Esztergom és Vidéke, 1889

1889-02-24 / 16.szám

SORBAN IS A NÉMET SZELLEM BUVÁRLÁSÁRA VA­GYUNK KÁRHOZTATVA. BRASSÓBAN EGY OLY KÖNYVET FEDEZTÜNK FEL, MELYNEK EZIME CSAK EGY SZÓBÓL ÁLL UGYAN, DE EZ AZ EGY SZÓ AZUTÁN NEM KEVESEBB MINT KÜENEZVENNÉGY BETŰT TARTALMAZ. ÍME : SIEBENBÜRGISCHSAECHSISCHNATIONALKOMIFCIAL RECHNUNGSREVISÍONSKANZLEIAKTENAUSHEBUNGS ­VORMERKUNGBUCH». VIVÁT SOROKSÁR ! A MAGYAR TEHÁT MÉG NÉMETÜL IS — LEVÁGJA A NÉMETET. HADNAGY: SZAMÁR, BAROM, ÖKÖR! HÁT NIIRE VALÓ A KEND FEJE? REKRUTN: HÁT . . . KÉIEM, HOGY A NYA.K­RAVALÓM FÖL NE SZALADJON A KÉPEMBE ! APA ÉS FIN. APA: FIAM, FIZESD KI MOSTANI PÉNZEDDEL KISEBB ADÓSSÁGAIDAT! G-ONDOLD MEG, HOGY a KI ADÓSSÁGÁT FIZETI, AZ MEGJAVÍTJA JÓSZÁGÁT. FIU: OH PAPA, EZT AZ ÜRES BESZÉDET CSAK a HITELEZŐK ERESZTETTÉK SZÉLNEK. Farsangi levelek. (VII. Vendéglős-bál, febr. 21.) A Lőrincz-utcza nemcsak szép lányai­ról, de rendkívül sok elnevezéséről is ösmeretes. Alig van utcza Esztergom­ban, melynek annyi neve volna. Hivják hivatalból Lőrincz-uiezánnk, a gazd­asszonyok Komáromi-utczának, vagy Hal-utezának, a régiek Vörös-utczának, nyáron Szinház-utczának, télen Dalárda­ufczáuak. Egész fóltuczat, a mi eléggé •jellemzi a 1b rga 1 m assá go t. Vo 11 benne valamikor két kávéház is, akkor még elevenebbnek tartotíák. j Most pedig, csütörtökön este Ven­• déglősbál. Eleven vendéglősök mulattak ott, ahol eddig csak kisértelek voltak a vendéglősök, a néhai Wargha-féle helyi­ségekben és rendeztek valami újságot: Vendéglős-bált. A gyászos katakombák, hol a padlói nem lehetett megkülönböztetni a falak 'tói s a hol a pókok állandó kongresz­szusokat tartanak, ujjá teremtődtek a nevezetes estén. A rendezők báli te­remmé varázsolták. I A tetszetősen díszített teremben csinos fejecskékkel kaczérkodó tükrök fotografálták le minden pillanatban Ea kaleidoszkópot s Jónás Palinak nem •kis föladat jutott : harmincz tánezos pár lejtő szenvedélyének kielégítése által. A négyeseket husz pár tánczolta, de a csárdást táuezolók kedve száz pár­uak is untig elég lett volna. A cotilliont Bokros rendezte, a ki­nek különben a Vendéglős-bál sikeré­ben csakugyan nevéhez illő érdemei vannak. Nagy volt a nézőközönség — érdek­lődése is. Szóval, a Veudéglős-bál be­vált tisztességes házi-mulacságnak, a milyeneknek eddig az összes idei vigal­mak nevezhetők. Carneval herczeg az idén ugylátszik fölcsapott a filiszterck közé, mert udvarával, jókedvével és babérjaival nem sokat törődik. Igy lesz ez már az idén Esztergomban mindenütt. Józanabb farsangot még nem éltünk. Mintha csak böjtben akarna a farsangoló világ vigadni. Pedig eddig mégis csak természetesebb volt a farsang vigsága s a böjt józansága. Most mintha meg­fordítva lenne. A jövő esztendei vendéglős-bál min­denesetre kitünőbben fog sikerülni a íFürdő termeiben, (VIII. KereskedíS-ifjak bálja, febr. 23-án.) Tegnap este járt le a kispiacz szo­rosában lengedező óriási nemzeti zászló szerepe melyet a kereskedő-ifjak bálja hirdetésére hullámzó vászon plakát gya­nánt használtak. A reklám különben nem ártott. Öröm­mel konstatálom, hogy ez volt az idei farsang legsikerültebb vigalma. Volt közönsége ós hangulata. Nagy csapat tánezos. sőt még a csillárok alatt is gyön y ö r k ö d ő a 1 a t tv a 1 ó k. A sikerült vigalom főtényezői voltak akövetkező hölgyek: Bergmann Jánosné és Lujza, Brntsy Járosné, Dóczy Fe­renezné és Irma, Draxler Alajosné, Einzinger Józsefné és Anikó, Gogola Róza, Hoffbauer Józsefné és Etel, Ko­rányi Józsefné és nővérek, Kovács Al­bertné és Ilka, Mafus Gynláné, Mül­ler Gynláné, Neumayer Károly né ós nővérek, Olmosy Józsefné és Mariska, Schalkház Fereuczné, Ignáezné és Gizi, Schalkáz Irma és Lajosné, Schnell Anna, Scheiber Rezsőnó, Simoncsics Dezsőné, Sinka Fereuczné és Juliska, Szölgyémy Gynláné, Szoleczky Etel, Sztacliovits Anna, Teichert Klemi, Tölgyesi Lászlóné és nővérek, Trost Mariska, Vichor Józsefné és Etelka, Vörös Emma, Wargha György né, Weichs­ler Vilmosné stb. A négyeseket negyven pár lánczolla. A tánezokat Jónás Padi és testülete animóval húzta. A rendezőség az egye­sület elnöke nejét, Brntsy Jánosné abban a gyöngéd figyelemben részesí­tette, hogy beléptekor díszes csokorral lepte meg. Hasonló meglepetésben ré­szesültek a többi hölgyek is a csinos tánezreudek által. A vigalom sikerét jellemzi még az is, hogy jótékony czélra közel hetven forint maradt, a mennyit még nem tánczoltak össze az idén egyetlen egy vigalmon sem. HÍREK. — Virnmer Imre a Pesti Hírlap tegnapi számában kinyilatkoztatja, hogy igazgatói állásáról nem rögtönöseu men­tették fel ismeretlen okból. Tény az, hogy márczius elsejétől kezdve hivata­lától fölmenteiéit, de hosszadalmasan tárgyalt dlíferencziák uián. Felelőséget vállal saját nevével, hogy sem ezen differencz'iákrn, sem fölmentésére semmi olyas okot nem szolga Itatott, mely akár jellemét, akár szolgálali képességét és tevékenységét homályosíthatná, vagy gyanúsíthatná. Az u. n. «tömeges nyug­díjazásokról» hivatalos v;tgy biztos tu­domása nincs, de bármely bekövetke­zendő nyugd ijazás nem hozható ok­szerű összefüggésbe az ő távozásával. Azt a liiri, hogy a fökáptalan ellen igénypört iudiiana, maga Virnmer Imre oda módosítja, hogy a kérdés még időelőlti, mert a békés kiegyenlítést czélzó tárgyalások még befejezve nin­csenek. A nyilatkozat Budapestről van keltezve, a hol Virnmer Imre jogi kép­viselőt keresett. — A Szent István Társulat csü­törtökön tartott választmányi ülésén dr. Steiner Fülöp praelatus elnöklete alatt megállapították a közgyűlés nap­ját s e szerint a nagy gyűlés márczius 21-én iesz, melyet, ha semmi akadály nem merülne fel, maga a bíboros her­ezegprimás személyesen fog vezetni. — Frey Vilmos az esztergomi Ta­karékpénztár érdemes igazgatója mar érte meg születése nyolezvanadik év­fordulóját. Nagy idő az a nyolezvan esztendő. Már magában is áldás és sze­rencse, hát még ha a közélelnek s a társadalom jólétének volt szentelve. Frey Vilmos a nyolezvan esztendők terhét nem visszavonultan és pihenve viseli, hanem régi munkakörében, felejti el. SZÍVÓS életereje, munkássága és köz­beeső lésü pályafutása öregbedjék még sokáig. Ezt kívánjuk ma neki, midőn a nyolezadik évtized beköszöntésekor a a nagy közönség nevében üdvözöljük. — Dr Ozorai József márczius 15-én szülővárosában uj lapot indit meg, mely az érsekújvári sajtó történetében kétségkívül nagy esemény lesz. — Városházi dolgok. Sok oldalról interpellálnak, tudakozódnak, sürget-^ mi a városházi dolgokról. Nem akarunk kitérni az olvasók jó részének kívánsága elől ; de még igy sem vagyunk abban a helyzetben,hogy valami határozottatirhas­sunk, habár szorgalmasan is utána ku­tatunk a kérdésnek. Annyi bizonyos, hogy a pénztári ellenőrzés könyvezeté seben vannak hibák, de hogy ezekből károsodik-o a város, az még nem bizonyos. Minthogy pedig a közgyűlés elé került házi ügyről alapos adatok nélkül hír­lapi publikácziót csinálni igen is ko­rainak találjuk, megtartjuk azt az állás­pontot, melyet már mult számunkban jeleztünk: bevárjuk a hivatalos vizs­gálat eredményét. Néhány nap múlva mindenesetre meg lesz a nyilvános­ság számára való positiv anyag is. Addig minden közlés, beszéd, nyilat­kozás satöbbi még csak a mende-monda ruhájába öl tözködhetik. — Vasutunk ügyében tegnap dél­után az alispán, Kruplanicz Kálmán kir. tan. elnöklete alatt értekezletet •tartottak a bizottság tagjai. Hétfőn a vasúti értekezletet Budapesten fogják megtartani. — Uj élet. Nagy még a karaj jég a Dunán s kisebb zajlásra is van kilálá­snnk, hanem azért a Dunagőzhajó-Tár­saság a teherforgalomra való árufelvé­telt az esztergomi állomáson is elren­delte s a személyszállító gőzösöket néhány nap f múlva megindítja. — Iparosifjak közgyűlése. A hely­beli kath. iparosifjak képző- és beteg­segítő egyesülete évi rendes közgyűlé­sét f. hó 24-én vagyis ma d. u. 3 Óra­fismeretek átalánosságát tekintik irány­adónak. Az összevonandó tisztiiskola k­bau ezentúl tapasztaltabb, idősebb tisz­tek fognak tanítani, a kik humánus bánásmóddal tartoznak az újjáalakított tanterv értelmében a leendő tartalék­tiszteket kiképezni. Ez örvendetes ese­ményhez még csak az szükséges, hogy a huszonötödik paragrafus is lomtárba kerüljön, akkor azután a magyar önkén­teseknek sokkal jobb dolguk lesz, mint eddig s igy a katonai pálya kecseg­tetőbbnek is ígérkezik, mint eddig. Még egy igen nevezetes reformot lép­tetnek életbe. Azt ugyanis, hogy a nagy hadigyakorlatokat ezentúl nem a kánikulában, hanem szeptemberben fog­ják megtartani. — Farsangi naptár. Nemsokára vége az idei farsangnak. A hátralevő mulalságok még a. következők: Már­czius 2-án a dal- és zenekedvelő egye­sület hangverseny nyel összekapcsolt vi­galma a Fürdő termeiben. Ez az egyet­len vigalom kínálkozik nagyobbszabásu farsangi eseménynek, melyre az'egész város készül s a megye is mozgósít. Márczius 5-ón lesz a, Tarkaság vigalma farsangvégi programmal az asztaltársa­ság helyiségeiben s ugyanaz este a Zenei Kör farsangzáró vigalma, melyen a katonai zenekar ós Jónás Pali fogják az idei farsangot temeteni. — Tánczpróba. A főgymn, tanuló­ifjúság tánezpróbáját f. hó 26-án a volt Wargha-féle vendéglő helyiségbon tartja meg. — Egy hegedű tragédiája. A esti­kor saját helyiségében tartja meg. A törtöki Veudéglős-bál vége felé történt, közgyűlés tárgyai: a) Elnöki jelentés, ezzel kapcsolatban a jegyzői, orvosi, és pénztárosi előterjesztés, b) Számvizsgáló bizottság jelentése a p énztár állapotáról, c) írásban benyújtott indítványok tár­gyalása, d) Tisztújítás. — Az Ínséges szontgyörgymezei csa­ládnak Schalkház Irma k. a. 30 krt küldött hozzánk, melyet rendeltetési helyére juttattunk. — Tiszteljed apádat I Nem igen volt ez a parancs Barakkéi' Lipót süttei lakos szivébe írva, mert a kegyetlen flu összekocezanváu apjával, Barakker Gergelylyel, kezet emelt reá és meg­verte. Mostoha anyját pedig olyan ék­telen szidalmakkal illette, hogy ez be­csületsértő pört indított ellene a ko­máromi törvényszéknél, hol Barakker Lipótot két havi fogházra és tizenöt frt pénzbüntetésre Ítélték. — A bajnaiak véres lakodalmi csetepatéjában már a héten tárgyal a komáromi törvényszék. Tizenkét kemény vádlott kerül a birák elé. A • tizen har­madik- maga a vádló, a ki azonban már a nyergesuj falusi temetőben fekszik. Ezt a szegény öreg svábot ütötték agyon a bortól fölhevült bajnaiak. — Olvad a jég. Az országos fel­buzdulás, az országgyűlés s a sajtó lelkes és nagy munkája már is meg­teremte az első gyümölcsöket. Mindenek­előtt maga a főkertész nyeste le az egyik nagy fattyú hajtást, melyet 14, §-nak hiv nak botanikus nevén. Most még a 25-ik van hátra. Már arra is köszörülik; a kést. De hogy mennyire olvad a jég a generálisok városában, azt a következő igen örvendetes ada­tokból tudjuk. A közös hadügyminisz­tériumban uj rendelkezéseket fogalmaz­tak a hadsereg számára. Ezek a ren­delkezések abból a vezérelvből indulnak ki, kogy az önkényteseknek tartalékos tisztekké való kiképzésénél ezentúl ne az elméleti tanulmányokra, hanem a gyakorlati képzésre fektessék a fősúlyt. Éhez képest már most az önkéntesek tananyagát körülbelül felényire redu­kálják s az elméleti vizsgálatoknál nem annyira az egyes tantárgyakban való nek az iráni, hogy mért nem szólunk 4 jártasságot, mint inkább a szükséges hogy Jónás Pali drága hegedűje, mely­lyel már évek óta elválhatatlan frigy­ben élt, mely munkatársa, sőt élettársa volt, megrepedt keservébon: Olyan fáj­dalmasan húzta a hallgató nótákat, hogy csak ugy zokogott beje a száraz fa. Egy kis pihenő után Pali gondosan fóIre11eIyezt e keuyérkeresőjét s a másik terembe vonult. Ekkor valamelyik dilet­táns előrántotta a pihenő primás hege­dűt s olyan '••szerencsétlenül muzsikált rajta, hogy a hegedű is megmámoroso­dott s becsodálkozott gazdájával együtt az asztal alá szédült. Nagy rémülettel vette észre az előrohanó Pali, hogy ki­tört a nyaka nem ugyan a szerencsét­len kontárnak, hanem a drága hegedű­nek. Röglön megkezdődött a gyűjtés. — Uj lovagrend keletkezett váro­sunkban, mely egy rendkívül szép s épp annyira szeszélyes istenasszony ke­gyeiért eseng s közben lovagias udvari szolgálatot leljesit.'Az istenasszony nem más, mint Fortuna őnagysága s az uj lovagrend tagjai nem mások, mint egye­sült vitézek, a kik mindont elkövetnek a bűbájos asszony egyetlen mosolyáért, vagy legcsekélyebb kegyóért. A lovag­rend már megkezdte kultuszát, havon­kin t minden tag leteszi az istenasszony oltárára az áldozatot s esengve várja a jó szerencsét. A lovagrend nagy­mestere egy szerencsés háziúr, a kinek nemcsak virágzó üzlete, de jő vicezei is vaunak s igy Fortuna ő nagysága aligha fog kifogást emelni ellene. A lovagrend többi tagjai mind loyális alattvalók, hűségesen szolgálják az istenasszony udvarát, lesve lesik sze­szélyeit ós szerelmes leveleit, melyeké­különben hétköznapi nyelven főuyeret menynek szoktak nevezni. Az uj lovag­rend legszebb reményei képezik az alapszabályokat. Minden lovag első kö­telessége bizni és megbarátkozni min­den — csalódással. Tömjén füstre havon­kint minden lovag bizonyos megállapí­tott taksát tartozik szent megad ássál Fortuna oltárára lerakni. A lovagrend minden alkalommal nagy gyűléseket tart, valahányszor osztozni kell kölcsö­nös részvétnyilatkozatokon vagy ha a szeszélyes istenasszonynak ugy tetszik,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents