Esztergom és Vidéke, 1889

1889-02-21 / 15.szám

ff es Mn:r..iH;Ln;iiiK mv/riiiMKINT KP:TSZF:R VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. KLUI-T/IilTKSI Ali e^Hi' evm íéi évre . negyedévre ti frt — Iti. | 3 frt. — kr. ! 1 fit 50 kr. E(jY szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZffNT-AlIMA-UTCZA 317. SZÁM, IMH-:I a lap H/.«il<iiui r«»y.éc ilhitíí liü'/.lmiinuv 1 '!' kii IIIHIIIIÍUÍ. KIADÓMVATAL : SZÉICI n ; :i 1 YI-TER 38 i;. SZÁM, liová a l;if) liivalalou H a niag;ia liinUlúsei, a ifyilM.tifbo s/,;ínt k%­lemüiivek, (ilöli/.utosi ué,n/,uk én íeiílamfiliisok infé/.einlíSk. HIRDETÉSEK. HIVATALOS llllflfKTESKK MAGÁN II II.'IHÍTIÍNIÖK 1 s/.élól 100 szóig - fit 75 lu.i'i m«'g;illa|>».líiH rWfiit legjn I00-20üig . I fi! 50 líl. • tMII\<IHfll)lliMI líii/.iill.tífll()k. SíOO-ílOO-ig . f Sri Ur'.'i .'! , ' Uelv'íg'lij H'l kr. Ilj NY ll.'l"VK[\ mra %\) kr. lfjamk és a hadsereg. Esztergom, febr. 20. Katonai kézből kaptuk lapunk szá­mára a következő vezérközleményt, me­lyet egyelőre minden megjegyzés nél­kül közlünk : Ma, midőn a hadügyi kérdés oly fontos szerepet játszik a politikai élet­ben, nem lesz talán érdektelen néhány­szót szólani hadsoregünkről és az ez által leginkább érdekelt magyar if. jakról. Miért nincsenek a mi ifjaink kellő" képen képviselve a hadseregben ? Ez a legnevezetesebb kérdés, a melyre a chauvinisták azzal argumentálnak, mert a hadsereg nem magyar, nem nem­zeti, hanem német. Ez nem ájl, mert a hadsereg sem nem német, sem nem osztrák, hanem osztrák-magyar, tehát éppen annyira magyar, a mennyire osztrák. A hadseregtől, mert a commandó-szó német, épp ugy távol tarthatnák magu­kat a különböző, monarchiánkbeli szláv elemek, mint a magyar, pedig ezek szép számmal vannak képviselve ott. Ezzel' nem akarom azt mondani, hogy ők is egy külön hadseregről álmadozhatnának, de ők ezt a meglévő osztrák-magyar hadsereget, gyűlölhetnék a német com­mandójáért. Nem teszik. Az igazat megvallva, ón annak okát, mert a magyar elem gyengén van kép­viselve a hadseregben, egészen másban látom. A hiba nemcsak a hadsereg idegen s nem egészen népszerű szellemében, melyen a mi ifjaink volnának hivatva változtatni tömeges belépés által, ha­nem első sorban a mi ifjainkbau ma­gában van. Nézzük meg csak milyen az a mi fiatalságunk, mely érettségi bizonyit­ványnyal hagyja el a középiskolát? (De nagy tisztelet a kivételnek!) Egészen alaptalan volna az, a mit egy fővárosi magyar hirlap mond: «Egy osz­trák gyerek, a ki negyedik gymnasiuin­ból kerül ki, orősebh tudással és humá­nusabb karakterrel bír, mint nálunk akárhány érettnek deciaráit golyhó» Kemény szavak, sok is talán, de vau benne sok igaz. Sok okot mond a czikkiró a fenti sorokhoz, a többi kö­zött az előítéletet «a tanárok átlagos gyengeségét*, tehát a hiányzó fegyel­met is. És ez a fegyelem, ez az a bibi, a mit ifjuraink éppen nem szeretnek. Ed­dig otthon a dédelgetett ifjú volt az ur; a mama, a tata, a néni ect. ke­resték a kedvét s az iskolában is res­pectálták valamicskét azért, mert a tata ur ; és most jön egyszerre a ka­tonasághoz, ott aztán semmibe se veszik a praedicatumos származást, habt-achtba állitják a Janóval egy sorba, kinek az apja béres, esetleg a tatánál, és az őr­mester, a ki megint véletlenül a famí­liába, mint csizmadia inas volt bejárós, oda kiáltja az ifj urnák: «egyenesen áll­jon, mellet ki,|hasat be !» stb. Ez aztán persze sehogy se tetszik! Ez nem mu­latság, nem bál, a hol henczegui és orrokat peczkelni lehet. Az ifjur azt hitte, hogy a kapitány is neki szalu­tál, mert önkéntes. Pedig oh, mi csaló­dás; két hét múlva a Janó is kap egy csillagot s az ifjur — oh, átok . rád hadsereg! még annak is szalutálni kény­telen Haza siet keserű panaszra a mamá­hoz, még rína is, de resteli, mert mái­érett ember. Hanem a mama átlát a szitán és igyekszik megvigasztalni a boldogtalan fiút, kit ez az esztendő megöl. Ne búsulj fiam, csak egy évig tart, aztán besegítünk valami hivatalba akkor is ur leszesz ! Nem is a német nyelv tartja vissza a mi ifjainkat a katonaságtól; alig vau nálunk intelligens fiatalember, ki né­metül nem tudna annyit, mint a mennyi szükséges, hanem a rend, a pontosság, kitartás s ezekkel járó subordinatio. Már pedig subordinatio nélkül nem nevelnek katonát sem Angol- sem Fran­czia- sem Németországban, de még Amerikában sem. A hadsereg figyelme nem tűr semmi abstract kivételeket sem fent sem lent! Minden katonának legelső és legszentebb kötelessége, hogy feladatának az utolsó hajszálig megfeleljen. Ehhez mi uri magyarok szokva kevésbé vagyunk és kiváltképen az, kinek módjában áll ön­kéntessé lenni. Ha mi a katonai subordinatioval, a renddel jobban megbarátkoznánk, ha nemcsak az előítélet, protectio volna irányadó, nem volnánk kénytelenek látni annyi visszaélést, mint a mennyi elő­fordul a közügyek terén édes magyar hazánkbau ! A hadseregben nincs politika ós nincs nemzetiségi kérdés! Nem lehet! Egye­sek botlásáért pedig nem szabad az egész intézményt el Ítélnünk. A katoná­tól csak egyet követel afőhadur: hogy katona legyen! Végre pedig ha a ka­tona sértve érzi magát bármely tekintet­ben, mindenkor elégtételt nyerhet, talán néha jobbat, mint a polgári törvények utján. Csakhogy kivételeket, milyenekre nálunk támaszkodni szeretnek, nem tesz­nek ott senkivel! Az ó-kortól kezdve le a legújabb korig minden államban a katona ké­pezte a haza büszkeségét, erejét ; és inig mi nem szűnünk meg hadseregün­ket antipathiával sújtani, addig mindig magunkat sújtjuk ; önmagunkat dobál­juk sárral! A hadseregtől pedig el­veszszük a kedvet, hogy vérét ontsa ér­tünk, ha majd kenyértörésre kerül a sor. Neveljük ifjainkat több fegyelemmel, szoktassuk a munkára, rendre, a lelki­ismeretes igazságra, ne prédikáljuk azt a fülébe, hogy ő külömb másnál, mert véletlenül csak Csolnokvári, Csolnokossi Csolnakoss. Tanulja meg, hogy először ember s mint ember végezze lelkiisme­retesen pontosan, becsületesen feladatát. Fővárosi levél. A levegőváltoztatásnál csak ogyetlen­egy orvosság ér többet: az arczváltoz­tatás. Mikor az ember itthon hágy tizenötezer ismerős ábrázatot s elmegy ötszázezer ismeretlen ábrázat városába, annál üdítőbb már nincsen. Mintha va­lami kis patakról egyszerre csak egy nagy tengerre érne csónakunk. Az is­izjsítcrgoiiiésfilkoláriizáj'a. ereje. ... ÁH A KIS LAK PUSZTÁN, RIDEGEN, — SZÉP FEHÉR FALÁT BEMOCSKOLÁ AZ ESŐ, ABLA­KÁNAK ÜVEGTÁBLÁI KITÖRVE, S A KUSZÁLT FEDÉL NÁDKÉVEI KÖZÜL, OLY IJESZTŐN, OLY RÉMESEN BÁMUL KI EGY ÁRVÁNHAGYOTT KERESZTGE­RENDA . . . * * HETVEN ÉVVEL EZELŐTT, ÉLT E HÁZBAN EGY ÖREG ZSIDÓ. GUON FÁRESNEK HÍVTÁK AZ ÖREGET, KINEK OLYAN SZÉP LEÁNYA VOLT, MINT EGY KINYÍLT LILIOMSZÁL. NEM IS HIVTÁK MÁSKÉP A FALUBAN E GYÖ­NYÖRŰ LEÁNYT, MINT A «SZÉP RÁCHELNCK» S E NEVET VALÓBAN MEG IS ÉRDEMELTE, MERT HOZZÁ HASONLÓT BAJOS LETT VOLNA TALÁLNI AZ EGÉSZ KAPÓS MENTÉN. S EZ A SZÉP GYERMEK SZERETTE ÖREG ATYJÁT, SZERETTE VALLÁSÁT, SZERETTE A FALUT, MELYBEN LAKOTT, SZERETETT MINDENKIT, — PA­RÁNYI SZIVECSKÉJE A SZERETET EGÉSZ TÁRHÁZÁT ÖLELTE KÖRÜL . . . S GYŰLÖLNI SENKIT SEM TUDOTT. NEM IGY ATYJA, AZ ÖREG GUON FÁRES. Ő BEDUGTA FÜLEIT EZEKNEK A MI SZÉPEN CSENGŐ HARANGJAINKNAK SZAVÁRA, ÜNNEPEINK ALATT JEHOVA HARAGJÁT KÉRTE LE REÁNK S ELFORDULT HA JÉZUS NEVÉT EMIITETTÉK ELŐTTE. DE MEG IS BÜNTETTE ÖT AZ ÉG E TETTÉÉRT LEÁNYÁBAN: KI SZIVÉT egy GULYÁS-BOJTÁRNAK AJÁNDÉKOZÁ. HEJ! HOGY TÉPTE HAJÁT, HOGY RÁZTA HOSSZÚ, KÉTÁGÚ, ŐSZ SZAKÁLLÁT, HOGY VERTE MELLÉT AZ .ÖREG GUON FÁRES, MIKOR EZT MEGTUDTA. PEDIG HÁNYSZOR INTETTE LEÁNYÁT A SABBATH IMAÓRÁIBAN. — LEÁNYOM, LEÁNYOM, ÖREGNAPJAIM VI­RÁGA, JUDA LILIOMA, NE CSÚFOLD MEG ŐSZ APÁDAT, NE FORDULJ EL A TE NÉPEDTŐL, MERT BIZONY MEGVER TÉGED A HATALMAS JEHOVA! DE HÁT A SZÍVNEK PARANCSOLNI NEM LEHET. A SZÉP EÁCBEL CSAK SIRT, SIRT ILYENKOR KESERVESEN, KEBLÉBEN AZ ÉRZELMEK EZREI CSA­TÁZTAK ; SZERETTE VOLNA KEDVESÉT KÖVETNI, DE ŐSZ ATYJA KÉPE VISSZATARTOTTA, SZERETETT VOLNA LEMONDANI KEDVESÉRŐL, DE NEM, LEHETETT! OH A SZERELEM VALÓDI ZSARNOKA A SZÍVNEK ! ERŐSEBB AZ AZ AKARATNÁL, S HA EGYSZER BE­FÉSZKELTE MAGÁT AZ EMBERI SZIVBE, NINCS AZ A HATALOM, MELY KIŰZZE ONNAN. A SZERELEM MINDENT PÓTOLHAT, — MONDJÁK A BÖLCSEK, — DE A SZERELMET SEMMI. ÉS EZT TARTOTTA, EZT ÉREZTE A SZÉP RÁCHEL IS. HIÁBA INTETTE, KÉRTE, FENYEGETTE ŐT ATYJA, HIÁBA IDÉZTE ELŐTTE A THALMUD RETTENETES SZAVAIT, SZERELMÉT SZIVÉBŐL NEM TUDTA ELŰZNI SEM BETH DIN HAGGADOL, SEM A NAGY SAN­HEDRIN, SEM KENESETH, SEM A SZENT SINAGÓGA. OTT TALÁLKOZTAK ŐK EZUTÁN IS MINDIG A KAPÓS PARTJÁNÁL A HÁRSAK ALATT, HOL A SZÉP BOJTÁR GULYÁJÁT LEGELTETÉ ÉS A VÉN EÁRES DÜHÖNGÖTT, FENYEGETÖDZÖTT, DE AZÉRT MÉG MINDIG SZERETTE LÁNYÁT. EGYSZER CSAK AZ A HÍR KEZDETT KERINGENI A FALUBAN, HOGY A SZÉP RÁCHEL ELHAGYJA APÁI VALLÁSÁT S ÁTTÉR A KERESZTÉNY HITRE, HOGY JEGYET VÁLTHASSON A SZÉP GULYÁSSAL, MIELŐTT AZ MÉG KATONÁVÁ LENNE. AZ APA MÉG ERRE IS SZELIDEN INTETTE LEÁNYÁT. — LÁNYOM, LÁNYOM, APÁID EMLÉKÉRE KÉRLEK, TEKINTS apád FEHÉR'HAJÁRA ÉS GONDOLJ JEHOVÁRA, A KI NAGY, A KI JÓ, A KI IRGALMAS, DE AKI BOSZUÁLTÓ IS. GONDOLJ A PEREZRE, MIDŐN SZÜLETTÉL, GONDOLJ A? ÖRÖMRE, MIT SZEMEIDNEK TISZTA SUGAR.i. S GYERMEKAJKAID­NAK ELSŐ MOSOLYGÁSA OKOZOTT, SZEGÉNY, ELHAGYOTT, IDEGEN NÉPEK KÖZT SZÁMKIVETVE ÉLŐ APÁDNAK, — GONDOLD MEG, HOGY E PILLA­NATBAN MEGFELEDKEZTEM MINDEN SZENVEDÉSRŐL S OLY BOLDOGNAK ÉREZTEM MAGAMAT BIRTO­KODBAN ! ... OH RÁCHEL, RÁCHEL, NE KÉNY­SZERÍTS ARRA, HOGY E PILLANATOT MEGÁTKOZZAM: MONDJ LE E HITETLENRŐL . . . A SZÉP RÁCHEL PEDIG CSAK SIRT, SIRT KE­SERVESEN E SZAVAKRA IS, DE SZERELMÉRŐL LE­MONDANI MÉGSEM TUDOTT. LASSANKINT AZONBAN ELJÖTT AZ AZ IDŐ, MIKOR A SZÉP GULYÁSBOJTÁRNAK BE KELLETT RUKKOLNIA. KÉPZELHETJÜK, MILYEN SZOMORÚ LEHETETT AZ ELVÁLÁS! OTT A SZOKOTT HELYEN, A KAPÓS PARTJÁN VÁLTOTTÁK A BUCSU CSÓKOKAT. OTT FOGADTAK ÖRÖK HŰSÉGET EGYMÁSNAK S OTT ÖLELTÉK ÁT EGYMÁST HOSSZAN, SZENVEDÉLYESEN, MINTHA ÉREZNÉK, HOGY SOHA TÖBBÉ NEM LÁTJÁK EGYMÁST! . . . OH A VÁLÁS FÁJDALMA RETTENETES! . . . A MÉLA HOLD IS FELTŰNT MÁR AZ ÉGEN, S ŐK MÉG MINDIG EGYMÁS KEBLÉN CSÜNGTEK: NEM TUDTAK ELVÁLNI . . . — UGY-E SZERETNI FOGSZ A TÁVOLBAN IS ?... ÖRÖKKÉ, KEDVESEM! . . . REGGEL, MIDŐN RÁCHEL VISSZATÉRT ATYJÁHOZ, A KIS HÁZ AJTAJÁT ZÁRVA TALÁLTA. ZÖRGETETT. ESDŐ SZAVÁRA AZONBAN CSAK EGY SAJÁTSZERŰ, ENYÉSZETES ÉNEK FELELT, VALAMI VAD, MEGRÁZÓ DAEMON-DAL, MINTH ISZONYÚ, TESTNÉLKÜLI LÉNYEK LEVEGŐBEN REPÜLŐ ÜZENETE LETT VOLNA EGY LÁTHATATLAN MÁSVILÁGBÓL. GUON FÁRES ÉNEKELTE A THÓRÁT. . RÁCHEL MEGÉRTETTE, SIRVAFUKADFC S ELROHANT A HÁZTÓL , . . AZ ATYA MEGTAGADTA LEÁNYÁT! ... * * * CSENDES EGYFORMASÁGBAN TELTEK A NAPOK. EGYENKINT HERVADTAK EL A RÉT VIRÁGAI, EGYEN­KINT HULLOTTAK A FALEVELEK SÁRGA IS PIROS IS, É^ A CSAPONGÓ ŐSZI SZÉL MESSZE ELVITTE ŐKET GÖRBŐ LETAROLT MEZÖTRE . . . EGY ESTVE, ÉPEN NAPLEMENET TÁJON VOLT AZ IDŐ, A NAP IS FENN VOLT MÉG AZ ÉGEN, DE MÁR A HALVÁNY HOLD IS FELJÖTT S MINTEGY HOMÁLYOS,, SZÍNTELEN KÖDFOLT DERENGETT A LÁTHATÁRON, AZ ÖREG GUON FÁRES KÜNN ÜLT KIS HÁZACSKÁJA ELŐTT EGY KIVÁGOTT FATÖRZSÖN ÉS CSENDESEN MORMOGTA ESTÉLI IMÁJÁT, • EGYSZER CSAK FEKNYILT AZ UTCZAJTÓ ÓS Ő AKARATLANUL IS ODA NÉZETT. MEGDÖBBENT, MERT A FELÉJE KÖZELEDŐ RONGYOS, FOSZLÁNYOKBA BURKOLT, KIÉHEZETT ALAKBAN TRACHELRE, LEÁ­NYÁRA ISMERT, A KIT PEDIGJNEM AKART TÖBBÉ LÁTNI. — ATYÁM! . . . KIÁLTÁ A SZERENCSÉTLEN GYERMEK FULDOKOLVA. AZ ÖREGET ERRE MONDHATATLAN HARAG SZÁL­LOTTA MEG; LETÉPTE KEZÉRŐL A THEPHIÜIMET* S RESZKETŐ AJAKKAL [ZIHÁLÓ KEBELLEL UGROTT FEL ÜLŐHELYÉRŐL. — MIÉRT ZAVARSZ IMÁIMBAN, TE ELFAJULT LEÁNY ? — ATYÁM . . . IRGALOM! . . . EKKOR A VÉN FÁRES KEZEIT MELLÉRE KUL­* Imas/.ijj, mit a zsidók miudea imádságnál ke­zükre csavarnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents