Esztergom és Vidéke, 1889

1889-02-28 / 17.szám

Sikor József nagyérdekü füzete épen most jelent meg. Jó lesz mi ti de u esel re a iiaplitaliuual mielőbb kísérleteket tenni. Felhívjuk rá a gazdasági egyesület levékony bizottságát, mely a pkylloxéravész ellen minden uj vívmányt és eredményt tőkésíteni van hivatva. Részlet (Főm. és Főt. Simor János Bíboros Hgprimás és esztergomi érseknek az afrikai rabszolgakereskedésrŐl kiadott főpásztori körleveléből.) A fejedelmek, az Egyesült Államok kormánya s legújabban a brazilai császár eltörülték ugyan Európán kivül eső gyarmataikban és birodalmaikban a rabszolgaságot, de még mindig fönnáll az Afrikában, s űzik azt a mohamedán arabok, űzik pedig nagyobb erőszakkal és kegyetlenséggel, mint valaha a pogány görög és rómaiak tették, ugy, hogy Afrikát méltán a leggyalázatosabb és legkegyetlenebb rabszolgaság fészkének nevezhetjük. A mohamedán araboknak aligha nem az meggyőződésük a rabszolgákról s azok természetéről, melyet a pogány görögök és rómaiak követtek. Miként gondolkoztak ezek, fennteW pásztorleveleiubeu elmondottam. Ha ugyanis valaki azt állítja, a mit Plató, a kitől a görögök és rómaiak tanulták, hogy ember embertől ugy külömbözik, mint a test a lélektől, miut az állat az embertől, mint a művésztől az eszköz, melyet az felhasznál, és igy egyesek uralkodásra, mások szolgaságra születtek; vagy mint Juvenalis irta, a kí ebben a rómaiak gondol kozás módját tolmácsolja: «Feszitsd keresztre a rabszolgát. Hogy mily bünténynyel érdemelte az meg a halált? Ki tanúskodott ellene? Ki volt vádlója? Esztelen! Olyan ember a rabszolga? Legyen bár: semmi bűntényt sem követett el. Ezt akarom, ezt parancsolom: ok helyett itt az akarat* ; sokban külömbözik-o ez a mohamedánok nézetétől, melyet azok a rabszolgasággal szemben követnek? A mohamedánok azt TA ríják, hogy ők azért vannak a világot, hogy ural* kódjának, a hitetlenek pedig, vagyis a másvallásuakat Isten arra kárhoztatta, hogy szolgáljanak; ezek között legalsóbb fokon állanak a négerek, a kik lelketlen állatok s a kiknek egyenes végzetük, hogy rabszolgákként eladassanak. A mohamedán arabok a négerekot áruezikknek tekintik; AZON vidékeket, melyekben ezek békével laknak, fegyveresen megtámadják, számosokat leölnek, s azokat, a kik fenmaradnak, akár csak oktalan állatok leimének, v.igy még annál is kegyetlenebb módon elhajtják és nyilvános vásárokon eladják. De lássuk, mit ír erről Szentséges Atyánk a brazíliai püspökökhöz: «Ugyanezen tárgyat illetőleg más körülmény nem kevesebb gondot és aggodalmai okoz nekünk. A gyalázatos emberkoreskedést a tengeren ugyan megszüntették, de szárazföldön annál inkább és barbár módon űzik: különösen Afrika egyes részeiben. Abból ugyanis, hogy a mo-^ hamcdáuok gaz véleménye szerint a négerek s hasonló nemzetiségűek nem állanak az állatok felett, borzalommal látjuk az emberek álnokságát és kegyetlenségét. Váratlanul, rablók módjára törnek amit sem sejtő néger törzsekre; falvaikat lakaikat, kunyhóikat megtámadják, mindent kirabolnak, elpusztítanak, a férfiakat, nőket és gyermekeket, kiket könnyű szerrel megejthetnek, meglíötözve elhurczolják,hogy a leggyalázatosabb vásárra vigyék. Egyplomból, Zanzibarból, részben Szudánból ís, mintegy állandó állomásokról szokták ezen kereskedést intézni: a férfiak lánczra verve kénytelenek a hosszú utat megtenni, élelmet alig adnak nekik,' folytonosan ülik és kínozzák; a kik a hosszú ut elviselésére képtelenek, megölik, a kik eléggé egészségesek csoportokként vezettetnek a vásárra s áruitatnak a durva és szemérmetlen vevőknek. A kit pedig megvesznek, erőszakosan elválasztják nejétől, gyermekeitől, szüleitől, s a vevő a legkeményebb és leirhatlan szolgaságra sőt Mohamed vallásának követésére is kényszeríti.» Ezen részletes leírásból mig egyrészt látjuk a rabló arabok iszonyú kegyetlenségét, melyet ártatlan embereken űznek, másrészt azt, hogy nem azért alakult Európa különböző országainak a kegyetlen arabok ellen ezen mozgalom — mint azt egyes lapok állítják, — hogy azok erőszakkal és fegyverrel Krisztus vallásának követésére kényszeríttessenek, hanem hogy ezen mozgalomnak egyedüli czélját az afrikai népeknek e borzasztó, vérszomjazó, barbár rab'óktól való megszabadítása képezi. Ami azon négerek számát illeti, a kiket szülőföldjükről elhurczolnak és rabszolgákként eladnak, Lavigerie bibornok állítása szerint az éven kint az 5O0,00O-et felülhaladja, s azonfelül egyes szülőkre még öt-hat gyermek számítható, a kik azonban a hosszú at011, a kegyetlen bánásmód, éhség, vesszőzés következtében, még mielőtt a vásárhelyre érnének, nagyobrószt elhalnak. Más hiteit érdemlő tanuk, a kik Afrikát huzamos!) ottani tartózkodásuk után jól ismerik, a rabságba hurczolt négerek szániát éveukint egy millióra, sőt annál is többre teszik s nem haboznak állítani, hogy ha. ezen népet jövőben is oly nagy számban viszik a rabságba, Afrikának ama része rövid idő alatt lakatlan pusztasággá válik, mint egyes vidéken már most is észlelhető. A négerek ezek siralmas helyzetén segítendő XIII Leo pápa Lavigerie bibornok, carlhagói és algíri érseknek meghagyta, hogy minden erejéből odahasson, hogy e rabszolgaság Afrikában megszűnjék. S a bibornok e nagy, nehéz munkát kész Örömmel magára vállalta. 0 úgyis sok év óta Afrikában lakik, s az ottani állapotokat saját szemeivel látja, arról pedig, a mii maga nem észlel, háromszáz hit

: éritőtől nyer értesítést, a kik joghatósága aiatt a keresztény hitnek Afrikában apostolai. A bibornok Európába jővén, szóval és levelekben fordult a fejedelemhez, püspökökhöz s más jeles férfiakhoz, figyolmükbe ajánlva a szerencsétlen afrikaiak sorsát. Angliában, Olaszországban, Belgiumban, Francziaországban vagy a templomokban prédikálva, vagy nyilvános gyűléseken szónokolva, kérte az embereket a négerek ügyének párt-j fogására s oly eredménynyel, hogy pl. Belgiumban, Németországban s legutóbb Svajezban igen számosan egyesületeket szerveztek, melyeknek ezélja abban áll, hogy az afrikai négerek felszabadítására segélyt gyűjtsenek. A bibornok e törekvése s tettei a pápa részéről helyeslésre találtak, a miről cselekedetei fényesebben szólnak: 300,000 lirát adott ugyanis neki azon czélból, hogy ezen összeget a bibornok a rabszolgaság eltörlésére alakult egye" sül etek re fordítsa. Utazó könyvek. . (Irodalmi korrajzocska.) A napokban egy tökéletesen foszlányokká vált könyvet találtam egy család varróaszlaláu. Kérdem a kedves házikisasszony I: -- Kié ez a czimtelen rongyos könyv? — A háziasszonyé. — Hát az könyveket is vesz? ' -—* ¥em té>ózolja : az arra^a :pónzt

t hanem elkölcsönözte a szomszédnőjétől, a ki ismerős egy irodalomkedvelő úrral. -—• Hát talán az az irodalomkedvelő ur lesz a forrás. Szeretnék már egy olyan olvasót látni, a ki meg is veszi a könyvet. — Dehogy az. A ki kedvel valamit, az még nem mindig költekezik rája. — Hát akkor az az nr megint honnan szerzi a könyveket? — Bejárós az kérem mindenhová, a hol családi vacsorákat adnak jámbor agglegényeknek. — Például? — Például Biriékhez, a hol a Fővárosi Litpokat tariják negyedáron, mert harmadkézből kapják minden második nap. — Szereti Biriko a könyvöket ? — Szereti, ha valamelyik udvarlója éppen meglepi velők. — Hány udvarlója van ? — Kettő. Egyik odahaza, a ki a világ élőit csak elefánt; másik odakint, a ki odahaza csak dekoráczió. Az egyik jó hivatalu, de ostoba; a másik okos, de még sokáig nem lesz hivatala. — És szeretik ezek az urak az uj könyveket ? — Nem vágott föl még egyikök se uj könyvet. • — Hát hol szerzik mégis az utazó' könyveket? — A hol találják. — Például? — Például a hol átolvasott könyvet látnak, azt elviszik Isten nevében. — Tudják, hogy ki a tulajdonos ? — Azt sohase lehet megállapítani. Az ilyen könyveknek csak ideiglenes tulajdonosaik vannak: azok, akik épen. olvassák. — Mi történik most már ezzel a szegény rongyos árvával? — Tovább vándorol. — És ki költ rá? Ki ád neki Uj ruhát, teszem azt. uj kötést ? — Senki. A huszadik kézből már a konyhára származik s lesz belőle dugasz, alágyujtó, paprikatartó, gyért yavasUgiló, ingó asztallábalja satöbbi. íme az utazó könyvek életrajzai ; Kezembe vettem a kis rongyost. A borítékja már le volt tépve, az első lapon összeadási és kivonási gyakoritok, beljebb hatalmas szamárfülek, még tovább szalonna és lekvár foltok, a közepén egyes sorok aláhúzva, messzebb

5 néhány apróbb háziállat szétfröccsent — KÉSŐ MÁR! ILONKA BÜSZKÉN ÁLLOTT FEL . . . — EZ HÁT A FÉRFI, A KIÉRT SZENVEDTEM, AKIÉIT MEGTAGADTAM AZOKAT, AKIK SZERETTEK ! — KACZAGOTT FEL KESERŰEN. — MÁRTON, TE GYÁVA, NYOMORULT LETTÉL! . . . A KIS KEMENCZE SZIPORKÁZÓ TÜZE UGY SIRT, — Á VIHAROS SZÉL NGY JAJGATOTT, UGY ZOKOGOTT! BALLÁ MÁRTON KÉT TENYERÉBE TEMETÉ HALOTTRA VÁLT ARCZÁT. AZ a MEGBECSTELENÍTŐ, KÉT SZÓ CSENGETT a FÜLÉBEN: — GYÁVÁI . . . NYOMORULT! LELKE RETTENTŐ KÜZDELMET VÍVOTT. EGY CBAÖSZ FORRONGOTT BENN . . . BOLDOGSÁG... BOLDOGTALANSÁG . . .KÖTELESSÉGÉRZET INNEN IS, ONNAN IS. OH, JAJ, HA MOST TUDNÁ, HOGY MIT TEGYEN! ... ODAVESSE-E A NYUGALMAS, CSENDES OTTHONT, A MELYBEN HA BOLDOG NEM IS VOLT, DE MÁSOKAT BOLDOGÍTOTT?! . . ODA VESSE-E A BECSÜLTETÉST, AZ EMBEREK TISZTELETÉT; — SZÉT TÉPJE-E A SZENT KÖTELÉKET, MELY IDE FŰZI ŐT AZÉRT A SZÉP ASZSZONYÉRT, A KIÉRT TIZ ÉVIG VISELT KESERŰ FÁJDALMAT, NEHÉZ LEMONDÁST; — AZÉRT AZ ASSZONYÉRT, A KI EGYKOR KICSINYHITÜLEG HAGYTA EL ÖT, DE KI E HIBÁJÁT MÁR JÓVÁ TETTE, AMIDŐN GYENGE TESTÉT KITEVÉ A NYOMORNAK^ HOGY FELTALÁLJA EL VESZETT SZERELMÉT, MINDENÉT J j OH, MI NAGYNAK TÜNT FEL ELŐTTE MOST EZ A GYENGE, MEGSANYARGATOTT ASSZONY, A KI ANNYI MELEGSÉGGEL, ANNYI BIZALOMMAL KÖZELEDETT FEJÉJE, G A KIT Ő OLY. HIDEGEN ELTASZÍTOTT, hogy élete SZENT HIVATÁSA ELLEN ne NE VÉTSEN, — HOGY PAPI ÖLTÖNYÉT BE MOCSKOLJA! . . . DE HÁT KIVÁNHAT-E ENNYIT AZ ISTEN IS?! KIVÁNHATJA-E AZ ISTEN, A SZERETET ISTENE, HOGY HÜ SZOLGÁJA A FELÉJE NYÚJTOTT, ÉDES RÓZSASZÁLÉRT — KEGYETLENÜL SZÚRÓ TÖVISSEL FIZESSEN?! KIVÁNHATJA-E, HOGY A FÉRFI, MERT a SZENTELT OLAJ ÉRINTÉ, MÉRGEZETT NYILAT döfjön EGY ÁRTATLANUL SZENVEDŐ SZÍVBE: KIVÁNHATJA-E, HOGY A RIDEG TÖRVÉNYEK KEDVÉÉRT — A TEREMTÉS URA, MEGTAGADVA ÖNMAGÁT, GYÁVA, nyoWuult LEGYEN ? NEM, NEM! . . . HISZ AZ ÁLDOZAT IS CSAK ADDIG SZÉP, AMEDDIG NEMES, AMEDDIG AZ EMBER MÁSNAK JOGKÖRÉT ÁT NEM LÉPI VELE! TÜZES FOLYAMKÉNT JÁRTÁK ÁT E KÉRDÉSEK BALLÁ MÁRTON LELKÉT! . . . S Ő HATÁROZOTT!... KEZEI IDEGESEN TÉPTÉK FEL, MELLE FÖLÖTTI A FEKETE TALÁRT, ÖT-HAT LEPATTANT GOMB GURULT SZÉT a PADOZATON. — ILONKA! ... TE GYŐZTÉL! — KIÁLTÁ, MIALATT KÖRÜLTEKINTETT. A SZOBA ÜRES VOLT . . . CSAK AZ ÓCSKA, KOPOTTAS NAGYKENDŐ HEVERT OTT GAZDÁTLANUL. — ILONKA! . . . ILONKA! . . . GYŐZTÉL!... TIED VAGYOK! JER, MENJÜNK. DOLGOZNI, TŰRNI,SZENVEDNI FOGUNK EGYMÁSÉRT ... ÉS MÉGIS BOLDOGOK LESZÜNK . . . MEGMUTATOM, HOGY a VÉR NEM VÁLT VIZZÉ, HOG3

R NEM LETTEM GYÁVA, NEM LETTEM NYOMORULT! ... CSAK A NYITVA HAG3

R

OTT AJTÓ SZOMORÚ NYIKORGÁSA VOLT A VÁLASZ. — AZ É SZÉL SIVÍTVA SZÁLLT BE A SZOBÁBA, MINTHA CSAK AZT MONDANÁ: — KÉSŐ MÁR! ... — AZTÁN ÚJRA CSEND LETT . . .SÍRI CSEND. A KIS KEMENCZE RÖZSE LÁNGJA IS KIALVÓBAN VOLT. EGYET-KETTŐT LOBBANT UTOLJÁRA, HOGY AZTÁN BIRODALMÁT ÁTADJA AZ ÖRÖK SÖTÉTSÉGNEK. BALLÁ MÁRTON ŐRJÖNGVE MARKOLT HAJÁBA, MIND A KÉT KEZÉVEL. MEGÉRTETT MINDENT... A HALÁLRA SEBZETT, BÜSZKE ASSZONY ITT HAGYTA ŐT! . . . ELROHANT, KI AZ ÉJSZAKÁBA, HOGY ELVESZSZEN NYOMORULTAN, SZIVE RÉMEIVEL: CSALÓDOTT SZERELMÉVEL FÖLDIG ALÁZOTT ÖNÉRZETÉVEL! S E PILLANATBAN ELTŰNT MINDEN EGYÉB A FÉRFI SZEMEI ELŐL! CSAK ÖT LÁTTA, A NEMES, JÓ SZIVET, VÉKONY RNHÁCSKÁJÁBAN DIDEREGVE, AZ ÚTSZÉLI ÁROK HÓLEPETT PARTJÁN. CSAK ŐT LÁTTA, KÖZEL A MEGFAGYÁSHOZ, KÖZEL AZ ÉHENHALÁSHOZ, — ŐT, A SZERELEM TISZTALELKÜ MÁRTÍRJÁT. — NE HAGYD ÖT ELVESZNI! — SZÓLALT FEL EGY HANG, BELSEJÉBEN. S A FIATAL PAP NEM HABOZOTT. . . FÖDETLEN FŐVEL, ŐRÜLT GYORSASÁGGAL ROHANT KI, AZ ÉJBE. A HÁZ ELŐTT KUTATVA HAJOLT LE. A FRISS HÓBAN FEKETÉLLŐ APRÓ LÁBNYOMOK BIZTOS VEZETŐIVÉ LETTEK. S VEZETTÉK ŐT VÉGIG A FALUN, A MELYNEK KUVASZAI SZÖKÖLVE VONULTAK FÉLRE, A FULDOKOLVA ROHANÓ, KÍSÉRTETIES ALAK ELŐL. S VEZETTÉK ŐT A NYOMOK, EGÉSZ A TORDAI HATÁR ERDŐSZÉLI UTJAIG. OTT MEGSZAKADTAK . . . AZ ÁROK SZÉLÉN ÖSSZEESETT ALAK PIHEGETT!... BALLÁ MÁRTON ODA BORULT, FÖLÉJE. NEM TÖRŐDÖTT VÉLE TÖBBÉ, HOGY BESZENYNYEZI MAGÁT. — ILONKÁM! . . .LÁTOD, ITT VAGYOK!... ELJÖTTEM UTÁNAD! . . . DOLGOZNI, TŰRNI, SZENVEDNI AKAROK! SZEMBE SZÁLLOK ÉRTED a SORS HARAGJÁVAL, HOGY VISSZASZEREZZEM, a MIT AZ ELRABOLT TŐLÜNK! ILONKÁM, UGY-& MEGBOCSÁJTASZ?! TTGY-E SZERETSZ MÉG?! ILONKA BÁGYADTAN NYITA FEL SZEMEIT. RESZKETŐ KARJAIVAL ÁLDÓLAG ÖLELTE MAGÁHOZ a LÁZAS, ÉGŐ AREZOT, a MELYÉN a MEGBÁNÁS KÖNYEI PEREGTEK. DE SZÓLNI NEM TUDOTT MÁR . . EGY SÓHAJ SZAKADT FEL a KEBLÉBŐL. S MEGSZÓLALT a TÁVOLBAN a HAJNALI haRANGSZÓ . . . VÁJJON MI REZGETT HANGJÁBAN ? . . . TALÁN a FELTALÁLT ÜDVÖSSÉG HÁLADALA?. .. TALÁN a HALDOKLÓ csöndes altatója, a MELY AZT ZOKOGJA, AZT SUSOGJA: — KÉSŐ MÁR! LAGARDÉRE. — Esztergomi kikelet. A bid be* kötéséhez már hozzáfogtak, ugy hogy elszigeteltségünk nemsokára véget ér s Esztergom és Európa között megint meglesz az összeköttetés. — Magyar Könyvészet 1876-Í885. A Magyar Könyvkereskedők Egyesülete megbízásából összeállítja Kiszlingslein Sándor könyvkereskedő. A hasznos vállalatból éppen most jelent meg a harmadik és negyedik füzei. Mindenki rá van utalva, a ki könyvekkel vagy irodalommal foglalkozik, mert a részletes bibliographiai vállalat irodalmunk gondosan összeállított lelettára tiz észten* dőről.