Esztergom és Vidéke, 1889

1889-02-05 / 11.szám

i d 11 ? 111 k i BSZTIÍIWOM, ,XL ÉVFOLYAM. 11. SZÁM. KEDD délután, 1889. FEBRUÁR 5. MPlfUlVJJi'.NlK I IlilTHlNKINT KftTSZF»R : VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖi<ÖN. E^ÉSI' 4VIB . . . . . . . ... (5 FRT — KI. FEL ÉVRE .8 FRT — KR. NEGYEDÉVIts I FIT ! "0 KR. Eyy szám áru 7 Kr Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: •SZF.NT-AI IIIA-UTCZA 3Í7. SZÁM, tiiisá n Ilii) N/JdK'ini részér, flTöXfl közieményok küldendők. KIADÓíHvATAL : szÉcni'':iiYí-'i'n;R im- SZÁM, liovii a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilllérbo szánt köz­lemények, előlizef ési nénzek és reehunálások iiilé/.endök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS III líl W'ITKKKK : I SZÓLÓI 100 S/ÓLJÍ - FRT 7ő KR. 100-200 IG . 1 FRT r,() KR. 200-800-IG . 3 FRT 20 KII LÍÉLY<>GDIJ $0 KR. iMAíi AN-IHlfÜUmSMK megállapodás szerint legjii fányosalihan közöll.ohiok. SORA 20 KR. | Rudolf trónörökös emléke | ESZTERGOM, FEBR. 5-ÉN. (dr. k. 1.) Rudolf trónörökös őseinél van, a dali is magyar királyfi nevét már nem iktatja hazai történelmünk múzsája Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, IV. Béla, Nagy La­jos, Hunyndy Mátyás sorába, a hová szeretetünk jelölte, tehetsége Ígérte s a nemzőt szánta. Még a legalkotmányosibb Habsburg, Ferencz József magyar király, dicső nevo mellé sem kerülhetett az övé ki­rályaink történetében. Meghalt mint trónörökös, nagyon sok szép remény és várakozás halt, meg vele ; de emléke azért a nemzet szivé­ben marad. Ez a hely a megdicsőülés történetkönyve. A ki egyszer ide ke­rült,' áz nem Iiat meg többet má­sodszor. Rudolf trónörökös emlékének szen­teljen ma minden magyar ember egy-egy imát. Egyet a drága hazáért i egyet a boldogtalan boldogullért. Legyen a drága emlékű királyfi örök enyhülése és pihenése sorsa tragiku­mának befejezése. Nagyon gyászosan halt meg, de már hiába siránkozunk rajta. A halál nem ismer kivételeket. Megölheti a királyokat a pesztisek kard­jával, megölheti gyilok kai s megölheti az áldozatot saját kezével is. Mindegy annak, akárki; mindegy annak akár­hogyan, de egyszer csak leszámol azért mindenkivel. Nagy lelkifájdalom vagy a lélek har­móniájának felbomlása, a mit téboly­nak neveznek oltotta ki a trónörökös életét!•? Póldaadásnak szörnyű és megdöb­bentő; a moralisták méltán kétségbe is eshetnek miatta; de a tragikus vég­zet gyászát megenyhíti valamikép a tények őszinte elmondása. A trónörökös halálának szörnyűsége elvégre is nem példátlan emberöltőnk rohamosan fejlődő s megreuditő ka­tasztrófákban gazdag történetében. Na­gyon sok ilyen szerencsétlenséget meg­értünk már. Trónörökösünk nagybátyját, Miksa császárt Mexikóban lövik le. Obrenovics Mihályt Belgrádban a top­csideri kerbeu ütik agyon. II. Sándor orosz czárt a nihilisták semmisitik meg. II. Lajos bajor király öngyilkosságba menekül. Frigyes császár haldokolva érkezik a porosz trónra. Előttünk még most is a borki katasztrófa csodája. Eleven halott Ottó, az őrült bajor ki­rály és Murád a megtébolyodott szultán. Abdul Aziz is öngyilkos volt s Grévy elnök a franczia köztársaság korrupczió­jának eleven halottja . . . Az uralkedásnak nemcsak ragyogó koronája, de sokszor vértanúi koszorúja is van. A trón piros bársonya nem egy­szer lesz még pirosabb a lebukott nagy­ság vérétől. Emberek csak azok is, mi­kor meghalnak, de sokszor szánalomra móltóabban, mint mi. A trónörökös magasztos hivatása és valóban feuséges élete nagyon külön­bözött a mi küzdelmes és aggodalmas mindennapi kenyérharczunk örök drá­májától ; de megsemmisülése csak olyan mindennapi volt, mint akárkié közülünk, a ki becsülettel semmisül meg. Igy akarta a végzet. Ha már be kellett teljesednie, in­kább most, mint később. A trón meg­remegett a nemes utód halálától, de nem rendült meg s a trónörökös ka­tasztrófája, nem vonta maga után mil­liók katasztrófáját. Királynak született s filozófusnak halt meg. A titokzatos okok lélektani rejtélye, mintha már előre is MEGERŐ­sítené ezt. Kinos tépelődések, gyötrel­mes belső tusák, az adott körülmények daczos ellentállása, a valláserkölcsi élet pusztulása, a pnlilikai becsületes­ség ki vészese, a társadalmi bűnök foly­tonos halmozódása kétségbeejthetik még azt is, a ki nem országokat, népeket örököl, hanem csak melegen érző szi­vet, gondolkodó agyvelőt, világosan látó szemeket, értelmező tehetséget s fogékonyabb idegrendszert. A trónörökös kora gyermeke volt. Halála napirenden van nálunk ; de fájdalom nem mindig becsületes motí­vumokkal. A megszokott példák leg­följebb csak arra tanították, hogy mi­ként lehet a lélek meghasonlását leg­gyorsabban meggyógyítani. A legnemesebb szivíí trónörökös most már a történeté. Kriptájában ki kell gyúlnia a rejtélyek világosságá­nak. Hiszen a világosság terjesztője volt ő teljes életében. Ugy illik emlé­kéhez. Emléke nemzeti örökség. Erényei példák. Utolsó cselekedete nem volt az övé, hanem a koré. Az nem példa, hanem örökre vigasztalatlan szerencsétlenség. A mi nemes és dicső volt benno, az a mi kincstárunk. Tanuljunk tőlo felvilágosult ságot, tu­domány kedvelést, munkaszeretetet, em­beri erényeket, szivjóságot, igazságot, alkotmányosságot; de ne kétségbeesést. Adjuk oda már most szeretetünket osztatlanul a legszomorúbb atyának, a ki a mi királyunk. Vigasztalódjék és erősödjék tőle. Hűségünk és szeretetünk az a mi várunk, mely megvédi Őt, kv nek « bizalma az ősi erény.» Mai lapunkat egészen a trónörökös emléuek szenteljük. Teljes képet aka­runk nyújtani róla életével halála után, hogy emlékét annál megdicsőültebb szí­nekkel s annál tisztább és fenségesebb vonásokkal örökíthessük meg szivünkben. Kalandos föltevéssel, kegyeletlen magyarázatokkal iparkodnak a tragikus esemény oknyomozói a szörnyű esetet megfejteni. Most még nem vagyunk az okok birtokában. Most még csau a gyászos okozatot siratjuk. De lesz idő, hogy a gyilkosság vagy öngyilkosság minden misztériumáról lehull a fátyol. A trónörökös életrajza ép oly tauul­ságos, mint fenséges. Emléke ép oly áldott, mint feledhetetlen. És szelleme ép oly termékenyítő lesz, mint a meg­döbbentő zivatar, mely után a meg­engesztelődés szivárványa ragyog le bi­zatóan, áldva és megbocsátva. A trónörökös születése. SZÁZEGY ÁGYÚLÖVÉS DÖRDÜLT EL A BÉCSI ARZEUÁL BÁSTYAFOKÁRÓL 1858 AUG. 21-ÉN. EKKOR SZÜLETETT^RUDOIF FŐHERCZEG S A FELSÉ­GES FEJEDELMI PÁR ÖRÖMÉHEZ AZ. ELNYOMATÁS SÖTÉT ESZTENDEIBŐL IS AZ ÖRÖM FÉNYE S A REMÉNY SUGARAI RAGYOGTAK MAGYARORSZÁGON. FERENCZ JÓZSEF OSZTRÁK CSÁSZÁR ÉS AKKOR MÉG CSAK MAGYAR FEJEDELEM A LAXENBNRGI NYÁRI KASTÉLYBAN CSÓKOLTA MEG ELŐSZÖR GYERMEKÉT, UGYANOTT, A HOL MOST KILENCZ ÉVE RUDOLF ERZSIKÁJE SZÜLETETT. HAZÁNK ANNÁL BENSŐBB ÖRÖMMEL ÜLTE MEG A NAGY ESEMÉNYT, MERT MINDEN JÓ HAZAFI ÉREZTE, HOGY A FEJEDELEM SZIVE MEG NYILT A KIENGESZTELŐDÉS ÉRZELMEI ELŐTT S AZ EL­NYOMATÁS GYÁSZOS URALMÁT A KIS MESSIÁS ELSŐ MOSOLYÁVAL MEG FOGJA VÁLTANI. ŐSI SZOKÁSHOZ KÉPEST A FEJEDELEM AZ ÚJ­SZÜLÖTTET AZ ARANYGYAPJAS RENDDEL RUHÁZTA FÖL S A HADSEREGET A KÖVETKEZŐ PARANCSCSAL TÜNTETTE KI: — AKAROM, HOGY FIAM, KIVEL ISTEN KE­GYELME MEGAJÁNDÉKOZOTT SZÜLETÉSE NAPJÁTÓL KEZDVE HADSEREGEMHEZ TARTOZZÉK. KINEVEZEM TEHÁT 19. SZÁMÚ GYALOGEZREDEM TULAJ­DONOSÁVÁ. AZ EZRED MÁTÓL KEZDVE A «TRÓN­ÖRÖKÖS* NEVÉRŐL FOG NEVEZTETNI. KÉT NAP MÚLVA MÁR FÉNYES SZERTATÁSOKKAL ÜNNEPELTÉK MEG A KERESZTELŐT LAXENBURGBAN. A FŐUDVARMESTER JELENTÉSÉRE AZ ÜNNEPSÉG SORRENDJE EZ VOLT: AZ URALKODÓ CSALÁD TAGJAI A CSÁSZÁRNÉ TERMEIBEN GYŰLNEK ÖSSZE. AZ APOSTOLI NUN­CZIUS A SZERTARTÁS TERMÉBE MEGY. A MENETET AZ UDVARI ÍRNOKOK NYITJÁK MEG, KIKET A NEMES APRÓDOK KÖVETNEK, AZUTÁN JÖNNEK AZ ASZTALTISZTEK (ASZTALNOKOK), MAJD A KA­MARÁSOK, TITKOS TANÁCSOSOK, FŐMARSALL, FŐ­HERCZEGEK MINDANNYIAN UDVARMESTEREIK KÍ­SÉRETÉBEN, EZEKUTÁN Ő FELSÉGE, UTÁNA A FŐKAMARÁS, FŐHADSEGÉD ÉS TESTŐRPARANCSNOK, KIKET A DAJKA A KISDEDDEL KÖVET, A TRÓN­ÖRÖKÖST KÖVETI A FŐUDVARMESTER, NÉHÁNY UDVARI KAMARÁS S A NŐI SZOLGASZEMÉLYZET; A DISZES MENETET A FŐHERCZEGASSZONYOK S VÉGÜL A TESTŐRSÉG TAGJAI ZÁRTÁK'BE. A MENET MINDENÜTT A TESTŐRÖK SORFALAI KÖZÖTT HALADT. A NAGY TEREM OLTÁRA ELŐTT A BÉCSI ÉRSEK VÁRTA A MEGÉRKEZŐ MENETET. A FŐUDVAR­MESTER A KISDEDDEL S ENNEK KERESZTAPJÁVAL, FERENCZ KÁROLY FŐHERCZEGGEL AZ ÉRSEK ELÉ LÉPETT S MEGKEZDŐDÖTT A SZERTARTÁS. A TRÓNÖRÖKÖS RUDOLF, FERENCZ, KÁROLY, JÓZSEF NEVEKET KAPOTT. KERESZTELÉS UTÁN A DAJKA MEGFELELŐ KÍSÉ­RETTEL A KISDEDET AZONNAL A CSÁSZÁRNÉ LAK­OSZTÁLYAIBA VITTE S EKKOR AZ ÉRSEK A LEBORULT UDVAR ELŐTT ÜNNEPI TEDEUMMAL ZÁRTA BE AZ • EGYHÁZI SZERTARTÁST. A trónörökös neveltetése. A trónörökösök neveltetése az ural­kodó háznál bizonyos régibb megálla­podások szerint történik. Rudolf trón­örököst mindjárt idegen nyelvek taní­tásával kezdték nevelni. Valamennyi európai nyelvet elsajátított, de a ma­gyart a cseh és lengyel nyelveket is megtanulta. A nyelvtani nevelés össze volt kapcsolva vallásorköcsi leczkékkel s átalános műveltségi tanulmányokkal is. Első oktatója az elemiekben Mayer udvari káplán volt. A német nyelv első mestere Becher tanfelügyelő volt, magyarul Rimely apáttól tanult, csehül pedig Spindler főhadnagytól. Bechert később Egger követte, a kit ismét Greisdorfer váltott föl. A magyar tör­ténelemben Rónay Jáczint a csehben Gundely tanár volt házitanára. Középiskolai tanulmányai mellett a rajzot, festést s a zenét sem hanyagolta el. Tizennégy éves korában bizonyos ünnepiességgel, fényes eredménynyel végezte be a gymnasinmi tárgyakat. Tizenhét éves korában már bölcseleti és jogi tanulmányok foglalkoztatták foly­ton izmosodó szellemét. A bölcseletben ismét Greisdorfer oktatta, kitől azelőtt stilistikai leszkéket hallgatott, Jogi tanulmányain Exner és Keller tanárok vezették keresztül, nemzetgazdaságtant Mongeríől tanult sa magyar közjog isme­reteibe Barthos János min. tan. vezettebe. Katonai kiképezietése 1872-beu kez­dődött. Tereptant, fegyvertant és szer­vezéstant Wagner alezredestől; gyakor­latokat és mozdulatokat Grünewald főhadnagytól s lovassági tanulmányokat Gemmingen őrnagy tói tanult. A különféle tanulmányok egységessé tótelét Lalour alezredes eszközölte, ki a trónörökös egész nevelését és kép­zését hivatva volt egyöntésüvó tenni. Latourra ekkor már annál égetőbb szükség volt, mert előzője Gondrecourt gróf tulbuzgaloniból teljesen kimerítette a szívásén tanuló trónörököst, a ki keveset pihent, keveset aludt, de annál többet dolgozott és tanult. Rudolf trónörökös idegrendszerére nem tekintett Gondrecourt paedagógiája s innen törtónt, hogy Latour kénytelen v o 11 a k ím e ritő r en dszer e 11 en óvás te m el n i. Nem egyszer emlékezett meg a trón­örökös G-ondrecourt gróf lélekölő rend­szeréről, sőt sokszor említette, hogy gyerekéveiben alig adtak neki alkalmat játszásra, mindig csak tanulnia kellett. — Boszut is állott már rajtam a tulhajtás ez a rendszere! — jegyezte meg egyszer a trónörökös, ki összes tanárait szerette s nevelőinek szó nél­kül engedelmeskedett. Latour grófé volt tehát az a hivatás és dicsőség, hogy megmentette a. trón­örök elcsigázott szellemét a magasabb oktatás számára.

Next

/
Thumbnails
Contents