenki a hazára gondolt, most mindenki önmagára gondol. Akkor mindenki mindenét feláldozta a hazáért, most mindenki mindenét a haza áldozataitól várja. Akkor egy szívvel, és egy lélekkel sietett mindenki a dicsőség vérmezejére, most egy szivvel és egy lélekkel mindenki csak önmagáért akar élni s közöuséges cselekedetek árán hiu kitüntetésekhez jutni. Más idők más emberek voltak azok. Nem értjük mi már azokat. Mikor egymást szemtől szembe kell magasztalnunk, mikor valami banketten eszmék helyett hirelgést szolgálunk s nagy emberek helyett hiu mindennapi alakokat kell megaranyoznunk, akkor felhúzzuk a kothurnusokat s elpocsékoljuk gondolatainkat, érzelmeinket hamis páthoszszal ... de mikor azután nem rólunk van szó, hanem az elavult Magyarország földindulásáról, a magyar rabszolgaság eltörléséről, a magyar alkotmány ujjáteremtésércl, az egyenlőség szabadság ós testvériség hatalmas példáiról és csodáiról: akkor nem találunk gondolataink kertjében babérlevelet s szivünk melegében virágot, a mit hódolattal és imával a halhatatlanság oltárára raknánk . . . Hát lélekemelő, dicsőséges ilyen korban, ilyen nemzedék közt élni? Nem értjük mi már 1848 márczius 15-ét. Demagógok martalékául ejtjük a szent napot, melyet véresszájú kortesek aknáznak ki a maguk javára. Hideg szivvel, hideg szemmel nézzük a dicsőséges feltámadás nagy napját, mely a mi hétköznapi naptárunkban még csak piros belükkel sincsen jelezve . . . De azért még leszünk néhányan az első magyar szent király szülővárosában, a kik nem tartunk a megfagyott szívű többséggel, mely már csak megrendelés szerint tud lelkesedni s kizarándokolva a névtelen hősök megszentelt hantjaihoz legalább néhány forró imát küldünk márczius 15-én a magyarok Istenéhez, hogy tartsa meg lelkesedésünk tisztaságát s hazafiságunk erejét most és mindörökké ! Dijnokaink érdekében. Budapest, mároz. 13. Midőn az «Országos Dijnok-segitőegyesüleU O Felsége legkegyelmesebb Urunk és Királyunk, mint legfőbb Pártfogónk kezdeményezésével szegény sorsra jutott tagjaink a nemzet szegény napszámosai az ugy nevezett díjnokok s azok özvegyei és árvái jobblétének biztosítása, valamint az egyesület alap tőkéjenek növelése czéljából 1884-ik évben megalakult, a már akkor megindított mozgalmak alkalmával nyíltan kifejeztük azon nézetünket, hogy «Dijnoknak» lenni — legnagyobb szerencsétlenség : mert nincs a társadalomnak egy osztálya sem — mely oly feltüuókép elhagyottan — minden törvényes támogatás nélkül folyton a legmostohább sorssal és gépies megerőltetett munkában annyira küzdene, mint a nemzet szegény napszámosai vagy clijuokai; kiknek jobb létét — több év óta sürgetett kérelmek után — az Országgyűlés eddigelé sem volt hajlandó előmozdítani, tárgyalni, annál kevésbé törvény-" szeriileg szabályozni. —* A díjnok hely

j zefce oly silány állásponton inog ; — hogy ha munkássága alatt összegörnyed s munkaképtelenné válnék, — műveltségéuél és önérzeténél fogva — keserves könnyek szégyen pirulása val sem lesz képes a nyilvánosság piaczán — az éhező család tagjai részére a mindennapi kenyeret megszerezni: sőt szegényebb sorsra jut ama koldusuá, ki az utcza sarkán nyert alamizsnából élősködik. A «dijnokok» száma Magyarországban szétszórva mintegy 15 ezerre terjed ; az egyesület azonban mint erkölcsi testület számításba nem veszi azokat, kik könnyelmű vagy erkölcstelen maguk viseletüknél fogva, bármily csekély napidíjra sem méltók s kik keveset vagy semmit sem törődve a jövővel, ha nőtlenek, kapott illetményüket náhány nap alatt oltékozolják; vagy ha családosak, családtagjaikat elhanyagolva éheztetik saját élvezetük kedveért: hanem pártolja a reális, művelt s bármily csekély állást megbecsülni tudó dijnokokat, kik az egyesületi tagok közölt, mint józan gondolkodású ifjabb korbeliek, ugy nem önhibájuk miatt megbukott hivatalnokok, földbirtokosok, gazdatisztek és 1848/9-iki honvédek szerepelvén — a dijnoki keserves kenyérkeresetre rászorultak. Ily humanistikus törekvéseinket az ország tekintélyei méltányolván, — daczára a néhány rosszakaratú s az egyesületnek nagy kárt okozott s azért e testületből eltávolított tagok foudorkoiz„Mqo!iiítt1ámája. A kSdeksdsa befolyása hírlapisodalEBuakra. (Folytatás.) MAJD NYOLCZ SZÁZAD TEHÁT, AZ EURÓPAI MAGYARORSZÁG ÉLETÉNEK NÉGY ÖTÖDE KELLETT HOZZÁ, HOGY MAGYARORSZÁGON AZ ELSŐ HÍRLAP MEGINDULJON; PEDIG MÁR HONSZERZŐ ŐSEINK S AZ ÁRPÁD-HÁZI KIRÁLYOK SZINTÉN MÉLYEN ÉREZTÉK A HÍRSZOLGÁLTATÁS ^SZÜKSÉGÉT. EZT BIZONYÍTJA A HÍRNÖKÖK INTÉZMÉNYE, KIK «ISTEN S A MAGYAR NÉP SZAVA* KIÁLTÁSSAL IDÉZTÉK GYŰLÉSRE A NEMZETET, VAGY A VÉRES KARD MEGHORDOZÁSÁVAL A HÁBORÚBA. EZT BIZONYÍTJA a PRISTALDUSOK INTÉZMÉNYE, KIK A KIRÁLY PARANCSAIT S A PRAEOOK, KIK A TÖRVÉNYSZÉKEK IDÉZÉSEIT HIRDETTÉK KI. MÉG JOBBAN KIVILÁGLIK EZ A TÖRTÉNELEM AZON FÖLJEGYZÉSÉBŐL, A MELY SZERINT SZT. LÁSZLÓ KIRÁLY 1093-BAN SZÜKSÉGESNEK LÁTTA A FUTÁR-INTÉZMÉNY TÖRVÉNYES RENDEZÉSÉT. A FUTÁROK MELLETT NAGY SZEREPET JÁTSZOTTAK A MAGÁNOSOK KÜLDÖTTEI, A GYAKRABBAN UTAZÓ KERESKEDŐK, MÉSZÁROSOK, KIK A HIRKÖZVETITÉST AZ ORSZÁGBAN, SŐT NEM RITKÁN A KÜLFÖLDRE ÍS TELJESÍTETTÉK, EGÉSZ A XHI. SZÁZADIG A HÍRADÁS, ÜZENETVÁLÁS SZÓBELILEG TÖRTÉNT, ÁMBÁR IGEN VALÓSZÍNŰ, HOGY AZ ELSŐ SZÁZADOKBAN, MIKOR MÉG AZ ŐSMAGYAR MŰVELTSÉG ÉLT A NÉP EMLÉKEZETÉBEN, A ŐSBETÜKKEL VALÓ ROVÁS GYAKRAN SZEREPELHETETT. LEGALÁBB ERRE ENGED KÖVETKEZTETNI AZ 1568-BAN ELHALT OLÁH MIKLÓS ESZTERGOMI ÉRSEK AZON FÖLJEGYZÉSE, HOGY A SZÉKELYEK MÉG AZ, Ő IDEJÉBEN IS PÁICZÁKKAL RÓTTAK BETŰKET S IGY LEVELEZTEK EGYMÁSSAL. A XIII. SZÁZADBAN FÖLTALÁLT RONGYPAPÍR AZ IRÁST KÖZKELETŰBBÉ TETTÉK A LASSAN-LASSAN A SZÓBELI JIZENETVÁLTÁST KISZORÍTOTTÁK JÓL LEHET FŐURAINK KÖZÜL IS CSAK KEVESEN ÉRTETTEK A BETŰVETÉSHEZ S IGY ÍRÓDEÁKOT KELLETT TARTANIUK. AZ A KÖRÜLMÉNY, HOGY A XIV. SZÁZADBAN KOCS KOMÁROMMEGYEI KÖZSÉGBEN A KOCSIT FÖLTALÁLTÁK, A KÖZLEKEDÉS GYORSABBÁ S A FUTÁRSZOLGÁLAT IS TÖKÉLYESEBBÉ VÁLT, SŐT A LAKOSOK IS MIND SŰRŰBBEN UTAZGATTAK, A MI CSAKHAMAR MAGA UTÁN VONTA, HOGY NÉMI GOND LŐN FORDÍTVA AZ UTAK CSINÁLÁSÁRA IS. A TÖRÖK HÁBORÚK S A BELVILLONGÁSOK MIATT A KÖZBIZTONSÁG AZONBAN OLY SIRALMAS ÁLLAPOTBA JUTOTT, HOGY NÉMETORSZÁGBAN TAXIS ROGER ÁLTAL A XIV. SZÁZAD KÖZEPÉN LÉTESÍTETT POSTAI INTÉZMÉNYT NÁLUNK CSAK A XVI. SZÁZADBAN, A MOHÁCSI VÉSZ UTÁN KÍSÉRLETTEK MEG, AKKOR IS CSAK BÉCS ÉS POZSONY KÖZÖTT, S CSAK JÓVAL KÉSŐBB TERJESZTETTÉK KI A FERDINÁND URALMA ALATT LEVŐ MAGYARORSZÁG MINDEN RÉSZÉRE. DE EKKOR MÉG A POSTAINTÉZMÉNY FOLYTON PANGOTT AZ ORSZÁGOT DÚLÓ ÖRÖKÖS HÁBORÚSÁG MIATT S MINTHOGY INKÁBB CSAK A KORMÁNY SZOLGÁLATÁRA VOLT RENDELVE, ÜDVÖS HATÁSÁT A NÉP NEM IGEN ÉREZHETTE. A POSTA HOSSZÚ PANGÁSÁT ÖRVENDETES FÖLLENDÜLÉS CSAK II. RÁKÓCZI IDEJÉBEN VÁLTOTTA FÖL, KI ANNAK FONTOSSÁGÁT FÖLISMERVE, AZT VALÓBAN NAGY GONDDAL ÁPOLTA S ÉLETREVALÓ SZERVEZETTEL LÁTTA EL AZ URALMA ALÁ TARTOZÓ ORSZÁGRÉSZEKBEN, A VISZONYOKHOZ MÉRTEN PONTOS ÉS GYORS POSTAJÁRAT, MELY A KÜLFÖLDRE IS KITERJEDT s A KÖZÍGÉNYEKRE IS IS TEKINTTEL VOLT, CSAKHAMAR ÉREZTETTE HATÁSÁT. A XV. SZÁZADBAN FÖLTALÁLT KÖNYVNYOMDA UGYANIS MIND SŰRŰBBEN TERMETT OLYAN APRÓ RÖPIVEKET, A MELYEK A VILÁG FONTOSABB ESEMÉNYEIT IRTÁK LE S A MELYEK A POSTA UTJÁN NÁLUNK IS CSAKHAMAR KAPÓSAK LETTEK, NEM KEVÉS BOSSZÚSÁGOT OKOZVA RÁKÓCZINAK ROSSZAKARATÚ FERDÍTÉSEIKKEL. EZ A KÖRÜLMÉNY BÍRTA RÁKÓCZI EGYIK LELKES TÁBORNOKÁT, GRÓF ESZTERHÁZY ANTALT, HOGY RENDES HÍRLAPOT INDÍTSON MEG. 1705. ÉV ÁPRIL HAVÁNAK ELSŐ FELÉBEN JELENT MEG m ELSŐ MAGYARORSZÁGI HÍRLAP LATIN NYELVEN S ELEINTE HETENKÉNT KÉSŐBB HAVONTA JELENT MEG «MERCURIUS VERIDICUS EX HUNGARIA» CZIM ALATT S KÖRÜLBELÜL 1710-IG SZOLGÁLTA HAZÁNK LEGSZENTEBB ÉRDEKEIT. AZ ELSŐ SZÁMOT ESZTERHÁZY 1705. ÁPRIL 14-ÉN KETTEZETT LEVÉL KÍSÉRETÉBEN KÜLDÖTTE MEG RÁKÓCZYINAK, MEGÍRVA, HOGY «MINDEN HALOGATÁS NÉLKÜL LENGYEL-, UGY MÁS ORSZÁGOKBA IS, AZ HOVÁ NGOD MÉLTÓZTATIK DISPONÁLNI, TRANSMITTÁLNI FOGOM: NE LÁTTASSÉK MIND IGAZNAK LENNI, AZ KIT AZ IDEGEN NEMZET (A NÉMET) SZOKOTT PROMULGÁLNI NOVELLÁKBAN (HÍRLAPOKBAN). AZÉRT JAVALLANÁM, KEGYELMES URAM, BA TOVÁBB IS EGY BIZONYOS NOVELLISTA (HÍRLAPÍRÓ) SUBORDINÁLTATNÉK, AZ KI IS PURE ET PRAECISE CSAK EBBEN INDUSTRIÁLVÁN, MINDENEKET SERIESBEN VENNE, MAGAM IS, A MENNYIRE LEHET, ABBAN COOPERÁLÓDOM.* HA RÁKÓCZI A POSTÁT NEM SZERVEZI, UGY ESZTERHÁZI GRÓFNAK ALIGHA JUT ESZÉBE, HOGY A KÜLFÖLD ELŐTT VÉDENDŐ RÁKÓCZI S A MAGYARSÁG ÜGYÉT, HÍRLAPOT INDÍTSON; MERT A ZSURNALIZMUST NEM A NYOMDA, HANEM A GYORS ÉS PONTOS KÖZLEKEDÉS ÉLTETI, A MIT BIZONYÍT AZ IS, HOGY ÁMBÁR A XVI. SZÁZADBAN MÁR VOLT HAZAI NYOMDÁNK, AZ ELSŐ HAZAI HÍRLAP MÉGIS CSAK A XVIII-DIKBAN SZÜLETETT MEG. HA RÁKÓCZI NEM SZERVEZI A POSTÁT, UGY BIZONYÁRA NEM JUTOTT VOLNA ESZÉBE ESZTERHÁZYNAK, HOGY ^NOVELLISTA MAGA ÍS LESZ» S MA A MAGYAR HÍRLAPÍRÓKNAK NINCS OLY DICSŐ ŐSÜK, A MILYENT BÁRMELY NEMZET IRIGYELHET TŐLÜNK; S AZ ELSŐ HAZAI HIRLAP SZOLGÁLATÁT ALIGHA KEZDI A LEGMAGASZTOSABB SZOLGÁLATNÁL: AZ IGAZSÁG KIDERÍTÉSÉNÉL A NEMZETI SZABADSÁG ÉRDEKÉBEN. A POSTA, MELY NÁLUNK MÁR GYERMEKKORÁBAN ILY FENSÉGES NEMESLEVELET NYERT ARRA, HOGY MINDENEK FÖLÖTT KULTURÁLIS TÉNYEZŐ, JÓ ÉS BALSORSÁNAK OSZTÁLYOSÁVÁ TETTE A SAJTÓT S ANNAK MINTEGY TÁMASZÁVÁ AVATTA MAGÁT MINT AZT A STATISZTIKA RIDEG SZÁMAI OLY ÉKESEN BIZONYÍTJÁK. rv, A RÁKÓCZI-HARCZ SZERENCSÉTLEN VÉGE UTÁN A KÖZBIZTOSSÁG ISMÉT OLY ROSSZ LÁBRA JUTOTT, HOGY EZT AZ IDŐT A POSTA IS MEGSÍNYLETTE, A MINT ELTEMETTE AZ ELSŐ HÍRLAPOT IS. EGY ÉVTIZED KELLETT HOZZÁ, MIG AZ ORSZÁG VISZONYAI NYUGODTABB FOLYÁST VŐNEK S A POSTAINTÉZMÉNY SZILÁRDABB ALAPOT S OLY SZERVEZET NYERT, MELYÍYEL MINDINKÁBB NAGYOBB ÉS NAGYOBB BEFOLYÁST GYAKOROLT A KÖZÉLETRE. A POSTAÁLLOMÁSOK, A LÓVÁLTÓHELYEK MIND SŰRŰBBEK LETTEK S AZ ORSZÁG MINDEN VIDÉKE VISSZHANGZOTT A POSTAKÜRTTŐL. A LEVÉL- S CSOMAG-SZÁLLÍTÁS MÓDOZATAIT MEGÁLLAPÍTOTTÁK. HETENKINT KÉTSZER INDÍTOTTÁK ÚTNAK A postaÁLLOMÁSOK A BŐRTÁSKÁBA ZÁRT LEVELEKET LOVAS LEGÉNYEIKKEL S HA IGEN SÜRGŐS VOLT AZ ÜGY, A