Esztergom és Vidéke, 1889

1889-03-07 / 19.szám

ESZTIíUGOM, XL EVFOLYAM. ESZTER 19. SZAM. CSÜTÖRTÖK, 1889. MÁRCZIUS 7. és MFH.mUilUlK ! IIi/HÍTlK 1 NT KETSZF.H : VASÁRNAP ^SJDSÜTÖRTÖKÖN. K.I.ÖI''L'/MTL'tlSI Ali : eg^Hi.' évin . . 6 fit — kr. FÉL ÉV te . . 8 m — KR. negyedévre 1 frt 50 kr. _ Ejjy szám áru 7 Ur. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZE:ÜT-AHMA-UTCZA 317. SZÁM, IHIVIV ti lup H/.HÍÍHIHÍ ins/.ét i!]((tő közlőmén v«k kiit<l«iulfSU. KIADÓHIVATAL: SZfcCHHTIYI-TfcPx 381* SZÁM, hová a |iiv;i.la!i»M H a magán hinletései, fc iiyiWérbö H/.áiit kii/,leniények, «líWi/,ijléni jiénzek é« i•-.wlamiilásnk iníé'/.einh'lk. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIIÍ|)KTI<ISIOK :

;|! M A (í \ N-UI IM> K'I'RN l'JK jj I szólói 100 szóiji - fit 75 kr.lji '"<Jg;íilauij<lt)H szerint legju 100-200 ig . I frt HO kr.il i tánjosahliau K^xfifletiittfe. j; 800-800-ig . 2 frt 28 KR.i i Rély'*g<lij 80 KE. íM NYILTTlílí sorii 20 KR. Böjti elmélkedés. Esztergom, márcz. 5. (kJ .d r.)El mult a farsan g is,m i n t m i n den társadalmi öröm, mely csak napokhoz és. órákhoz ran kötve. Esztergom ugyan nem erőltette meg magát, mint néhány év előtt a fényűzés versenyében. Dicséret és elismerés illetné érte a közönséget, mely sokkal nemesebb és tartalmasabb ezé lókra tartogatta vissza obulusait, ha a háttérben ott nem állana a maga szörnyű valóságában az átaláuos elszegényedés szelleme, mely ránk kényszeríti a józan takarékosságot. Egy kissé megkésve bár, de m«g nem egészen elkésve, bekopogtatott hozzánk a takarékoskodás erénye- Az aristokratikus hajlamok nevetségessé vannak téve, a születési és vagyoni előkelőség ostoba majmolása és drága hazugsága lejárt. Középosztályi! elemeink már nem ragyognak számlákra s nem szerepelnek hitelbe. Napról-napra jobban tért hódít a_ az elv, hogy ; inkább szegy eneljük szellemi elmaradottságunkat, mint anyagi gyöngeségünket. A tisztességes szegénység nem szégyen. Csak akkor szégyen, mikor tékozolni kezd s mikor hazugság alá rejtőzik és nagyúri hajlamokat fitogtat. Panaszkodnak az értelmi munkások, hegy nem ugy vau már, mint volt régen. Panaszkodnak a kereskedők és iparosok, hogy alig képesok a mindennapi megélhetés gondjait födözui. Panaszkodnak a földművesek, hogy nincs jövőjük. Átaláuos a szegénység. A primási palotát kérvényekkel ós személyes kérésekkel ostromolják, a íőkáptalan szegényei napról-napra szaporodnak, az esztergomi koldusok hatalmas glédájában pedig olyan foszlányos alakokkal találkozunk, a kik valamikor szerepet játszottak.. Ott van például közöttük egy elsőrangú kereskedés dölyfös aszszonya, a ki valamikor bársonyban és selyemben járt, sok cselédet tartott, uri életet élt s most könyöradományokat kér cserébe azoktól, a kik valaha fényes estélyein megjelentek. Tragikus példa. Ott van egy volt aranyműves, a ki valamikor jómódnak örvendett, iparkodott, emelkedett s azután betegsége miatt képtelenné válván a munkára elhanyatlott s útszéli koldussá lett. Hány tisztességes földműves és kisiparos jutott a legutolsó kenyérre, koldusbotra ? Ezek a szomorú alakok mind arra tanítanak minket, hogy ne adjunk sokat a szerencse csalfa kedvezéseire, hanem legyünk takarékosak s emeljünk jó napjainkban olyan várat, a honnan rossz napjainkban daczolni tuduuk a nyomor és bukás gyalázatával. Régi példabeszéd, hogy minden bukás hirdetője a fenhéjázás vagy tékozlás. Szabaduljunk meg ettől a két gonosztól. Az átalános elszegényedés ellen pedig iparkodjunk mentsvárakat építeni. Nyissunk jövedelmi forrásokat iparosainknak s ne küldjük pénzünket külföldre, mikor valamit rendelünk. Támogassuk a helyi kereskedést s ne fussunk minden apróságért Budapestre. Az élelmi czikkek olcsóbbá tételét mozdítsuk elő jutányosabb vámtarifával s akkor nagyobb lesz a forgalom s élénkebb a vidéki nép bevásárló hajlama is. Az értelmiség helyzetén pedig segítsünk fizetésjavitással, mert a mi elég volt huszonöt esztendő előtt, az most már kevés. Mindennek felszökött az ára, de tisztviselőink fizetése marad a régi. Ugy a megye, mint a város az idén restaurál. Csöndes mozgalom lesz mind a kettő. Nem nagyon tolongnak már sem ide sem oda. A közigazgatás nagyon sok terhet, felelősséget, munkát és feláldozást követel s nagyon kevés elismerést ád érte cserébe. Azok az idők, midőn köztisztviselőink inkább tiszteletből viseltek hivatalokat, már lejártak. Most már nincsenek földesúrmegyei tisztviselők vagy molnár-polgármesterek, sziibó-tanácsosok s mesterember tisztviselők. Most már kenyér a munka és nem dekoráczió. Epen azért legyünk méltányosabbak, mint eddig s a közélet szolgálatára fölajánl t tehetségeket méltassuk munkájukhoz s a kor követeléseihez képest érdem szerint. Akkor azután jobban föl fog lendülni az iparosok és kereskedők ügye is. Kaszárnyaépitésünk. ií. (Vége.) Végül még azt a kérdést akarom fölvetni, hogy mit adunk és mit kapunk, erre nézve még ma csak a legkedvezőbbet lehet kimutatni. Adunk a Buda-uíczában 450.000 frt tőke után 5V

2 százalék törléssel 24.75Ó frtot. A kenderföldön 370.000 frt toka után ennek törlésére évenkint 20.350 frtot. Az épület tatarozására kiadunk 1000 frtot. Kapunk az építendő kaszárnyáért megtérítésül 18.945 frt 92 krt. A csapntkórházórt 3265 frt 92 krt. Összesen 22,211 frt 84 krt. Ezek szerint a Buda-utczai kaszárnyánál évenkint ráfizetünk 3538 frt 16 krt, mig ellenben a kendői-földinél 861 frt 80 krt. A különbözet évenkint 2676 frt 36 krt teszeu ki,- ennek ellenében ugyau azt mondják, hogy a mostani rossz elhelyezésnél ís megtakarítások fognak eszközöltetni, de az számba nem jöhet, mert az mindkét felépítendő laktanyáknál egyenlő arányban fog megtörténni. Köztudomású dolog, hogy Esztergomban a megélhetés a legnagyobb megerőltetés mellett is alig lehetséges és már a legutóbbi években, mindannak daczára, olyan terhekot róttunk magunkra, hogy pár évek előtt 40 és 50 közötti, de közelebb a negyvenhez mint az ötvenhez lévő városi pótadótik ma már 54-re emelkedett. Azt kérdezem ezek után, szabad-e ujabb 4 — 5 ezer forintra terhet magunkra vetni azon biztos kilátással szemben, hogy forgalmunkat az által egy garassal sem emeljük ? Régi magyar keresztnevek. Hasznos nyelvtisztitó szolgálatot akarunk tenni azokuak, a kik részint meg óhajtják magyarosítani a nevüket, de nem keresnek egyebet tősgyökeres, czifl2j3ítcrjoiiidíis"tárcíaja. Maisra hite. (Regényvázlst egy iró asztalfiókjából.) ... HA VALAKINEK FELESÉGÉT MEGMENTI VALAKI A KÖZELI SZERENCSÉTLENSÉGTŐL, HÁLÁBÓL FOGJON BOTOT ÉS VERJE KI A MEGMENTŐT BÁZÁBÓL, NEHOGY OLY KÖVETKEZMÉNYEKRE ÉBREDJEN FEL EGYKOR, MINT MINŐKRŐL ALÁBB FOGOK IRNI . . . TJGY-E MEGFOGADJÁK TANÁCSOMAT ? DE LÁSSÁK A PÉLDÁT MAGÁT, MELY REGÉNYNEK KÉSZÜLT UGYAN TÁRGYA LENNI, MÉG PEDIG HAT KÖTETES TÁRSADALMI REGÉNYNEK; AZONBAN NEM VESZIK TALÁN ROSSZ NÉVEN, HA AZ UNALMAS SZÓHALMAZBA TEMETETT TÁRGYNAK CSAK RÖVID VÁZLATÁT ADOM ELÉ. — IGY LEGALÁBB KETTŐS «ZÉLT ÉREK EL, NEVEZETESEN! ÖNÖKNEK IDEJÉT ÉS ZSEBÉT KÍMÉLEM MEG, ÖNMAGAMAT PEDIG MEGMENTEM A KIADÓK TÚLSÁGOS EPÉSKEDÉSÉTÖL. És ÖNÖK, URAIM, MÉG IS TUDOMÁST VESZNEK A DOLOGRÓL ÓS TANULHATNAK BELŐLE! . . . I. KÖTET. EGY SZÉP AUGUSZTUST DÉLUTÁN, ŐRÜLETES SEBESSÉGGEL ROHAN KÉT TELTVÉR ANGOL PEJ A PÁRISI BOULEVARDOKON KERESZTÜL AZ ELYZEIMEZŐK FELÉ, EGY ZÁRT ÜVEGES HINTÓT RÖPÍTVE MAGUK UTÁN. KOCSIS NINCS A BAKON, AZ VALAHOL LEESETT 8 HA A LÁBÁT EL NEM TÖRTE, HÁT BIZONYOSAN GYALOGOL A HINTÓ UTÁN. RENDŐR SZOKÁS SZERINT NINCS A LÁTÓHATÁRON, DE HA VOLNA IS ELBÚJNÉK, MERT UGY SEM HASZNÁLNA SEMMIT JELENTÉSE. A NEKI VADULT- ÁLLATOKAT MEGFÉKEZNI NEM KÉPES RÍ ERŐS RENDŐRI KARHATALOM! . . . A HINTÓBÓL MÁR HARMADSZOR HANGZIK FEL AZ ÉLES RIKOLY. EGY SZÉP, FIATAL NŐ SEGÉLYKIÁLTÁSAI AZOK: — SEGÍTSÉG! . . . MOST KINYILIK AZ AJTÓ. IRGALMAS ÉG! KI AKAR UGRANI ... ILY VESZEDELMES MÓDON AKAR MEGSZABADULNI! — SEGÍTSÉG! . . . MÁR UGRIK IS . . . DE E PILLANATBAN A HINTÓ MELLETT TEREM, EGY ERŐS, SZÁLAS FIATAL EMBER S A LÚUGRÓ HÖLGYET KARJAIBA KAPVA, MEGÓVJA ŐT A BIZONYOS — HALÁLTÓL. (LEHET, HOGY. CSAK EGY" KISEBB SÉRÜLÉSTŐL, DE IGY LEVONNÁNK A REGÉNYHŐS ÉRDEMÉBŐL.) AZ IDŐKÖZBEN ÖSSZECSŐDÜLT NÉP (Parisban IGEN HAMAR KELETKEZIK CSŐDÜLET, MIDŐN MÁR A VESZÉLY MULÓ FÉLBEN VAN) MEGÉLJENZI A BÁTOR ÉLETMENTŐT. A BÁTOR ÉLETMENTŐ PEDIG KARJAIRA FŰZI AZ ÁJULDOZÓ HÖLGYET, MEGKÉRDI TŐLE LAKÁSÁT ÉS KÍSÉRŐNEK AJÁNLKOZIK. NEMES AJÁNLATA ELFOGADTATIK. II. KÖTET. AZ ESEMÉNYEK ZSÚFOLÓDNAK. MEGNEVEZTETNEK A SZEREPLŐ SZEMÉLYEK IS, BOGY A REGÉNYMENETE AZ ÉRDEKET FELCSIGÉZÓ ELSŐ KÖTET UTÁN, ANNÁL LIÖNNYEBBEN FOLYHASSSON. A MEGMENTETT HÖLGY DOUBLES ANDRÉ PÁRISI BANKÁR NEJE, A MEGMENTŐ PEDIG ALTINI RENÉ S RENDKÍVÜLI ORVOSTAN-HALLGATÁSSAL FOGLALKOZIK, MELY RENDKÍVÜLI ORVOSTAN-HALLGÁtas, RENDKÍVÜL SOK PÉNZÉBE KERÜL SZERÉNY ANYAGI VISZONYOK KÖZT ÉLŐ SZEGÉNY, ÖZVEGY ANYJÁNAK. DE DOUBLES ANDRÉ NEM HIÁBA BANKÁR, ő TUDJA MI A HÁLA S MI A BECSÜLET. NEJE MEGMENTŐJÉNEK ÉS SZÜSÉGBEN ÉLŐ CSALÁDJÁNAK JOBB NAPOKAT KIVAN SZEREZNI. ALTINI RENÉT EGY EZER FRANKOS BANKJEGYGYEI AJÁNDÉKOZZA MEG S MEGÍGÉRI, HOGY MINDADDIG, MIG TANULMÁNYAIT BE NEM FEJEZI, ÉVI SZÜKSÉGLETEIT FEDEZNI FOGJA. E TETTÉT DOUBLES ANDRÉNAK KÜRTÖLTÉK IS AZ ÚJSÁGOK ANNAK IDEJÉN, — TUDHATJA TEHÁT MINDENKI, S IGY REGÉNYEM CZIMLAPJÁRA, A LEGFÉNYESEBB BÉLYEGET KOVÁCSOLTÁK AKKOR A NAPIHÍREK REFERENSEI DOUBLES ANDRÉ NEVÉVEL AKARATLANUL IS, MERT IGY LEGALÁBB A «VALÓSZÍNŰSÉG* BÉLYEGÉT NYERTE EL. DE A TÖBBIT, MI MÉG E NEMES TETT UTÁN KÖVETKEZETT, NEM TUDTÁK MEG AZ ÚJSÁGÍRÓK SOHA, — EZÉRT NEM IS ÍRHATTAK RÓLA SEMMIT S EZÉRT FOGTAM ÉN «A MODERN HÁLA» MEGÍRÁSÁBA. III. KÖTET. ALTINI KÉNÉ MÉG MINDIG HALLGATJA RENDKÍVÜL AZ ORVOSTANT A BOULEVARDOKON, AZ OPERÁBAN S A JÁTÉKBARLANGOK ZÖLDASZTALAI MELLETT, MIG AZ EZER FRANKBAN TARTOTT. HOGY SZEGÉNY ANYJÁNAK EGY KRAJEZÁRT SEM ADOTT BELŐLE, AZ MAGÁTÓL ÉRTEDŐDIK, PEDIG UGYANCSAK RÁ FÉRT VOLNA SZEGÉNYRE A SEGEDELEM, MERT RENÉN KIVÜL MÉG NÉGY APRÓBB GYERMEKE IS SEGÍTETTE FOGYASZTANI BECSÜLETES KERESMÉNYÉT. NO DE EZT NEM IS KÍVÁNHATTA TŐLE SENKI, HISZ UGY IS SEGÍTETT RAJTUK ELEGET A DERÉK, NEMESSZIVÜ, HÁLÁS DOUBLES ANDRÉ. ODA VETTE MAGÁHOZ AZ ÖZVEGYET NÉGY GYERMEKÉVEL BESZÁLLÁSOLTA ŐKET EGY KÉNYELMESEN BÚTOROZOTT SZOBÁBA ÉS GONDOSKODOTT RÓLA, HOGY SEMMIBEN SZÜKSÉGET NE SZENVEDJENEK, RENÉNEK PEDIG ADDIG BESZÉLT ATYAILAG-A SZIVÉHEZ, MIG MEGÍGÉRTETTE VELE, BOGY EZUTÁN RENDKÍVÜLI HELYETT: RENDES ORVOSTAN HALLGATÓVÁ LESZ. IV. KÖTET. ALTINI RENÉ MAGÁBA SZÁLL. MÉLTÁNYOLNI KEZDI DOUBLES UR JÓINDULATÁT S RENDESEN ELJÁR AZ ELŐADÁSOKRA, MELY KÖRÜLMÉNY AZONBAN NEM GÁTOLJA ŐT ABBAN, HOGY AZON ÖSZSZEGEN FELÜL, MELYET DOUBLES ANDRÉ ÉVENKINT BIZTOSÍTOTT RÉSZÉRE, MÉG EGYSZER ANNYIT EL NE KÖLTSÖN. A DERÉK BANKÁR AZONBAN SOKKAL NAGYLELKŰID), SEMHOGY KI NE FIZETNÉ ALTINI KONTÓIT: HÁLÁS TUD Ö LENNI NAGYON, NEJE MEGMENTŐJE IRÁNT. MÉG AZT IS ELNÉZI, HOGY RENÉ KISEBB TESTVÉREI OLY NAGY VÁSÁRI ZAJT CSINÁLNAK HÁZA UDVARÁN ÉS FOLYOSÓIN, HOGY E MIATT MINDEN ÉVNEGYEDBEN UJ LAKÓKAT . KELL FOGADNIA, MERT A RÉGIEK A BEHURCZOLKODÁS UTÁN PÁR NAPRA RENDESEN FELMONDANAK. ARRA SEM SZÓL SEMMIT SZEGÉNY, HA A LEGFIATALABB ALTINI, A CSINTALAN HAT ÉVES JEAN, MINDEN MÁSODNAP ELRONTJA A VÍZVEZETÉK CSAVARJAIT, TELIFIRKÁLJA A LÉPCSŐHÁZ REMEK FRESKÓIT S TÖRÖTT, ÉLETLEN BICSKÁJÁVAL ÖSSZE-VISSZA FARICSKÁLJA DISZES HINTAJÁT. VALÓBAN, DERÉK, NEMESSZIVÜ, HÁLÁS EMBER VOLT Ő! AZONBAN NEM HIÁBA MONDJA BIBLIÁNK, HOGY: AZ EMBER GYARLÓ! — VANNAK KÖRÜLMÉNYEK, MELYEK BEFOLYÁSA ALATT, AZ ANGYAL IS ÖRDÖGGÉ VÁLTOZIK UGY TÖRTÉNT ITT IS. NEMSOKÁRA FEKETE FELHŐK KEZDTEK MUTATKOZNI AZ ALTINI ÉS DOUBLES CSALÁD DERÜLT EGÉN. JEAN ALTINI, A. CSINTALAN GYEREK, ADDIG KNSZŐTT IDE S LOVA A HARMADIK EMELET FOLYOSÓJÁNAK VAS-KORLÁTAIN, MIG EGYSZER LEZUHANT RÓLA ÉS SZÖRNYET HALT AZ UDVAR IKŐVEZETÉN,