Esztergom és Vidéke, 1889
1889-02-21 / 15.szám
ff es Mn:r..iH;Ln;iiiK mv/riiiMKINT KP:TSZF:R VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. KLUI-T/IilTKSI Ali e^Hi' evm íéi évre . negyedévre ti frt — Iti. | 3 frt. — kr. ! 1 fit 50 kr. E(jY szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZffNT-AlIMA-UTCZA 317. SZÁM, IMH-:I a lap H/.«il<iiui r«»y.éc ilhitíí liü'/.lmiinuv 1 '!' kii IIIHIIIIÍUÍ. KIADÓMVATAL : SZÉICI n ; :i 1 YI-TER 38 i;. SZÁM, liová a l;if) liivalalou H a niag;ia liinUlúsei, a ifyilM.tifbo s/,;ínt k%lemüiivek, (ilöli/.utosi ué,n/,uk én íeiílamfiliisok infé/.einlíSk. HIRDETÉSEK. HIVATALOS llllflfKTESKK MAGÁN II II.'IHÍTIÍNIÖK 1 s/.élól 100 szóig - fit 75 lu.i'i m«'g;illa|>».líiH rWfiit legjn I00-20üig . I fi! 50 líl. • tMII\<IHfll)lliMI líii/.iill.tífll()k. SíOO-ílOO-ig . f Sri Ur'.'i .'! , ' Uelv'íg'lij H'l kr. Ilj NY ll.'l"VK[\ mra %\) kr. lfjamk és a hadsereg. Esztergom, febr. 20. Katonai kézből kaptuk lapunk számára a következő vezérközleményt, melyet egyelőre minden megjegyzés nélkül közlünk : Ma, midőn a hadügyi kérdés oly fontos szerepet játszik a politikai életben, nem lesz talán érdektelen néhányszót szólani hadsoregünkről és az ez által leginkább érdekelt magyar if. jakról. Miért nincsenek a mi ifjaink kellő" képen képviselve a hadseregben ? Ez a legnevezetesebb kérdés, a melyre a chauvinisták azzal argumentálnak, mert a hadsereg nem magyar, nem nemzeti, hanem német. Ez nem ájl, mert a hadsereg sem nem német, sem nem osztrák, hanem osztrák-magyar, tehát éppen annyira magyar, a mennyire osztrák. A hadseregtől, mert a commandó-szó német, épp ugy távol tarthatnák magukat a különböző, monarchiánkbeli szláv elemek, mint a magyar, pedig ezek szép számmal vannak képviselve ott. Ezzel' nem akarom azt mondani, hogy ők is egy külön hadseregről álmadozhatnának, de ők ezt a meglévő osztrák-magyar hadsereget, gyűlölhetnék a német commandójáért. Nem teszik. Az igazat megvallva, ón annak okát, mert a magyar elem gyengén van képviselve a hadseregben, egészen másban látom. A hiba nemcsak a hadsereg idegen s nem egészen népszerű szellemében, melyen a mi ifjaink volnának hivatva változtatni tömeges belépés által, hanem első sorban a mi ifjainkbau magában van. Nézzük meg csak milyen az a mi fiatalságunk, mely érettségi bizonyitványnyal hagyja el a középiskolát? (De nagy tisztelet a kivételnek!) Egészen alaptalan volna az, a mit egy fővárosi magyar hirlap mond: «Egy osztrák gyerek, a ki negyedik gymnasiuinból kerül ki, orősebh tudással és humánusabb karakterrel bír, mint nálunk akárhány érettnek deciaráit golyhó» Kemény szavak, sok is talán, de vau benne sok igaz. Sok okot mond a czikkiró a fenti sorokhoz, a többi között az előítéletet «a tanárok átlagos gyengeségét*, tehát a hiányzó fegyelmet is. És ez a fegyelem, ez az a bibi, a mit ifjuraink éppen nem szeretnek. Eddig otthon a dédelgetett ifjú volt az ur; a mama, a tata, a néni ect. keresték a kedvét s az iskolában is respectálták valamicskét azért, mert a tata ur ; és most jön egyszerre a katonasághoz, ott aztán semmibe se veszik a praedicatumos származást, habt-achtba állitják a Janóval egy sorba, kinek az apja béres, esetleg a tatánál, és az őrmester, a ki megint véletlenül a famíliába, mint csizmadia inas volt bejárós, oda kiáltja az ifj urnák: «egyenesen álljon, mellet ki,|hasat be !» stb. Ez aztán persze sehogy se tetszik! Ez nem mulatság, nem bál, a hol henczegui és orrokat peczkelni lehet. Az ifjur azt hitte, hogy a kapitány is neki szalutál, mert önkéntes. Pedig oh, mi csalódás; két hét múlva a Janó is kap egy csillagot s az ifjur — oh, átok . rád hadsereg! még annak is szalutálni kénytelen Haza siet keserű panaszra a mamához, még rína is, de resteli, mert máiérett ember. Hanem a mama átlát a szitán és igyekszik megvigasztalni a boldogtalan fiút, kit ez az esztendő megöl. Ne búsulj fiam, csak egy évig tart, aztán besegítünk valami hivatalba akkor is ur leszesz ! Nem is a német nyelv tartja vissza a mi ifjainkat a katonaságtól; alig vau nálunk intelligens fiatalember, ki németül nem tudna annyit, mint a mennyi szükséges, hanem a rend, a pontosság, kitartás s ezekkel járó subordinatio. Már pedig subordinatio nélkül nem nevelnek katonát sem Angol- sem Franczia- sem Németországban, de még Amerikában sem. A hadsereg figyelme nem tűr semmi abstract kivételeket sem fent sem lent! Minden katonának legelső és legszentebb kötelessége, hogy feladatának az utolsó hajszálig megfeleljen. Ehhez mi uri magyarok szokva kevésbé vagyunk és kiváltképen az, kinek módjában áll önkéntessé lenni. Ha mi a katonai subordinatioval, a renddel jobban megbarátkoznánk, ha nemcsak az előítélet, protectio volna irányadó, nem volnánk kénytelenek látni annyi visszaélést, mint a mennyi előfordul a közügyek terén édes magyar hazánkbau ! A hadseregben nincs politika ós nincs nemzetiségi kérdés! Nem lehet! Egyesek botlásáért pedig nem szabad az egész intézményt el Ítélnünk. A katonától csak egyet követel afőhadur: hogy katona legyen! Végre pedig ha a katona sértve érzi magát bármely tekintetben, mindenkor elégtételt nyerhet, talán néha jobbat, mint a polgári törvények utján. Csakhogy kivételeket, milyenekre nálunk támaszkodni szeretnek, nem tesznek ott senkivel! Az ó-kortól kezdve le a legújabb korig minden államban a katona képezte a haza büszkeségét, erejét ; és inig mi nem szűnünk meg hadseregünket antipathiával sújtani, addig mindig magunkat sújtjuk ; önmagunkat dobáljuk sárral! A hadseregtől pedig elveszszük a kedvet, hogy vérét ontsa értünk, ha majd kenyértörésre kerül a sor. Neveljük ifjainkat több fegyelemmel, szoktassuk a munkára, rendre, a lelkiismeretes igazságra, ne prédikáljuk azt a fülébe, hogy ő külömb másnál, mert véletlenül csak Csolnokvári, Csolnokossi Csolnakoss. Tanulja meg, hogy először ember s mint ember végezze lelkiismeretesen pontosan, becsületesen feladatát. Fővárosi levél. A levegőváltoztatásnál csak ogyetlenegy orvosság ér többet: az arczváltoztatás. Mikor az ember itthon hágy tizenötezer ismerős ábrázatot s elmegy ötszázezer ismeretlen ábrázat városába, annál üdítőbb már nincsen. Mintha valami kis patakról egyszerre csak egy nagy tengerre érne csónakunk. Az isizjsítcrgoiiiésfilkoláriizáj'a. ereje. ... ÁH A KIS LAK PUSZTÁN, RIDEGEN, — SZÉP FEHÉR FALÁT BEMOCSKOLÁ AZ ESŐ, ABLAKÁNAK ÜVEGTÁBLÁI KITÖRVE, S A KUSZÁLT FEDÉL NÁDKÉVEI KÖZÜL, OLY IJESZTŐN, OLY RÉMESEN BÁMUL KI EGY ÁRVÁNHAGYOTT KERESZTGERENDA . . . * * HETVEN ÉVVEL EZELŐTT, ÉLT E HÁZBAN EGY ÖREG ZSIDÓ. GUON FÁRESNEK HÍVTÁK AZ ÖREGET, KINEK OLYAN SZÉP LEÁNYA VOLT, MINT EGY KINYÍLT LILIOMSZÁL. NEM IS HIVTÁK MÁSKÉP A FALUBAN E GYÖNYÖRŰ LEÁNYT, MINT A «SZÉP RÁCHELNCK» S E NEVET VALÓBAN MEG IS ÉRDEMELTE, MERT HOZZÁ HASONLÓT BAJOS LETT VOLNA TALÁLNI AZ EGÉSZ KAPÓS MENTÉN. S EZ A SZÉP GYERMEK SZERETTE ÖREG ATYJÁT, SZERETTE VALLÁSÁT, SZERETTE A FALUT, MELYBEN LAKOTT, SZERETETT MINDENKIT, — PARÁNYI SZIVECSKÉJE A SZERETET EGÉSZ TÁRHÁZÁT ÖLELTE KÖRÜL . . . S GYŰLÖLNI SENKIT SEM TUDOTT. NEM IGY ATYJA, AZ ÖREG GUON FÁRES. Ő BEDUGTA FÜLEIT EZEKNEK A MI SZÉPEN CSENGŐ HARANGJAINKNAK SZAVÁRA, ÜNNEPEINK ALATT JEHOVA HARAGJÁT KÉRTE LE REÁNK S ELFORDULT HA JÉZUS NEVÉT EMIITETTÉK ELŐTTE. DE MEG IS BÜNTETTE ÖT AZ ÉG E TETTÉÉRT LEÁNYÁBAN: KI SZIVÉT egy GULYÁS-BOJTÁRNAK AJÁNDÉKOZÁ. HEJ! HOGY TÉPTE HAJÁT, HOGY RÁZTA HOSSZÚ, KÉTÁGÚ, ŐSZ SZAKÁLLÁT, HOGY VERTE MELLÉT AZ .ÖREG GUON FÁRES, MIKOR EZT MEGTUDTA. PEDIG HÁNYSZOR INTETTE LEÁNYÁT A SABBATH IMAÓRÁIBAN. — LEÁNYOM, LEÁNYOM, ÖREGNAPJAIM VIRÁGA, JUDA LILIOMA, NE CSÚFOLD MEG ŐSZ APÁDAT, NE FORDULJ EL A TE NÉPEDTŐL, MERT BIZONY MEGVER TÉGED A HATALMAS JEHOVA! DE HÁT A SZÍVNEK PARANCSOLNI NEM LEHET. A SZÉP EÁCBEL CSAK SIRT, SIRT ILYENKOR KESERVESEN, KEBLÉBEN AZ ÉRZELMEK EZREI CSATÁZTAK ; SZERETTE VOLNA KEDVESÉT KÖVETNI, DE ŐSZ ATYJA KÉPE VISSZATARTOTTA, SZERETETT VOLNA LEMONDANI KEDVESÉRŐL, DE NEM, LEHETETT! OH A SZERELEM VALÓDI ZSARNOKA A SZÍVNEK ! ERŐSEBB AZ AZ AKARATNÁL, S HA EGYSZER BEFÉSZKELTE MAGÁT AZ EMBERI SZIVBE, NINCS AZ A HATALOM, MELY KIŰZZE ONNAN. A SZERELEM MINDENT PÓTOLHAT, — MONDJÁK A BÖLCSEK, — DE A SZERELMET SEMMI. ÉS EZT TARTOTTA, EZT ÉREZTE A SZÉP RÁCHEL IS. HIÁBA INTETTE, KÉRTE, FENYEGETTE ŐT ATYJA, HIÁBA IDÉZTE ELŐTTE A THALMUD RETTENETES SZAVAIT, SZERELMÉT SZIVÉBŐL NEM TUDTA ELŰZNI SEM BETH DIN HAGGADOL, SEM A NAGY SANHEDRIN, SEM KENESETH, SEM A SZENT SINAGÓGA. OTT TALÁLKOZTAK ŐK EZUTÁN IS MINDIG A KAPÓS PARTJÁNÁL A HÁRSAK ALATT, HOL A SZÉP BOJTÁR GULYÁJÁT LEGELTETÉ ÉS A VÉN EÁRES DÜHÖNGÖTT, FENYEGETÖDZÖTT, DE AZÉRT MÉG MINDIG SZERETTE LÁNYÁT. EGYSZER CSAK AZ A HÍR KEZDETT KERINGENI A FALUBAN, HOGY A SZÉP RÁCHEL ELHAGYJA APÁI VALLÁSÁT S ÁTTÉR A KERESZTÉNY HITRE, HOGY JEGYET VÁLTHASSON A SZÉP GULYÁSSAL, MIELŐTT AZ MÉG KATONÁVÁ LENNE. AZ APA MÉG ERRE IS SZELIDEN INTETTE LEÁNYÁT. — LÁNYOM, LÁNYOM, APÁID EMLÉKÉRE KÉRLEK, TEKINTS apád FEHÉR'HAJÁRA ÉS GONDOLJ JEHOVÁRA, A KI NAGY, A KI JÓ, A KI IRGALMAS, DE AKI BOSZUÁLTÓ IS. GONDOLJ A PEREZRE, MIDŐN SZÜLETTÉL, GONDOLJ A? ÖRÖMRE, MIT SZEMEIDNEK TISZTA SUGAR.i. S GYERMEKAJKAIDNAK ELSŐ MOSOLYGÁSA OKOZOTT, SZEGÉNY, ELHAGYOTT, IDEGEN NÉPEK KÖZT SZÁMKIVETVE ÉLŐ APÁDNAK, — GONDOLD MEG, HOGY E PILLANATBAN MEGFELEDKEZTEM MINDEN SZENVEDÉSRŐL S OLY BOLDOGNAK ÉREZTEM MAGAMAT BIRTOKODBAN ! ... OH RÁCHEL, RÁCHEL, NE KÉNYSZERÍTS ARRA, HOGY E PILLANATOT MEGÁTKOZZAM: MONDJ LE E HITETLENRŐL . . . A SZÉP RÁCHEL PEDIG CSAK SIRT, SIRT KESERVESEN E SZAVAKRA IS, DE SZERELMÉRŐL LEMONDANI MÉGSEM TUDOTT. LASSANKINT AZONBAN ELJÖTT AZ AZ IDŐ, MIKOR A SZÉP GULYÁSBOJTÁRNAK BE KELLETT RUKKOLNIA. KÉPZELHETJÜK, MILYEN SZOMORÚ LEHETETT AZ ELVÁLÁS! OTT A SZOKOTT HELYEN, A KAPÓS PARTJÁN VÁLTOTTÁK A BUCSU CSÓKOKAT. OTT FOGADTAK ÖRÖK HŰSÉGET EGYMÁSNAK S OTT ÖLELTÉK ÁT EGYMÁST HOSSZAN, SZENVEDÉLYESEN, MINTHA ÉREZNÉK, HOGY SOHA TÖBBÉ NEM LÁTJÁK EGYMÁST! . . . OH A VÁLÁS FÁJDALMA RETTENETES! . . . A MÉLA HOLD IS FELTŰNT MÁR AZ ÉGEN, S ŐK MÉG MINDIG EGYMÁS KEBLÉN CSÜNGTEK: NEM TUDTAK ELVÁLNI . . . — UGY-E SZERETNI FOGSZ A TÁVOLBAN IS ?... ÖRÖKKÉ, KEDVESEM! . . . REGGEL, MIDŐN RÁCHEL VISSZATÉRT ATYJÁHOZ, A KIS HÁZ AJTAJÁT ZÁRVA TALÁLTA. ZÖRGETETT. ESDŐ SZAVÁRA AZONBAN CSAK EGY SAJÁTSZERŰ, ENYÉSZETES ÉNEK FELELT, VALAMI VAD, MEGRÁZÓ DAEMON-DAL, MINTH ISZONYÚ, TESTNÉLKÜLI LÉNYEK LEVEGŐBEN REPÜLŐ ÜZENETE LETT VOLNA EGY LÁTHATATLAN MÁSVILÁGBÓL. GUON FÁRES ÉNEKELTE A THÓRÁT. . RÁCHEL MEGÉRTETTE, SIRVAFUKADFC S ELROHANT A HÁZTÓL , . . AZ ATYA MEGTAGADTA LEÁNYÁT! ... * * * CSENDES EGYFORMASÁGBAN TELTEK A NAPOK. EGYENKINT HERVADTAK EL A RÉT VIRÁGAI, EGYENKINT HULLOTTAK A FALEVELEK SÁRGA IS PIROS IS, É^ A CSAPONGÓ ŐSZI SZÉL MESSZE ELVITTE ŐKET GÖRBŐ LETAROLT MEZÖTRE . . . EGY ESTVE, ÉPEN NAPLEMENET TÁJON VOLT AZ IDŐ, A NAP IS FENN VOLT MÉG AZ ÉGEN, DE MÁR A HALVÁNY HOLD IS FELJÖTT S MINTEGY HOMÁLYOS,, SZÍNTELEN KÖDFOLT DERENGETT A LÁTHATÁRON, AZ ÖREG GUON FÁRES KÜNN ÜLT KIS HÁZACSKÁJA ELŐTT EGY KIVÁGOTT FATÖRZSÖN ÉS CSENDESEN MORMOGTA ESTÉLI IMÁJÁT, • EGYSZER CSAK FEKNYILT AZ UTCZAJTÓ ÓS Ő AKARATLANUL IS ODA NÉZETT. MEGDÖBBENT, MERT A FELÉJE KÖZELEDŐ RONGYOS, FOSZLÁNYOKBA BURKOLT, KIÉHEZETT ALAKBAN TRACHELRE, LEÁNYÁRA ISMERT, A KIT PEDIGJNEM AKART TÖBBÉ LÁTNI. — ATYÁM! . . . KIÁLTÁ A SZERENCSÉTLEN GYERMEK FULDOKOLVA. AZ ÖREGET ERRE MONDHATATLAN HARAG SZÁLLOTTA MEG; LETÉPTE KEZÉRŐL A THEPHIÜIMET* S RESZKETŐ AJAKKAL [ZIHÁLÓ KEBELLEL UGROTT FEL ÜLŐHELYÉRŐL. — MIÉRT ZAVARSZ IMÁIMBAN, TE ELFAJULT LEÁNY ? — ATYÁM . . . IRGALOM! . . . EKKOR A VÉN FÁRES KEZEIT MELLÉRE KUL* Imas/.ijj, mit a zsidók miudea imádságnál kezükre csavarnak.